1. Az ideiglenes intézkedések polgári eljárásjogban betöltött helyének meghatározását mindenekelőtt a jogintézmény fogalmának megadásával kell kezdenünk. Az intézménnyel kapcsolatos terminológia problémák már akkor jelentkeznek, amikor a magyar Pp. 156. §-a alatt szabályozott intézkedéseket vetjük össze más államok intézkedés-típusaival, mert ekkor válik szembetűnővé az, hogy más államok polgári eljárásjoga mennyivel tágabb értelemben használja és szélesebb fogalmi körre vonatkoztatja ezeket az intézkedéseket.
Az ideiglenes intézkedés fogalmának a meghatározása azonban korántsem egyszerű feladat, tekintve, hogy azt sem a jogalkotó a törvény indokolásában,[1] sem a hatályos Pp.-hez fűzött kommentárok nem adják meg pontosan. Bátrabban vállalkoztak a jogintézmény definíciójára az 1995. évi LX. törvény hatálybalépése előtt keletkezett törvénymagyarázatok, melyek közül néhány fogalom-meghatározást is ad.
A legkorábbi ezek közül 1959-ben látott napvilágot. Eszerint: "Azokat az intézkedéseket, melyek érdemi ítélet nélkül, ideiglenesen biztosítják a pernyertesség előrelátható eredményét ideiglenes intézkedéseknek nevezzük."[2] Ha az idézett definíciót ötvözzük azzal, amely az 1967-ben kiadott "Polgári perrendtartás magyarázatában" található, közelítünk egy viszonylag pontos fogalom-meghatározáshoz.[3]
Eszerint: "Az ideiglenes intézkedés a bíróságnak az a határozata, amely az ítélethozatal, sőt - bizonyos esetekben - a perlés előtt végrehajtás lehetőségét biztosítja a jogosult számára."[4]
Az idézett definíció az ideiglenes intézkedés egyik lényeges fogalmi elemét (az előzetes végrehajthatóságot) kiragadva határozza meg az intézmény fogalmát, hiányoznak viszont belőle az intézkedés egyéb lényeges tartalmi elemei, amelyeket szintén be lehetett volna építeni a fogalom-meghatározásba.
2. Jelen tanulmány szerzője némileg más aspektusból közelíti meg a kérdést és adja meg a későbbiekben az ideiglenes intézkedés fogalmát.
A tárgyalt témára vonatkozó csekély számú magyar nyelvű szakirodalom következtében a fogalom-meghatározásnál egyrészt Harmath Zoltán monográfiáját[5] veszem alapul, mely megítélésem szerint az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó egyetlen olyan magyar nyelvű tudományos munkának tekinthető, mely mind elméleti síkon, mind a korabeli joggyakorlat szintjén tudományos igénnyel íródott, másrészt felhasználom a külföldi szakirodalom e területre vonatkozó megállapításait.
Az ideiglenes intézkedés fogalmának a meghatározásánál az intézkedés által betölteni kívánt funkcióból kell kiindulnunk. Az ideiglenes intézkedés funkciója gyors jogvédelem nyújtása, melyre különböző célból kerülhet sor.
- 227/228 -
Az ideiglenes intézkedés célja lehet:
- a jelen állapot rögzítése által, pernyertesség esetére a kielégítés biztosítása, mellyel kizárható olyan tények bekövetkezése, mely a kielégítést meghiúsítaná (biztosítási funkció);[6]
- az eljárás tartamára szóló ideiglenes szabályozás, amikor az elrendelt intézkedésnek a teljesítése általában a követelés részleges kielégítését is jelenti, mellyel megelőzhető a nem teljesítésben rejlő veszély, illetve valamely helyrehozhatatlan kár bekövetkezése (kielégítési funkció);
- az ítélet végrehajtását biztosító hatás mellett, a veszélyeztetett fél jogának megsértését az eljárás tartama alatt megakadályozni (kielégítési és biztosítási funkció kombinációja).[7]
Harmath szerint "az ideiglenes intézkedések alapja az a hipotetikus jövőbeli tényállás, mely maga a kikerülendő veszély. Az intézkedés alapjául szolgáló veszély egy jövőben bekövetkező tény, melyre mindössze a valószínűség szerint lehet következtetni a jelen vagy a múlt tényekből".[8] Az ideiglenes intézkedések általános célja tehát haladéktalanul megvédeni a jogkereső felet annak a veszélynek a bekövetkezésétől, melytől alappal tart.
Az idézett szerző tehát a veszélyben látta az ideiglenes intézkedés alapját, amely a követelés kielégítését, vagy egyéb igény érvényesítését fenyegeti.[9] Ezzel ellentétben Bajory úgy vélte, hogy a veszély nem előfeltétele az ideiglenes intézkedésnek és ezen állítását egy konkrét esettel igazolta.[10]
Ha az ideiglenes intézkedés hatályos szabályozását vesszük alapul, véleményem szerint Harmath megállapítása az ideiglenes intézkedés iránti kérelmek döntő többségének vonatkozásában igaz. A Pp. 156. § (1) bek. szerint akkor rendelhető el az intézkedés, ha az
- közvetlenül fenyegető kár elhárítása,
- a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása,
- avagy a kérelmező külön méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges.
Úgy vélem, a két első feltétel esetén a "veszélyelem" egyértelműen fennáll, az utolsó feltételnél pedig eshetőleges annak megléte.[11]
3. Visszakanyarodva az ideiglenes intézkedések eljárásjogi funkciójának meghatározásán alapuló elhatároláshoz, megállapítható, hogy a külföldi szakirodalom is egyértelműen három típusát különbözteti meg az ideiglenes intézkedéseknek (melyeket a legkülönfélébb elnevezésekkel illetnek az egyes államok eljárásjogai), aszerint, hogy azok milyen cél betöltésére hivatottak.
Eszerint, az ideiglenes intézkedések célja lehet:
- a felek között fennálló állapot (status quo) fenntartása, melynek megváltozása súlyos jogsérelemhez vezethet,
- a majdani végrehajtás sikerességének biztosítása, illetve határozatok előzetes végrehajthatóságának biztosítása,
- biztosítani a kereseti követelés átmeneti kielégítését, azaz az érdemi döntés "előrehozatala", mely egyben a bíróság anticipált ítéleteként[12] is értelmezhető.[13]
Mind a hazai, mind a külföldi szakirodalom egységes a tekintetben, hogy az ideiglenes intézkedések elsődleges célja az elsőként említett funkciók betöltése - még akkor is, ha ezeket a funkciókat az egyes államokban elnevezésüket tekintve nem ideiglenes, hanem ún. biztosítási intézkedések töltik be -, de számos esetben felvetődött az utolsó típust alkotó ideiglenes intézkedések elfogadhatóságának kérdése, azaz, hogy betölthet-e ilyen perpótló, akár az érdemi döntést is helyettesítő funkciót az ideiglenes intézkedés, mint eljárásjogi intézmény.[14]
4. Másik lényeges kiindulópont lehet az ideiglenes intézkedések fogalmának meghatározásánál az Európai Unió egyes intézményeinek joggyakorlata által kiala-
- 228/229 -
kított fogalmi kör és feltételrendszer, mely azt is egyértelművé teszi, hogy az EU egyes jogforrásaiban milyen funkció betöltésére hivatott ideiglenes intézkedések megengedettek és milyen tartalommal.[15]
A fenti ismérvekre tekintettel az ideiglenes intézkedés fogalmát az alábbiak szerint határozom meg:
Az ideiglenes intézkedés a bíróságnak az a nem érdemi, azonnali jogvédelmet biztosító intézkedése, melynek célja annak a megakadályozása, hogy a jelenlegi állapot megváltozása miatt a kérelmező helyzete jelentősen megnehezedjen, vagy jogainak gyakorlása meghiúsuljon, illetőleg az intézkedés által a kérelmezőt közvetlenül fenyegető kár hárítható el.
Úgy vélem e definíció az ideiglenes intézkedés összes lényeges fogalmi elemét tartalmazza, ti., hogy a bíróságnak nem a jogvita érdemében döntő határozatáról van szó, mely előzetes végrehajthatósága által azonnali jogvédelmet biztosít és mely intézkedések célja, olyan átfogó módon kerül meghatározásra, hogy az, magában foglalja azokat a lehetséges funkciókat, melyek betöltésére az ideiglenes intézkedés hivatott lehet.
Jelen tanulmányban mindenképpen indokoltnak tartom, hogy a hatályos magyar Pp. alkalmazási körén túlmutatóan tágabb körben vizsgáljam az ideiglenes intézkedések intézményét, függetlenül attól, hogy az előzőekben meghatározott célok betöltésére alkalmas jogintézmények bizonyos jogalkotói megfontolásból, vagy hagyományhűségből a polgári eljárásjog más forrásaiban kerültek szabályozásra.[16]
A tanulmány tehát a továbbiakban számos esetben foglalkozik a biztosítási intézkedés intézményével is, mely az általa betöltött funkció tekintetében elméleti síkon nem határolható el a Pp. keretei között szabályozott ideiglenes intézkedés jogintézményétől.[17] Mindkét jogintézmény közös kettős gyökerét a periculum in mora és a fumus boni iuris jogelvek jelentik, megfontolandó lenne tehát, hogy a magyar jog is - a nyugat-európai megoldásokhoz hasonlóan - egy koherens rendszerben szabályozza ezeket az intézkedéseket.
Eddigi megállapításaimat fenntartva, úgy vélem, hogy az ideiglenes intézkedés intézménye problémájának lényege azonban mégsem terminológiai (ti., hogy mely jogintézmények alkotják az ún. ideiglenes vagy biztosítási intézkedések csoportját), hanem abban rejlik: mikor, mi okból, mi végett és hogyan vághat a bíró mintegy érdemlegesen a hozandó - végleges - ítélet jogereje és végrehajthatósága elé előzetes aktusaival?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükségesnek tartom a vizsgált jogintézmény szélesebb összefüggések közé helyezését, mely által feltárhatóvá válnak az ideiglenes intézkedés, mint eljárásjogi intézmény sajátosságai és meghatározhatóvá válik a helye a magyar polgári eljárásjog rendszerében.
1. A bíróság eljárási cselekményei közül a döntés a legfontosabb. A többi perbeli cselekmény, valamint a pervezetés végső soron a bírói döntés megszületését mozdítják elő.
A bírósági határozatok osztályozás többféle szempont alapján lehetséges. A legfontosabb osztályozási szempontot a Pp. 212. § (1) bekezdése tartalmazza, amikor kimondja, hogy "A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz."
Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a bíróság az anyagi jogi kérdésekben mindig ítéletet hoz, az eljárásjogi kérdéseket pedig végzéssel dönti el.[18]
Az elvi elhatárolás tehát azon alapul, hogy a döntés eljárásjogi kérdésekben vagy a perbevitt anyagi jogi viszony kérdésében történik-e.[19]
Bár az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság végzéssel határoz, e döntés esetén se vihető végig következetesen a Pp. idézett szakasza szerinti elhatárolás, még akkor sem, amikor az ideiglenes intézkedés - rendeltetésének megfelelően - csak időleges hatállyal rendezi a felek jogviszonyát, mert a bíróság döntése ebben az esetben is megkívánja a peresített anyagi jogi viszony vizsgálatát, ez pedig nem minősíthető eljárásjogi kérdésnek. Abban az esetben, amikor a per a Pp. 137.
- 229/230 -
§ (3) bekezdése alapján hat hónapi szünetelés után megszűnik és a bíróság ezt megelőzően ideiglenes intézkedést hozott, ennek a hatályát a per megszűnése nem érinti.[20]
Ebben az esetben az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés érdemi (anyagi jogi) kérdésben hozott végzésnek minősül, amely akár véglegesen is rendezheti a felek jogviszonyát.
Úgy vélem, nem szorul további indokolásra azon megállapításom mely szerint az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat tipikusan nem a végzések kategóriájába tartozna, maga a döntés, tartalmát tekintve, sokkal közelebb áll az érdemi döntéshez[21],[22],[23]
2. Jelen tanulmány keretei között az ideiglenes intézkedést, mint speciális döntését a bíróságnak, mégsem a fenti klasszikus határozati tipizálás szerint tárgyalom, hanem az általam felállított rendszerben helyezem el, mint egy különös határozati kategória pregnáns képviselőjét.
a) A polgári per középpontjában a perbevitt, a keresettel érvényesített anyagi jogi igény felől döntő érdemi döntés áll. A Pp. célja a jogviták eldöntése, ami kétségtelenül a végleges rendezettség megteremtését kívánja meg a felek jogviszonyában.[24] A határozatok egyik csoportját tehát a végleges döntést eredményező, érdemi határozatok jelentik. (Ezek formai szempontból lehetnek ítéletek, jogerős végzéssel jóváhagyott egyezségek, ill. jogerős bírósági, vagy fizetési meghagyások; jelen rendszerezés szempontjából az egyes határozati kategóriák elnevezésének nincs jelentősége.)
b) Az érdemi döntésre koncentráló határozatok mellett léteznek olyan kivételes jellegű bírósági döntések, amelyek célja nem a felek közti jogvita végleges lezárása (bár akár ezt is eredményezhetik, de nem ez az elsődleges funkciójuk), hanem a felek helyzetének átmeneti rendezése, ideiglenes, függő joghatások kiváltása. Az ilyen ideiglenes, függő joghatások tipikus esetei a Pp.-ben az ideiglenes intézkedések.
3. Ezek után megválaszolásra vár az a kérdés, hogy mennyiben tekinthető átmeneti hatályú határozatnak az ideiglenes intézkedés és mit jelent annak ideiglenes, függő joghatása?
A polgári eljárás során akkor beszélhetünk függő joghatások beálltáról, amikor a bíróság az ítélethozatal előtt idéz elő a felek jogviszonyában bizonyos joghatásokat, olyan hatállyal, hogy ezek nem feltétlenül, nem minden körülmények között, hanem csak meghatározott időpontig vagy feltétel beálltáig, esetleg visszavonhatóan állnak fenn.[25]
Az ideiglenes intézkedés elrendelését mindig jogvédelmi, érdekvédelmi szempontok, prevenciós célzatok kívánják meg: idejében követeléséhez juttatni a jogosultat, biztosítékot nyújtani számára már most, ha kielégítése később meghiúsulhat, veszélyektől, szükséghelyzetektől megóvni őt, elhárítani olyasmit, ami csak soron kívüli intézkedéssel hárítható el stb.[26]
Egyértelműnek tűnik tehát, hogy az ideiglenes intézkedés végleges hatályú döntést nem eredményezhet a felek jogviszonyát illetően, legalábbis a jogintézmény célja ezt kizárja. A gyakorlat azonban nagyon gyorsan bebizonyította, hogy előállhat olyan helyzet, amikor az ideiglenes intézkedés érdemi döntést eredményez, anélkül azonban, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatalát ugyanolyan biztosítékok öveznék, mint a jogvita érdemében döntő végleges határozat meghozatalát.
Az ideiglenes intézkedés végleges hatályú határozattá válásának lehetősége a per szünetelés folytán történő megszűnése esetén vetődött fel. Azaz, mi legyen az elrendelt ideiglenes intézkedés sorsa, ha a per szünetelés folytán megszűnik? A kérdés megválaszolását tovább bonyolította az a tény, hogy a VI. Perrendtartási Novella hatálybalépéséig lehetőség volt ideiglenes intézkedés elrendelésére a keresetlevél benyújtását megelőzően is, a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 1-6. §-ai alapján.
Ez a probléma a Pp. 1953-as hatálybalépése után nem sokkal merült fel (és megítélésem szerint a hatályos szabályozás sem egyértelmű), amikor az ítélkezési gyakorlatban bizonytalanság volt észlelhető a tekin-
- 230/231 -
tetben, hogy meddig marad hatályban a jogerős ideiglenes intézkedés.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 870. számú állásfoglalásában egyértelművé tette, hogy "ha az ideiglenes intézkedés megtételét követően indult per szűnik meg érdemi határozat hozatala nélkül, az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés hatálya nem kétségesen fennmarad. Nem indokolt ettől eltérő álláspontra helyezkedni akkor sem, ha az ideiglenes intézkedés megtételére nem a perindítás előtt, hanem a per folyama alatt kerül sor."[27]
Az idézett Polgári Kollégiumi állásfoglalás tehát egyértelműen deklarálta azt, hogy a sürgősségen nyugvó ideiglenes intézkedés gyakran végleges döntést eredményezhet. Tovább bonyolította a helyzetet, a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 6. §-ának rendelkezése, mely szerint, "ha az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott jogerős végzést utóbb a per során a bíróság nem helyezi hatályon kívül, az a jogerős ítélettel azonos hatályú." Bármennyire is idegenkedünk tőle, az idézett mondat utolsó szakasza nem értelmezhető másként, minthogy az így hatályban maradt ideiglenes intézkedésről hozott végzés anyagi jogerőt eredményező végleges döntéssé vált.
Az idézett Kollégiumi állásfoglalás megosztotta a témával foglalkozó perjogászokat, akik arra hivatkoztak, hogy az ilyen jellegű szabályozás ellentétes a jogintézmény céljával[28] (ami teljes mértékben igaz is).
Ennek ellenére úgy vélem, hogy a jogalkotó (illetve a jogot értelmező Legfelsőbb Bíróság) szándéka az idézett szabályozással kapcsolatban teljesen egyértelmű. Lehetővé tenni a felek számára azt, hogyha az ideiglenes intézkedés jogerőre emelkedése után nem kezdeményeznek pert, illetve ha a per szünetelés folytán megszűnik és annak egyik fél sem kéri a folytatását, akkor jogviszonyukat az elvben ideiglenes, de a gyakorlatban végleges hatályú ideiglenes intézkedésről hozott határozat rendezze a jövőre nézve.
Névai László szerint az így jogerőre emelkedett végzés tulajdonképpen a bírósági peren kívüli vagy perbeli egyezség funkcióját tölti be ("kváziegyezség"-gé válik) és valójában anyagi jogerőre tesz szert.[29]
Névai úgy vélte, hogy az ideiglenes intézkedés mindig átmeneti hatályú rendelkezése a bíróságnak: lényegénél fogva (bennrejlő fogalmi kellékként) feltételezi valamely későbbi végleges hatályú bírósági döntés bekövetkezését. E feltétel nélkül az ideiglenes intézkedés a jogerős bírósági ítéletet pótló, sőt a pert valójában feleslegessé tevő intézménnyé válna. Az ilyen lehetőség az ideiglenes intézkedést a véglegesség joghatásaival ruházná fel.[30]
4. Az előzőekben felvetett probléma megítélésén a VI. Perrendtartási Novella annyiban változtatott, hogy megszüntette az ideiglenes intézkedés kezdeményezhetőségét a perindítás előtt, de az a bizonytalanság, ami a per szünetelés folytán történő megszűnésének a jogerős ideiglenes intézkedésre gyakorolt hatására vonatkozott, mind a mai napig fennáll. Ahogy arra jelen alfejezet elején utaltam, a VI. Perrendtartási Novellához fűzött indokolás szerint "a pernek a Pp. 137. § (3) bekezdése alapján bekövetkező megszűnése az ideiglenes intézkedés hatályát nem érinti." A Pp. tételesjogi szabályai azonban sem a 137. §, sem a 156. § alatt erről nem rendelkeznek. Időközben az idézett Polgári Kollégiumi állásfoglalás is hatályát vesztette, így még nagyobb a bizonytalanság a tekintetben, hogy betölthet-e perpótló funkciót az ideiglenes intézkedés, azaz, hogy - visszatérjünk az alfejezet címéhez - a bíróság érdemi határozatának minősülhet-e egyes esetekben az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés, avagy kizárólag függő joghatás kiváltására hivatott.
A kérdés megválaszolása - véleményem szerint - attól függ, hogy milyen szerepet szán a jogalkotó az ideiglenes intézkedés jogintézményének.
a) Ha egyértelműen perpótló, perelhárító funkciót szán az ilyen típusú intézkedéseknek (mint amilyenek pl. a francia, vagy a holland polgári eljárásjog egyes intézményei, pl. a référé-határozatok), akkor ezek a határozatok érdemi határozatoknak is minősülhetnek, abban az esetben, ha meghozatalukat követően a felek nem kezdeményezik a peres eljárást.[31]
b) Ha azonban a jogalkotó szándéka szerint az ideiglenes intézkedés funkciója csakis és kizárólag a felek jogviszonyának átmeneti, időleges szabályozása lehet, akkor mindenképpen el kell kerülni azt, hogy a nem egyértelmű szabályozás, avagy joghézag miatt a kizárólag átmeneti joghatás kiváltására hivatott jogintézmény érdemi határozattá válhasson.
Úgy vélem, azzal, hogy a magyar jogalkotás 1995-ben megszüntette az ideiglenes intézkedés perindítás előtti kezdeményezhetőségét, egyértelműen kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy az intézmény csak a peres eljárás folyamatban léte alatt biztosíthatja a kérelmező jogvédelmét, ami önmagában feltételezi a későbbi, végleges hatályú érdemi bírósági döntés bekövetkezését.
Ebben a rendszerben az ideiglenes intézkedés csak függő joghatás kiváltására lehet alkalmas és ebből követ-
- 231/232 -
kezően, nem fordulhatna elő olyan eset, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés - a felek jogviszonyát akár véglegesen rendező - érdemi döntést eredményezzen. Úgy vélem, szükség volna e jogbizonytalanságot eloszlató jogalkotói lépésre, vagy egy egyértelmű jogértelmezői állásfoglalásra.
1. "A jogerő révén a törvény absztrakt és általános rendelkezése az ítéletben konkréttá és egyedivé válik. (...) A polgári perbeli határozat jogerejével kapcsolatos alapkoncepcióra nézve a magyar jogtudományban többé-kevésbé egységesek a felfogások, mind a jogerő létrejöttének feltételei, mind annak tartalma, mind pedig a beállása utáni lehetséges mozgások természetének megítélésében."[32]
A magyar jogirodalomban megoszlanak a nézetek viszont a tekintetben, hogy a végrehajthatóság a jogerő fogalmi elemének, tulajdonságának tekinthető-e, a megtámadhatatlanság és a véglegesség mellett.[33]
Nem feladata jelen tanulmánynak az állásfoglalás bármelyik nézet mellett is, az viszont tényként megállapítható, hogy nem csupán jogerős ítélet alapján kerülhet sor végrehajtásra, de súlyánál fogva jellegmeghatározó[34] és tipikus eset a jogerős ítélet végrehajthatósága, mely mellett kivételként sor kerülhet nem jogerős határozatok végrehajtására is.
Eszerint megkülönböztethetünk:
- jogerőtől függő végrehajthatóságot és
- jogerőtől független végrehajthatóságot.
Ez utóbbi kategória iskolapéldájaként említhető az ideiglenes intézkedés és az előzetes végrehajthatóság.
Ez a két bírói határozat "azonos veszélyalapon nyugszik, s céljuk a jövőbeli végrehajtás biztosítása, illetve a jövőbeli végrehajtás helyett a jelenleginek a kieszközlése. (...) Az előzetes végrehajthatóság kimondásánál, az ideiglenes intézkedésnél irányadó veszélynél is tágabb körű veszélynek engedett a törvényhozó teret, mert csupán azt szabta valószínű veszélyként irányadó mértékül, hogy a végrehajtás elhalasztásából, a jogosultnak nehezen pótolható, ill. megállapítható kára származnék."[35]
A hatályos Pp. rendelkezései ennél ugyan szigorúbb feltételeket támasztanak az ítélet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítását illetően, de a mögöttes jogalkotói szándék hasonlóképpen foglalható össze. Jelenlegi rendszerünkben az előzetes végrehajthatóság kimondását elsősorban nem az adós személyével, hanem a követelés jellegével összefüggő körülmények teszik indokolttá.[36]
2. Az ideiglenes intézkedés esetén a jogerőre való tekintet nélküli végrehajthatóságot a követelés természetéből folyó sürgősség teszi indokolttá. Az előzetes végrehajthatóság esetén a jogerős ítélet előtti végrehajtás megengedését az indokolja, hogy fennállásuk az első fokú eljárás során meggyőző módon nyert bizonyítást és további vitatásuk aligha fog eredményre vezetni (bár kizártnak ez sem tekinthető).[37]
Szükségesnek tartom még ehhez hozzátenni azt is, az előzetes végrehajthatóság egyes eseteiben szintén a jogosult sürgős, mielőbbi jogvédelmének a biztosítása a cél (pl., hogy a megélhetését biztosító tartáshoz mielőbb hozzájusson).
A két jogintézmény kapcsolatát más aspektusból is vizsgálva érdekes következtetésekre juthatunk. Az ideiglenes intézkedés intézményének lényegéből fakad annak előzetes végrehajthatósága. Másképpen fogalmazva, az ideiglenes intézkedés és az előzetes végrehajthatóság intézménye egymással a cél-eszköz viszonyában állnak, hiszen az ideiglenes intézkedés biztosítja a jogosultnak az azonnali jogvédelmet, míg a határozat előzetes végrehajthatósága lehetővé tételének célja az, hogy az intézkedés által stabilizált helyzet az eljárás jogerős befejezéséig fennmaradjon. A döntés előzetes végrehajthatóságának biztosítása nélkül az ideiglenes intézkedés csak előre vetíthetné a majdani érdemi döntés tartalmát, de nem változtatna a tényleges élethelyzeteken, másképp fogalmazva: funkciótlanná válna.
- 232/233 -
A két "rokon" intézmény hasonlósága különösen a Pp. 1995. évi LX. törvénnyel történő módosítását megelőzően volt nyilvánvaló, amikor a jogalkotó az ideiglenes intézkedés elrendelhetőségét is esetszerűen határozta meg, ellentétben a hatályos szabályozással, mely generálklauzulát fogalmaz meg.
Ha ezeket az eseteket összevetjük az előzetes végrehajthatóság eseteivel szembetűnő, hogy azok többponton is fedik egymást.[38] A Pp. 156. §-ának módosítása óta ideiglenes intézkedés gyakorlatilag bármilyen perben elrendelhető, így olyan esetekben is, amikor a Pp. 231. § alapján az előzetes végrehajthatóság kizárt.
Az 1995 előtti szabályozás szerint az ideiglenes intézkedés és az előzetes végrehajthatóság közös esetköreiben biztosítva volt a követelés kikényszeríthetősége az eljárás jogerős befejezéséig. A közös esetkörökben az ideiglenes intézkedés előzetes végrehajthatósága összefonódott az azt automatikusan hatályon kívül helyező ítélet előzetes végrehajthatóságával. Tekintettel arra, hogy a VI. Perrendtartási Novella hatálybalépése óta ideiglenes intézkedés bármely perben elrendelhető, ez a végrehajtásbeli kontinuitás hátrányára válhatott volna, ha e Novellával nem módosítják az intézkedés hatályára vonatkozó rendelkezéseket is.
A végrehajtás folytonosságában rejlő problémát a jogalkotó azzal oldotta fel, hogy az intézkedés hatályát - főszabály szerint - az ítélet jogerőre emelkedéséig tartotta fenn, mellyel biztosította az intézkedéssel megvalósított jogvédelem folyamatos fennállását. Ezzel lehetővé vált az intézkedés hatályának fenntartása a másodfokú eljárás folyamán is, egészen a per jogerős befejezéséig.[39] A két jogintézményt összehasonlítva a jogerő előtti végrehajthatóság szempontjából, nyilvánvaló, hogy az előzetes végrehajthatóság elrendelését fokozottabb biztosítékok kísérik, mint az ideiglenes intézkedését, mert ebben az esetben az ítélet meghozatalát tárgyalás előzi meg, melynek során a bíróság nem elégedhet meg a tények valószínűsítésével, hanem bizonyítást kell lefolytatnia. Megítélésem szerint ezért abban az esetben, amikor a bíróság ítélete, tartalmában megegyezik a korábban elrendelt ideiglenes intézkedés tartalmával és a Pp. 231. §-ának rendelkezéseit alapul véve lehetőség van az ítélet előzetes végrehajthatóságának elrendelésére, célszerűbb azt kimondani, mintsem az ideiglenes intézkedés hatályát fenntartani a másodfokú eljárás tartamára (ez a megállapítás természetesen arra az esetre vonatkozik, ha a felek bármelyikének a per főtárgyára vonatkozó fellebbezése folytán a per érdemben tovább folytatódik). Ez a megoldás szolgálja jobban a jogbiztonság követelményét, tekintve, hogy az ítélettel zárult eljárásban szélesebb körben érvényesülhetnek a különböző eljárási garanciák.
Visszakanyarodva jelen alfejezet kiindulópontjához, nyilvánvaló, hogy Névai László aggályai sem az ideiglenes intézkedés előzetes végrehajthatóságát illetően jelentkeztek, hanem abban, hogy ez az előzetesen végrehajtható határozat egyes esetekben a jogvita végleges hatályú eldöntését eredményezheti és per absurdum anyagi jogerőt eredményezhet, "az anyagi jogerő kieszközléséhez megkívánt kellékek és biztosítékok nélkül."[40] ■
JEGYZETEK
[1] Törvényen itt az 1995. évi LX. törvényt értem, mely átfogó módon újraszabályozta az ideiglenes intézkedés perjogi intézményét.
[2] Bacsó-Beck-Móra-Névai: Magyar polgári eljárásjog, Szerkesztette: Beck Salamon és Névai László 1959. 248.
[3] E fogalom-meghatározás Szilbereky Jenőtől származik
[4] Polgári perrendtartás magyarázata, Bp. KJK 1967. 577. Ugyanezzel a fogalommal dolgozik az 1974-ben Budapesten kiadott: Névai -Szilbereky: Polgári eljárásjog c. műve 431.
[5] Harmath Zoltán: Ideiglenes intézkedések, Budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Magánjogi Szemináriumának Kiadványai, Pécs 1932. 1-97.
[6] Ha a kielégítés biztosítása a cél, nem közömbös, hogy pénzkövetelésről van-e szó, vagy az igény egyedi dolog szolgáltatására irányul. Pénzkövetelések biztosítására vonatkozó ideiglenes intézkedéseknél a hitelezőt csak az adós általános vagyoni helyzete érdekli, és az intézkedés akkor indokolt, ha az adós egész vagyoni helyzete az igényhez viszonyítottan változik, míg egyedi dolog szolgáltatásánál a dolog biztosítása a cél. Mindkét helyzetre van adekvát ideiglenes intézkedés. Ezeket korábbi és hatályos jogunk is biztosítási intézkedéseknek nevezi.
[7] A legjobb példát az erre a célra alkalmas intézkedések közül az iparjogvédelmi, ill. szerzői jogi perekben elrendelhető ideiglenes intézkedések jelentik.
[8] Harmath Zoltán: Ideiglenes intézkedés Pécs 1932. 26.
[9] Harmath az ideiglenes intézkedés alapjául szolgáló veszélynek két formáját különböztette meg: fizikai és jogi veszély. Fizikai veszély az adósnak, vagy más személynek aktív vagy passzív magatartása révén állhat elő. Célzata azonban nem kell, hogy feltétlenül a hitelező követelésének veszélyeztetésére irányuljon, vagyis nem szükséges a dolosus magatartás. (...) Az ideiglenes intézkedés alapjaként szóba jöhet még a jogi veszély is. Ez a kívülálló harmadik személyeknek pl. az ideiglenes intézkedés tárgyára való jogszerzése alapján fennálló veszélyt jelenti. In: Harmath im. 32-33.
[10] Bajory Pál: Az ideiglenes intézkedések, MJ 1965./12. 560.
[11] Természetesen előfordulhatnak olyan esetek, amikor nem a perbeli igény veszélyeztetettségén alapul az ideiglenes intézkedés iránti kérelem, melyet elsősorban a jogvita természete determinál. Munkaügyi perben pl. a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelemnél egyértelműen hiányzik a "veszély-elem". Ezek az esetek azonban - megítélésem szerint - kivételesnek tekinthetők.
[12] Ez a megjelölés Gáspárdy Lászlótól származik, aki "az ideiglenes intézkedést anticipált ítéletnek, az alanyi magánjog átmeneti (kivételesen: végleges) eljuttatása eszközének nevezte." In: Széljegyzetek egy akadémiai székfoglalóhoz, Nizsalovszky Endre Emlékkönyv, Bp. 1994. 90.
[13] Hasonló rendszerezéssel találkozunk a "European Community Working Group for the Approximation of the Civil Procedural Law" Gent 1993. tanulmány 106. oldalán, ahol az Európai Unió egyes ideiglenes intézkedéseit tipizálja a szerző.
[14] A hazai szakirodalomból Névai László tanulmányát (Gondolatok a jogerőről, JK 1973/9. 437-444.) emelném ki, melyben a szerző hosszasan érvel amellett, hogy perpótló funkciót az ideiglenes intézkedés nem tölthet be. Számos esetben a külföldi joggyakorlat is aggályosnak találta az ilyen "előrehozott ítélet" típusú ideiglenes intézkedések alkalmazását, melyet jól szemléltet a Brüsszeli Egyezményre vonatkozó EK Bírósági joggyakorlat. Ld. erről bővebben: Wopera Zsuzsa: Az ideiglenes intézkedések a Brüsszeli Egyezmény 24. Cikkére vonatkozó joggyakorlat tükrében. Magyar Jog 2001./12. 743-752.
[15] Az Unión belül az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó jelenlegi és jövőbeli (értsd azalatt a Storme-bizottság irányelv-tervezetét) szabályozási modell tágan értelmezi az ideiglenes intézkedés fogalmát és egyértelműen odaérti azt a kört is, amelyet a magyar eljárásjog biztosítási intézkedésként definiál. Egyetlen EU tagállam polgári eljárási kódexe sem aszerint differenciálja az egyes ideiglenes intézkedés típusokat, hogy a kérelmező jogvédelmi igénye az eljárás mely szakaszában jelentkezik. Az Uniós jogforrásokban a szóban forgó intézkedéseket a leggyakrabban - éppen azok közös ismérvei miatt - a következőképpen jelölik: provisional, including protective measures (ideiglenes, ideértve a biztosítási intézkedéseket is).
[16] Ez a megjegyzés természetesen a bírósági végrehajtási jog keretein belül szabályozott biztosítási intézkedésekre (1994. évi LIII. törvény X. Fejezet, 185. § - 204. §) vonatkozik, mely intézkedéseket a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk hatályba lépése óta külön szabályoz a magyar polgári eljárásjog. Ezért utaltam e szabályozási kettősség okát illetően a magyar jogalkotók hagyományhűségére, hagyománytiszteletére.
[17] Meg kell jegyeznem, hogy általam vizsgált összes nyugat-európai ország polgári eljárásjoga együtt szabályozza ezeket az intézkedéseket. Vö.: Wopera Zsuzsa: Európai körkép egyes államok polgári eljárásjogának ideiglenes intézkedéseiről, JK 2001. május 213-222.
[18] Ld. erre vonatkozóan részletesen Kengyel Miklós. Magyar polgári perjog im. 301-302 o; A polgári perrendtartás magyarázata, KJK Bp. 1999. 823-826.
[19] Móra Mihály: A polgári per érdemében csak ítélettel dönthet-e a bíróság? MJ 1957./11. 295.
[20] Az 1995. évi LX. törvényhez fűzött indokolás 16. §.
[21] Zárójelben jegyzem meg, hogy az 1911. évi Plósz-féle Pp. nemcsak a pert érdemben lezáró határozatokra használta az ítélet kifejezést, némely helyen ítéletnek nevezte azokat a bírósági határozatokat is, melyek nem a per érdemében döntöttek. Eszerint: "Az a határozat, amelyet a bíróság a perakadályok tárgyában hoz, rendszerint önálló ítélet. (181. §) vagy "Ha a pergátló körülmény csak a perbebocsátkozás után kerül elbírálás alá, a bíróság a dolog természeténél fogva szükségképpen önálló ítéletben határoz fölötte, midőn fennforgását megállapítja, s így az eljárást beszünteti, mert ekkor a per érdemében való döntésről szó sem lehet." (181. §) In: Magyary-Nizsalovszky: Magyar polgári perjog im. 337-338.
[22] Hasonló álláspontra helyezkedik Ujlaki László, aki szerint az ideiglenes intézkedés esetében "az ítéletszerűség állítása annál is inkább alappal bír, mert fennállása idején joghatását tekintve (előzetesen végrehajtható) semmiben sem különbözik egy valóságos ítélettől, másfelől pedig a gyakorlat tapasztalatai szerint a pert lezáró bírósági határozat tartalma legtöbbnyire magában foglalja az 'ideiglenes intézkedés' tartalmát, ez bizonyos mértékig prejudíciumot valósít meg." In: Ujlaki László: A joglátszat és megjelenési formái a magyar civilisztikában. Magyar Jogászegyleti Értekezések, Bp. 2001. 134.
[23] Ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett Bajory Pál, aki szerint az ideiglenes intézkedést kimondó végzés nem tartalmaz érdemi döntést, pervezető jellegű, amiből az következik, hogy ahhoz a bíróság a Pp 227. § (2) bek. értelmében nincs kötve, azt tehát maga is hatályon kívül helyezheti, sőt módosíthatja. In: Bajory Pál: Az ideiglenes intézkedések, MJ. 1965./12. 562-563.
[24] Ujlaki László: Ideiglenes (függő) joghatások a magyar polgári eljárásban, MJ 1989/12. 1110.
[25] Ujlaki L. im. 1109. A szerző idézett tanulmányában számos esetét sorolja fel a polgári eljárás során bekövetkező függő joghatásoknak, ezek közül kiemelném az előzetes végrehajthatóság jogintézményét, amikor a határozat jogerejének bekövetkeztéig a marasztalt félre olyan joghatás nehezedik, amely utóbb megdőlhet. Ezzel analóg intézmény a végrehajtási jogban és a hagyatéki eljárásban elrendelt biztosítási intézkedések.
[26] Ujlaki L: im. 1111.
[27] PK 870. sz. állásfoglalás. Bírósági Határozatok 1965/2. 50.
[28] Ld. erre vonatkozóan részletesen Névai L. im. 442-443.
[29] Névai László: Gondolatok a jogerőről, JK 1973/9. 442.
[30] Névai László: Gondolatok a jogerőről, JK 1973/9. 442.
[31] Ennek a szemléletnek megfelelően, pl. a francia Code de Procédure Civile a référé-határozatokat az ítéletek között helyezi el, mint egyéb, nem az ügy érdemében hozott ítélet Ld. erről részletesen: Wopera Zsuzsa: A francia perjog sajátos intézménye: a référé-eljárás, MJ 2001. január 54-58.
[32] Névai László: Gondolatok a jogerőről, JK 1973./9. 437,440.
[33] Ld. erre vonatkozóan részletesen: Bacsó-Beck-Móra-Névai: Magyar polgári eljárásjog, im. 455.; Névai-Szilbereky: Polgári eljárásjog, im. 426-431., Farkas József: A jogerő a magyar polgári peres eljárásban, Bp. 1976. 25.; ill. Névai L. előző lábjegyzetben idézett tanulmányának 440-441.
[34] Névai L: Gondolatok a jogerőről, im. 441.
[35] Harmath Zoltán - az 1911. évi Pp. rendelkezéseit alapul véve - ekképpen látta a két jogintézmény közti hasonlóságot. In: Harmath Zoltán im. 34-36. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az 1911. évi Pp az előzetes végrehajthatóság két nagy csoportját különböztette meg. A törvény 415. §-a, annak szigorúbb alakját szabályozta, ami azt jelenti, hogy az idézett szakaszban megjelölt esetekben a bíróság feltétlenül és hivatalból köteles volt elrendelni az előzetes végrehajtást. A 416. § tartalmazta az előzetes végrehajthatóság enyhébb alakzatát, amikor a felperes kérelmére rendelte el azt a bíróság, ha a jogosult valószínűvé tette, hogy a végrehajtás elhalasztásából nehezen pótolható vagy nehezen megállapítható kára származnék. (In. Magyary-Nizsalovszky im. 480-481.) Bár a jelenleg hatályos Pp. e két alakzatot ötvözve szabályozza az előzetes végrehajthatóság esetköreit, megítélésem szerint aggályok nélkül elfogadható Harmath Zoltán megállapítása, hiszen az előzetes végrehajtás elrendelésének indokai ma is hasonlóképpen határozhatók meg.
[36] Névai-Szilbereky, im. 435.
[37] Névai - Szilbereky: Polgári eljárásjog, im. 431.
[38] 1995. augusztus 29.-e, a VI. Ppn. hatálybalépése előtt, a Pp. 156. § alapján ideiglenes intézkedésnek volt helye az alábbi pertípusokban: tartásdíj, járadék, más hasonló célú időszakos szolgáltatás iránti perben; ingó kiadása iránti igény felmerülésekor; birtokperben a birtoklás zavarásának megszüntetése végett; ill. gazdálkodó szervezetek egymás elleni pereiben. A Pp. 231. § szerint előzetesen végrehajtható: a tartásdíjban, járadékban és más hasonló célú időszakos szolgáltatásban marasztaló ítélet; a birtokháborítás megszüntetésére kötelező ítélet; alperes által elismert követelésben marasztaló ítélet és a Pp. 231. § e)-f) pontjában foglalt esetekben.
[39] E főszabály alól kivételek természetesen több irányban is vannak: pl. az elsőfokú bíróság ítéletében az ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezi vagy azt a másodfokú bíróság még az érdemi döntés meghozatala előtt megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi.
[40] Névai L. im. 443.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Miskolci Egyetem (Miskolc).
Visszaugrás
