Az általános és objektív kritériumok alapján konkretizálható "jóhiszeműség és tisztesség" elve[1] a polgári jog alapvető princípiumának tekintendő, amely mind a hatályos Ptk.-ban (4. § (1) bek.), mind pedig az Új Polgári Törvénykönyv Tervezetében (1:3. §) strukturális magánjogi normaként funkcionál. Az említett alapelv áthatja a polgári jogi szabályozás egészét, és a polgári jogi kódex magánjogi viszonyokat szabályozó alapvető jellegéből adódóan erős hatással van más jogterületek (pl. munkajog, családjog, közjog egyes területeinek) értékrendjére is. Bár a polgári jog egész szabályrendszerében a "jóhiszeműség és tisztesség" követelménye általános elvként hat, mégis különös és kiemelt jelentőséggel a szerződési jogban bír ez az alapelv. A szerződési jog területén ugyanis a polgári jogi normák a "jóhiszeműség és tisztesség" követelményének általános elvét külön is megerősítik azáltal, hogy ugyan az alapelvből kinőtt, de önálló jogintézményként szabályozzák a "tisztességtelen szerződési feltételek" problematikáját, és a polgári jogi érvénytelenséget helyezik kilátásba az ilyen kikötésekkel szemben.
A "tisztességtelen szerződési feltételek" kötelmi jogi problematikája egy jól behatárolható, de mégis meglehetősen komplex viszonyrendszert foglal magába. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy minden, a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző szerződési feltétel érvénytelen lenne, hanem csak azok a szerződési kikötések esnek a "tisztességtelen szerződési feltételek" jogintézményének hatálya alá, amelyeket a Ptk. külön kiemel és idesorol. Ugyanakkor a "tisztességtelen szerződési feltételek" elleni kötelmi jogi fellépés három viszonyrendszert is magába foglal, amelyek esetében az érvénytelenséggel kell számolniuk a feleknek. Először is az említett önálló jogintézmény körébe tartoznak azok a tisztességtelen általános szerződési feltételek, amelyeket az azt
- 19/20 -
kidolgozó szerződő fél nem fogyasztóval szemben alkalmaz. Másodikként ide sorolandó, bár sok fontos részletkérdésben az előzőhöz képest eltérő az helyzet, amikor a tisztességtelen általános szerződési feltételt az azt kidolgozó fogyasztói szerződésben alkalmazza a fogyasztóval szerződve. Végül ebbe a körbe tartozik az a tisztességtelen szerződési feltétel, amely ugyan nem általános szerződési feltétel, de a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre kerül meghatározásra úgy, hogy azt egyedileg nem tárgyalja meg a fogyasztóval. Ezekből az esetcsoportokból is egyértelmű, hogy a szerződési jog a "tisztességtelen szerződési feltételekkel" szemben egyrészt az általános polgári jogi szabályozás részeként a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel szemben kíván fellépni minden polgári jogviszonyban, másrészt pedig a fogyasztóvédelmi magánjog szabályrendszerének keretében a fogyasztókat akarja megóvni mind a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel, mind az előre meghatározott, de a fogyasztóval meg nem tárgyalt tisztességtelen szerződési kikötésekkel szemben.
A "tisztességtelen szerződési feltételek" szerződési jogi problematikájának kezelését megnehezíti az a tény, hogy ugyan az említett viszonyrendszerek szabályozása a tisztességtelen általános szerződési feltételek vonatkozásában javarészt a magánjog szerves fejlődésének eredménye, ugyanakkor a "tisztességtelen szerződési feltételek" kérdése az egyik legfontosabb csatlakozási pont a klasszikus magánjogi szabályrend és a fogyasztóvédelem magánjogi eszközökkel (is) történő megvalósítása között. Ez tetéződik még azzal, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog oldaláról az Európai Unió közösségi joga erős jogharmonizációs kötelezettséget írt elő a tagállamok számára,[2] amelynek keretében a tagállamoknak (így Magyarországnak is) implementálniuk kellett a nemzeti jogba a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EK irányelvet.[3] Így a "tisztességtelen szerződési feltételek" polgári jogi szabályrendje egyszerre kell, hogy megfeleljen egyrészt a magánjog sui generis védelmi igényének (a jóhiszeműség és tisztesség követelményének), másrészt a fogyasztóvédelmi magánjog önálló szempontrendszerének, harmadrészt pedig az európai jogharmonizációs (ezen belül integrációs) célkitűzéseknek.
A jelzett komplex elvárásokból is adódóan a fent említett hármas viszonyrendszerben jelentkező "tisztességtelen szerződési feltételek" polgári szabályo-
- 20/21 -
zása a Ptk.-ban számos jól ismert, bonyolult kérdés rendezését tűzte ki célul maga elé. Így önálló szabályok vonatkoznak az érvénytelenségi ok jellegére (semmisség vagy megtámadhatóság), az igényérvényesítés anyagi jogi kérdéseire (beleértve a közérdekű kereset problematikáját és az anyagi jogi perképességet), a fogyasztóvédelmi magánjog követelményeire, valamint a 93/13/EK irányelvből adódó önálló európai jogharmonizációs kötelezettségekre. Azonban valamennyi szabályozási téma közül kiemelkedik és döntőnek tekintendő a "tisztességtelen szerződési feltételek" jogintézményének azon alapvető és centrális kérdése, hogy tkp. mely szerződési feltételek tekintendők "tisztességtelennek", miként lehet a kérdéses feltétel "tisztességtelenségét" megállapítani, ill. konkretizálni. A jelen tanulmányban ennek a kérdéskörnek egyik olyan aspektusát tesszük vizsgálat tárgyává, amely mindeddig a magyar jogtudományban - hasonlóan más államok jogtudományához - csekély figyelmet kapott, jóllehet a kérdéskör jelentősége sem dogmatikailag, sem pedig a joggyakorlat számára nem elhanyagolható.
Maga a polgári jogi szabályozás ugyan támpontokat ad arra vonatkozóan, hogy minek alapján kell a "tisztességtelen szerződési feltételek" esetében a "tisztességtelenséget" megítélni, azonban a hatályos Ptk. 209. §-ában, valamint az Új Polgári Törvénykönyv Tervezetében (5:80. §) található szabályok és kapaszkodópontok közös jellemzője az, hogy ezek mind a magánjog szabályrendszerében és értékrendjében értelmezhetőek. Másként megfogalmazva, a szerződő felek szerződéses viszonyrendszerében magánjogi szempontonként ragadhatóak meg. Kétségtelen tény azonban, hogy a "tisztességtelenség" megállapítása és konkretizálása során újra és újra előjönnek azok a kérdések, hogy a "tisztességtelenség" vizsgálata során figyelembe vehetőek, ill. veendőek-e olyan aspektusok is, amelyek a magánjogon kívül állnak. Játszhat-e szerepet a tisztességtelenség megállapításában pl. a "közérdek" védelme? Figyelembe lehet-e venni a "tisztességtelenség" vizsgálata során a hatóságok egyedi ügyekben hozott döntéseit, mint a közérdek vagy az adott közigazgatási terület saját értékrendjének kisugárzását a magánjogi "tisztességtelenség" megállapítása során? Jelen tanulmány központi témáját ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata képezi. A dolgozat tárgyává tett fő problémakör megalapozásaként az I. részben röviden megvizsgáljuk a "tisztességtelen szerződési kikötések" tartalomkontrolljának magánjogi szempontrendszerét. Ezt követően a "tisztességtelenség" magánjogon kívüli támpontok alapján történő konkretizálhatóságát három kérdés vonatkozásában elemezzük. A II. rész azt vizsgálja, hogy milyen hatással van a "tisztességtelenség" megállapíthatóságára az, ha az általános szerződési feltételeket hatóság engedélyezte vagy jóváhagyta. Ezt követően a III. részben arra keressük a választ, hogy a "tisztességtelen szerződési feltételek" tartalmi kontrolljában milyen területeken és milyen terjedelmű szerepet játszhat a közérdek védelme.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
