Az elkövetkező lapokon olvasható írás műfaját tekintve leginkább vitairatnak tekinthető, arról szeretné ugyanis meggyőzni a témakör iránt érdeklődőt, hogy van értelme, létjogosultsága egy új jogi személy típus, az alapítványi részvénytársaság (ARt.) bevezetésének. Ehhez elöljáróban két kérdést kell megválaszolni: először, hogy mi teszi időszerűvé az ARt.-ről való gondolkodást, másodszor pedig, hogy melyek a hatályos jogi szabályozás azon tényezői (hiányosságai), amelyek egy új szervezeti forma bevezetését ésszerűvé tehetik.
Az ARt. bevezetése működő piacgazdaságot tételez fel, egy olyan gazdasági- kulturális környezetet, ahol a magántulajdonnal a vállalkozók már stabil, kiszámítható feltételek mellett dolgozhatnak, a tőkés gazdasági rend alapstruktúrája megkérdőjelezhetetlen. Ma, 2010 felé közeledve olyan feltételek mellett működik a gazdaság, ahol a piaci szereplők és az állam rutinszerűen ismerik és alkalmazzák az üzleti szférára irányadó szabályokat. Mindezek hatására új elképzelések fogalmazódnak meg a piac és a társadalom részéről. Ezek közé tartozik a közérdekű célok és a nyereségorientált üzleti érdek kombinációjára vonatkozó elvárás is: az állam fokozott mértékben számít az üzleti élet felelős magatartására, ugyanakkor a vállalkozások egy viszonylag kicsiny, de fontos hányada részéről felmerül az igény, hogy munkájuk az utókor számára "nyomot hagyjon", tevékenységük a köz szolgálatában álljon. Ez történhet természetesen közvetlen és kizárólagos jótékonykodással, de megvalósítható az üzleti szempontok figyelembevételével is. Az állam mindinkább érdekeltté válik abban, hogy ösztönözze a nyereségorientált és a karitatív célú tőke együttműködését az állampolgárok javára, a költségvetést legalább részlegesen tehermentesítendő. Az ARt. jogintézménye ezt a törekvést kívánja előmozdítani.
Köztudott, hogy hamarosan (2008 elejére) elkészül az új Polgári Törvénykönyv Országgyűléshez benyújtásra kerülő tervezete. E munka jó alkalmat kínál arra, hogy eldönthessük szükség van-e a klasszikus magánalapítvány mellett olyan alapítványi vonásokat is hordozó jogi személy típusra, amely képes piacgazdasági feltételek szerint is tevékenykedni. Az alapítvány ugyanis erre köztudottan alkalmatlan, sem ma, sem a jövőben nem terjed ki rá pl. a csődtörvény hatálya, nem érvényesülnek azok a hitelezővédelme szabályok, amelyek az üzleti környezet bizalmának elnyeréséhez szükségesek. Ennek hiányában pedig az alapítvány, mint jogi személy ahhoz a korlátozottan cselekvőképes emberhez hasonlítható, akit a törvény csak a szokásos napi beszerzések önálló intézésére jogosít fel.
Az új társasági törvénynek (2006. évi IV. törvény) a megalkotása jelentős előrelépésnek számít a magyar részvényjog történetében. Egyértelművé vált, hogy a részvénytársasági formán belül a zártkörűen és a nyilvánosan való működés szerinti különbségtétel meghatározó súlyú: egy Zrt. és egy kft. között több közös vonás mutatható ki, mint egy Zrt. és egy Nyrt. között. A fejlődés valószínűsíthető iránya - úgy gondolom -az, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságra irányadó szabályozás előbb-utóbb beépül a tőkepiaci normákat rögzítő törvénybe, az értékpapírok nyilvános kibocsátásával, forgalmazásával, a társaság felvásárlásával, a befektetők tájékoztatásával kapcsolatos rendelkezések közé. Mindezen változások ellenére a részvénytársasági forma nem alkalmas arra, hogy a részvényesek olyan tőkeszerkezetet hozzanak létre (és ehhez mérten a részvényesi jogállást, az rt. irányítását, a közhasznúság-nyereségérdekeltség követelményeit úgy alakítsák), hogy az alkalmas legyen az üzleti és a jótékony-közérdekű érdekek együttes, kiegyenlített (a hitelezők és az adományozók jogos érdekeit egyaránt elismerő) védelmére.
Az ARt. jogi konstrukciója ezen célok szolgálatába állítható. A jogi személy típus "távoli rokonságot" mutat a német betéti részvénytársasággal (lásd az 1965. évi német részvénytársasági törvény 2. Könyvét). Aha-sonlóság azonban inkább látszólagos, mivel az nem több, mint a belső és külső részvényesi jogállás közötti különbségtétel, az ARt. belső részvényese ugyanakkor nem viselne korlátlan felelősséget a vállalkozás tartozásaiért. Az ARt. belső szerkezetének duális jellege azonban - mint arról a tanulmány igyekszik majd meggyőzni az olvasót - kettőséget jelent abban az értelemben is, hogy az ARt. működtetése egyidejűleg veszi figyelembe a belső részvényesek és az adományozók nonprofit megfontolásait és a külső részvényesek osztalékérdekeltségen alapuló szempontjait.
1. Az új jogi személyi típus bevezetésének célja, hogy lehetővé váljon közhasznú célok oly módon történő megvalósítása, hogy a közhasznú és a nyereségszerzésre irányuló szempontok egymást kiegészítve (egymást erősítve és kontrollálva), együttesen érvényesüljenek.
Az ARt. közhasznú célra történő vagyonrendeléssel, a közhasznú feladat nyereségérdekeltséget is érvényesítő módon való megvalósítására jön létre. Közhasznú célként, illetve feladatként a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: közhasznúsági törvény) 26. §-ában felsorolt tevékenységek folytatását lehetne figyelembe venni. (Így pl. ide tartozik az egészségmegőrzés, szociális tevékenység, műemlékvédelem, kulturális tevékenység, a nevelés és oktatás).
2. Az ARt. által folytatható üzletszerű gazdasági tevékenység nem a közhasznú tevékenység mellett, kiegészítő jelleggel jutna szerephez, hanem magát a közérdekű- közhasznú célt valósítaná meg úgy az ARt., hogy az ennek érdekében szükséges gazdasági tevékenység végzése során - indokolt eltérésekkel - a részvénytársasági modell meghatározó elemei is alkalmazásra kerülnek.
A javaslat arra a feltevésre épül, miszerint jellemzően nem egymást kizáró követelmény, hogy a közhasznú feladat megfelelő színvonalú megvalósítása egyben az osztalékérdekeltség követelményét is kielégítse. Épp ellenkezőleg, a társasági törvény szerinti ún. nonprofit gazdasági társaság konstrukciója tűnik erőltetettnek, nehéz ugyanis elképzelni, hogy úgy alapítsanak gazdasági társaságot, hogy a társasági szerződésben előzetesen deklarálják, hogy a cég a működése során "nem törekszik jövedelemre". A javaslat szerint helyesebb megközelítés az, amely alapján egy vállalkozásnak akkor is nyereséges működésre kell törekednie, ha a vállalkozás tárgya közvetlenül vagy közvetve a közérdeket is szolgálja. A profitorientált működési mód nemcsak az üzleti tőke bevonását teszi lehetővé, hanem az ügyvezetés megfelelő - az osztalékérdekeltség által motivált - ellenőrzését is. Mindez természetesen közhelyszámba megy, hangsúlyozása azért indokolt, mivel a hazai gazdasági jogalkotó általában csak akkor "hiszi el" valamely tevékenységről, hogy az "közhasznú" és ehhez képest csak akkor támogatja folytatását, ha a szabályozás mintegy szavatolja a szervezet működésének veszteséges voltát.
Jelen javaslat ötvözni próbálja az alapítványokra és a részvénytársaságokra irányadó szabályozás elemeit annak érdekében, hogy a jótékony célú vagyonrendelés és az üzleti befektetés egymást erősítve, együttesen segítse elő az alapítói cél megvalósulását. Az ARt. alkalmazására sor kerülhet pl. magángyűjteménynek a köz számára való megnyitása kapcsán éppúgy, mint amikor egy új magánegyetem kerül részben karitatív, részben üzleti alapon megalapításra. A javasolt konstrukció felhasználható lehet önkormányzati közfeladatok részben üzleti alapon történő teljesítésekor is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
