Az orosz gazdasági bíráskodás 2002-ben tízéves jubileumát ünnepli. Lényegében már 1991-ben felváltotta az állami arbitrázst, és - az Alkotmány megfelelő módosítását követően - Oroszország bírósági rendszerébe tartozott. A gazdasági jogi eljárásjog szűkebb értelemben mindenesetre csak az 1992. március 5-i Gazdasági Perrendtartásban került szabályozásra, mely 1992. árpilis 15-én lépett hatályba, így a gazdasági bíróságok tevékenységüket valójában az 1992-es évben kezdték meg.
Az oroszországi gazdasági bíráskodás létezésének tíz éve alatt az új, 2002. július 24-ei Gazdasági Perrendtartás már a harmadik törvény, mely gazdasági bírósági eljárásjogot tartalmaz. Az 1992-es, első Gazdasági Perrendtartás hamarosan sürgős reformokat igényelt. Egyrészt, a gazdasági bíráskodás nem biztosított az azonos szintű gazdasági bíróságok számára egy egységes rendszert, hanem az egyes bíróságok különböző szövetségi jogalanyok tekintetében különböző hatáskörrel és jogokkal bírtak. Másrészt, a kritika középpontjában állt az eljárási alapelvek elégtelen szabályozása, a jogi eszközök kimunkálása, valamint a külföldi személyek részvételének alapvető tilalma. Végül 1993. december 25-én, az új Alkotmány, valamint 1995. január 1-jén a Polgári Törvénykönyv első részének a hatályba lépése tette elkerülhetetlenné a gazdasági bíráskodás reformját. A következő, az 1995. május 5-i Gazdasági Perrendtartást is kifogások érték a tudomány és a gyakorlat oldaláról. Jelenleg, 2002. szeptember 1-je óta az új - a harmadik - Gazdasági Perrendtartás van hatályban, amelyet Oroszországban az akkori bírósági reform legfontosabb építőkövének tekintenek.
A következőkben a Gazdasági Perrendtartás legfontosabb újraszabályozásait témánként, a Gazdasági Perrendtartásban való elhelyezkedésük sorrendjében mutatjuk be.
A gazdasági bírósági eljárás feladatait az 1995-ös Gazdasági Perrendtartáshoz képest jelentősen bővítették. Vállalkozói vagy gazdasági tevékenységet folytató személyek megsértett vagy vitatott jogaik és törvényes érdekeik védelme mellett, a törvényesség megerősítése, valamint a vállalkozói és gazdasági tevékenység terén a jogsértésekkel szembeni védelem ezentúl, a Gazdasági Perrendtartás 2. cikke szerint, a gazdasági bíróságok feladatai közé tartozik:
- jogszolgáltatásban való hozzájutás biztosítása
- törvény által meghatározott határidőn belül független és pártatlan bíróság által igazságos és nyilvános bírósági tárgyalás
- a törvények és a bíróságok tiszteletének kifejlesztése
- üzleti kapcsolatok és kereskedelmi szokások kialakításának elősegítése.
Ezen a ponton nyilvánvalóvá válik a párhuzam az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkével, amit az orosz jogalkotó a Gazdasági Perrendtartás jogalkotási munkálatai során határozottan szem előtt tartott.
Az új törvényben alaposabb kidolgozást nyernek az eljárási alapelvek is. Először is, tisztázzák a törvényesség elvének jelentését a gazdasági bírósági eljárásban (6. cikk). A klasszikus értelemben vett tárgyalási elvet jobban kifejtik, amely jelentős módosításon esik át azáltal, hogy a bírónak a felekkel szemben tájékoztatási és felvilágosítási kötelezettsége áll fenn. Így 9. cikk 3. pontja kötelezi a gazdasági bíróságot arra, hogy tájékoztassa a feleket többek között a jogaikról, kötelezettségeikről, valamint eljárási cselekmények megtételének, ill. meg nem tételének következményeiről, és hogy gondoskodjék arról, hogy az érintettek a releváns tényekre vonatkozóan teljes körű nyilatkozatot tegyenek és egy mindent átfogó, célravezető bizonyítás-felvétel valósuljon meg. A Gazdasági Perrendtartás a szóbeliség (11. cikk), a gazdaságosság, a felek egyenlősége (7. és 8. cikk), valamint a törvényes meghallgatás alapelvét (4. cikk) az előző törvényből vette át.
Első fokon alapvetően továbbra is egyesbíró jár el, ami egyúttal a gazdaságossági alapelvet szolgálja. Állami szervek, önkormányzati szervek és más szervek nem normatív határozatai ellen benyújtott fellebbezési keresetek az egyesbírók hatáskörébe tartoznak, nem úgy, mint az 1995-ös Gazdasági Perrendtartást (régi Gazdasági Perrendtartás 14. cikk 1. pont 2. bekezdés) követően. Mindenesetre a felek az elsőfokú viták során kereskedelmi bírók bevonását indítványozhatják.
Tanácsban kivételesen járnak el:
- olyan jogügyletek során, melyekért a Legfelsőbb Gazdasági Bíróság első fokon illetékes
- normatív jogszabály elleni megtámadási kereset esetén
- fizetőképtelenséggel kapcsolatos ügyekben
- olyan jogügyletekben, amelyeket első fokra azzal az utasítással utalnak vissza, hogy azokat egy kollegiális ítélkező testület tárgyalja újra.
Ezekben az esetekben a bíráskodó hatalmat kizárólag három hivatásos bíró gyakorolja, kereskedelmi bírák bevonása ki van zárva (17. cikk 3. pont 2. bekezdés). Kereskedelmi bírák közigazgatási és más közjogi jogvitákban, valamint ún. különeljárásban sem járhatnak el.
A Kereskedelmi Bírák Intézetét már egy évvel az új Gazdasági Perrendtartás előtt "Az Oroszországi Föderáció jogalanyainak gazdasági bíróságainál működő kereskedelmi bírákról" szóló 70. sz. törvény hozta létre és az új Gazdasági Perrendtartás 17. és további cikkekben kerül kifejtésre. A kereskedelmi bírák sem nem esküdtek, sem nem laikus bírák, ahogy az a rendes bíráskodásban létezik. Sokkal inkább jogi képzettség nélküli vállalkozókról van szó, akik a gazdasági tevékenység területén különleges ismereteket és tapasztalatokat tudnak felmutatni. A Gazdasági Perrendtartás elfogadásánál Tatjana Andreeva által készített jelentésnek megfelelően tudatosan a kereskedelmi bírák bevonására vonatkozó módosítás mellett döntöttek. Mindegyik félnek biztosítják azt a jogát, hogy a bíróság által rendelkezésre bocsátott, a mindenkori gazdasági bírósági körzetben a kereskedelmi bírák listájáról egy nevet válasszon és legkésőbb a bírósági tárgyalás kezdete előtt 10 nappal ezt a bíróság tudomására hozza. Abban az esetben, ha késve értesíti a fél a bíróságot, a bíróság fenntartja magának azt a jogot, hogy saját maga döntsön a kereskedelmi bíró személyéről (19. cikk 3. pont). A kereskedelmi bírák listáját a szövetségi jogalanyok gazdasági bíróságai állítják össze az Ipari és Kereskedelmi Kamarák, a vállalkozók egyesületei és szövetségei, valamint más szakmai és társadalmi egyesületek javaslatai alapján és a Legfelsőbb Gazdasági Bíróság plénuma fogadja el. A felek által a kereskedelmi bíró posztjára kiválasztott jelöltet elutasíthatja a mindenkori bíróság, ha az elutasítás a 21. cikk 1. pontjának 1-4. alpontjában foglalt okok fennállnak, mint például a rokonság az egyik féllel, ill. annak eljárási meghatalmazottjával vagy szakértőként, vagy tanúként ugyanabban az ügyben, egy azt megelőző eljárásban való részvétel. Érdekes módon egy kereskedelmi bíró (ellentétben egy hivatásos bíróval) elutasításának nem lehet oka az elfogultság aggálya, így például az eljárás kimeneteléhez fűződő személyes érdekeltség vagy más körülmények, melyek a kereskedelmi bíró pártatlanságát megkérdőjelezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
