A fogyasztóvédelem annak ellenére, hogy fiatal jogterület, jogtörténeti szempontból előzményeit már a bibliai korokban fellelhetjük. A fogyasztóvédelem programjának fundamentumát képező egyensúlyra törekvés a polgári anyagi jog mellérendeltségének igényéből fakad, amely értelemszerűen erkölcsi és etikai alapvetésekben rejlik, a bibliai koroktól kezdve napjainkig. Az említett etikai megfontolások pedig évezredek óta a jogtudományi, illetve a teológiai gondolkodás kereszttüzében állnak. Az erkölcsi normák jogi normákba való beépítése, kodifikációja a jogalkotás során olyan kérdéseket vet fel, amelynek alapját valamilyen ideológia vagy az általa közvetített értékek melletti kiállás, választás, vagy az adott ideológiára alapozott politikai iskola tanításai képezik. A kodifikáció alapvetően tehát a megalkotott normák felülvizsgálata és azoknak az életviszonyokhoz való igazítása a jogalkotó által rögzített és választott értékelvek alapján, azzal a céllal, hogy azok hosszú távon rögzüljenek. Mindezeknek pedig különös hangsúlyt ad a magyar jogrendszer jelenleg is zajló megújítása, melynek része az Alaptörvény, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), illetve a választottbíráskodásról szóló 2017. LX. törvény (a továbbiakban: Vbtv.) is. A tanulmány a fenti jogszabályok rendelkezéseinek fogyasztóvédelmi szempontú áttekintését tűzi ki célul, megkísérelve a választottbírósági út igénybevétele lehetőségének elemzését.
Az Alaptörvény vallja az emberi méltóságot és az elesettek megsegítésének kötelezettségét, ami tételes szabályokban az egész jogrendszerre kiható módon kerül rögzítésre a tanulmány szempontjából releváns rendelkezésekben, a jogállami klauzulával, a hatalom megosztásának rögzítésével és az igazságszolgáltatási rendszer felállításával, a fogyasztóvédelem állami kötelezettségével, a jogvédelem feladatával és a bírósághoz fordulás jogával, valamint az ezek alapján való, józan ésszel és az erkölcsi, gazdasági célra irányuló jogértelmezés bírói kötelezettségével [Alaptörvény R) cikk; B) cikk (1) bekezdés, C) cikk (1) bekezdés, 25-27. cikkek, M) cikk (2) bekezdés, I. cikk, XXVIII. cikk és 28. cikk].
A fentiek látszólagos ellentétben állnak a Ptk. szabályozási alapjával és elvi kiindulópontjával, amely egy a jogaival tudatosan élő, saját sorsáért felelősséget vállaló polgárt modellez. Lábady Tamást idézve a Ptk. központjában lévő személy "öntudatos, autonóm, bátran kockáztató, saját ügyeit felnőtt módon intézni tudó emberkép, akinek nincs szüksége minden oldalról állami megtámasztásra, még kevésbé az állam gyámkodására" (Grad-Gyenge Anikó [szerk.]: Szociális elemek az új Ptk.-ban. Acta Caroliensia Conventorum Scientiarum Iuridico-Politicarum VII., KRE ÁJK, Budapest, 2013. 13.). E körben tehát meg kell állapítanunk, hogy egy radikális szabályozási modellváltásnak vagyunk tanúi, amelynek lényege a vállalkozási szemléletű jogalkotás ás jogalkalmazás. A mellérendeltség és egyenjogúság alapelvi tételének a fogyasztóvédelem alkotmányos kötelezettségéből fakadóan azonban érvényesülnie kell. Az érvényesülés alapja abból a keresztyéni alapállásból fakad, hogy a jogilag értett gyengébb fél valójában felebarát, a "szegény atyádfiád" (Fazakas Sándor: Kálvin időszerűsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó értékéről és magyarországi hatásáról. Kálvin János Kiadó, Budapest, 2009. 128.).
A mellérendeltség igénye tehát a szabályozási alapkoncepció ellenére a fentiek szerint nem fikció, annak hatékony érvényre juttatását szolgálják az anyagi jogi és eljárásjogi alapelvek, valamint tételesen megjelennek a normák textusában és a fogyasztókra vonatkozó külön rendelkezésekben. A keresztyéni felebaráti szeretet és felelősség tételéből következik ennek megfelelően az egyensúlyi helyzet, a mellérendeltség, az egyenjogúság törvény általi kikényszerítése az imperatív, kógens vagy a klaudikálóan kógens rendelkezések által, ezáltal valósul meg a szociális piacgazdaság modellje. A gyengébb fél védelme mindezeknek megfelelően nemcsak etikai alapelv vagy szociális tanítás, hanem a
- 19/20 -
szociális piacgazdaság egyik alapja is, és mint ilyen a fogyasztóvédelmi rendelkezések normatív fundamentumaként is megállja a helyét.
A polgári jog szabályai alapvetően arra hivatottak, hogy az általuk biztosított magánautonómia lehetőségével élve a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyai kiteljesedhessenek, a jogalanyok az általuk megfogalmazott célokat szabályozott körülmények között elérhessék (Vékás Lajos - Gárdos Péter [szerk.]: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. CompLex, Budapest, 2013. 18-19.). Ezen anyagi jogi célok elérésének eszközei alapvetően valamely diszfunkció esetén, bírói úton kényszeríthetők ki (Ptk. 1:6. §). Habár rögzítendő e körben, hogy gazdasági szempontból egyéb módszerek is rendelkezésre állnak a bírói úton túl, amelyek közül az erkölcs, illetve az üzletszerűség szempontjából fontos rendszeres tevékenységből fakadó újabb szerződések megkötésére irányuló jó hírnév teljesítési ösztönzőjét emelhetjük ki (Szalai Ákos: A magyar szerződési jog gazdasági elemzése. L'Harmattan, Budapest, 2013. 25-30.). Bírói út alatt értjük az alkotmányos felhatalmazás alapján felállított Alaptörvényben nevesített állami igazságszolgáltató rendszert, illetve a választottbíróság intézményét, amely intézményrendszer már a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk szabályaiban is hangsúlyos szerepet kapott.
Az anyagi jog által meghatározott tartalom tehát a bírói eljárásban kerül végső soron kikényszerítésre, a bírósághoz fordulás joga alkotmányos jog, és mint ilyen, mindenkit, így a fogyasztót is megillető jog.
A fentiekből egyenesen következik, hogy amennyiben egy fogyasztói jogvita keletkezik, annak orvoslására - a legtöbb esetben - bírói út is igénybe vehető. Ennek során az egyenjogúságot és mellérendeltséget valódi tartalommal kitölteni hivatott, gyengébb felet védő szabályoknak mind anyagi, mind pedig eljárásjogi értelemben érvényesülniük kell. A bíróság feladata az eljárás során a pártatlan ítélkezés, az egyenlő elbánás és a "fegyverek egyenlősége" elvének hatékony érvényre juttatása, amely a tisztességes eljárás alkotmányos követelményének talán legfontosabb eleme. Ezen egyenlőség lényegét képezi, hogy a felek lehetőségei és esélyei között egyensúly álljon fenn, az eljárásban a felek azonos lehetőségekkel vegyenek részt. A tisztességes eljárás az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozata szerint olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Adott esetben az összes eljárási szabály betartása ellenére is lehet az eljárás méltánytalan vagy nem tisztességes. A tisztességes eljárásnak általánosan és nem vitatottan elismert eleme a fegyverek egyenlősége, amely biztosítja, hogy a fél tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson, illetve hogy ezen jogától ne fosszák meg. A bírósághoz való fordulás alapvető jog, az tehát nem egyenlő a beadványok előterjesztésének lehetőségével, hanem a tényleges és aktív féli pozíció biztosítását jelenti, azaz a felek alanyai és nem tárgyai az eljárásnak, ahogy az 59/1993. (XI. 29.) AB határozat is fogalmaz. Mindez fokozottan igaz a törvényi vélelem alapján gyengébbnek tekintett fogyasztóra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
