Az Európai Tanács Laekeni Nyilatkozatában a 2004-es kormányközi konferencia előkészítésére hozta létre az Európai Konventet, amelynek tagjai az Európa jövőjéről folyó vita főszereplői. Az Európai Konvent három kérdéskörrel foglalkozik: az Európai Unió hatáskörének pontosabb körülhatárolásával, az EU jogszabályainak egyszerűsítésével, valamint a demokratikusabb, áttekinthetőbb, hatékonyabb unió kialakításával.
Az EU hatáskörének pontosabb körülhatárolása számos további problémát vet fel. Ezek - jóllehet technikai jellegűnek tűnnek - a Közösség és az Unió működésének kulcskérdései. A Konvent megkísérel választ adni arra, hogy el lehet-e egyértelműen választani a közösségi, a tagállami és a megosztott közösségi/tagállami hatásköröket? Mely szinten lehet a leghatékonyabban gyakorolni a hatásköröket, és hogyan kell alkalmazni a szubszidiaritás elvét? A Konvent állást foglal abban, hogy szükséges-e átszervezni az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, és ha igen, hogyan. Ez természetesen olyan - igen érzékeny - kérdéseket is felvet, mint hogy visszakerüljenek-e a tagállamokhoz egyes hatáskörök, és miként lehet megakadályozni, hogy a hatáskörök újraelosztása az unió hatáskörének bővülésével járjon. A hatásköri vitában ismét megfontolás tárgya, hogy az Unió valóban el akarja-e látni az ún. petersbergi feladatokat, azaz folytat-e önálló humanitárius, békefenntartó, béketeremtő tevékenységet, és prioritás-e az Unió tagállamai számára az integráltabb rendőrségi és büntetőjogi együttműködés.
Az EU jogszabályainak egyszerűsítése két kérdéskörre bontható: az egyik az alapítószerződések és az azokat módosító szerződések konszolidációja és egyszerűsítése, a másik a közösségi joganyag sűrítése és kodifikációja. Az alapítószerződések egyszerűsítése már az Amszterdami Szerződésben megfogalmazott kívánalom, s röviden ekként összegezhető: a szerződések olyannyira összetettek, hogy a polgárok számára gyakorlatilag átláthatatlan rendszert képeznek. A tervek szerint a megújult, egyszerűsített szerződés (alkotmányos dokumentum) az Unió szélesebb körű elfogadottságát is szolgálja majd. A jogszabályok egyszerűsítésének igénye is hasonló okból fontos. A jogkövetés elengedhetetlen feltétele a jogszabályok ismerete, azt pedig megkönnyíti az egyértelműség és az áttekinthetőség. A közösségi vívmányok normatív megjelenítésének formáit ezért csökkenteni kívánják, és ahol lehet, előtérbe helyezik a tagállami jogszabályok kölcsönös elismerésén alapuló alkalmazását.
Nehézségét tekintve az előbbieken is túlmutat a demokratikusabb, áttekinthetőbb és hatékonyabb unió megteremtése. A Konvent olyan, az európai integrációs folyamat szereplőit több mint tíz éve hasztalanul foglalkoztató kérdésekben foglal majd állást, mint például hogyan lehet tovább erősíteni az Európai Parlament hatáskörét, milyen szabályok vonatkozzanak az európai parlamenti választásokra, felcserélhető-e egy közös európai választójogon alapuló voksolásra az eddig csak részben közelített, az egyes nemzeti választójogi szabályok alapján folyó választás, miként vehetnének részt a nemzeti parlamentek az uniós döntéshozatalban, nyilvános legyenek-e a Miniszterek Tanácsának ülései, legyen-e az Uniónak közvetlenül választott elnöke?
E kérdéskörök átfogó jellege miatt megválaszolásukat már a Laekeni Nyilatkozat is egy jövőbeli európai alkotmány létrejöttéhez köti. Az európai alkotmány olyan kérdésekben is állást foglal majd, mint az Unió pilléres szerkezetének megtartása vagy elvetése, továbbá hogy az EU Alapjogi Chartája nyerjen-e normatív erőt, vagy az Európai Közösség csatlakozzon az Európai Emberi Jogi Egyezményhez.
A vázolt, mérhetetlennek tűnő feladat elvégzésének a 2002. február 28-i alakuló közgyűlés után, március 1-jén látott neki az Európai Konvent. Elnöke, Valery Giscard d’Estaing - egykori francia köztársasági elnök - pedig presztízskérdésnek tekinti, hogy 2003 tavaszára a Konvent képes legyen az Európai Tanács elé terjeszteni egy olyan alkotmányos dokumentumot, amely a 2004-ben összehívandó Kormányközi Konferencia alapját képezheti.
A Konvent résztvevői a következők: a tizenöt tagállam kormányának egy-egy képviselője, nemzeti parlamentjeik 2-2 képviselője, az Európai Parlament tizenhat tagja és az Európai Bizottság két képviselője. A tagjelölt országok - a tagállamokhoz hasonlóan - egy, a kormányt képviselő személy, valamint nemzeti parlamentjük két képviselője útján vesznek részt a Konvent tanácskozásain, konzultációs jogkörük azonban nem terjed ki a tagországok között létrejövő konszenzus megakadályozására. A Konvent működéséről általánosságban elmondható, hogy kiemelt fontosságot tulajdonítanak a minél szélesebb társadalmi részvételnek, ezért a Konventben tárgyalt kérdéseket a szociális partnerek, a gazdasági szereplők, a nem-kormányzati szervek, az oktatási és a tudományos intézmények bevonásával az ún. Fórumon is megvitatják.
A Konvent a plenáris ülés és a munkacsoportok keretében dolgozik. A plenáris ülést havonta egyszer hívják össze, a nyilvános ülésszak két napig tart, az Európai Parlament brüsszeli székházában. A munkamenet három szakaszra bontható. A nyitóülést követő mintegy hat hónapon keresztül tartott az ún. "listening phase", azaz a meghallgatási szakasz. Ez idő alatt megvitatják, hogy az egyes tagállamok, azok kormányai és nemzeti parlamentjei voltaképpen mit is várnak el Konventtől, és mely igényeikkel kapcsolatban tartják szükségesnek a Konvent állásfoglalását. A tagállami várakozások definiálását az ún. "deliberating phase", azaz a tárgyalási szakasz követi, amikor összehasonlítják a beérkezett véleményeket és állásfoglalásokat, és értékelik azok következményeit és hatásait. Az utolsó, ún. "proposing phase", azaz javaslattételi szakaszban egyeztetik a Konvent álláspontját, és ennek alapján megszövegezik azt a javaslatot, amelyet eljuttatnak az Európai Tanácshoz.
A Konvent plenáris ülése a Laekeni Nyilatkozatban megjelölt kérdések egy részét már tárgyalta. Az első plenáris ülésen, 2002. március 21-22-én, a Konvent a tagállamok és az európai polgárok unióval kapcsolatos várakozásairól tájékozódott. Az ülésen megfogalmazták, hogy az európai integráció elmúlt éve igen sikeres volt a gazdasági integrációt, különösen a négy szabadságot tekintve. A jelenlévők álláspontja egységes volt arra vonatkozóan, hogy kívánatos az Unió erőteljesebb nemzetközi szerepvállalása az általa képviselt értékek védelme érdekében, és azért, hogy felkészültebb módon tudjon megfelelő választ adni a nemzetközi terroristatámadásokra. A tagállamok képviselői részletesen szóltak arról, hogy az uniós polgárok egyre kevésbé tudják követni az EU döntéshozatalát és működését, és egyre távolabb kerülnek a valójában az ő érdekeiket képviselő fórumoktól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
