Az 561/2006 rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 370., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 227. o. ; a továbbiakban: 3821/85 rendelet) 13-16. cikke írja elő az uniós jogban a munkáltatónak és a járművezetőknek a menetíró készülék és az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó kötelezettségeit, melyet a közúti közlekedésről szóló, 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: a közúti közlekedésről szóló törvény), valamint e törvény felhatalmazása alapján a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló, 2007. március 31-i 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet szabályozott. A közúti közlekedésről szóló törvény 20. § (4) alapján a tachográf használtára vonatkozó szabályok megsértőjével szemben 50 000 forinttól 800 000 forintig terjedő bírság szabható ki, olyan módon hogy az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét az 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet táblázatos formában szabályozta, olyan módon, hogy az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megsértése estén egységesen 100 000 forint bírság kiszabását írta elő függetlenül a jogsértés jellegére.
Urbán Márton magyar honosságú tehergépjárművével Magyarországról Romániába közlekedett 2009. március 25-én, amikor a Debreceni Vám- és Pénzügyőri Hivatal járőrei az ártándi határátkelőhelyen közúti ellenőrzés keretében menetíró készülékét és menetíró korongjait is vizsgálták. A menetíró készülék használata körében az ellenőrzés nem tárt fel hiányosságot. Ugyanakkor az Urbán Márton részéről átadott tizenöt darab menetíró korong egyikéről hiányzott az érkezési kilométer feltüntetése. Erre tekintettel az elsőfokú vámhatóság 2009. március 25-i határozatában Urbán Mártont az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megszegése miatt 100 000 HUF közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Urbán Márton e határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben a kiszabott közigazgatási bírság elengedését vagy csökkentését kérte, hivatkozva arra, hogy a kiszabott bírság összegét az elkövetett mulasztáshoz képest túlzónak tartja, mivel fuvarlevelére rávezette a kilométer-számláló állását. A vámhatóság 2009. május 12-én elutasította az említett fellebbezést arra hivatkozva, hogy az elsőfokú hatóság helyesen alkalmazta az 57/2007 kormányrendelet 5. §-ának (1) bekezdését és az e rendelkezésben említett 4. táblázat 3. pontját, amely tartalmazza a szóban forgó szabálysértést és a megfelelő bírság összegét, amelytől eltérni a vámhatóságnak nem áll módjában. Urbán Márton ezek után e határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnál, a határozat hatályon kívül helyezését kérve. Arra hivatkozott, hogy nem jelent semminemű visszaélést az, ha a menetíró készülék adatrögzítő lapjáról hiányzik az utolsó menet végén a záró kilométerszámláló-állás, amennyiben a fuvarlevélen ennek feltüntetése megtörtént. Az adatrögzítő lapról hiányzó adatot máshonnan pontosan ellenőrizni lehetett volna az említett fuvarlevélen szereplő információk alapján.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
"1) A[z 561/2006/EK] rendelet 19. cikk[e] (1) és 19. cikk[e] (4) bekezdésében foglalt arányosság követelményének megfelel-e az olyan szankciórendszer, mely a [3821/85/EGK] rendelet 13-16. cikkében rögzített valamennyi előírás megsértése esetére azonos összegű, 100 000 [HUF] összegű bírság kiszabását írja elő kötelező erővel?
2) Megfelel-e az arányosság követelményének az a szankciórendszer, amely az elkövetett jogsértés súlyához képest nem differenciál a bírság összegszerűségében?
3) Megfelel-e az arányosság követelményének az a szankciórendszer, amely a jogsértők vonatkozásában semmilyen kimentési lehetőséget nem enged?
4) Megfelel-e az arányosság követelményének az a szankciórendszer, amely az elkövetők személyi körülményei között nem tesz különbséget?"
Az első két kérdés vizsgálata kapcsán az Európai Bíróság kiemelte, hogy az 561/2006 rendelet (27) preambulum-bekezdése értelmében a vezetési és pihenőidővel kapcsolatos szabályok világos és eredményes alkalmazása érdekében ajánlatos egységes rendelkezéseket megállapítani a fuvarozó vállalkozások és a járművezetők felelősségével kapcsolatosan az e rendelettel kapcsolatos jogsértések tekintetében, amely felelősség a tagállamokban büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási szankciókat vonhat maga után. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az említett rendelet 19. cikkének (1) bekezdése e tekintetben arra kötelezi a tagállamokat, hogy állapítsák meg "az ezen rendelettel és a 3821/85/EGK rendelettel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciók" szabályait, amelyeknek "hatékonyaknak, arányosnak, visszatartónak és diszkriminációmentesnek kell lenniük". Ugyanakkor, ahogy azt az Európai Bíróság is jelezte, az említett rendelet nem tartalmaz pontosabb szabályokat az említett nemzeti szankciók megállapítására vonatkozóan, és különösen nem határoz meg semmilyen kifejezett szempontot, amely alapján mérlegelni lehetne az ilyen szankciók arányos jellegét.
Ahogy azt az Európai Bíróság a Deutsche Milchontor ügyben már megállapította, és azóta következetes gyakorlatává tette, uniós előírások hiányában minden tagállam feladata biztosítani területükön az uniós szabályok végrehajtását. Amennyiben az uniós jog - ideértve annak általános elveit is - másképp nem rendelkezik, a tagállami hatóságok a nemzeti anyagi és eljárásjog alapján járnak el.[1] Ezt az alapelvet alkalmazta ebben az esetben is a Bíróság amikor kijelentette, hogy a szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok összehangolásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. E hatáskörüket a tagállamok azonban az uniós jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk[2].
Ez a jelen ügyre azt jelentette, hogy a nemzeti jogszabályban előírt szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához, így amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest.[3]
A z Európai Bíróság kiemelte, hogy az 57/2007 kormányrendelet 5. §-ának (1) bekezdése 100 000 forint átalányösszegű bírságot hozott létre a 3821/85 rendelet 13-16. cikkében előírt adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos rendelkezések valamennyi megsértése tekintetében, anélkül hogy különbséget tenne a szóban forgó különféle jogsértések jellege és súlya között és ezzel túllépte az e rendeletekkel jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket, ugyanis a kisebb és a nagyobb súlyú szabályszegések esetére is ugyanolyan mértékű bírság kiszabását írta elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
