A média különböző platformjainak egyre bővülő rengetegében tudományfejlesztési szempontból is kiemelt jelentőségű az egyes médiajelenségek interdiszciplináris elemzése. E terület részeként gyakran találkozhatunk a médiatudomány és a kriminológia ötvözetéből készülő értekezésekkel. Ennek egyik, talán legérdekesebb gyümölcse Yvonne Jewkes Media and Crime című monográfiája.
A kötet harmadik, egyben legújabb kiadása a kriminológia és a kommunikáció kapcsolódási pontjaival foglalkozó kutatók, illetve a médiatudományi elméletek kedvelői számára egyaránt kiváló alapot képez a médiatartalmak társadalomtudományi vonatkozásainak szélesebb megismeréséhez. A szerző a média hatásait kutatva olyan megalapozó elméletek struktúráját értelmezi, melyek a média alapvető hatásainak és a közvéleményen keresztüli társadalom-alakító szerepének megértéséhez nélkülözhetetlenek. Ennek megfelelően a kötet nagyobb részét a Stanley Cohen által megalkotott morális pánik elmélet helytállóságának vizsgálata teszi ki, míg az új technológiák által felvetett kérdéseket Jeremy Bentham már jól ismert ún. panoptikon modelljén keresztül ábrázolja.
Művének kiemelt jelentősége abban áll, hogy elemzéseinek alapját az Egyesült Királyságban vetített műsorok, szórakoztató médiumok és bűnügyi hírek médiavisszhangjai adják. Elméleti okfejtésének minden részét számos példával, konkrét esetekkel támasztja alá, így biztosítva az általa preferált elméletek gyakorlati megerősítését. Ugyan statisztikai adatokat kevéssé láthatunk, a modern média térnyerése óta zajló tendenciák jól kivehetők a mű egészének végigolvasása során.
Témaválasztását tekintve a mű harmadik kiadása már a hagyományos média keretrendszerét túllépve az újmédiát is vizsgálódása körébe vonja. A szerző nem kívánja leépíteni a televízió szerepének fontosságát, ugyanakkor már olyan alternatív hírforrásokat mint a Twitter, az Instagram, vagy akár a Thumblr is hosszasan elemez. A médiában megjelenő bűnözés és annak interpretációja az online hálózatokon terjedő hírekre, az interneten kialakuló bűnözési képre is fókuszál. Vállalása így nem egyszerű: implementálni kellett a kriminológia elméleteit a médiatudomány ismeretanyagába, majd beilleszteni mindezt a társadalmi technicizálódás keretei közé.
A monográfia szerkezetileg 10 nagy fejezetre tagolódik, melyek a médiahatás teoretizálásától kezdve a morális pánik jelenségének mai értelmezésén keresztül egészen a média és bűnözés kapcsolatát vizsgáló kutatási módszerek ismertetéséig terjed. A kötet e kiegészített kiadása tartalmaz továbbá fejezeteket a bűnügyi hírek összetevőiről, a hírérték fogalmáról, a gyermekek médiában való megjelenésének kettős hatásáról, a bűnözéstől való félelem és a média kapcsolatáról, de a nők helyzetéről, illetve a társadalmi ellenőrzés új technológiáinak ambivalens szerepéről is.
A mű talán legérdekesebb része annak felütése, hiszen az első fejezet a szociológia, kriminológia és médiatudomány elméleteinek egy olyan összefoglalását adja, mely egészen a 19. században formálódó tömegtársadalom (mass society) és a marxista elméletek térnyerésétől kapcsolja össze a média folyamatainak rendszerét. Mint írja, ahogyan a második világháborúra egyre inkább felbomlottak a társadalmi kötődések és atomizálódott a társadalom, a morális kohézió hiánya úgy növelte az antiszociális viselkedést és a bűnözési rátát. Ebben a rendszerben kezdett teret nyerni a média, mely a nagy társadalmi átalakulás során konceptualizálta az emberek világról alkotott képét. Jelzi ugyanakkor, hogy az egyéni viselkedést a század elején még nagyrész a determinista elméletek magyarázták, melyek a biológiai és pszichológiai hatásoknak tulajdonítottak szerepet, így a belső kényszerek primátusát képviselték. A változások következtében, ahogy a médiakutatók egyre inkább a behaviorizmus és a pozitivizmus felé közeledtek, úgy kezdett a környezeti ingerek hatása felértékelődni, és a tömegkommunikáció így vált az aggodalmak központi elemévé. Erre példaként Albert Bandura jól ismert kísérletét hozza a szerző, mely a nézőt lényegében passzív befogadóként értelmezi, míg cselekvéseit a látottak másolatának tekinti.
Okfejtései gyökerét nagy többségében Stanley Cohen, Jock Young és Stuart Hall fejtegetései jelentik, melyek segítségével képes vizsgálni a média szerepét a jelenkori bűnözésről alkotott képünk összetételében, illetve a bűnözésre adott reakciók befolyásolásában is.
E szellemi hagyományokat folytatva - ugyanakkor jelezve a média és a bűnözés összefüggéseit vizsgáló kutatások, illetve a "médiahatásokat" kutató elméletek gyenge pontjait - készítette el tehát kötetét a szerző.
Jewkes művében fontos szerepet kap a jól körülhatárolható fiatalkori deviancia és vizsgálja a gyermekek áldozattá válásának interpretációját is. Előbbi keretében hosszabban elemzi a Stanley Cohen által vizsgált csoportok domináns kultúrához való viszonyát, illetve a címkézés hatását a deviáns viselkedés kiterjedésére. Az 1950-es és 1960-as években kezdetét vevő tendencia kiteljesedésének az 1993-as James Bulgar ügyet tekinti, melyben figyelemre méltóan vezeti le a társadalmi nyomás és média szerepét a szigorú - sokak szerint alapvető jogokat sértő - büntetőeljárás során hozott ítélet meghozatalában. E példával rávilágít arra, hogy a kiforrott alkotmányos és büntetőjogi keretek mennyire rugalmasak még egy olyan államban is, mint az Egyesült Királyság abban az esetben, ha az egész társadalmat megrázó és a tudományosan is nehezen értelmezhető cselekmény történik. Az individuális értékítélet és a megrendültségből táplálkozó harag így képes meghajlítani a teret és a tömegkommunikáció felerősítő képességével befolyásolni akár a jogalkalmazás egyébként függetlennek tekintett mechanizmusait is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
