2016. június 16-án döntött az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) a Nabiel Peter Bogendorff von Wolffersdorff kontra Standesamt der Stadt Karlsruhe ügyben (továbbiakban: Bogendorff-ügy[1]), amely egy újabb állomást jelent az ember névviselésére vonatkozó uniós ügyek sorában.[2] A tényállást és az abból fakadó jogi problémát tekintve mondhatni "öszvér" ügyről van szó, amely több korábbi névjogi döntéssel hasonlóságot mutat, ugyanakkor tovább is gördít bizonyos kérdéseket, amelyekről korábban úgy tűnt, hogy a taláros testület minden kétséget kizáróan megválaszolta. Elsősorban a tagállamok közrendjének funkciója, mint az alapszabadságok (egyik) indokolt korlátja tekintetében történt változás. Úgy tűnik, mintha az EUB egy kissé hátralépett volna, hogy mint távoli szemlélő, a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy a névviselésre vonatkozó tényállásokban milyen mértékben vonható be a közrendi klauzula. Ezzel tovább puhította a korábbi bizonyosságot.
A Bogendorff-ügy kétségkívül a legtöbb hasonlóságot a Sayn-Wittgenstein üggyel mutatja, de a tényállások között fennálló hasonlóság ellenére eltérések is vannak, elsősorban a felperes többes állampolgársága miatt (ebben a tekintetben a Garcia Avello üggyel mutat hasonlóságot), másrészt nóvumot jelent a tényállásban az is, hogy a névváltoztatásra az érintett saját elhatározásából kerül sor, és az nem a családi státusz megváltozásának (születés, örökbefogadás) a természetes velejárója. Különbség továbbá az eddigi ügyekhez képest az is, hogy a névváltoztatás mind a család-, mind pedig a személynévre kiterjed, míg a korábbi döntésekben kizárólag a vezetéknév változása képezte a vizsgálat tárgyát.
Az alapeljárás felperese német állampolgár, aki 1963-ban született Karlsruhéban (Németország) és Nabiel Bagadi néven anyakönyvezték. Később Nürnbergben, névváltoztatásra irányuló igazgatási eljárást követően megszerezte egyrészt a Bogendorff családi nevet, másrészt a Nabiel keresztnév mellé felvette a Peter-t. Később örökbefogadás útján vezetékneve ismét módosult, melynek eredményeként az Nabiel Peter Bogendorff von Wolffersdorffra változott.
2001-ben Nabiel Peter Bogendorff von Wolffersdorff az Egyesült Királyságba költözött, ahol pénzügyi tanácsadói munkát vállalt. 2004-ben honosítás útján megszerezte a brit állampolgárságot. Ugyanebben az évben a Supreme Court of England and Wales (Anglia és Wales Legfelsőbb Bírósága, Egyesült Királyság) előtt nyilvántartásba vett nyilatkozatával nevét Peter Mark Emanuel Graf von Wolffersdorff Freiherr von Bogendorff-ra változtatta. 2005-ben Londonból a németországi Chemnitzbe költözött, ahol 2006-ban lánya született. Német és brit kettős állampolgársággal rendelkező lánya születését bejelentették az Egyesült Királyság düsseldorfi főkonzulátusán. A gyermek brit születési anyakönyvi bejegyzésben és útlevélben szereplő családneve és keresztnevei: Larissa Xenia Gräfin von Wolffersdorff Freiin von Bogendorff. Az illetékes hivatal, a Standesamt Chemnitz a német nemzetközi magánjogi törvény, az EGBGB 10. §-a alapján megtagadta, hogy a kislányt az Egyesült Királyságbeli nevén anyakönyvezze,[3] mely határozatot az Oberlandesgericht Dresden (Drezdai Tartományi Felsőbíróság) végzésével felülbírálta, és kötelezte a chemnitzi városi hatóságokat a gyermek angol jog szerint szerzett nevének elismerésére. Indokolásában kifejtette: "Az a körülmény, hogy a Weimari Alkotmány hatálybalépésével a nemesi címek már nem jelentenek szigorú értelemben vett címeket, (...) azonban azok a családnév részeként viselendők (...). A családnév azt jelenti, hogy a név azon részét, amely a Weimari Alkotmány hatálybalépése előtt nemesi cím lett volna, a keresztnév mögé kell tenni, és nem elé. Az
- 41/42 -
érintett részére nem adományoztak semmilyen nemesi címet, mivel ez a monarchikus alkotmány szerint az uralkodó privilégiuma volt, a nemesi rang adományozásával összefüggésben. A Landesgericht álláspontjával ellentétben a Weimari Alkotmány nem tiltja a nemesi címeket a névben, amint azt például a nemesség eltörléséről szóló 1919. évi osztrák törvény előírja (...). Ily módon Németországban az is elismert, hogy különleges körülmények között - a Köztársaságban is - egy nemesi címet tartalmazó családnév átadható közjogi névváltoztatás útján."[4] Ennek megfelelően a gyermek a brit jog szerint bejegyzett név viselésére jogosult Németországban is.
2013-ban Nabiel Peter Bogendorff von Wolffersdorff a Standesamt der Stadt Karlsruhe-hoz (Karlsruhe város anyakönyvi hivatala) kérelmet nyújtott be a születési anyakönyvi bejegyzése 2004-re visszamenőleges hatályú módosítására, hogy annak folytán keresztnevei és családneve a brit jog szerinti Peter Mark Emanuel Graf von Wolffersdorff Freiherr von Bogendorff legyen. Karlsruhe város anyakönyvi hivatala az EGBGB 48. §-ában rögzített közrendi fenntartás alapján ellenezte ezt a kérelmet.[5] Az Amtsgericht Karlsruhe (Karlsruhei Bíróság) a 48. §-hoz fűzött szakjogi álláspont tekintetében felhívta a figyelmet arra a bizonytalanságra, amely annak megítéléséből fakad, hogy mind a Garcia Avello, mind pedig a Grunkin Paul ügyben a névváltozás az érintetteknek a születésükkel szerzett családi nevükre vonatkozik, de különbözik a tényállás a Sayn Wittgenstein ügytől is, mert az ott érintett személy nem volt kettős állampolgár (hasonlóan a Grunkin Paul ügyhöz), és a névváltozásra örökbefogadás következtében került sor. Minden esetben tehát a személyi állapotban bekövetkező változás eredménye a névváltoztatás, míg a jelen esetben ilyen körülmény nem áll fenn. Ezt követően a Karlsruhei Bíróság az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette az Európai Unió Bírósága elé: "Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 18. és 21. cikket, hogy valamely tagállam hatóságai kötelesek elismerni ezen állam valamely állampolgárának névváltoztatását, ha ezen állampolgár egyidejűleg valamely másik tagállam állampolgára is, és az utóbbi tagállamban való szokásos tartózkodása alatt családjogi jogállásváltozással össze nem függő névváltoztatás miatt szabadon választott és több nemesi címet tartalmazó nevet szerzett, amennyiben a jövőben nem áll majd fenn lényegi kapcsolat ezen állammal, és az első tagállamban alkotmányjogilag eltörölték ugyan a nemességet, de az eltörlés időpontjában viselt nemesi címek a név részeként tovább viselhetők?"
Az eset kapcsán megjegyzendő, hogy az a viszonylag ritka helyzet állt elő, amikor az eljáró tanács nem fogadta el a főtanácsnok indítványában javasolt választ. Az alábbiakban röviden áttekintem, hogy a főtanácsnok milyen szempontokra helyezte a hangsúlyt és alakította ki álláspontját, míg az EUB döntéséből azokat az elemeket emeltem ki, amelyek a főtanácsnokkal ellentétes következtetést eredményezték.
Melchior Wathelet főtanácsnok álláspontja szerint a német bíróság kérdése valójában annak megállapítására irányult, hogy az EUMSZ 18. és 21. cikkeivel ellentétes-e, ha egy kettős (tagállami) állampolgársággal rendelkező személy egyik tagállam joga szerint történt nemesi címet is tartalmazó neve megváltozásának elismerését a másik tagállam megtagadja.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
