Több mint harmincöt éve van napirenden az Európai Unió (EU) csatlakozása az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE)[1] (a továbbiakban EJEE-csatlakozás). A csatlakozás ötlete először az Európai Bizottság egy memorandumában jelent meg 1979-ben,[2] a kiforrottabb bizottsági elképzelések[3] és ezekkel párhuzamosan az Európai Parlamentnek a csatlakozást támogató politikai nyilatkozatai[4] azonban csak a kilencvenes évek elején jelentek meg. Ezek hatására fordult a Tanács a csatlakozás jogszerűségét firtatva az Európai Bírósághoz 1994-ben, és ekkor született meg a bíróság ismert 2/94 véleménye,[5] amelyben kategorikusan kimondja, hogy - az akkori szerződéses keretek között -, megfelelő felhatalmazás hiányában az Európai Közösség hatásköre nem terjed ki az emberi jogi tárgyú egyezményekhez csatlakozásra, így az EJEE-hez sem csatlakozhat. Ezzel gyakorlatilag a kérdés le is került napirendről; nyilvánvaló volt, hogy a konkrét szerződéses felhatalmazás megléte a csatlakozás minimális előfeltétele.
Az alkotmányszerződés kidolgozásának idejére széleskörű politikai és szakmai konszenzus alakult ki, hogy az EJEE-csatlakozás több okból is kívánatos.[6] A
- 97/98 -
csatlakozás egyrészt kifejezné az EU emberi jogi elkötelezettségét, megoldódna az EU kettős mércéjével kapcsolatos kifogás, miszerint az EU tagállamai az EJEE részes felei miközben az EU maga nincs alávetve semmilyen emberi jogi rezsimnek, az Európai Unió Bírósága és az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának összhangja a csatlakozással biztosítottá válna, és az végül, de nem utolsó sorban az EJEE-csatlakozás pótolná az egyéni jogérvényesítésnek azt a jelenleg fennálló hiányosságát miszerint az EU intézményei által elkövetett jogsértés esetén nem lehet Strasbourgban keresetet indítani az EJEB előtt.
Az elbukott alkotmányszerződés[7] nyomdokain haladva 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés[8] vezette be végül azokat a szerződéses rendelkezéseket, amelyek az Unió számára nemcsak lehetővé, de kötelezővé tették a csatlakozást - legalábbis uniós jogi szempontból. A Lisszaboni Szerződéssel módosított Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban EUSZ) 6. cikk (2) bekezdése egyértelműen fogalmaz: "Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit". Az Unió így nem csupán felhatalmazást nyer az EJEE-csatlakozásra, hanem a csatlakozást a szerződés imperatív jelleggel előírja az Unió számára. A csatlakozás tehát nem szóba jöhető lépés, hanem alkotmányos szinten szabályozott kötelezettsége az Uniónak.
Az EUSZ 6. cikk (2) bekezdésében található felhatalmazáson kívül az EJEE-csatlakozás általános uniós jogi keretét az EUSZ 6. cikkének további szakaszai, az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez fűzött (8.) jegyzőkönyv (a továbbiakban: 8. jegyzőkönyv),[9] valamint az EUSZ 6. cikk (2) bekezdéséről szóló nyilatkozat (2. nyilatkozat)[10] határozzák meg.
Az EUSZ 6. cikke kimondja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, a fent idézettek szerint előírja a csatlakozást az EJEE-hez, valamint, hogy az "alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja [...] az uniós jogrend részét képezik".
A 8. jegyzőkönyv a csatlakozás feltételéül szabja, hogy az arról szóló megállapodásnak "rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről" így különösen arról, hogy az EU miként vesz részt az EJEE ellenőrző szerveiben, és milyen mechanizmusok szükségesek ahhoz, hogy a kereseteket a nem EU-tagállamok és az egyének helyesen nyújtsák be a tagállamok és az Unió ellen. A jegyzőkönyv továbbá kiköti, hogy a csatlakozási megállapodásnak rendelkeznie kell
- 98/99 -
arról, hogy a csatlakozás nem érinti sem az Unió, sem az Unió intézményeinek hatásköreit, biztosítania kell továbbá, hogy a csatlakozás semmilyen módon nem befolyásolja a tagállamoknak azokat az intézkedéseit, amelyeket az EJEE 15. cikke alapján az EJEE hatályának szükséghelyzet esetére történő felfüggesztésével hoztak és a tagállamoknak az EJEE 57. cikkével összhangban tett fenntartásait. Fontos megjegyezni, hogy a jegyzőkönyv külön nevesíti, hogy az EJEE-csatlakozás mikéntje nem érintheti a tagállamoknak az EUMSZ 344. cikke szerinti kötelezettségét, amelyben vállalják, hogy az EU alapítószerződéseinek értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag az e szerződésekben előírt eljárások útján rendezik.
A Lisszaboni Szerződés elfogadásakor tett 2. nyilatkozat a fentiekhez hozzáfűzte még, hogy az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága rendszeresen párbeszédet folytat egymással azzal összefüggésben, hogy a csatlakozás az uniós jog sajátosságainak megőrzése mellett történjék.
A csatlakozás reális lehetősége végül akkor nyílt meg, amikor az EJEE módosítására vonatkozó - az EU csatlakozásának lehetőségét EJEE részéről biztosító - jóval korábban, 2004-ben elfogadott tizennegyedik jegyzőkönyv 2010. június 1 -jén hatályba lépett.[11]
Az események ezt követően némiképp felgyorsultak: az Európai Unió Tanácsa 2010. június 4-én felhatalmazást adott az EJEE-hez történő csatlakozás iránti tárgyalások megkezdésére, az EU részéről az Európai Bizottságot jelölte ki tárgyaló partnernek, és a tárgyalásokhoz iránymutatást adott. A csatlakozási tárgyalások az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által felhatalmazott két munkacsoportban folytak, a Bizottság mellett az Európa Tanács érdekelt szerződő államai is közreműködtek - ezek közül értelemszerűen egyesek az Unió tagállamai is egyben, mások azonban nem. A tárgyalásokról szóló zárójelentést[12] 2013 júniusában terjesztették az Európa Tanács emberi jogi irányítóbizottsága elé. A zárójelentéshez egyúttal csatolták a csatlakozásra irányuló megállapodás átdolgozott tervezetét (a továbbiakban megállapodás-tervezet) az azt kiegészítő magyarázó jelentés tervezetét (a továbbiakban magyarázó jelentés) és azokat a jogiaktus-tervezeteket, amelyek a megállapodáson túlmenően a csatlakozás teljessé tételéhez a tárgyaló partnerek szerint szükségesek.[13] Így az Európai Unió által tett nyilatkozat tervezetét, a Miniszteri Bizottság szabályzatát kiegészítő szabályokra vonatkozó tervezetet, az Európai Unió és X szerződő állam közötti egyetértési megállapodás tervezetét.
Az Európai Bizottság azonban pár nappal a zárójeletetés előterjesztése előtt az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján az Európai Unió Bíróságához (a
- 99/100 -
továbbiakban Európai Bíróság) fordult, hogy a megállapodás-tervezet és az uniós Szerződések összeegyeztethetősége tárgyában kikérje az Európai Bíróság véleményét.
Az Európai Bíróság 2014. december 18-án kiadott véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a megállapodás-tervezet nem egyeztethető össze az EUSZ 6. cikk (2) bekezdésével, valamint az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról szóló (8.) jegyzőkönyvvel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
