Lerágott csont - mondhatja a Tisztelt Olvasó a fenti cím láttán, én azonban korántsem gondolom ezt. A téma ugyanis még mindig aktuális, hiszen a 2008. évben indult gazdasági világválság jelenleg is erősen érezteti hatását. Magyarországon - ahol a cégek száma európai szintet nézve is kiemelkedően magas - rekord méretű a kezdeményezett felszámolási eljárások száma, ezért a mai bizonytalan gazdasági viszonyok között egy cégvezetőnek nem árt felkészülni erre sem. A téma legfontosabb jogszabályi háttere a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.), amelynek 31. § (1) bekezdése tartalmazza mindazon feladatokat, amelyeket a vezető tisztségviselő köteles megtenni azért, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezői igények kielégítést nyerjenek és sor kerüljön a felszámolás eredményes lefolytatására. Jelen cikkben ezen kötelezettségek közül az irat- és vagyonátadási kötelezettség kerül részletesen ismertetésre.
A Csődtv. 31. § (1) bekezdése értelmében a felszámolóval való együttműködés a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét (vezető tisztségviselőjét) terheli. Hogy ki minősül annak, ezzel kapcsolatosan a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 21-22. §-ai adnak iránymutatást. Hivatkozott jogszabályhelyek szerint a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. A közkereseti és a betéti társaság ügyvezetése az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok, a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetése egy vagy több ügyvezető feladata. A részvénytársaság ügyvezetéséért - kivéve, ha a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya az igazgatóság hatáskörét egy vezető tisztségviselőre (a vezérigazgatóra) ruházta - az
13/14
igazgatóság mint testület felel. A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya azonban úgy is rendelkezhet, hogy igazgatótanács látja el egységesen az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság). Ez esetben a részvénytársaságnál felügyelőbizottság nem működik, és az igazgatótanács tagjai minősülnek vezető tisztségviselőknek. Az egyesülésnél - a társasági szerződés előírásai szerint - az igazgató vezető tisztségviselőként vagy az igazgatóság mint testület látja el az ügyvezetési feladatokat. Vezető tisztségviselő - a közkereseti és a betéti társaság kivételével - csak természetes személy lehet.
A Csődtv. 31. § (1) bekezdés a) pontja szerint a vezető tisztségviselő köteles a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, valamint éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót) (a továbbiakban együtt: tevékenységet lezáró mérleg), továbbá az eredmény felosztása után zárómérleget és adóbevallást készíteni, azokat a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni és nyilatkozni arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg, illetve az eredmény felosztása után készített zárómérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad, valamint nyilatkozni arról is, hogy a mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek.
A felszámolás esetén tehát az adóst speciális, "soron kívüli" bevallási és beszámoló-készítési kötelezettség terheli, ugyanis a gazdálkodó szervezet vezetőjének a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal adóbevallást és tevékenységet lezáró mérleget kell készítenie, melyet 30 napon - 2009. szeptember 1. napját megelőzően 45 napon - belül át kell adnia az adóhatóságnak és a felszámolónak. Természetesen mind a bevallási, mind a beszámolási kötelezettségnek akkor lehet eleget tenni, ha a társaság felszámolás előtti működése során betartották a bizonylati fegyelmet. Ezen kötelezettség különösen fontos, hiszen a mérlegadatok valamennyi felszámolási eljárás alapját képezik, ezek alapján készül a felszámolási nyitómérleg is.
A 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. törvény) 12. § (1)-(2) bekezdései szerint a könyvvezetés az a tevékenység, amikor a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható eseményekről - e törvényben rögzített szabályok szerint - folyamatosan nyilvántartást vezet és azt az üzleti év végével lezárja. A könyvvezetés az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében, a számviteli alapelvek figyelembevételével, csak magyar nyelven történhet. A gazdálkodó szervezeteknek minden olyan eseményről folyamatos nyilvántartást kell vezetniük, amely tevékenységük során fordul elő és kihat vagyoni, pénzügyi vagy jövedelmi helyzetükre.
Ugyanilyen fontos a beszámolási kötelezettség is. A Számv. törvény 4. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, az üzleti év könyveinek zárását követően, e törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles - magyar nyelven - készíteni. A beszámoló készítési kötelezettség célja, hogy harmadik személyek - jelen esetben az esetleges tevékenységzáró ellenőrzés során eljáró adóhatóság és a felszámoló - tájékoztatást kapjanak az adott gazdálkodó szervezet működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A Számv. törvény 17-20. §-ai szerint a megbízhatóság érdekében a beszámolót írásba kell foglalni, könyvvezetéssel kell alátámasztani, az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától függően meghatározott formában kell elkészíteni. Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll. Nem része a beszámolónak a jogszabály szerint az üzleti jelentés, melyet azonban a beszámolóval egyidejűleg kell elkészíteni (felszámolás esetén az üzleti év a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal zárul, így ezzel a fordulónappal kell mérleget készíteni). A beszámolót támasztja alá a záróleltár, amelynek tartalmaznia kell a mérleg fordulónapján meglévő befektetett eszközöket és forgóeszközöket, továbbá a (vagyoni) eszközök forrásait, mennyiségben és a törvény szerint meghatározott értéken. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44. § (1) bekezdése szerint pedig a bizonylatot úgy kell kiállítani, illetve a könyvet, nyilvántartást vezetni, hogy azok az adó alapjának, összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására és ellenőrzésére alkalmasak legyenek.
A könyvvezetés módját a gazdálkodó a célszerűség figyelembevételével - természetesen a Számv. törvény keretei között - maga állapítja meg, egyértelmű azonban, hogy a könyvelés alapjául szolgáló összes iratot meg kell tartani. A fentebb felsorolt kötelezettségek azonban csak egy szeletét adják azoknak a feladatoknak, amelyeket egy gazdasági társaságban annak működése során folyamatosan meg kell tenni, a kötelezettségeknek még számos formája létezik (könyvvizsgálat, beszámoló nyilvánosságra hozatala és közzététele stb.). A számviteli rend és bizonylati fegyelem tehát azon magatartások összefoglaló megnevezése, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a könyvvezetési kötelezettség kívülállók számára is átláthatóan, a számviteli alapelveknek megfelelően történjen. A számviteli kötelezettségek a társaság életében a felszámolási eljárás elrendelésével sem érnek véget, hiszen - az Art. 14. § (4) bekezdése értelmében - az adókötelezettségeket a felszámolás kezdő időpontjától az adós társaság vonatkozásában a felszámoló teljesíti; az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket részletesen a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet tartalmazza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
