A könyv teljes körűen foglalkozik a választások elméleti és gyakorlati vonatkozásaival. A Dezső Márta által írt fejezetek a választások általános elméleti-történeti kérdéseit, illetve az Európai Parlament tagjainak választását tekintik át. A Tóth Zoltán által írott fejezetek pedig a jelenlegi magyar választási rendszerrel és választási eljárással foglalkoznak, amihez kapcsolódik a választások anyagi és technikai feltételeiről szóló, valamint a függeléket jelentő 11. fejezet.
1. Az 1. fejezet pontosan ragadja meg a választások meghatározó szerepét a képviseleti-kormányzati struktúra alakításában, illetve a békés úton történő hatalomváltás legitimálásában. Azokat a szempontokat is számba veszi, amelyek a parlamenti képviselő-választásokat más választásoktól megkülönböztetik. Nagyon fontos a demokratikus választások kritériumainak felsorolása, ami együttesen szükséges létrejöttükhöz. A kormányzati hatalomváltás funkciója szempontjából a valóságos helyzetre mutatott rá: a választópolgárok kontroll szerepe a képviselők vonatkozásában csökken, a "képviselő szerepét az adott párt megítélésének szűrőjén keresztül értékelik a választópolgárok". A választási alapelvek lényegét és korlátozásait is nagyon szemléletesen foglalja össze. Az 1. 3 alfejezet a képviselet fogalmának három fejlődési állomását vázolja fel röviden. Helytállóan rámutat arra, hogy a választójog "átmenetet" képez a közvetlen és a képviseleti demokrácia intézményei között, hiszen a választójogunkkal élés egy közvetlen részvételi forma. A választójog alkotmányos szabályozása kapcsán a választójog kettős természetét emeli ki: "a választójog participációs jogként a közügyek vitelében való részvétel jogaként szabályozható, más oldalról, mint a képviseleti-törvényhozó szerv létrehozásának eszköze és a képviseleti legitimáció biztosítéka, a parlament alkotmányos szabályozásához köthető".[2]
A nyugat-európai szabályozási mintákra is utal.
A 2. fejezet bevezetéseként a szerző ismerteti a választási rendszerek jelentéstartalmait legszűkebb, tágabb és alkotmányjogi értelemben. Csoportosításuk különböző szempontok szerint (választókerületi struktúra, szavazati struktúra, mandátumszerzés szempontja) történik, utalva arra is, hogy nem kizárólagosan a választási formula határozza meg őket. A 2. 1 alfejezetben rámutat a választókerületek kialakításának, határ-megállapításának jelentőségére. A 2. 2 alfejezetben megkülönbözteti a jelölés politikai és jogi feltételeit, s ismerteti a jelöltté válás szempontjából Nyugat-Európában alkalmazott feltételeket, ahol a jelölési akadályok terén érdekes megoldásokkal ismerkedhetünk meg. (pl. Angliában csődbe jutott kereskedők, Olaszországban az államtól rendszeres szubvenciót kapó vállalatok vezetői). A 2. 3 alfejezet jelentős hiányt pótol, mert közérthetően mutatja be a mandátumok elosztására használt formulákat és számítási módjaikat. A 2. 4. alfejezetben a választás eredményére ható egyéb tényezőkre, pl. részvétel aránya, szavazatok szóródása, kampányba befektetett pénzek, elektronikus médiumok is kitér.
A 3. fejezet a választási rendszerek történeti típusait ismerteti. A relatív többségi rendszer lényegét nagyon szemléletesen közelíti meg: "...az a jelölt győz, aki egy szavazattal többet kapott, mint bármely más jelölt",[3] rámutatva arra, hogy a formulát listás rendszerben is alkalmazzák. Az abszolút többségi rendszerhez pedig nemcsak a francia megoldást, hanem az alternatív szavazat rendszerét is besorolja. Az arányos választási rendszer két alaptípusát (pártlistás, személyek közötti), kombinációit ismerteti, ahol a fejlődés a személyiség felértékelődésével jár. Újszerű megközelítés a mai német vegyes választási rendszernek a preferenciális szavazatok rendszerébe való helyezése. A vegyes rendszerek között bemutatja az olasz választási rendszert, s a francia, a brit és a közép-keleteurópai reformelképzeléseket is.
A 4. fejezet az Európai Parlament választásának jelenlegi rendszerét ismerteti. Ezt a tagországok választási rendszereiről szóló táblázatok teszik szemléletessé, ami összehasonlításukat is lehetővé teszi. Az egységes választási eljárás keretében részletesen foglalkozik a tagállamok részére az európai parlamenti választások nemzeti szabá-
- 86/87 -
lyainak meghatározásához szükséges ajánlás szabályairól, s utal a magyar törvény jövőbeli elfogadására is.
2. Az 5. fejezetben a magyar választási rendszer 1848-tól napjainkig tartó fejlődéséről vázlatos, de pontos áttekintést nyújt. A jelenlegi struktúra három ágát a többi európai megoldáshoz hasonlítja. Pontosan rámutat arra, hogy a német választási rendszer is vegyes, de amíg az arányos képviseletet eredményez, addig a magyarnak nagy az aránytalansági hajlama. A demokratikus választási rendszer kialakulásának egyes szakaszait részletesen taglalja. Az 5. 3 alfejezet pedig a választási törvények 1990 utáni módosításairól nyújt teljes képet. Pozitív, hogy egy helyen lelhető fel a választási jogszabályok módosítására, illetve a választási jogforrásokra vonatkozó összes információ. A fejezetet a népszavazások, választások típusainak ismertetésével zárja le.
A 6. fejezet az országgyűlési képviselők választása kapcsán nem csupán a hatályos jogszabályok elemzésére hagyatkozik, hanem alkotmánybírósági és bírósági döntésekre is. Az aktív választójog ismertetése alapos, kitér pl. a hajléktalanok és az igazolással szavazók kérdésére is. A passzív választójog fogalmát pontosan tisztázza azzal, hogy korlátait elhatárolja az összeférhetetlenségtől. Jelenleg vannak olyan országok, amelyekben előírják a választásokon való kötelező részvételt, de hangsúlyozza, hogy Magyarországon ez maximum csak a választópolgár erkölcsi kötelessége lehet. Az országgyűlési választókerületi rendszer bemutatásánál kialakításánál irányadó szabályozás hiányosságára figyelmeztet. Megfontolandó az a javaslata, hogy angol mintára pártatlan szerv létrehozására volna szükség, amely meghatározott időszakonként felülvizsgálja a választókerületek határait. A jelölés feltételekhez kötésének legfontosabb indokaként kiemeli az önjelöltek indulásának megakadályozását. A közös jelölés kapcsán aggályokat vethet fel, hogy valamely párt önállóan is és közös jelöléssel is megszerzi a területi vagy országos lista indításának jogát, így a szavazólapon többször is szerepelhet különféle formációban. A kapcsolt listák jellege, milyensége azonban bővebb kifejtést igényelt volna, de a függelék fogalommagyarázata ezt megfelelően pótolja. A jelöltként való indulás lehetőségeinek bemutatásával rámutat arra az érdekes helyzetre is, hogy valaki egyéni választókerületben független jelöltként, emellett területi pártlistán és egy másik párt országos listáján is jelöltként számításba jön. A magyar kétszavazatos vegyes választási rendszer bemutatása kapcsán érzékelteti egyes összetevőinek értelmét, s azt is, hogy miért indokolt a kétfordulós választás. A 6. 5 alfejezetben az egyéni és a területi választókerületi mandátum megszerzésének, az országos listás mandátumok elosztásának módja található. A megértést szemléletesebbé teszik a különféle táblázatok, amelyek konkrét eredményeken keresztül mutatják be a mandátumkiosztási folyamatot, illetve a rendszerváltás óta eltelt összes választás eredményeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
