Az "eutanázia" témája napjainkban is nagy érdeklődésre tart számot; az orvosi, bioetikai, jogi, erkölcsteológiai, kánonjogi irodalomban és gyakorlatban egyaránt. Jelentősége kiemelkedő, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy óriási, mert a haldokló, szenvedő beteg emberekről, életükről és méltóságukról, a szenvedés és a halál drámájáról van szó.
Az emberi élet és az azzal oszthatatlan egységben lévő emberi méltóság alapvető érték, nélküle nincs sem egészség, testi-lelki épség, sem "önrendelkezés", sem boldogság. Különösen akkor igényel fokozottabb tiszteletet, gondoskodást, védelmet és szeretetet, ha az ember kiszolgáltatott helyzetben (pl. beteg állapotban) van.
Ahhoz, hogy az "eutanáziá"-ról állást lehessen foglalni, meg kell határozni, mit értünk azon. A terjedelmes szakirodalomban különböző fogalmakkal találkozunk, ezért azok bemutatása és tisztázása hasznos, elengedhetetlen feladat. Előfordul, hogy az emberek "elbeszélnek" egymás mellett: attól függően, hogy ki miként definiálja az "eutanáziá"-t, ugyanazon magatartás egyező minősítése esetén is, másként ítélik meg azt: vannak, akik mondják, hogy az "eutanázia" (mind az aktív, mind a passzív formája) erkölcsileg és jogilag rossz (az ún. "túlbuzgó gyógyítás" elutasítását nem "passzív eutanáziá"-nak tekintve), míg mások szerint a "passzív eutanázia" (bizonyos határok között) elfogadható (a "túlbuzgó gyógyítás" elutasítását "passzív eutanáziá"-nak nevezve), miközben mindkét nézet képviselői erkölcsileg és jogilag nem tartják rossznak a "túlbuzgó gyógyítás" elutasítását, sőt kifejezetten jónak minősítik azt. Akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint a "túlbuzgó gyógyítás" elutasításán túli passzív "eutanázia", esetenként az aktív "eutanázia" is megengedhető.
Az alábbiakban foglaltakkal a kellő fogalmi tisztázáshoz, pontosításhoz szeretnék hozzájárulni.
A szakirodalomban és a forrásokban "passzív eutanázia" alatt mást és mást értenek. Egyes vélemények szerint a "túlbuzgó gyógyítás" ("terápiás túlbuzgóság"), a "rendkívüli, aránytalan eszközök" elutasítása a "passzív eutanázia" fogalmi körébe tartozik, "a kérésre végzett passzív eutanázia »az életfenntartó, életmentő ellátás visszautasításai nevet viseli", "az életfenntartó kezelés visszautasításához való jog elismerése az önkéntes passzív eutanázia megengedését jelenti", "a passzív eutanázia (a visszautasítási jog) ...". Ezekben az esetekben a szerzők a "passzív eutanáziát" ennyiben nem, illetve ennyiben sem tekintik erkölcsileg, s jogilag rossz magatartásnak.1
Ehhez kapcsolódik, hogy vannak, akik az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény egyes rendelkezéseire vonatkoztatják a "passzív eutanázia" kifejezést2 (ennyiben kivonva e megfogalmazást az "emberölés" törvényi tényállása köréből3), amit a 36/2000. (X. 27.) AB határozat indokolásának III. 4. pontja is táplál,4 amellett is, hogy a taláros testület ezt nem követi (el) a 22/2003. (IV. 28.) AB határozatban.5
Eltérő álláspont értelmében: "A hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a haldokló megölése - aktív vagy passzív euthanázia - ugyancsak emberölésnek minősül, függetlenül attól, hogy akár a sértett kérésére, szenvedései megrövidítése érdekében történt."6
Jobbágyi Gábor ki is mondja, hogy a hatályos egészségügyi törvény nem legalizálja a "passzív eutanáziát", "A passzív eutanáziától határozottan megkü-lönböztetendő az ellátás visszautasítása, mint betegjog (Eütv. 20-23. §). ." Jobbágyi professzor szerint a "rendkívüli és aránytalan eszközök és beavatkozások igénybevételéről" való lemondás nem tartozik a "passzív eutanázia" fogalmi körébe.7
A bioetikai irodalomban például Ferencz Antal és Makó János nem tekinti "passzív eutanáziá"-nak a "túlbuzgó gyógyítás" elutasítását.8 Makó János azt is hangsúlyozza, hogy az egészségügyi törvény nem legalizálja az "eutanáziá"-t.9
A Magyar Bioetikai Társaság elnökségének állásfoglalása szerint: "A terápiás túlbuzgóság kerülése nem eutanázia."10
A "túlbuzgó gyógyítás" alatt a beteg állapotának figyelembevételével rendkívülinek, aránytalannak, túlságosan terhesnek, haszontalannak minősülő orvosi kezelésekhez, beavatkozásokhoz való makacs ragaszkodást értjük.11 Ebből a szempontból az arányosság azt jelenti, hogy a betegen olyan mértékben kell beavatkozni, amennyire az egészségének hasznára válik, sem jobban, sem kevésbé; ezt a személy teljességét szem előtt tartva kell mérlegelni, figyelembe véve a betegség előre haladott állapotát, a beavatkozástól várható eredmények és a vele járó kockázat arányát.12
A "túlbuzgó gyógyítás", a "rendkívüli, aránytalan eszközök" elutasítása a bioetikai vélemények,13 az erkölcsteológiai irodalom14 és a hiteles egyházi tanítóhivatali megnyilatkozások15 szerint sem minősül erkölcsileg és jogilag rossz magatartásnak. Azokban a helyzetekben, amikor közeli és elháríthatatlan halál várható, "el lehet utasítani olyan beavatkozásokat, amelyek csak egy pislákoló és kínos élet megnyújtását hoznák, anélkül azonban, hogy megszakítanák az ilyen állapotban normálisnak tekintett eljárásokat".16
II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájában is olvashatjuk, hogy a rendkívüli vagy aránytalan beavatkozásokról való lemondás nem azonos az öngyilkossággal vagy az eutanáziával.17
A katolikus egyház tanítása18 értelmében az "eutanázia" olyan cselekvés vagy mulasztás, amely természete és a végrehajtó szándéka szerint halált okoz, azzal a céllal, hogy megszüntessen minden szenvedést (erkölcsileg és jogilag rossz magatartás, a szándékos emberölés fajtája).19
A kábítás (morfin) alkalmazása a haldokló szenvedésének csökkentésére erkölcsileg és jogilag megfelelhet az emberi méltóságnak, még azzal a kockázattal is, hogy napjait megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak előre látják, és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. A megfelelő fájdalomcsillapító kezelés, amely segít kevésbé drámaivá tenni a betegség természetes lefolyását, hozzájárul a halál humanizálásához és elfogadásához, az önzetlen, érdemszerző szeretet kiváltságos formája, amit ilyen meggondolással támogatni kell.20
Az ún. "kettős hatás" (duplex effectus) elve alkalmazásának szabályai szerint nincsen szó "eutanáziá"-ról, ha a tudatot korlátozó, életet elfogadhatóan megrövidítő narkotikummal (morfinnal) történő - a beteg ember állapotának megfelelő, szándékával egyező -fájdalomcsillapítás a fájdalom (szenvedés) megfelelő csökkentése (enyhítése) érdekében elkerülhetetlen, az adott helyzetben az egyetlen - súlyos indok (elviselhetetlen fájdalom) alapján fennálló - eszköz, (értelemszerűen értve) nem akadályozza meg más erkölcsi, családi és vallási kötelességek teljesítését, és a beteg ember halálát (életének megrövidítését, kioltását) nem kívánják, csak előre látják, és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik.21
A "kettős hatás" elve alkalmazásának szabályai a következők: 1. a magatartás tárgya (finis operis) erkölcsileg (belsőleg) - önmagában - nem rossz (ld. fájdalomcsillapítás); 2. a jó eredmény (a beteg elviselhetetlen fájdalmának, szenvedésének megfelelő csökkenése) közvetlenül következik a magatartásból, a rossz hatás (a beteg ember életének elfogadható, a kellő fájdalomcsillapító hatás eléréséhez szükséges fájdalomcsillapítónál nem nagyobb "adaggal" történő megrövidítése) ugyanannak a magatartásnak a nem kívánt (eshetőleges, belenyugodott, eltűrt, azaz nem célzatos, nem egyenes - hanem indirekt - szándékú), elkerülhetetlen mellékkövetkezménye (a jó hatás - az elviselhetetlen fájdalom, szenvedés megfelelő enyhülése - nem a rosszon keresztül valósul meg, a rossz hatás nem a jó cél elérése érdekében felhasznált eszköz; ha az orvos az említettnél nagyobb "adagú" fájdalomcsillapítót ad a betegnek, a szenvedés-megszüntetéstől, - csökkentéstől, az "együttérzéstől" motiválva, akkor a rossz hatás - akárcsak eshetőleges szándék esetén is - nem mellékkövetkezmény, a jó eredmény közvetett, a "nagyobb adagú" fájdalomcsillapítás rossz); 3. a magatartást tanúsító személy (orvos) célja (finis operantis) jó (ld. elviselhetetlen fájdalom, szenvedés kellő csillapítása); 4. a rossz hatáshoz képest arányos mértékben súlyos ok, szükség (ld. elviselhetetlen fájdalom, szenvedés) fennállása a magatartás tanúsításához.22
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
