A 2012-ben hozott fogyasztói jogok maximum harmonizációjára törekvő irányelv, az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról valamint a 85/77/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: Fogyasztói Jogi Irányelv vagy Irányelv) koncepciózus jogi alkotás, amelynek rendeltetése a szétszórt fogyasztói jogi szabályozásban az összhang keresése, a szabályozás egyszerűsítése, átláthatóvá tétele, aktualizálása továbbá az ellentmondó szabályozás kiküszöbölése.[1]
Az Irányelv javaslatát már 2008-ban kidolgozták és közzétették. Az Irányelv tervezetet sokan erőteljesen bírálták 2009-ben és 2010-ben is. Általános vélemény volt, hogy a Bizottság tervezete nem felel meg a várakozásoknak, részben túl messzire megy, részben nem fogja át az egész tematikát.[2] A szakemberek nem adták fel a reményt, úgy gondolták, hogy az Andersen mesék rút kis kacsájának minősített Irányelv javaslatból még szép hattyú lehet.[3]
Az Európai Unió a fogyasztói jogokról szóló 2011/83/EU Irányelvét 2011. október 25-én adta ki, amelynek különösen jó volt a sajtója:
"Nagy nap ez a mai Európa 500 millió fogyasztója számára. A fogyasztók jogairól szóló, ma elfogadott uniós irányelv erősíti a fogyasztók jogait, száműzi azokat az internetes csalókat, akik látszólag ingyenes horoszkópokat vagy recepteket árulnak, majd pedig trükkökkel fizetésre bírják a polgárokat. A vásárlóknak a jövőben nem kell attól tartaniuk, hogy egy jegy (repülőjegy) internetes megvásárlásakor tudtuk nélkül egyben utasbiztosítást is kötöttek, vagy éppen autót kölcsönöztek. Akár interneten, akár postán, vagy telefonon történő távértékesítés esetén a jövőben 14 napjuk lesz az áruk visszaküldésére."[4]
Az Irányelv a jogharmonizáció jegyében született, törekszik
- a fogyasztóvédelem szabályainak egyszerűsítésére a pontatlanságok s hiányosságok eltávolítása útján,
- a kis- és közepes vállalatok helyzetének javítására,
- és a határmenti régióknak új üzleti lehetőségek nyújtására.[5]
Az Irányelv célja ezért, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac működéséhez az által, hogy harmonizálja a fogyasztók és kereskedők között kötött szerződésekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.[6]
A végső cél pedig áttekinthető, koherens és ellentmondás nélküli fogyasztóvédelmi jog létrehozása.[7]
Az Irányelv a maximum jogharmonizációt tűzte zászlajára. Ennek értelmében a tagállamok sem enyhébb, sem szigorúbb rendelkezéseket sem alkalmazhatnak, mint amelyeket az Irányelv meghatározott.[8]
Amennyiben maga az Irányelv nem rendelkezik másképp a tagállamok elvileg nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az Irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő, ideértve eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító, szigorúbb vagy kevésbé szigorú rendelkezéseket.[9] Az Irányelv azonban az ilyen értelmű maximum harmonizációból azonban csak édeskeveset valósított meg.[10]
A Fogyasztói Jogi Irányelv átültetésének a határideje 2013. december 13-án járt le. A tagállamok fele az Egye-
- 3/4 -
sült Királysággal, Németországgal, Svédországgal, Finnországgal, és Csehországgal az élükön, határidőre eleget tett az implementálási kötelezettségének.[11] Az átültetés határidejét a tagállamok második fele nem tartotta be.[12] Már 2013-ban elemzés jelent meg Magyarországon a német és angol átültetésről.[13]
A magyar átültetésre több mint két hónapi késedelemmel a 45/2014. (II. 26.) Kormányrendeletben került sor.
A Rendelet címe nem hivatkozik az Irányelvre és a fogyasztói jogokra sem.[14] Pontos megnevezése: a Kormány 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelete a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól (a továbbiakban: Rendelet).[15]
Teljesen evidens volt és előzetesen meg lehetett jósolni, hogy a magyar fogyasztói jogvédelem vonatkozásában számos változást hoz majd az implementálás.[16]
A fogalommeghatározások körében a Rendelet megadja a jelentős átalakítás, digitális tartalom, fogyasztó, vállalkozás, jótállás, termék, az üzlethelyiség, tartós adathordozó, pénzügyi szolgáltatás a nyilvános árverés és a különböző szerződések, ideértve a járulékos szerződés, az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, az adásvételi szerződés, továbbá a szolgáltatási szerződés valamint a távollevők között kötött szerződés fogalmát. Külön érdeme a járulékos szerződésekről szóló rendelkezés beiktatása.
A Rendelet által alkalmazott fogalomkör:
- nem kifogásolhatóan ejti a Fogyasztói Jogi Irányelvben szereplő "a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően elkészített áru" fogalmat viszont két fogalmat kapcsol be,
- új fogalomként alkalmazza "a távollévők közötti kommunikációt lehetővé tevő eszköz" fogalmát.
A távollevők közötti kommunikációt lehetővé tevő eszköz, amely alkalmas a felek távollétében - szerződés megkötése érdekében - szerződési nyilatkozat megtételére. Ilyen eszköz különösen címzett vagy címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefax, a telefon és az internetes hozzáférést biztosító eszköz.
- szintén új fogalomként lehet elismerni a "jelentős átalakítás" megközelítését, amely nem teljesen világos, hogy miért került be már az Irányelvben az alapfogalmak közé.
A fogalommeghatározások között különös figyelmet érdemelnek:
A) szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés [a Rendelet 4. cikk (8) bek.],
B) távollevők között kötött szerződés [a Rendelet 4. cikk (10) bek. ],
C) üzlethelyiségen kívül kötött szerződés [a Rendelt 4. cikk (8) bek. ].
A szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés olyan fogyasztói szerződés, amely nem minősül termék adásvételére irányuló szerződésnek. Ebben az értelemben a Rendelet kizárólag negatív oldalról határolja le a szolgáltatási szerződést.[17]
Ez az átvett fogalom kifogásolható, egyrészt eltér a Fogyasztói Jogi Irányelvben meghatározott fogalomtól,[18] másrészt minden szerződést szolgáltatásnyújtási szerződésnek minősít, amely nem minősül adásvételi szerződésnek, annak ellenére, hogy a Fogyasztói Jogi Irányelv ezt teljesen másképpen értelmezi.
Távollevők között kötött szerződés olyan fogyasztói szerződés, amelyet a szerződés szerint termék vagy szolgáltatás nyújtására szervezett távértékesítési rendszer keretében a felek egyidejű fizikai jelenléte nélkül úgy kötnek meg, hogy a szerződés megkötése érdekében a felek kizárólag távollevők közötti kommunikációt lehetővé tevő eszközt alkalmaznak.[19]
Ez a fogalom jobb és érthetőbb is, mint a Fogyasztói Jogi Irányelv fogalma[20] mivel a "szerződés megkötése érdekében a felek kizárólag távollevők közötti kommunikációt lehetővé tevő eszközt alkalmaznak" terminológiát alkalmazza a "kizárólag egy vagy több távközlő eszköz alkalmazásával" terminológia helyett.
Üzlethelyiségen kívül kötött szerződés olyan szerződés a vállalkozás és a fogyasztó között a Rendelet 4. cikk 14. pontja értelmében:
a) amelyet a szerződő felek egyidejű fizikai jelenléte
- 4/5 -
mellett a vállalkozás üzlethelyétől eltérő helyen kötöttek meg,
b) amelyre vonatkozóan a fogyasztó tett ajánlatot. A vállalkozásnak az a) pontban meghatározott feltételek mellett,
c) amelyet a vállalkozás üzlethelyiségében távollevők között kommunikációt lehetővé tevő eszköz alkalmazásával közvetlenül azt követően kötöttek meg, hogy a vállalkozás a felek egyidejű fizikai jelenléte mellett - személyesen és egyénileg kapcsolatba lépett a fogyasztóval - a vállalkozás üzlethelységétől eltérő helyen vagy
d) amelyet a vállalkozás által szervezett olyan út során kötöttek meg, amelynek célja a termékek vagy szolgáltatásoknak a fogyasztó számára történő értékesítése.[21] [Irányelv 2. cikk (8) bekezdés]
Az átültetett fogalom megfelel az Irányelvnek, azzal hogy a Rendelet - helyesen - a vállalkozást és nem a kereskedőt minősíti a távollévők között létrejött szerződés alanyának.
A) Tájékoztatási kötelezettség minden fogyasztási szerződés vonatkozásában;
B) Információ adási kötelezettség a távollevők közötti és a házaló kereskedelem keretében kötött szerződésekben;
C) Teljesen új információs követelmények a fogyasztók tájékoztatásában, a távollevők közötti kereskedelemben és a házaló kereskedelem szerződéseiben;
D) Az elállás joga, 14 napos elállási határidő;
E) Az elállásról szóló tájékoztatás elmulasztása.
A tájékoztatási kötelezettség a Rendelet 1. § (1) bekezdése szerint az minden fogyasztói szerződésre vonatkozik, azzal hogy a távollevők között kötött szerződésekre, és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre speciális követelmények vonatkoznak.[22]
Viszont joggal hiányolható a Fogyasztói Jogi Irányelv azon kitétele, miszerint a szerződés, illetve az ajánlat mindaddig nem köti a fogyasztót, amíg a vállalkozás egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt számára.[23]
A Fogyasztói Jogi Irányelv 5. cikk (1) bek. négyvonatkozásban kötelező (a termékről vagy szolgáltatásról, a vállalkozásról, ellenszolgáltatásról, szavatosságról) tájékoztatási kötelezettséget négy vonatkozásban eshetőleges (teljesítés feltételei, szerződési határidő, digitális tartalom, a digitális tartalom a hardverrel és szoftverrel való interoperábilitása) tájékoztatási kötelezettséget, (melyet az "adott esetben" kitétel fejez ki) ír elő.
A Rendelet 9. § (1) bek. egyértelműen szigorúbb előírásokat rendel alkalmazni az üzlethelyiségen kívül kötött és távollévők között kötött szerződéstől eltérő szerződés esetén, azaz minden fogyasztási szerződés vonatkozásában
- egyrészt nem írja elő, hogy a tájékoztatási kötelezettség csak az adott esetben kötelezi a vállalkozást,
- másrészt két további tájékoztatási kötelezettséget ír elő,
- egyrészt a 9. § (1) bek. g) pontja szerint a határozott időre szóló olyan szerződés esetén, amely határozatlan időtartamúvá alakulhat át, az átalakulás feltételeiről, és az így határozatlan időtartamúvá átalakult szerződés megszüntetésének feltételeiről,
- másrészt a 9. § (1) bek. j) pontja szerint a békéltető testülethez fordulás lehetőségéről, a vállalkozás székhelye szerint illetékes békéltető testület nevéről és székhelyének postai címéről.
A szerző meg kívánja jegyezni, hogy az Irányelv egyértelműen előírja, hogy a tagállamok nem vezethetnének be a nemzeti jogba az Irányelvtől eltérő szigorúbb rendelkezéseket és ez itt mégis előfordul.[24]
Ameddig a Rendelet 9. § (1) bekezdésébe foglalt előzetes információadási kötelezettség elvileg minden fogyasztói szerződésre vonatkozik, és az a kötelezettség lényegesen enyhébb[26] mint a Rendelet 11. cikkében előírt előzetes tájékoztatás mértéke a távollevők között és a házaló kereskedelem keretében kötött szerződésekben.
Az általános fogyasztói szerződések vonatkozásában nem ír elő a Rendelet a szerződés megkötésével kapcsolatos formális kötelezettségeket (megerősítési és visszaigazolási kötelezettséget), viszont a távollevők között kötött szerződésekben (Rendelet 12. és 13. §§)[27] és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekben (Rendelet 14-19. §§)[28] különböző különleges formális kötelezettséget is előírnak.
A vállalkozó információadási kötelezettségei nagyon sokfélék a Rendelet (20 előírás)[29]. E kötelezettségek érin-
- 5/6 -
tik a vállalkozó azonosításához szükséges adatokat[30], a szerződés közvetett tárgyát[31], a fizetési kötelezettség mértékét[32], az elállás előfeltételeit és következményeit[33], valamint a szerződés tartalmával kapcsolatos további részleteket.[34]
A Rendelet racionális rendelkezése az előzetes információnyújtással kapcsolatban, hogy az információadási kötelezettségek nem vonatkoznak egyrészt az olyan mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződésre, amelyeket a szerződéskötés időpontjában teljesítenek, másrészt azokra az adatokra, amelyek a körülmények alapján nyilvánvalóak. Azoknak a körülményeknek a száma, amelyekről értesíteni kell a fogyasztót, lényegesen kevesebb.[35]
Az Rendelet 11. § húsz pontban[36] részletezi az előzetes tájékoztatási kötelezettséget. A túlméretezett adatszolgáltatás előírása a hétköznap embere számára nyilvánvalóan kezelhetetlen. Ráadásul a vállalkozásoknak papíron vagy tartós adathordozón ismételten teljesíteniük kell információnyújtási kötelezettségüket.[37] A korábban hatályos jogi szabályozás mind a távollevők között kötött,[38] mind pedig a házaló kereskedelem vonatkozásában lényegesen enyhébb követelményeket írt le, azzal hogy a fogyasztót mindkét esetben írásban is kellett tájékoztatni.
A közlés formája
- az Irányelv nyitva hagyja, hogy az általános fogyasztói szerződések előzetes információadási kötelezettségei vonatkozásában azt, hogy milyen formában kell az előírt adatokat a fogyasztóval közölni,
- az üzlethelységen kívül kötött és a távollevők között létrejött szerződések esetén az információ megerősítésének formai kötelezettségei egyaránt szigorúak,
- a távollévők közötti kereskedelemben az információkat világos és érthető módon és távközlésre alkalmas formában kell közölni[39],
- a telefonon kötött szerződéseknél elég a szóbeli közlés[40],
- az online szerződéseknél a vállalkozó az információkat weboldalán olvashatóan köteles közölni, amennyiben az információkat ezúton teszik közzé.[41]
a fogyasztók tájékoztatásában a távollevők közötti és a házaló kereskedelem szerződéseiben
A tájékoztatási kötelezettségek két alapvető kategóriára oszthatók:
a) Azonos követelmények, azaz az olyan tájékoztatási kötelezettségek, amelyek minden fogyasztási szerződés vonatkozásában fennállnak és fellelhetők voltak a korábbi EU irányelvekben,
b) teljesen új követelmények a távollevők közötti kereskedelemben és a házaló kereskedelem szerződéseiben.
Azonos követelményekről, azaz olyan tájékoztatási kötelezettségekről van szó, amelyek minden fogyasztási szerződés vonatkozásában fennállnak a jelen tanulmány 5/A) pontja szerint:
A fogyasztói szerződések általános tájékoztatási kötelezettségeit átvették a távollévők közötti szerződésekben és a házaló kereskedelem szerződéseiben is. Az Irányelv 5. cikk (1) bek. a), d), e), f), g), és 5h) pontjában foglalt követelmények alkalmazandók a két szabályozott szerződési típus vonatkozásában is.[42]
A tájékoztatásnak az alábbiakban teljesen új elemekre is ki kell terjednie:
- az áru megfelelőségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállására irányuló emlékeztetőre is,
- arra, hogy rendelkezésre állnak-e az etikai követelményeket tartalmazó[43] magatartási kódexek, a fogyasztó kötelezettségeinek szerződés szerinti legrövidebb időtartamára,
- a kereskedő kérésére a fogyasztó által fizetendő vagy biztosítandó letét vagy egyéb pénzügyi biztosíték meglétére és feltételeire[44],
- a békéltető testülethez fordulás lehetőségére, ideértve a vállalkozás székhelye szerint illetékes békéltető testület nevét és székhelyének postai címét[45],
- a digitális tartalom működtetésére, beleértve az alkalmazandó műszaki védelmi intézkedéseket is[46],
- a digitális tartalom hardverrel és szoftverrel való bármilyen vonatkozó interoperábilitására,[47]
- A szerződés megkötéséhez alkalmazott távközlési eszköz használatának díjára, ha azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg.[48]
- 6/7 -
A Rendelet 20. § (1) bek. értelmében az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők között kötött szerződés esetén, amely szolgáltatás nyújtására irányul, és
- a fogyasztó nyilatkozott arról (tartós adathordozón), hogy a vállalkozás a szolgáltatás nyújtását a 14 napos elállási határidő lejárta előtt kezdje meg és
- a vállalkozó ténylegesen megkezdte a szolgáltatás nyújtását
- 14 napos elállási határidő a fogyasztót a szerződés megkötése napjától illeti meg a Rendelet a 13. §[49] vagy a 19. §[50] szerint.
A fogyasztó elállási vagy felmondási jogát
a) termék adásvételére irányuló szerződés esetén
- a termék átvételének időpontjától számított tizennégy napon belül gyakorolhatja,
- több termék adásvételekor, ha az egyes termékek szolgáltatása eltérő időpontban történik, az utoljára szolgáltatott termék átvételének időpontjától számított tizennégy napon belül gyakorolhatja,
- több tételből vagy darabból álló termék esetén az utoljára szolgáltatott tétel vagy darab átvételének időpontjától számított tizennégy napon belül gyakorolhatja,
- ha a terméket meghatározott időszakon belül rendszeresen kell szolgáltatni, az első szolgáltatásnak, a fogyasztó vagy az általa megjelölt, a fuvarozótól eltérő harmadik személy általi átvételének napjától lehet gyakorolni az elállási vagy felmondási jogot,
b) szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződés megkötésének napjától számított tizennégy napon belül gyakorolhatja.
A fogyasztó elállási jogát a szerződés megkötésének napja és a termék átvételének napja közötti időszakban is gyakorolhatja.
A Rendelet 21. § (1) bek. értelmében, ha a vállalkozás az elállás és felmondási jog fennállásáról, határidejéről és gyakorlásáról előírt tájékoztatási kötelezettségének[51] nem tett eleget, a tizennégy napos elállási határidő tizenkét hónappal meghosszabbodik.
Az elállási (felmondási) határidő meghosszabbodása azt jelenti, hogy az áru szállítása, vagy a szerződés kötése után eltelt 14 naphoz egy naptári évet hozzá kell szállítani.
Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a szerződés megszüntetéséről szóló irányelvi rendelkezés magyar átültetése azért jobb, mint maga az Irányelv, mert nemcsak az elállás (a szerződés visszamenőleges megszüntetésének a jogát), hanem a felmondás lehetőségét (a szerződés jövőbeni megszüntetésének a jogát) egyaránt hangsúlyozza.
Az Irányelv számos értékes, előnyös tulajdonsággal bír, amelyeket az uniós közlemények és a szakirodalmi források egyaránt hangoztatnak;
A) Tiszta és világos rendszer teremtése;
B) A digitális tartalomszolgáltatások újszerű szabályozása;
C) Fogyasztóvédelem az online úton létrejött szerződésekben.
Az Irányelv egyértelműen meghatározza mind a vállalkozás, mind a fogyasztó jogait és kötelezettségeit mindkét szabályozott szerződés vonatkozásában.
Ez a nemzetközi szakirodalomban követhetően az alábbiak szerint tükröződött. Az Európai Parlament kezdeményezésére - szemben a tagállamok akaratával, akik többségében a fogyasztóvédelem szintjének a felpuhításától tartottak, több olyan intézkedést vezettek be -, amelyek az ipari kisvállalkozók (kisiparosok, szobafestők, kertészek stb.) számára kedvező lehetőségeket teremtettek a tájékoztatási kötelezettség és az elállási jog terén. A kisvállalkozók szerződéseinek a természete az irányelvben elvileg tiszta és világos rendszert[52] teremtett, főként az üzlethelyiségen kívül kötött szolgáltatási szerződések vonatkozásában.[53]
A Rendelet meghatározza a digitális adattartalom fogalmát is.[54] A Rendelet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek a szoftver értékesítési szerződésekre, digitális zenei és szöveges tartalomszolgáltatásra vonatkoznak. A rendelkezések egyrészt vagy olyan[55] adásvételi szerződésekre vonatkoznak, amelyeket anyagi hordozón (pl. CD-n és DVD-n) bocsátanak a fogyasztó rendelkezésére, vagy olyan szolgáltatási szerződésekre, amelyek nem anyagi formában[56] nyújtják a digitális tartalmat a fogyasztók rendelkezésére (pl. filmek zenei művek "on demand" típusú lehívásos szolgáltatása).[57]
- 7/8 -
Ahol az szükséges az Irányelv speciális rendelkezéseket alkalmaz a digitális tartalom vonatkozásában.[58] Tipikusan ilyen rendelkezések:
- a nem tárgyi hordozón történő digitális tartalom szolgáltatása esetén a tizennégy napos elállási határidő kezdő napja a szerződés megkötésének napja;
- fogyasztók digitális tartalom letöltésének a pillanatáig elállhatnak zene és filmtermékek nem anyagi hordozón való megvásárlásától;[59]
- kötelező az adatszolgáltatás a digitális tartalom működtetésére, beleértve az alkalmazandó műszaki védelmi intézkedéseket is;
- a vállalkozás internetes honlapján is tájékoztathatja a fogyasztót az indokolási kötelezettség nélküli elállási jog gyakorlásáról.[60]
Az interneten létrejött szerződések mind mennyiségileg, mind minőségileg egyre nagyobb arányt képviselnek a szerződések összvolumenében. Jelenlegi részesedésük meghaladja a 30%-ot az Európai Unióban.[61] Az Irányelvet átültető rendelet számos rendelkezést alkalmaz abból a célból, hogy az online úton létrejövő szerződéseknél előforduló visszásságokat megakadályozza. A korábbi, előzményként számba vehető fogyasztói irányelvek -, amelyek nagyjából azonos időben nyertek kibocsátást - az internet használatára egyáltalán nem, vagy csak marginális módon vonatkoztak. Ezzel szemben a Fogyasztói jogokról szóló irányelvet és a Rendeletet már a jövő igényeinek megfelelően dolgozták ki. A szövegezés szemlátomást javult, különösen az online szerződések tekintetében.[62]
Két dolgot emelnék ki.
a) A Rendelet megszünteti a rejtett internetes díjakat és költségeket. Az Irányelv a jövőben megvédi a fogyasztókat az interneten megbúvó költségcsapdáktól. Az ilyen költségcsapdák akkor állhatnak fenn, amikor a fogyasztókat ingyenes szolgáltatások például fogyókúra vagy szépségkúra megrendelésére kívánják rávenni. Az online vevőkkel nem fizettethetnek különféle díjakat vagy költségeket, ha erről - a megrendelés elküldése előtt - nem tájékoztatták őket egyértelműen. A fogyasztónak meg kell erősítenie, hogy tudomásul vette, hogy fizetni kell a szolgáltatásért[63];
b) Tilos előre kipipált online négyzeteket használni. Az internetes vásárlás alkalmával előfordulhat, hogy a vevőnek megrendelése elküldése előtt további vásárlási opciókat ajánlanak fel. Ilyen lehet például az utasbiztosítás vagy gépkocsi kölcsönzése repülőúthoz való hozzákötése. Az ilyen szolgáltatásokat sokszor előre kipipált négyzetek formájában jelenítik meg. Ha ezeket a fogyasztó tévedésből érintetlenül hagyta, már meg is rendelte a szolgáltatást. A Rendelet e lehetőség megszüntetését célozza: megszünteti, a kipipált négyzet kijelölését, ha nem kívánják igénybe venni az ilyen extra szolgáltatásokat.
A Rendelet alapelve a nem kért szolgáltatásért járó ellenérték elutasítása, amely internetes vállalkozások esetén kiemelt fontossággal bír.[64] A fogyasztói nyilatkozat elmulasztását semmiképpen sem lehet beleegyezésként értelmezni.[65]
A hazai és nemzetközi szakirodalomban jelenleg is élesen kritizálják az Irányelvet az alábbiak figyelembevételével:
A) következetlenségek és túlzott konzervativizmus koncepcionális kérdésekben,
B) maximumharmonizáció kísérlet tökéletlensége, eltérő rendelkezések megengedése,
C) a szubszidiaritás negatív hatása,
D) a túlzott mértékű információ szolgáltatás előírása,
E) visszaigazolási kötelezettség súlyosbodása,
F) az elállási jog átgondolatlansága,
G) a határon túl átnyúló szerződések alacsony dimenziója,
H) bizonyos fogalmak tisztázatlansága.
Az Irányelv nem fogja át sem valamennyi fogyasztói szerződést, sem a teljes EU fogyasztóvédelmi joganyagot.[66]
Eleve nem tisztázott továbbá hogy az Irányelvet a nemzeti jogokba hogyan kell átültetni. Az átültetés történhet a Polgári Törvénykönyvben, külön törvényben vagy Fogyasztóvédelmi Kódexben és emellett külön jogszabályokban is.[67]
- 8/9 -
Sokan kiábrándítóan konzervatívnak tekintik az Irányelv szabályozási koncepcióját, tekintettel arra, hogy a Bizottság a 2004-es "Előttünk álló út" c. közleményében az európai szerződési jog intézményeinek kritikai megújítására hívott fel, különösen a fogyasztó és kereskedők közötti szerződéses viszony tekintetében. A fogyasztói jogok szabályozása azonban egyáltalán nincs összhangban ezzel az alapvető revíziós célkitűzéssel. Megpróbálja konszolidálni, kipucolni a létező rendszert, azzal, hogy apróbb részeiben pontosítja, néhány esetben általánosítja a szabályozást megszüntetve néhány inkonzisztenciát és nem kívánatos joghézagot. Ugyanakkor egyáltalán nem kérdőjelezi meg a jelenlegi rendszert és az azt támogató politikai elképzelést.[68]
Maga az Irányelv több rendelkezést is tartalmaz a harmonizáció szintjéről szóló 4. cikk[69] ellenére, amelyekből az derül ki, hogy lazítanak a maximális harmonizáció elvén, és ez a tendencia tükröződött a nemzeti jogba való átültetés és a Rendelet megalkotásában;
a) a távollevők között létrejött, és a házaló kereskedelem keretében létrejött szerződésekben a vállalkozót terhelő információs kötelezettség[70] tekintetében:
- Az Irányelv előírja, hogy bár a fent említett tájékoztatási elemek a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések szerves részeit képezik, és nem módosíthatóak, de a szerződő felek erre nézve eltérően is megállapodhatnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy eltérhetnek az Irányelvtől annak 6. cikk (5) bekezdése értelmében.
- Másrészt, a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek saját nemzeti jogukba a szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó nyelvi követelményeket annak érdekében, hogy a tájékoztatás könnyen érthető legyen a fogyasztó számára. Vagyis meghaladhatják az irányelv rendelkezéseit.[71]
- Az Irányelv megengedi, hogy a tagállamok további tájékoztatási követelményeket írhatnak elő, összhangban a belső piaci szolgáltatásokról szóló más irányelvek alapján.[72]
Vajon a nagyobb játéktér a tagállamoknak előnyös vagy hátrányos volt? Általában előnyösnek tartják a nemzeti fogyasztói szerződések szabályozásában engedett eltéréseket.[73]
b) Elállási jog vonatkozásában
Az Irányelv 16. cikke 12 kivételt engedélyezett az elállási jog alól e kivételek a tagállamokban egységesen alkalmazandók. Valamennyi kivételt Magyarországon is előírja a Rendelet 29. § (1) bekezdése.
c) Üzlethelységen kívül kötött szerződések formai követelményei.
A face-to-face ügyletek terén megmaradt továbbra az uniós szinten tapasztalható széttagoltság.[74]
- Az Irányelv 7. cikk (4) bekezdés b) pontja értelmében az üzlethelységen kívül kötött szerződések esetén a szerződés visszaigazolásának tartalmaznia kell a 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a fogyasztók tájékoztatásáról szóló valamennyi - azaz 20 - kelléket. Ugyanezen pont következő bekezdése azt tartalmazza, hogy a tagállamok úgy dönthetnek, hogy nem alkalmazzák az előírást.
- Az Irányelv 9. cikk (3) bekezdése értelmében tagállamok nem tiltják meg, hogy a szerződő felek az elállási időszak alatt teljesítsék szerződésből adódó kötelezettségeiket. Ez a rendelkezés kifejezetten jogellenes.
Mindazonáltal az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében a tagállamok fenntarthatják azon hatályos nemzeti jogszabályaikat, amelyek a szerződéskötést követő meghatározott időszakban megtiltják a kereskedő (vagyis a vállalkozónak Magyarországon) számára az ellenértéknek a fogyasztótól való beszedését.
- A bagatellhatár is megkérdőjelezi a maximum harmonizációt. Az Irányelv 3. cikk (4) bekezdés a házaló kereskedelem vonatkozásában jelentős kivételt enged, megengedi, hogy 50 euró összeghatárig mellőzzék az irányelv rendelkezéseit, sőt az erre vonatkozó fogyasztói jogokat érintő nemzeti szabályozást is figyelmen kívül hagyhatják.
Negatívumként említendő az irányelv szubszidiárius jellege, amely a Fogyasztói jogi irányelv alkalmazását korlátozza. Ha ugyanis az Irányelv bármely rendelkezése ellentétes valamely más, konkrét ágazatot szabályozó uniós aktus előírásaival, az adott ágazatra az utóbbi uniós ágazati jogi aktus rendelkezése irányadó és alkalmazandó[75], amely miatt azonban a fogyasztói jogok egyes ágazati gazdasági érdekek miatt csorbát szenvedhetnek.[76] Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nemcsak a preambulumban[77] feltüntetett, hanem bármely uniós norma jogalkalmazási elsőbbséget élvez a fogyasztói jogok rovására.
- 9/10 -
A jelenlegi fogyasztóvédelmi acquis túlzott információnyújtási kötelezettséget hárít a vállalkozásokra, az Irányelv 5. és 6. cikkében egyaránt. E kötelezettségeket a Rendelet természetesen átvette. A Bizottság nem vizsgálta kritikusan e kötelezettségeket, annak ellenére, hogy ők maguk megkérdőjelezték e rendelkezések jelenlegi tartalmát.[78] Itt mindenképpen az információnyújtási kötelezettség megsokszorozódásáról van szó. Mind a távollévő kereskedelemről[79], mind a házaló kereskedelemről[80] szóló korábban hatályos irányelvek, mind ezek magyar átültetései[81] lényegesen kevesebb információnyújtási kötelezettséget írtak elő.[82]
"A fogyasztónak valódi információs lavinával kell szembenéznie, amely gyakran nemhogy jobb helyzetbe hozná egy jól informált döntés kialakításánál, hanem semmilyen információt nem közvetít számára."[83] Herkulesi feladatnak is nevezik a megjegyezhetetlen adatok nyújtása kötelezettségét.
A hozzá nem értőket és túlzott aggályoskodókat azzal lehet megnyugtatni, hogy nem arról van szó, hogy egy perec megvásárlásánál a vásárló mire leadminisztrálják vásárlását, el is megy az étvágya, mert a tájékoztatási kötelezettség nem vonatkozik olyan mindennapi élet szokásos, kisebb jelentőségű szerződéseire, amelyet a szerződéskötés időpontjában teljesítenek.[84]
A korábban hatályos, távollévők között kötött szerződésekről szóló rendelet értelmében a vállalkozásnak csak akkor kell ismételten tájékoztatnia a felsoroltakról a felet a rendeletileg előírt információk vonatkozásban, amennyiben a tájékoztatás írásbeli megerősítését a szerződés megkötése után bocsátja a fogyasztó rendelkezésére. A Fogyasztói jogokról szóló irányelv - és az azt implementáló jogszabály - alapján ez a szerződés megkötését megelőző kötelességek közé tartozhat az ismételt információadás, hiszen elmulasztása esetén a szerződés, vagy az ajánlat nem köti majd a fogyasztót.
Ugyanez igaz arra nézve, hogy az Irányelv 6. cikk (1) bek. h) és m) pontjai és a Rendelet 11. § (1) bek. i) és n) pontjai értelmében, mivel a vállalkozás köteles tájékoztatni a fogyasztót a jótállás feltételeiről, valamint az értékesítés utáni ügyfélszolgálati és egyéb szolgáltatásokról, illetve a szerződés felmondásának/megszüntetésének feltételeiről is.[85]
A vállalkozó (a kereskedő) mind az üzlethelységen kívül kötött szerződések esetén, mind a távollévők között létrejött szerződések vonatkoztában köteles visszaigazolni a6. cikk (1) bekezdésében részletezett mind a húsz adatot:
- a házaló kereskedelemben papír formátumban vagy tartós adathordozón,[86] [Rendelet 12. § (1) bek.]
- a távollevők közötti szerződések esetén tartós adathordozón[87] (Rendelet 14. §).
A külföldi szakirodalomban olyan nézetekkel is lehet találkozni, amelyek szerint az egységes 14 napos elállási határidő bevezetése átgondolatlan az uniós országokban jól bevált korábbi hét[88], nyolc[89], tíz[90], és tizenöt napos[91] elállási határidőkhöz képest. Magyarországon 8 napos elállási időt alkalmaztunk.
Az elállási jog vonatkozásában a szakemberek egy része szerint az Irányelv előkészítői nem vizsgálták, hogy az valóban hatékony védelmet biztosít-e a fogyasztónak, és ha igen miért és mely speciális körülmények fennállása esetén védhető alkalmazása a nyilvánvaló egyensúlytalan szerződési helyzet hátrányainak kiküszöbölésére.[92]
Az átültetés után is merültek fel aggályok a nemzetközi szakirodalomban, hogy az elállási jog kiterjesztése mind a mai napig nem tűnik elég indokoltnak.[93] Sem azt nem tartják eléggé megalapozottnak, hogy a távollevők közötti kereskedelemben a fogyasztó nem tudja a megrendelt árut megvizsgálni, sem azt, hogy a házaló kereskedelemben a fogyasztó sokszor pszichikai kényszert érez a rendelésre.
- 10/11 -
A Rendelet nem tartalmaz megfelelő eszközöket a határon túl átívelő szerződések dimenzióinak növelésére. Ez Magyarország számára azért kiemelten fontos kérdés, mert e kereskedelemben nincsenek nyelvi akadályok, mivel a szomszédos országokban százezer számra élnek magyarul beszélő magyar nemzetiségű állampolgárok. A közvélemény-kutatások szerint a legnagyobb (60%-os) akadályt jelentő nyelvi problémák a magyar vállalkozások számára nem léteznek.
A Bizottság megállapításai szerint e szerződések alárendelt szerepet játszanak, mintegy 7%-át adják a szerződéses állománynak.[94]
Számos olyan tisztázatlan fogalmat találhatunk az Irányelvben és ennek megfelelően a Rendeletben is:
- A Rendelet 29. § f) pontjánál nem tisztázott olyan termék fogalma, amely jellegénél fogva az átadást követően elválaszthatatlanul vegyül más termékkel;
- A Rendelet 29. § m) pontjánál nem tisztázott a nem tárgyi adathordozón nyújtott digitális adattartalom fogalma.
A fogyasztóvédelmi törvény átültetésénél számos jogos kritikai észrevétel tehető:
A) eltérés a Fogyasztó Jogi Irányelvben meghatározott fogalmaktól;
B) eltérés a Fogyasztóvédelmi törvény fogalomrendszerétől;
C) kormányrendelettel történő átültetés;
D) terminológia problémák.
Joggal merül fel a kérdés, hogy nem kellett e volna a 2013. évi V. törvénnyel kihirdetett és 2014. március 1-jén hatályba lépő új Ptk.-ba már a Fogyasztói Jogi Irányelv rendelkezéseit teljes egészében átültetni?[95] Az új Ptk. 8:6. § s) pontja azt tartalmazza, hogy a Ptk. előírásai megfelelnek a Fogyasztói Jogi Irányelv előírásainak, de a valóságban nyilvánvalóan nem így van, mivel az új Ptk. csak egyes rendelkezéseket vett át.[96] A Ptk. pl. a fogyasztó, vállalkozás és a jótállás vonatkozásában eltérő fogalmakat alkalmaz.
A rendelet alkotói az átültetésnél olyan problémával találkoztak, amelyből nem lehetett jól kijönni, azaz vagy átveszik az Irányelv fogalmait eltérve az új Ptk.-tól, vagy pedig a Ptk. fogalmait veszik át, eltérve az Irányelv fogalmaitól. Az utóbbi megoldást választották.
A fogyasztó 2. cikk (1) értelmében bármely természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya eső szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenysége körén.
A rendelet fogyasztó fogalma: a fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy.[98]
A szakirodalomban található nemzetközi összehasonlításon alapuló megállapítás szerint nem jött létre Európában egységes fogyasztó fogalom, a Roma I. Rendelet[99] 6. cikke eltérő fogyasztó fogalmat alkalmaz, amely a fogyasztó fogalmát a Rendelethez hasonló módon fogalmazta meg.[100]
Vállalkozó az Irányelv 2. cikk (2) bekezdés értelmében bármely természetes vagy akár magán-, akár köztulajdonban álló jogi személy, aki vagy amely az ezen Irányelv hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt, aki vagy amely a kereskedő nevében vagy javára jár el.
A vállalkozás szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy;[102]
Az Irányelv 2. cikk (14) bekezdés szerint a jótállás a kereskedőnek vagy valamely gyártónak (a jótállásra kötelezett) a megfelelőség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettsége teljesítésén túlmenő bármely olyan kötelezettség vállalás a fogyasztóval szemben, amelynek alapján a jótállási nyilatkozatban vagy a vonatkozó szerződéskötés időpontjában vagy azt megelőzően elérhető reklámban feltüntetett tulajdonságoknak
- 11/12 -
vagy a megfelelőséghez nem kapcsolódó egyéb követelménynek nem megfelelő áru vételárát visszatéríti, vagy az ilyen árut kicseréli vagy kijavítja vagy az áruhoz kapcsolódó szolgáltatást nyújt.
Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.[104]
Fogyasztóvédelmi törvényünk az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről hatálya kiterjed minden olyan tevékenységre mely a fogyasztókat érinti vagy érintheti.[105]
A Rendelet nincs semmilyen kapcsolatban a Fogyasztóvédelmi törvénnyel, pedig mivel a rendelet minden fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekre vonatkozik, nagyszerű alkalom lett volna arra, hogy modernizáljuk a fogyasztóvédelmi törvényt a Rendelet egyidejű beépítésével.
A fogyasztóvédelmi törvény 2. §-a értelmező rendelkezéseket tartalmaz, többek között árubiztosítási szolgáltatás, fogyasztó, forgalmazó és gyártó vonatkozásában.[106] E fogalmak azonban nem felelnek meg a Rendeletben meghatározott fogalomkörnek.
Az új Irányelv átültetése kormányrendelettel történik. Ennek megfelelően a korábban hatályos kormányrendeletek, azaz a házaló kereskedelemről és a távollévők közötti szerződésekről hatályukat vesztették. A kormányrendelettel való átültetés problematikus. Nehéz azt elképzelni, hogy a jogi képviselettel nem rendelkező kisvállalkozások, kiskereskedők vagy kisiparosok egyáltalán tudomást szerezzenek fogyasztói jogi kormányrendeletről az évente megjelenő több mint 300 kormányrendelet között. Álláspontom szerint az új Ptk.-ba kellett volna belefoglalni a 2011/83/EK Fogyasztói Jogi Irányelvet, mint pl. Németországban[107] vagy legalább külön törvénybe vagy bele kellett volna foglalni a hatályos Fogyasztóvédelmi törvénybe.
Az uniós jog alkalmazása kapcsán talán a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az Európai Uniónak nincs egyetlen hivatalos nyelve, pontosabban minden tagállam nyelve annak minősül. Az uniós jogszabályok magyar nyelvű fordításában számtalanszor olvashatunk olyan kifejezéseket, amelyek a magyar terminológiából hiányoznak. További probléma, hogy az ismerősnek tűnő fogalmak nem azt jelentik az uniós terminológiában, mint a nemzeti jogok értelmezésében.[108]
Nem kizárólag fordítási problémaként kezelhető, hogy a Fogyasztói Jogi Irányelv hivatalos fordítása a "kereskedő" fogalmával operál a "vállalkozás" fogalma helyett és áru fogalmát használja "termék" fogalma helyett bár ezek a fogalmak nyilvánvalóan eltérőek:
Esetünkben a magyar terminológiából hiányzik a kereskedő fogalma [Irányelv 2. cikk (2) bekezdés]. A tisztességtelen szerződési feltételek irányelve.[109] az eladó (szolgáltató) fogalmát, a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló irányelv[110] az eladó és gyártó fogalmát, a távollévők közti kereskedelemről szóló (már nem hatályos) irányelv[111] a szállító fogalmát a Fogyasztóvédelmi törvény a gyártó[112] fogalmát határozta meg a fogyasztóval szembenálló személy pozíciójában.
Az is problémát okoz, hogy az egyes EU irányelvek más és más terminológiát alkalmaznak ugyanarra a fogalomra, így a Termékfelelősségi Irányelv[113] a termék[114], a Fogyasztói Jogi Irányelv[115] az áru[116] fogalmát alkalmazza, ráadásul a két fogalom eltér.
* * *
A Fogyasztói jogokról szóló irányelv egészében véve jelentős előrelépést jelent. Egyrészt kísérletet jelent a maximum harmonizáció megvalósítása felé. Bár kétségkívül jelentős az európai államokban engedett kivételek száma, mégis most először fordult elő valamennyi fogyasztói szerződésre vonatkozó egységes információ nyújtási rendelkezések elrendelése. A rendelet további
- 12/13 -
előrelépése, hogy együttes előírásokat alkalmaz a távollevők közt szerződésekre, valamint a házaló kereskedelem megállapodásaira.
A rendelet markáns harmonizációs eredményeit üdvözölni lehet az interneten létrejött megállapodások és a digitális technika terén. A harmonizáció előnyének tekinthető, hogy számos kérdésben az irányelv előkészítői meg tudták a legkisebb közös nevezőt, azaz a mindenki által elfogadott megoldást találni.[117]
Nem szabad elfelejteni, hogy az Irányelvet számos támadás és kritika érte. Több támadás éri a Rendeletet is, így többek között, hogy elfelejtette tisztázni, hogy a fogyasztónak akkor sem kell viselnie a megvásárolt áru költségét, ha a vállalkozás elfelejtette felvilágosítani az elállás jogáról, és hogy konkrét javítási munkáknál felmerülő újabb szolgáltatásokra nézve külön elállási jog illeti meg a fogyasztót. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a tapasztalatok kiértékelésével érdemes 3-5 évet várni, hiszen erre maga az Irányelv intézményes lehetőséget nyújt.[118] Azért is érdemes várni, mert a bírósági gyakorlat, különösen az Európai Bíróság gyakorlata segít megoldani az Irányelv alkalmazásával kapcsolatos nyitott kérdéseket.■
- 13 -
JEGYZETEK
[1] A jogszabály hivatalos elnevezése: az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/77/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.
[2] "Der Richtlinie-Vorschlag der Kommission ist hinter meinen Erwartungen zurückgeblieben. Es geht teils zu weit teils greift er zu kurz." Brigitte Zypries: Der Vorschlag für eine Richtlinie über Verbraucherrechte, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, 2009/2 226-229.
[3] "Vielleicht bewahrheitet sich am Ende der Verhandlungen Hans Christian Andersen Märchen und aus dem hässli- chen Entlein wird noch so etwas, wie ein Schwan" In: Brigitte Zypries: Der Vorschlag für eine Richtlinie über Verbraucherrechte, Zeischrift für Europäisches Privatrecht, 2009/2 226-229. oldal.
[4] Europa-Communiques de Presse; Az Európai Unió MEMO 11/450 sz. 2011. június 23-i sajtóközleménye: a fogyasztói jogok: a fogyasztók jogairól szóló új uniós irányelv tíz módon erősíti a fogyasztók jogait internetes vásárlás esetén.
[5] Az Irányelv Preambulumának 2. bekezdése.
[6] Az Irányelv 1. cikke szerint.
[7] Brigitte Zypries: Der Vorschlag für eine Richtlinie über Verbraucherrechte, Zeischrift für Europäisches Privatrecht, 2009/2 226-229. Erre utal egyértelműen az Irányelv 5. cikke, amely valamennyi fogyasztói szerződésre vonatkozik hangsúlyozva, hogy a távollevők közötti és a házaló kereskedelmi szerződések körén kívül eső szerződésekről van szó.
[8] Tárczy Edit Zsuzsanna: Milyen változásokat hoz a fogyasztók jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)? Fogyasztóvédelmi Szemle; 2012. május.
[9] Az Irányelv harmonizáció szintjéről szóló 4. cikke.
[10] Tárczy Edit Zsuzsanna: Milyen változásokat hoz a fogyasztók jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)? Fogyasztóvédelmi Szemle; 2012. május.
[11] Még mindig lyukas a fogyasztók védelme. HVG 2014. február 28. (a cikk szerző megjelölése nélkül hvg.hu jelzéssel. A gazdaság rovatban szerkesztőségi cikként jelent meg az interneten) http://hvg.hu/20140228/Meg_mindig_lyukas_a fogyasztok_védelme.
[12] Nemcsak a közép és kelet-európai államok (Csehország kivételével) hanem Franciaország és Spanyolország is késlekedett az átültetéssel.
[13] Tárczy Edit Zsuzsanna: A fogyasztó jogairól szóló irányelv implementálása az Unió egyes tagállamaiban. De iurisprudentia et iure publico 2013/1. 1-3.
[14] A Rendelet 1. cikk (1) bekezdése értelmében, azt a fogyasztó és a vállalkozás között kötött szerződésekre kell alkalmazni.
[15] A Rendelet 33. cikke értelmében az a Fogyasztói Jogi Irányelvnek való megfelelést szolgálja.
[16] Tárczy Edit Zsuzsanna: Milyen változásokat hoz a fogyasztók jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)? Fogyasztóvédelmi Szemle; 2012. május.
[17] A Rendelet 4. § 8. pontja.
[18] Szolgáltatási szerződés az adásvételi szerződéstől eltérő olyan szerződés, amelynek alapján a kereskedő a fogyasztó részére szolgáltatást nyújt vagy szolgáltatás nyújtását vállalja, a fogyasztó pedig megfizeti, vagy vállalja, hogy megfizeti a szolgáltatás árát [Irányelv 2. cikk (7) bekezdés].
[19] Rendelet 4. § 10. pont.
[20] A Fogyasztói Jogi Irányelv szerint a távollevők között kötött szerződés a kereskedő és a fogyasztó között áru vagy szolgáltatás értékesítésére szervezett távértékesítési rendszer keretében - a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte nélkül a szerződés megkötésének időpontjával bezárólag kizárólag egy vagy több távközlő eszköz alkalmazásával - kötött szerződés. [Irányelv 2. cikk (7) bekezdés].
[21] A Fogyasztói Jogi Irányelv 2. cikk (8) bekezdésén csak kisebb stilisztikai változtatásokat eszközöltek.
[22] E speciális következményeket a rendelet V. fejezetébe foglalt az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó különös szabályok tartalmazzák.
[23] Fogyasztói Jogi Irányelv 5. cikk (1) bekezdésébe foglalt rendelkezés.
[24] A harmonizáció szintjéről szóló rendelkezés az Irányelv 4. cikkében.
[25] Az üzlethelységen kívül kötött szerződésekre házaló kereskedelem terminológia is elfogadott.
[26] Oliver Unger: Richtlinie über die Rechte der Verbrau cher-Eine systematische Einführung, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, 2012/2. 270-305. o.
[27]A Fogyasztói Jogi Irányelv 7. cikk (2) bekezdés.
[28]A Fogyasztói Jogi Irányelv 8. cikk (7) bekezdés.
[29] Oliver Unger: Richtlinie über die Rechte der Verbraucher - Eine systematische Einführung; Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, 2012/2. 270-305. o.
[30] A Kormány 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelete a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól 11. § (1) b), c), d), v) és w) pontok.
[31] A Kormány 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelete a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól 11. § (1) a), t) és u) pontok.
[32] A Kormány 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelete a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól 11. § (1) f), g), h), k) és s) pontok.
[33] A Kormány 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelete a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól 11. § (1) i), j) és l) pontok.
[34] A Kormány 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelete a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól 11. § (1) m), n), o), p) és q) pontok.
[35] Tíz kötelezettség szemben huszonhárom információadással, ahogy ezt a Rendelet 9. § és 11. § előírásai között van.
[36] A Rendelet 11. § huszonhárom pontos részletezést tartalmaz az a)-w) pontokban.
[37] A Rendelet 12. § (1) és 14. § (1) bek.
[38] A távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. sz. Kormányrendelet alapján.
[39] A Rendelet 14. § (1) bek.
[40] A Rendelet 17. §.
[41] Fogyasztói jogokról szóló irányelv 8. cikk (2) bekezdés.
[42] Információ a termékről vagy szolgáltatásról szavatosságról, szerződési határidőről, digitális tartalomról, a digitális tartalom a hardverrel és szoftverrel való interoperábilitásáról.
[43] A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2005/29/EK irányelvben 2. cikk f) pontjában meghatározott magatartási kódexek alkalmazását a fogyasztói jogokról szóló irányelv is előírja.
[44] A Rendelet 11. § (1) bek. s) pontja.
[45] A Rendelet 11. § (1) bek. g) pontja.
[46] A Rendelet 11. § (1) bek. t) pontja.
[47] A Rendelet 11. § (1) bek. u) pontja.
[48] Tárczy Edit Zsuzsanna: Milyen változásokat hoz a fogyasztók jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)? Fogyasztóvédelmi Szemle; 2012. május.
[49] 13. § A fogyasztó az arra vonatkozó kérését, hogy a vállalkozás a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés teljesítését már a 20. § (2) bekezdése szerinti határidő lejárta előtt kezdje meg, köteles a vállalkozóval kifejezetten, tartós adathordozón közölni.
[50] 19. § A fogyasztó az arra vonatkozó kérését, hogy a vállalkozás a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés teljesítését már a tizennégy napos határidő lejárta előtt kezdje meg, köteles a vállalkozóval kifejezetten közölni.
[51] i) a 20. § szerinti jog gyakorlásának határidejéről és egyéb feltételeiről (különösen a 22. §-ában foglaltakról), valamint a 2. melléklet szerinti nyilatkozat-mintáról.
[52] Ún. Light Regime.
[53] Unger Oliver: Die Richtlinie über die Rechte der Verbraucher - Eine systematische Einführung, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht 2012/2; 270-305. o.
[54] A Rendelet 4. cikk (1) bek.: a digitális adattartalom, digitális formában előállított vagy nyújtott adat. (Irányelv) 2. cikk (11).
[55] Árura vonatkozó.
[56] Download, streaming.
[57] Unger Oliver: Die Richtlinie über die Rechte der Verbraucher-Eine systematische Einführung, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht 2012/2 270-305. o.
[58] Lásd jelen tanulmány 3. pontját: A digitális tartalom: digitális formában előállított vagy szolgáltatott adat. [Irányelv 2. cikk (11)].
[59] Europa-Commuiques de Presse; Az Európai Unió MEMO 11/450 sz. 2011. június 23-i sajtóközleménye: a fogyasztói jogok: a fogyasztók jogairól szóló új uniós irányelv 10 módon erősíti a fogyasztók jogait internetes vásárlás esetén 9. o.
[60] A Rendelet 22. § (2) bek.
[61] Brigitte Zypries: Der Vorschlag für eine Richtlinie über Verbraucherrechte, Zeischrift für Europäisches Privatrecht, 2009/2 226-229. o.
[62] Europa-Commuiques de Presse; Az Európai Unió MEMO 11/450 sz. 2011. június 23-i sajtóközleménye: a fogyasztói jogok: a fogyasztók jogairól szóló új uniós irányelv 10 módon erősíti a fogyasztók jogait internetes vásárlás esetén 1-2. o.
[63] Europa-Commuiques de Presse; Az Európai Unió MEMO 11/450 sz. 2011. június 23-i sajtóközleménye: a fogyasztói jogok: a fogyasztók jogairól szóló új uniós irányelv 10 módon erősíti a fogyasztók jogait internetes vásárlás esetén 3. o.
[64] A Rendelet 8. § (1) szerint a vállalkozás nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan terméket értékesít, vagy olyan szolgáltatást nyújt, amelyre nézve nem jött létre szerződés.
[65] A Rendelet 8. § (2) értelmében a fogyasztó nyilatkozatának elmulasztása esetén sem lehet vélelmezni a vállalkozás ajánlatának - hallgatólagos - elfogadását.
[66] Brigitte Zypries: Derr Vorschlag für eine Richtlinee über Verbraucherrechte, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht 2009/2; 225-229. o.
[67] Vékás Lajos: A fogyasztói jogi irányelv átültetése tárgyában "a magánjog reformja Közép- és Kelet Európában" konferencia sorozat keretében, Bécsben 2013. november 7-én megtartott, az átültetés koncepcionális kérdéseiről szóló német nyelvű előadása.
[68] Hajnal Zsolt: Küszöbön a fogyasztói jogok egységes hazai szabályozása, Fogyasztóvédelmi Szemle; 2013/7.
[69] Az Irányelv 4. cikke szó szerint az alábbi rendelkezést tartalmazza: Ha ez az Irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok e nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő ideértve az az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú- rendelkezéseket.
[70] Tárczy Edit Zsuzsanna: Milyen változásokat hoz a fogyasztók, jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)? Fogyasztóvédelmi Szemle; 2012. május.
[71] Irányelv 6. cikk (7) bek.
[72] Irányelv 6. cikk (8) bek.
[73] Koch, Raphael: Verbraucherrecht=brauchbares Recht? Ausgewählte Aspekte nach Umsetzung der Verbraucherrechte Zugleich ein Beitrag zu den Grundfragen der Rechtsharmonisierung; Zeitschrift für das Privatrecht der Europäischen Union, 2014/3 129. o.
[74] Hajnal Zsolt: Küszöbön a fogyasztói jogok egységes hazai szabályozása. Fogyasztóvédelmi Szemle; 2013/7.
[75] A fogyasztói jogok védelméről szóló 2011/83/EU irányelv 3. cikk (2) bekezdés.
[76] Hajnal Zsolt: A fogyasztói jogok szabályozásának lehetséges irányai. PhD dolgozat, Debreceni Egyetem, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2013, 127. o.
[77] Az Irányelv Preambuluma példálózó jelleggel felsorol néhány ilyen normát: gyógyszerek emberi felhasználásra, élelmiszerek címkézése stb.
[78] Hajnal Zsolt: Küszöbön a fogyasztói jogok egységes hazai szabályozása, Fogyasztóvédelmi Szemle; 2013/7.
[79] A Tanács 1985. december 20-i 85/577/EGK Irányelve az üzlethelységen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztó védelméről 4. cikkében kizárólag az elállás vonatkozásában ír elő tájékoztatási kötelezettséget.
[80] Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 20-i 97/7/EK irányelve a távollévők között szerződések esetén a fogyasztóvédelméről 4-5. cikkében 11 vonatkozásban ír elő szóbeli, illetve írásbeli tájékoztatási kötelezettséget.
[81] Az üzleten kívül fogyasztóval kötött fogyasztói szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Kormányrendelet csak három vonatkozásban, a távollévők közötti kereskedelemről szóló 17/1999. (II. 5.) Kormányrendelet 5 vonatkozásban írt elő tájékoztatási kötelezettséget.
[82] Szikora Veronika: Magyar Fogyasztóvédelmi magánjog - európai kitekintéssel, Debrecen, Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete 2010, 127-137., 149-161. o.
[83] Hajnal Zsolt: A fogyasztói jogok szabályozásának lehetséges irányai. PhD dolgozat, Debreceni Egyetem, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2013, 128. o.
[84] Koch, Raphael: Verbraucherrecht=brauchbares Recht? Ausgewählte Aspekte nach Umsetzung der Verbraucherrechte. Zugleich ein Beitrag zu den Grundfragen der Rechtsharmonisierung; Zeitschrift für das Privatrecht der Europäischen Union, 2014/3 132. o.
[85] Tárczy Edit Zsuzsanna: Milyen változásokat hoz a fogyasztók jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)? Fogyasztóvédelmi Szemle; 2012. május.
[86] A Fogyasztói jogokról szóló Irányelv 7. cikk (2) bekezdés.
[87] A Fogyasztói jogokról szóló Irányelv 8. cikk (7) bekezdés.
[88] Az Irányelv meghozatala előtt 7 napos elállási határidő volt érvényben: Ausztria, Belgium, Bulgária, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Litvánia, Luxemburg, Spanyolország, Szlovákia.
[89] Az Irányelv meghozatala előtt 8 napos elállási határidő volt érvényben: Magyarország.
[90] Az Irányelv meghozatala előtt 10 napos elállási határidő volt érvényben: Görögország, Olaszország, Lengyelország és Románia.
[91] Az Irányelv meghozatala előtt 15 napos elállási határidő volt érvényben: Málta.
[92] Hajnal Zsolt: Küszöbön a fogyasztói jogok egységes hazai szabályozása, Fogyasztóvédelmi szemle; 2013/7.
[93] Koch, Raphael: Verbraucherrecht=brauchbares Recht? Ausgewählte Aspekte nach Umsetzung der Verbraucherrechte. Zugleich ein Beitrag zu den Grundfragen der Rechtsharmonisierung; Zeitschrift für das Privatrecht der Europäischen Union, 2014/3 132. o.
[94] Brigitte Zypries: Der Vorschlag für eine Richtlinee über Verbraucherrechte, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht 2009/2; 225-229. o.
[95] Az új Ptk. 8:6. § s) pontja értelmében az új Ptk. a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
[96] A Fogyasztók jogairól szóló Irányelv alábbi rendelkezései kerültek az új Ptk.-ba:
- a szállításról szóló 18. cikk,
- a kárveszély átszállásáról szóló 20. cikk,
- a többletösszegek fizetéséről szóló 22. cikk.
[97] A Rendelet 4. § (2) bekezdésében a fogyasztó fogalma megközelítésénél az új Ptk. fogyasztó fogalmára hivatkozik
[98] Ptk. fogyasztó fogalma: A Ptk. 8:1. § (3) bekezdés.
[99] Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete a szerződésből eredő kötelezettségekre irányadó jogról (Róma I).
[100] Koch: Verbraucherrecht=brauchbares Recht? Ausgewählte Aspekte nach Umsetzung der Verbraucherrechte. Zugleich ein Beitrag zu den Grundfragen der Rechtsharmonisierung; Zeitschrift für das Privatrecht der Europäischen Union, 2014/3 134. o.
[101] A Rendelet 4. § (15) bekezdésében a vállalkozás fogalma megközelítésénél az új Ptk. vállalkozás fogalmára hivatkozik.
[102] Ptk. 8:1. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozás fogalom.
[103] A Rendelet 4. § (5) bekezdésében a jótállás fogalma megközelítésénél az új Ptk. jótállás fogalmára hivatkozik.
[104] A Ptk. jótállás fogalmát 6:171. §-ában így határozza meg.
[105] A Fogyasztóvédelemről szóló 1997. törvény 1. §-a értelmében.
[106] A Fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. 2. § a), b), c), e), j) és k) pontjaiba foglalt fogalmak.
[107] Németországban a Fogyasztói Jogi Irányelvet közvetlenül az ABGB-be ültették át.
[108] Osztovits András: Európai fogyasztóvédelmi magánjog, jogszabálygyűjtemény, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2006; 27. oldal.
[109] A Tanács 1993. április 5-i irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről 2. cikk c) pontjában az eladó vagy szolgáltató fogalmával operál.
[110] Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelve a fogyasztási cikkek és a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállás egyes vonatkozásairól 1. cikk (2) bekezdése c) és d) pontja az eladót és gyártót veszi célba.
[111] Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 20-i 97/7/EK irányelve a távollévők között szerződések esetén a fogyasztó védelméről 2. cikk (3) bekezdésében a szállító fogalmát szerepelteti.
[112] Fogyasztóvédelmi törvény 2. § k) pont.
[113] A Tanács 1985. július 25-i 85/374/EGK irányelve (Termékfelelősségi Irányelv) hibás termékért való felelősségre vonatkozó tagállami, törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről.
[114] Termékfelelősségi Irányelv 2. cikke értelmében termék minden ingó dolog, akkor is, ha az más ingó vagy ingatlan dolog részét alkotja. A termék fogalma magában foglalja a villamos energiát is.
[115] A Fogyasztói Jogi Irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/77/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.
[116] A Fogyasztói Jogi Irányelv 2. cikk (3) bek. értelmében áru bármely ingóság, kivéve a végrehajtás vagy más bírósági intézkedés alapján értékesített ingóságokat; az irányelv értelmében árunak minősül a víz, gáz és villamos energia is, amennyiben korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben kínálják értékesítésre.
[117] Koch, Raphael: Verbraucherrecht=brauchbares Recht? Ausgewählte Aspekte nach Umsetzung der Verbraucherrechte. Zugleich ein Beitrag zu den Grundfragen der Rechtsharmonisierung; Zeitschrift für das Privatrecht der Europäischen Union, 2014/3 133. o.
[118] A Fogyasztói Jogi Irányelv 30. cikke értelmében a Bizottság 2016. december 1-jéig jelentést kell készítenie a Parlamentnek és a Tanácsnak a digitális tartalom és az elállás vonatkozásában. A jelentéshez szükséges esetben módosító javaslatokat is kell benyújtani. Érzésem szerint erre szükség is lesz.
Visszaugrás
