Az Európai Unióban manapság egyáltalán nem számít különlegesnek az a helyzet, hogy egy uniós állampolgár állampolgárságától eltérő államban tanul, dolgozik, telepedik le. Ebből eredően természetes az a jelenség is, hogy különböző állampolgárságú felek alapítanak családot, vagy egyszerűen családostul költöznek másik tagállamba. Az ő családjogi helyzetük, konfliktusaik, problémáik megoldása közös gondolkodást igényel a tagállamok részéről. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban: EuMSz) 81. cikke értelmében az Európai Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, és ennek keretében a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése céljából intézkedéseket fogad el.
A fenti célok megvalósítása érdekében elfogadott, a családjogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapköve a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Brüsszel IIa. rendelet), mely Dánia kivételével mindegyik tagállamban alkalmazandó.
A Brüsszel IIa. rendelet célja, hogy a határon átnyúló házassági eljárások és az azokkal összefüggő, vagy azoktól függetlenül felmerülő szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben egységes szabályokat hozzon létre a joghatóság és a határozatok elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása terén, és ezzel hozzájáruljon a családjog e fontos területein a jogbiztonság és a kiszámíthatóság növeléséhez.[2] A rendelet emellett kiegészíti a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. évi október 25. napján kelt Hágai Egyezményt[3] (továbbiakban: 1980. évi Hágai Egyezmény).
Tíz évvel a Brüsszel IIa. rendelet 2005. március 1. napjától datálható alkalmazásának megkezdése után, a rendelet felülvizsgálatra vonatkozó 65. cikkével összhangban az Európai Bizottság az alkalmazásról készített, 2014. április 15. napján elfogadott jelentésében[4] értékelte a rendelet gyakorlati működését, és mérlegelte a jogi aktus szükséges módosításait.
2016. június 30. napján megszületett a Bizottságnak a rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslata[5] (a továbbiakban: Javaslat), amely a módosítás fő törekvéseként a határozatok szabad áramlásának még útjában álló akadályok lebontását, valamint a gyermekek érdekeinek fokozottabb védelmét, ennek eszközeként pedig az eljárások egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét jelöli meg.
Az EuMSz 81. cikkének (3) bekezdése szerint a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdésekre vonatkozó intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács állapítja meg. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. Ez az ún. konzultációs eljárás lehetővé teszi a Parlament számára, hogy a Bizottság által javasolt jogalkotási aktusról véleményt nyilvánítson. Elfogadhatja, elutasíthatja a javaslatot vagy egyszerű többséggel módosításokat javasolhat hozzá. A Tanács jogilag nem köteles helyt adni a Parlament véleményének, de az Európai Bíróság joggyakorlatának megfelelően, amennyiben a Szerződés a Parlamenttel folytatott konzultációt kötelezővé teszi, úgy annak hiányában a Tanács nem hozhat határozatot.[6]
A Javaslatot az Európai Parlament megvitatta, és 2017. január 18. napján megszavazta azt módosításaival kiegészítve. A Parlament módosításainak nagy részét a Bizottság elfogadta, mivel ezek összhangban állnak a Bizottság célkitűzéseivel. Néhány módosítási javaslat azonban túl részletezőnek bizonyult, vagy túl nagy terhet jelentene a bíróságok és hatóságok számára, néhány esetben pedig a kölcsönös bizalom elvével ellentétesnek ítélte azt a Bi-
- 10/11 -
zottság.[7] Jelenleg a Tanácsban folynak az egyeztetések, a célkitűzés pedig mindeddig az volt, hogy az osztrák elnökség ideje alatt (2018. július-december) a jogalkotási folyamat lezáruljon.
A tanulmányban a Bizottság által megjelölt, a szülői felelősséggel kapcsolatban felmerült hat fő hiányosság kiküszöbölésére irányuló módosításokat vizsgálom, mely hiányosságokat a Bizottság az alábbi hat területen észlelte: 1. a gyermek visszavitelére vonatkozó eljárás; 2. a gyermek elhelyezése egy másik államban; 3. a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásra vonatkozó követelmény; 4. a gyermek meghallgatása; 5. a határozatok tényleges végrehajtása; 6. együttműködés a központi hatóságok között. A Javaslat szövegének elemzésén túl a magyar jogalkalmazásra is kitekintek, beépítve a magyar gyakorlatot és felmerülő problémákat.
A Bizottság részéről kiemelt hat fő téma részletezése előtt néhány gondolat erejéig kitérek arra, hogy a házassági kérdésekben miért nem történik előrelépés, mik ennek okai.
A Brüsszel IIa. rendelet két fő jogterületet rendez: először a házasság felbontásával, a különválással és a házasság érvénytelenségével kapcsolatos kérdéseket taglalja, ezt követően pedig a szülői felelősség kérdéskörével foglalkozik. A rendelet felülvizsgálata során a házassági kötelékre vonatkozó szabályokat illetően csupán a "bíróság" kifejezés "hatóság" megjelölésre való kicserélése jelent változtatást, mely reagálás azon változásokra, hogy egyes európai országokban lehetővé vált a házasság - állami keretek között - adminisztratív úton történő felbontása[8]. A Jelentés azonban természetesen ennél több olyan problémát is felvet, ami indokolná a rendelet ez irányú módosítását: a rendeletben jelenleg meghatározott, alternatív joghatósági lehetőségek a házasfeleket arra ösztönözhetik, hogy a "bíróságra rohanjanak", így elérve a számukra előnyösebb alkalmazandó jogot kínáló fórumot. A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 1259/2010/EU tanácsi rendeletet (Róma III. rendelet) ugyanis nem minden tagállam alkalmazza, eddig az azt elfogadó 12 tagállam mellett csak további 5 tagállam csatlakozott[9]. Másik problémaként a Jelentés rámutat arra, hogy a Brüsszel IIa. rendelet nem teszi lehetővé a házasfelek számára, hogy közösen megállapodhassanak az ügyükben joghatósággal rendelkező bíróságban, miközben ez a lehetőség nyitott számukra az alkalmazandó jog megválasztásában a Róma III. rendelet szerint. A házassági fejezet megnyitása azonban kockára teheti a rendelet revíziójának sikerét: a tagállamok eltérő házasság-fogalom felfogása miatt - különösen az azonos neműek házasságára vonatkozóan - ezen érzékeny kérdésben a rendelet módosításának elfogadásához szükséges egyhangú döntés nem várható. Ismeretes olyan szakértői álláspont is, amely szerint érdemes lenne a házassági kérdésekre vonatkozó joghatósági, alkalmazandó jogot érintő és végrehajtási szabályokat a szülői felelősség rendezésétől elkülönített szövegben, önálló rendeletben szabályozni.[10] Ez azonban még várat magára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
