A Kúria szerint a hatósági döntést megalapozó tényállás feltáratlansága és bizonyítatlansága esetén a bíróság nem folytathat le elsőként olyan bizonyítást, amit a hatóság nem végzett el és amely nélkül a hiányzó tényekről nem döntött, mert az a hatósági hatáskör elvonását eredményezné.
Ügyszám: Kfv.VI.37.906/2022/4. (BH 2023.199.)
Címszavak: közigazgatási jog; közigazgatási per; hatósági eljárásjog; bizonyítás; tényállástisztázás; jogalkalmazás
A Kfv.VI.37.906/2022/4. számú eseti döntés tényállása szerint a felperesek egy kút vizének palackozható természetes ásványvízként való elismerése iránti kérelmet nyújtottak be az I. r. alpereshez. Kérelmükhöz csatoltak egy magánlaboratórium által készített szakvéleményt és vizsgálati jegyzőkönyvet is. Az I. r. alperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 25. §-a alapján megkereste a II. r. alperes egészségügyi államigazgatási szervet szakmai állásfoglalás kiadása céljából. A II. r. alperes állásfoglalásában kifejtette, hogy a víz fluorid-, nátrium- és kloridtartalma jelentősen meghaladja az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ivóvíz r.) által az ívóvízre előírt határértékeket, ezért annak palackozási célú felhasználása közegészségügyi szempontból nem javasolt. Az I. r. alperes erre figyelemmel elutasította a felperesek kérelmét. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kút vizének magas a fluorid-, nátrium- és ammóniumtartalma, valamint alacsony a keménysége, így az nem felel meg a természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz, az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz és az ízesített víz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályairól szóló 65/2004. (IV. 27.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet (a továbbiakban: Együttes r.) 2. § a) pont 3. alpontjában foglaltaknak, ekként az természetes ásványvízként nem ismerhető el.
A felperesek keresettel támadták a határozatot, amelyben többek között sérelmezték, hogy az ásványvíz összetételére vonatkozó határértékek vonatkozásában nem az Ivóvíz r., hanem az Együttes r. szabályai irányadóak.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le a víz összetételének és esetleges egészségkárosító hatásának vizsgálatára, majd jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a szakértő aggálytalan szakvéleményében - a II. r. alperes állásfoglalásával egybehangzóan - azt állapította meg, hogy a kút vize a magas nátriumtartalom miatt egészségkárosító hatással bírhat. A kút vize ennélfogva nem felel meg az Együttes r. 2. § a) pont 3. alpontjának, így annak ásványvízként történő forgalomba hozatalára nem kerülhet sor, következésképp az I. r. alperes helytállóan döntött a kérelem elutasításáról.
A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között sérelmezték, hogy a II. r. alperes állásfoglalása az ügyben nem alkalmazható Ivóvíz r.-en alapul, így az I. r. alperes arra nem alapíthatta volna határozatát. Kifogásolták továbbá, hogy az I. r. alperes határozata is az Ivóvíz r.-en alapul, ehhez képest a bíróság már az Együttes r.-t jelölte meg alkalmazandó jogszabályként és az abban foglalt feltételekre folytatott bizonyítást, holott a bíróság a hatósági eljárást és a bizonyítást nem folytathatja le a hatóság helyett.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az I. r. alperes határozatát megsemmisítette és az I. r. alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában többek között megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ugyan rögzítette, hogy az ügyben az Együttes r. alkalmazandó, ennek ellenére azonban nem értékelte, hogy az I. r. alperes megfelelő jogszabály alapján hozta-e meg határozatát, illetve hogy a II. r. alperes mely jogszabályi feltételeket vizsgálta állásfoglalásában. A jogerős ítélet így az alkalmazott jogszabályok megfelelősége körében ellentmondásos, és nem állapítható meg aggálytalanul, hogy az ítélet és az I. r. alperes határozata miért és melyik jogszabályokon alapul.
A Kúria kifejtette továbbá, hogy a bíróság által lefolytatott szakértői bizonyítás is jogsértő volt. A felperesek által kérelmükhöz csatolt szakvélemény és vizsgálati jegyzőkönyv pozitív megállapításokat tartalmazott a víz tulajdonságaira nézve, az I. r. alperes azonban ezeket nem vetette össze a II. r. alperes állásfoglalásával, az ellentmondásokat nem oldotta fel. Az elsőfokú bíróság mindezen hiányosságok ellenére rendelt el szakértői bizonyítást, azonban a periratokból nem állapítható meg, hogy az Együttes r.-ben szereplő mely feltétel bizonyítására volt szükség. A Kúria kiemelte, hogy "az elsőfokú bíróság a hatósági határozat alapjául szolgáló tényállás feltáratlansága, hiányossága, a megállapítható tények ellentmondásossága esetén nem folytathat le elsőként olyan bizonyítást, nem tehet olyan megállapítást, amit a közigazgatási hatóság nem vizsgált, amelyről nem döntött, mivel az a hatósági hatáskör elvonását eredményezné. Nincs jogszabályi felhatalmazása hatóság által lefolytatandó bizonyítás foganatosítására."
Végül utalt arra is a Kúria, hogy a szakértő a nátrium egészségkárosító hatását nem állapította meg, csupán az egészségkárosító hatás kockázatára utalt. Az egészségkárosító hatás bizonyítással nem került alátámasztásra, így
- 106/107 -
az elsőfokú bíróság valójában szakkérdésben foglalt állást, amikor megállapította, hogy a túlzott nátriumbevitel súlyos egészségkárosító hatása nem vitatott tény.
A jelen ügyben felmerült jogi probléma álláspontunk szerint alapvetően arra volt visszavezethető, hogy a hatóság és az elsőfokú bíróság is tévesen értelmezte az Együttes r.-ben foglalt feltételrendszert, és ekként nem a jogilag releváns tényekre folytatott bizonyítást. Ennek megértéséhez először szükséges a vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezések rövid ismertetése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
