Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB, Bíróság) 2023. március 9-én hirdetett ítéletet az európai öröklési rendelet[1] (továbbiakban: rendelet, EuÖR.) alkalmazását érintő C-354/21. számú ügyben[2]. Az EUB elé azért került az ügy, mert a litván ingatlan-nyilvántartási hatóság elutasította a bejegyzés iránti kérelmet arra hivatkozással, hogy a német európai öröklési bizonyítvány nem tartalmazta az ingatlan azonosításához szükséges adatokat.
A 2015. augusztus 17-e után megnyílt öröklésekre alkalmazandó EuÖR. egyik fő célkitűzése, hogy megszüntesse az örökléssel összefüggő jogok határokon átnyúló érvényesítése előtt álló akadályokat. Biztosítani kívánja, hogy az örökösök[3] gyorsan és könnyen igazolhassák jogállásukat és jogaikat valamely más tagállamban és akadálytalanul hozzájussanak az őket megillető, másik tagállamban lévő hagyatéki vagyontárgyakhoz[4]. Ennek érdekében a rendelet egységes joghatósági, kollíziós és elismerési normákat alkotott, valamint létrehozta az európai öröklési bizonyítványt (továbbiakban: EÖB).
A rendelet lényeges újításai között ki kell emelni a hagyaték egységének az érvényre juttatását. A joghatósági szabályok tekintetében ez az elv azt jelenti, hogy a hagyatékot eljárási szempontból egy jogi egységként, egységes vagyontömegként
- 27/28 -
kell kezelni. Ezért a hagyaték jogi sorsát egyetlen tagállamban, egyetlen eljárás keretében, koncentráltan kell rendezni, függetlenül a vagyontárgyak jogi jellegétől és fellelhetőségi helyétől[5]. Ezzel a rendelet áttörte a tagállamok nemzetközi magánjogában hosszú idő óta érvényesülő szabályt, miszerint a saját államuk területén fekvő ingatlanok öröklése tekintetében a saját hatóságaik rendelkeznek kizárólagos joghatósággal. Tehát abban az esetben, ha például a magyarországi ingatlantulajdonnal rendelkező örökhagyónak Németországban (vagyis másik tagállamban) volt az elhalálozáskori szokásos tartózkodási helye, a rendelet alapján[6] az utóbbi tagállamnak, a hatóságai, azaz a német bíróságok döntenek a magyarországi ingatlan örökléséről is. Fordított esetben pedig a magyar közjegyző határoz a németországi ingatlan jogi sorsáról, ha az örökhagyó halálkori szokásos tartózkodási helye Magyarországon volt. Ennek a paradigma váltásnak az eredményeként az ingatlan-nyilvántartást vezető szervek egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy a bejegyzés iránti kérelmek alátámasztására más tagállamból származó öröklési igazolást nyújtanak be hozzájuk.
Ezek a nemzeti jog szerinti öröklési igazolások pedig igen eltérőek lehetnek mind jogi természetüket (határozat vagy közokirat), mind a hozzájuk fűződő joghatásokat tekintve[7]. Ezért vezette be a rendelet az európai öröklési bizonyítványt, amely egységes joghatásokat válthat ki valamennyi tagállamban[8]. Az európai öröklési bizonyítványt az EuÖR-t alkalmazó tagállamok közjegyzőinek többsége[9] és a jogi szakirodalom is a rendelet egyik legfontosabb vívmányának tartja.
Az EÖB autonóm, uniós jogon alapuló, a tagállami nemzeti jogoktól független jogintézmény, amelyet kizárólag a rendelet szerint joghatósággal rendelkező tagállami hatóság állíthat ki. Az EuÖR. 63. cikk (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében a bizonyítvány felhasználható különösen a bizonyítványban említett örökösök jogállásának és/vagy jogainak, és a hagyatékból való részesedésüknek, valamint a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgyak örökösök javára való juttatásának bizonyítására. Az EÖB tartalmi elemeit a rendelet 68. cikke sorolja fel. E szakasz l) pontja szerint a bizonyítvány a "kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben" tartalmazza az örökösöket megillető örökrészt és sorolja fel "adott esetben" az örökösöket megillető jogokat és/vagy vagyontárgyakat. A kiállító
- 28/29 -
hatóságnak a bizonyítványt kötelezően az 1329/2014 végrehajtási rendelet[10] 5. mellékletében előírt V. formanyomtatvány felhasználásával kell kiállítania.
Az EÖB jogintézményének központi elemét képezik a bizonyítványhoz fűződő joghatások, amelyek egységesek, a kibocsátás helye szerinti tagállam jogától és az öröklésre alkalmazott anyagi jogtól egyaránt függetlenek. A bizonyítvány tehát minden esetben az EuÖR. 69. cikke szerinti joghatásokat fejti ki, amelyek a rendelet erejénél fogva (ipso iure), külön eljárás lefolytatása nélkül valamennyi tagállamban érvényesülnek. Az EÖB legitimációs joghatása értelmében a bizonyítvány közhiteles igazolásként szolgál a benne feltüntetett örökösi jogállás és öröklési jogok tekintetében[11]. Vélelmezni kell, hogy a bizonyítvány hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak megfelelően megállapított tényeket. Az EÖB-höz fűződő közbizalmi hatás azokat a jóhiszemű harmadik személyeket védi, akik az EÖB által igazolt jogosulttal - akár örökössel, akár más személlyel - jogviszonyba kerülnek, és az EÖB alapján eljárva, abban bízva vagy teljesítést nyújtanak az abban igazolt jogosult részére, vagy pedig tőle jogot szereznek[12].
EÖB-nek a jelen ügy szempontjából legfontosabb joghatása a bejegyzésre való alkalmasság. A 69. cikk (5) bekezdése alapján a bizonyítvány olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez - az 1. cikk (2) bekezdése k) és l) pontjának sérelme nélkül - a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez. Az EÖB-öt[13] a vagyontárgyakra vonatkozó nyilvántartásokat vezető hatóságok valamennyi tagállamban kötelesek elfogadni a bejegyzés alapjául szolgáló okiratként. Az öröklési jogosultságoknak az igazolására a nyilvántartást vezető hatóságok további okiratok bemutatását nem követelhetik meg. Azonban a bejegyzésre alkalmas okirati minőség korlátozást szenved amiatt, mert a dologi jogok természetével, illetve a nyilvántartásokkal összefüggő bizonyos jogkérdések nem tartoznak a rendelet tárgyi hatálya alá. Így nem terjed ki a rendelet hatálya az 1. cikk (2) bekezdés l) pontja alapján az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére - beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is - és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a
- 29/30 -
joghatásaira. Ezekre jogkérdésekre a nyilvántartást vezető tagállam saját joga (lex registrii) irányadó[14].
A 18-as preambulum bekezdés ezzel összefüggésben rögzíti, hogy a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának kell meghatároznia, hogy milyen jogi feltételekkel és hogyan kell elvégezni a bejegyzést. E jog írja elő, hogy mely hatóságok - földhivatalok vagy közjegyzők - feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül-e, elegendő-e a benyújtott dokumentáció, illetve az tartalmazza-e a szükséges adatokat. A hatóságok különösen azt ellenőrizhetik, hogy az örökhagyónak a nyilvántartásba vételhez bemutatott okiratban feltüntetett hagyatéki vagyontárgyhoz való joga be van-e jegyezve a nyilvántartásba, vagy más módon igazolt-e a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogával összhangban. Az okiratok párhuzamos kiállításának elkerülése érdekében a nyilvántartó hatóságoknak el kell fogadniuk a más tagállamok illetékes hatóságai által kiállított olyan okiratokat, amelyek forgalmáról e rendelet rendelkezik. Ilyen okirat különösen az európai öröklési bizonyítvány, amely érvényes jogcímet képez a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam nyilvántartásába való bejegyzéséhez. Ez azonban nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a nyilvántartásban közreműködő hatóságok a nyilvántartásba vételt kérelmező személytől olyan kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását vagy olyan további okiratok bemutatását kérjék, amelyeket a nyilvántartás helye szerinti állam joga előír, például adófizetéssel kapcsolatos információkat vagy okiratokat.
Az örökhagyó 2015. december 6. napján (tehát már az EuÖR. alkalmazásának kezdő napját követően) halálozott el, egyetlen leszármazó hátrahagyásával. Miután halálkori szokásos tartózkodási helye Németországban volt, a német bíróság rendelkezett joghatósággal[15] a hagyatéki eljárás lefolytatására. A német bíróság az öröklésre alkalmazandó[16] német jog alapján megállapította, hogy az örökhagyó egyedüli örököse a gyermeke. Az örökös európai öröklési bizonyítvány kiállítását kérelmezte a német bíróságtól, mivel a hagyatéknak Litvániában lévő vagyontárgyak is részét képezték. A német bíróság (Amtsgerich Bad Urach) kiállította a kérelmező részére az EÖB-öt, amelyben feltüntette, hogy az örökhagyó egyedüli örököse 1/1 arányban a gyermeke.
- 30/31 -
Az örökös kérelmet nyújtott be a litván ingatlannyilvántartás vezetésével megbízott állami szervhez (Registrų centras) az örökhagyó Litvániában található ingatlanán fennálló tulajdonjogának nyilvántartásba vétele iránt. Kérelmének alátámasztására csatolta a német bíróság által kiállított európai öröklési bizonyítványt. A litván ingatlanügyi hatóság azonban határozatával elutasította a kérelmet, azzal az indokkal, hogy a benyújtott EÖB nem tartalmazta az ingatlanok azonosításához szükséges, a litván ingatlannyilvántartási törvényben előírt adatokat, azaz nem tüntette fel a kérelmező által örökölt vagyontárgyakat. A határozatot több litván közigazgatási hatóság helybenhagyta, majd az örökös fellebbezése folytán került az ügy Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága elé.
A litván bíróság előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához:
"Úgy kell-e értelmezni a [650/2012 rendelet] 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját és 69. cikkének (5) bekezdését, hogy azokkal nem ellentétes az ingatlan fekvése szerinti tagállam azon jogi szabályozása, amely szerint tulajdonjogok csak abban az esetben jegyezhetők be európai öröklési bizonyítvány alapján az ingatlannyilvántartásba, ha a nyilvántartásba vételhez szükséges valamennyi adat szerepel az európai öröklési bizonyítványban?"
A kérdést előterjesztő bíróság kérdése kiegészítéseként utalt az ingatlan-nyilvántartást szabályozó litván jog és az öröklésre alkalmazandó német jog szabályaira is. Hangsúlyozta, hogy a litván ingatlannyilvántartási törvény[17] 22. cikke sorolja fel azokat az okiratokat, amelyek az ingatlanhoz fűződő jogok nyilvántartásba történő bejegyzésének alapjául szolgálhatnak. E törvény 23. cikkének (2)-(4) bekezdése pedig kötelező jelleggel meghatározza azokat az információkat és adatokat, amelyeket ezen okiratoknak igazolniuk kell. A litván ingatlanügyi hatóság a törvény által ráruházott hatáskör alapján jár el, amely nem teszi lehetővé számára azt, hogy maga állapítsa meg az ingatlanhoz fűződő jogok tartalmát, illetve hogy bizonyos tények fennállását vagy hiányát igazoló információkat és bizonyítékokat maga gyűjtsön össze.[18] A bíróság erre figyelemmel rámutatott arra, hogy a litván jog alapján az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzéshez szükséges adatokat kizárólag a fenti törvényben felsorolt okiratokban lehet megadni, és ha a szolgáltatott adatok hiányosak, az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóságnak nincs hatásköre arra, hogy más adatokat is figyelembe vegyen.
- 31/32 -
Az alapeljárásban becsatolt EÖB ezzel szemben semmilyen információt nem szolgáltat az örökösnek juttatott ingatlan azonosítása érdekében.
A bíróság felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy a német ítélkezési gyakorlat szerint az EÖB-öt kiállító német bíróság nem véletlenül mulasztotta el ezen adatok szolgáltatását. A német öröklési jogban ugyanis az egyetemes jogutódlás elve érvényesül, ebből következően, ha egyetlen jogosult van, az elhunyt teljes vagyonát ő szerzi meg. A német jog szerint pedig nincs lehetőség arra, hogy a hagyaték tárgyát képező vagyontárgyakat külön megnevezzék, illetve beazonosítsák. Véleménye szerint az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a német bíróságok nem alkalmazzák az EuÖR. 68. cikk l) pontjának második fordulatát[19], amely szerint a bizonyítványban fel kell tüntetni (az egyes örökösöket megillető örökrészt, valamint) adott esetben valamely adott örököst megillető jogokat és/vagy vagyontárgyakat[20].
3.1. Maciej Szpunar főtanácsnok az indítványában rendkívüli alapossággal járta körbe a kérdést. Miután a litván bíróság által előterjesztett kérdés az EÖB tartalmát is érinti, a vizsgálódás alá vont rendelkezések körét - a kérdésben szereplő 1. cikk (2) bekezdés l) pontján és 69. cikk (5) bekezdésén kívül - kiterjesztette a 68. cikkre is.
A főtanácsnok elemzését két részre bontotta. Egyrészt megvizsgálta, hogy az EuÖR. szabályaiból levezethető-e a hagyaték tárgyát képező vagyontárgyak EÖB-ben való feltüntetésének a kötelezettsége, másrészt elemezte, hogy megtagadhatja-e valamely tagállam ingatlan-nyilvántartási hatósága a bejegyzést azzal az indokkal, hogy az ingatlan adatait a bizonyítvány nem tartalmazza. Álláspontja szerint a kérdés tehát egyfelől az EÖB-el szemben támasztott követelményekre, másfelől a rendelet által létrehozott, az EÖB joghatásainak más tagállamban való érvényesülését magában foglaló rendszer, és az ingatlanhoz fűződő jogok nyilvántartásba vételét szabályozó nemzeti jog által létrehozott rendszer elhatárolására vonatkozik.
3.2. Elemzésének sarokkövét az az elgondolás képezte, hogy a rendelet kollíziós szabályai által meghatározott öröklésre alkalmazandó jog szükségszerűen
- 32/33 -
kihatással van az EÖB tartalmára. Álláspontja szerint ez abból következik, hogy a rendelet egyes részei együttesen alkotnak egy rendszert, vagyis a joghatósági, a kollíziós, az elismerési normák és az európai öröklési bizonyítványra vonatkozó rendelkezések kölcsönösen összefüggnek egymással.
A 68. cikk kimerítő jelleggel állapítja meg az európai öröklési bizonyítvány tartalmát, ez azonban szerinte nem zárja ki azt, hogy ezt a tartalmat a rendelet alapján megállapított öröklésre alkalmazandó jog befolyásolja. Ellenkezőleg, a 68. cikk megfogalmazása szerint az EÖB a "kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben" tartalmazza az e cikkben felsorolt adatokat és információkat. A 68. cikk l) pontja alapján pedig az örököst megillető vagyontárgyak bizonyítványban történő felsorolására "adott esetben" van szükség. Az említett kifejezések használata a főtanácsnok szerint az uniós jogalkotó azon szándékát mutatják, hogy a bizonyítvány tartalmának meghatározásakor tekintetbe kívánja venni nemcsak a bizonyítvány kérelmező által megjelölt célzott rendeltetését, hanem az öröklésre alkalmazandó jogot (lex successionis)[22] is.
Az EÖB említett "rendeltetését" a 63. cikk (2) bekezdése állapítja meg. E szakasz a) pontja szerint a bizonyítvány rendeltetése különösen az örökös jogállásának az igazolása. Emellett e szakasz b) pontjából következően az EÖB más információk bizonyítására is felhasználható, mint például a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgyaknak az örökös javára juttatása. A főtanácsnok szerint azonban a vagyontárgyakra vonatkozó információk csak annyiban foglalhatók bele az EÖB-be, amennyiben azt a bizonyítvány megfelelő működése indokolja annak érdekében, hogy az a teljes joghatását kifejthesse.[23].
A főtanácsnok indítványában annak bizonyítására tesz kísérletet, hogy a nyilvántartásba való bejegyzéshez - vagyis a bizonyítvány egyik legfőbb joghatásának kiváltásához - nincs szükség a vagyontárgyak bizonyítványban való feltüntetésére.
A főtanácsnok kiemeli tehát az öröklésre alkalmazandó jog (lex succession) jelentőségét. A jelen ügyben irányadó német öröklési jogban az egyetemes jogutódlás elve érvényesül, ugyanis a német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch; BGB) 1922. § (1) bekezdése alapján az örökhagyó halálakor a teljes vagyona átszáll az örökösre. Az örökös az örökhagyó halála pillanatában jogi értelemben az örökhagyó helyébe lép. Nem a konkrét hagyatéki vagyontárgyak szállnak át rá egyenként, hanem a teljes hagyaték egységes vagyontömegként. A német jog szerint a német hagyatéki bíróság (Nachlassgericht) által kiállított öröklési igazolás (Erbschein; öröklési bizonyítvány) sem tünteti fel a konkrét vagyontárgyakat, abban csupán az örökösöket a hagyatékból megillető eszmei
- 33/34 -
részesedések kerülnek megjelölésre[24]. Ezért a német jog szerint kiállított bizonyítványok csak azt tanúsíthatják, hogy egy adott személy egy másik személy örököse, annak egyetemes jogutódja, ezért nem szükséges konkrétan meghatározni a megörökölt vagyontárgyakat. Ennek megfelelően, amennyiben a német jog irányadó az öröklésre, a 68. cikk l) pontjában az "adott esetben" kifejezéssel leírt helyzet, azaz az örököst megillető vagyontárgyak felsorolása nem merül fel. E pontban említett helyzetben ugyanis - a főtanácsnok szerint - az EÖB azt tanúsítja, hogy az abban nevezett személy az örökhagyó meghatározott vagyontárgyának örököse. Abban az esetben, ha az örökös egyetemes jogutód, az EÖB-ben nem szükséges konkrétan meghatározni a vagyontárgyakat[25].
Megjegyzendő, hogy az eljárásban a Bizottság nem osztotta a főtanácsnok álláspontját. A Bizottság szerint ugyanis a 68. cikk l) pontjában szereplő "adott esetben" kifejezés kizárólag a bizonyítvány kérelmezőjének a kívánságát tükrözi. A kérelmező pedig - 65. cikk (3) bekezdés f) pontja alapján - köteles tájékoztatni a kiállító hatóságot a bizonyítvány rendeltetéséről. A Bizottság szerint abban az esetben, ha az örökös az EÖB kiállítását abból a célból kéri, hogy bizonyítsa egy másik tagállamban található ingatlanon fennálló jogait, ezen ingatlanra vonatkozó adatokat is fel kell tüntetni a bizonyítványban. Ezek hiányában ugyanis az EÖB a Bizottság szerint nem tudná betölteni a rendelet 63. cikk (2) bek. b) pontjában foglalt célját, vagyis, nem tudná bizonyítani a hagyaték részét képező meghatározott vagyontárgynak a bizonyítványban feltüntetett örökös javára való juttatását.
A főtanácsnok szerint a kérelmező valóban köteles tájékoztatni a bizonyítványt kiállító hatóságot a bizonyítvány rendeltetéséről, azonban e hatóságnak a feladata, hogy ezen információk alapján az öröklésre alkalmazandó jog figyelembevételével döntsön arról, hogy a vagyontárgyat fel kell-e tüntetni a bizonyítványban vagy sem. A Bizottság szerint - a főtanácsnok véleményével szemben - ugyanakkor az EÖB-ben szereplő információk körét nem a lex successionis, hanem kizárólag a rendelet 68. cikke határozza meg.
3.3. Főtanácsnok szerint - az eljárásban részt vevő egyes felek érveivel és bizonyos jogirodalmi álláspontokkal szemben - nem vonható le semmilyen következtetés abból, hogy a bizonyítványhoz csatolandó ("Az örökös(ök) jogállása és jogai" elnevezésű) IV. melléklet 9. pontja a vagyontárgyak feltüntetését írja elő.[26] Véleménye szerint szembemenne a jogforrási hierarchiával és megkérdőjelezné
- 34/35 -
az intézményi egyensúly elvét, ha a Bizottság formanyomtatványokat létrehozó végrehajtási rendelete olyan adatszolgáltatási kötelezettséget róna a kérelmezőre, amely a magasabb szintű jogforrás, a rendelet előírásaiból nem következik. A bizottsági rendelet tehát nem írhatja elő, hogy olyan adatokat szolgáltassanak a formanyomtatványban, amelyek az EÖB rendeltetéséhez nem szükségesek[27].
3.4. Főtanácsnok ezt követően az EÖB joghatásainak a nyilvántartásba vétel helye szerinti nemzeti joggal való kapcsolatát vette górcső alá.
Amint már utaltunk rá, a 69. cikk (5) bekezdése értelmében az EÖB érvényes jogcímet képez - az 1. cikk (2) bekezdés k) ésl) pontjának sérelme nélkül - valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez. Az 1. cikk (2) bekezdés l) pontja a lex successionis (öröklésre alkalmazandó jog) és a lex registrii (nyilvántartás helye szerinti jog) alkalmazási területeinek elhatárolását illetően úgy rendelkezik, hogy a rendelet hatálya nem terjed ki az ingatlannal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére, beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is.
Ezt a rendelkezést Yves Bot főtanácsnok a Kubicka ügyben[28] már értelmezte és indítványában kifejtette, hogy a gyakorlatban az európai öröklési bizonyítvány kiegészítéseként további okiratok és adatok benyújtása is megkövetelhető, például, ha e bizonyítvány nem tartalmazza azon vagyontárgy azonosításához szükséges adatokat, amely tulajdonjogának átruházását be kell jegyezni a nyilvántartásba[29].
Szpunar főtanácsnok szerint azonban jelen ügyben a litván hatóságok rendelkeznek valamennyi olyan információval, amely az ingatlannyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges. Azonosítani tudják ugyanis, hogy az örökhagyó tulajdonában van-e a szóban forgó ingatlan, és az EÖB segítségével meg tudják állapítani, hogy a kérelmező az ott bejegyzett tulajdonosnak az örököse. Álláspontja szerint az ingatlannyilvántartási hatóság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó vagyontárgy a hagyaték részét képezi-e, vagyis az örökhagyó tulajdonát képezte[30]. Abban az esetben, ha nem tüntetik fel a vagyontárgyat az EÖB-ben, annak megszerzését a bizonyítvánnyal akkor is igazolni tudják. Az EÖB-ben szereplő adatokból ugyanis le kell vonnia az ingatlanügyi hatóságnak minden következtetést, különösen azt, hogy az örökhagyó örököseként feltüntetett személy egyetemes jogutódnak minősül. Nem a vagyontárgynak a bizonyítványban való
- 35/36 -
feltüntetése képezi ugyanis az alapját az ingatlan-nyilvántartás módosításának, hanem az a tény, hogy az érintett személy tekinthető az örökhagyó örökösének.
A litván hatóságnak tehát a főtanácsnok szerint nincs jogszerű indoka arra, hogy a bejegyzés céljából további adatokat kérjen annak meghatározása érdekében, hogy a kérelmező az ingatlan örököse e. Álláspontja szerint arra kötelezni az örököst, hogy a német bírósághoz forduljon a vagyontárgy pontos megjelölése érdekében, olyan formalizmus lenne, amely nem indokolható.
Szpunar kiemeli továbbá, hogy az EÖB hatékony érvényesülése (effet utile) sérülne, ha a litván ingatlanjog (lex registrii) további kötelezettségeket róhatna a kérelmezőre. Elismeri, hogy a tagállamok szabadon alkothatnak szabályokat az ingatlan-nyilvántartási jog területén, viszont ezt csak annyiban tehetik meg, amennyiben a rendelet, illetve az EÖB hatékony érvényesülése nem sérül. A főtanácsnok szerint az 1. cikk l) pontjának alkalmazása nem veszélyeztetheti az EÖB "eszenciáját"[31] jelentő joghatásokat, különösen annak közhiteles nyilvántartásokba történő bejegyzésre való alkalmasságát.
Álláspontja szerint az EÖB attól függetlenül a bejegyzés alapjául szolgál, hogy tartalma megfelel-e az ingatlan-nyilvántartás helye szerinti tagállam szokásos gyakorlatának. Véleménye szerint csak abban az esetben követelhető meg további adat, okirat az ingatlan azonosításához az egyetemes jogutódlás igazolása érdekében, ha a kérelem tárgyát objektív módon lehetetlen az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzéssel összefüggésben meghatározni[32].
4.1. Az EUB szerint annak érdekében, hogy "hasznos" választ lehessen adni a litván bíróságnak, át kell fogalmazni a feltett kérdést. Ennek megfelelően a Bíróság - a főtanácsnokhoz hasonlóan - kiterjesztette a vizsgálat tárgyává tett rendelkezések körét az EÖB tartalmát megállapító 68. cikkre is[33].
Az EUB ugyanakkor nem csupán a vizsgálat tárgyává tett uniós jogi rendelkezések halmazát szélesítette ki, hanem a kérdés fókuszát is valamelyest áthelyezte.
- 36/37 -
Az általa átfogalmazott kérdés szerint a litván bíróság arra keresi a választ, hogy el lehet-e utasítani a bejegyzés iránti kérelmet, ha a kérelem alátámasztására benyújtott egyetlen okirat egy olyan európai öröklési bizonyítvány, amely nem azonosítja az adott ingatlant. A kérdés ily módon történő átfogalmazásával a Bíróság megnyitotta az utat egy rugalmasabb ítélet meghozatala előtt.
A Bíróság szerint a 68. cikk l) pontját, illetőleg azt, hogy a vagyontárgyakat - nem csupán több örökös esetén, hanem egyetlen örökös esetén is - fel kell-e tüntetni, az 1. cikk (2) bekezdés l) pontja és a 69. cikk (5) bekezdése közötti kapcsolat fényében, az e rendelkezéseket magába foglaló általános keretre tekintettel kell értelmezni. Az ítélet hangsúlyozza, hogy a rendelet 68. cikke az európai öröklési bizonyítványban feltüntetendő adatok minimális szintjét írja elő. A bizonyítvány tartalma pedig az EUB véleménye szerint esetenként eltérő lehet attól függően, hogy azt milyen célból állították ki[34].
Az EUB emlékeztet arra, hogy az 1. cikk (2) bekezdés l) pontja szerint a rendelet hatálya nem terjed ki az ingatlannal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére, beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is. E jogi követelményeket tehát a nyilvántartás helye szerinti nemzeti jog szabályozza. A (18) preambulum bekezdésből az következik, hogy a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának kell meghatároznia a bejegyzés jogi feltételeit és részletes szabályait, valamint azt, hogy mely hatóságok feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül-e, és hogy a benyújtott okiratok elegendőek-e, illetve tartalmazzák-e a szükséges adatokat.
Következésképpen az EuÖR. európai öröklési bizonyítvány vonatkozásában megállapított rendelkezései - 69. cikk (5) bekezdése az abban említett 1. cikk (2) bekezdésének l) pontjával összefüggésben - nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy az ingatlanon fennálló jogok bejegyzése érdekében teljesítendő követelményeket állapítsanak meg vagy alkalmazzanak. E tekintetben pedig az EUB szerint minden tagállam szabadon határozza meg e bejegyzés feltételeit és részletes szabályait, beleértve azon követelményt is, amely szerint a nyilvántartásba vétel iránti kérelem tárgyát képező ingatlant azonosító valamennyi adatot tartalmaznia kell a kérelemnek vagy a kísérő iratoknak[35].
Az EUB szerint mindezekből az következik, hogy abban az esetben, ha az ingatlanügyi hatósághoz örökölt ingatlan bejegyzése iránti kérelmet nyújtanak be anélkül, hogy azt a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban - ideértve az európai öröklési bizonyítványt is - azonosítanák, e hatóság elutasíthatja a kérelmet.
Ugyanakkor a Bíróság leszögezi, hogy az ilyen alapon történő elutasítás önmagában nem kérdőjelezi meg az EÖB érvényességét az általa igazolt többi elem, mint például az örökös jogállása tekintetében.
- 37/38 -
Az EUB szerint tehát a vizsgált három rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a bejegyzési kérelem elutasítható, ha a kérelem alátámasztására benyújtott egyetlen okirat egy európai öröklési bizonyítvány és az nem tartalmazza a vagyontárgy adatait.
4.2. Amint láttuk, az EUB a meglehetősen rövid ítéletében nem tette magáévá a főtanácsnok álláspontját. Több kérdésben ugyanakkor - sajnálatos módon - elmulasztott állást foglalni.
EUB lényeges megállapítást tesz, amikor kimondja, hogy a tagállamok szabadon alkothatnak olyan szabályokat, amelyek a bejegyzés előfeltételeként előírják a bejegyzéssel érintett ingatlant azonosító valamennyi adat feltüntetését a kérelemben vagy a kísérő iratokban. Következésképpen, ha sem a kérelemben, sem a hozzá csatolt, bejegyzés alapjául szolgáló iratban nem szerepelnek a lex registrii által a nyilvántartásba vételhez előírt adatok, a kérelmet elutasíthatják. Ilyen bejegyzés alapjául szolgáló okirat lehet például az európai öröklési bizonyítvány. A Bíróság ugyanakkor nem tesz olyan megállapítást, miszerint az európai öröklési bizonyítványban kötelezően fel kell tüntetni az örököst megillető konkrét vagyontárgyakat. Az ítélet szövegéből arra következtethetünk, hogy a vagyontárgyak felsorolása, illetve az azonosító adatok megjelölése történhet akár a kérelemben, akár az európai öröklési bizonyítványban is.
Az EUB a kérdés átfogalmazásával már tulajdonképpen előrevetítette döntését. A litván bíróság kérdését - amint arra fentebb utaltunk - ugyanis úgy módosította, hogy el lehet-e utasítani a kérelmet, ha annak alátámasztására egyetlen okiratot nyújtanak be, amely egy európai öröklési bizonyítvány.
EUB a kérdés módosításával egyúttal a bizonyítvány tartalmára vonatkozó 68. cikk jelen ügy szempontjából releváns részeinek értelmezése elől is kitért. Így sajnálatos módon elmaradt a "kiállítás rendeltetéséhez szükséges mértékben", valamint az "adott esetben" kifejezések jelentéstartalmának elemzése is.
Míg a főtanácsnok hosszasan fejtegeti, hogy az öröklésre alkalmazandó jog szükségszerűen meghatározza az EÖB tartalmát, az EUB ítélete a kérdés ezen aspektusát sem érinti. Amint fentebb utaltunk rá, az egyetemes jogutódlás elvén nyugvó német öröklési jog alapján tulajdonképpen teljesíthetetlen feladat az EÖB-öt kiállító német hatóság számára a vagyontárgy adatainak a bizonyítványban történő feltüntetése[36]. Érdekes lett volna megtudni a Bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az EÖB-öt kiállító hatóságnak eleget kell-e tennie a nyilvántartás helye szerinti jog által előírt olyan követelményeknek, amelyek teljesítésére a saját belső joga, az öröklésre alkalmazandó jog szerint egyébként nem köteles.
- 38/39 -
A főtanácsnok és a Bíróság álláspontja között talán abban a vonatkozásban mutatkozik meg a legmarkánsabb eltérés, hogy míg az EUB szerint a tagállamok teljes mértékben szabadon határozhatják meg a bejegyzéshez szükséges követelményeket, a főtanácsnok szerint kizárólag annyiban róhatnak kötelezettségeket a kérelmezőre, amennyiben az EÖB hatékony érvényesülése nem sérül[37]. Az ítélet ezen megállapítását helytállónak tartjuk, miután a rendelet hatályán, az uniós jog territóriumán kívül eső jogkérdésről van szó. A nyilvántartás helye szerinti tagállam belső joga a saját hatáskörében szabadon határozza meg a nyilvántartásba vételhez szükséges követelményeket. Ezek a követelmények pedig egyaránt teljesítendők mind belföldi, mind külföldi kérelmezők esetén; a lex registrii nem tesz különbséget a kérelmezők között, és nem is áll fenn ilyen, a külföldi felek előnyben részesítésére irányuló kötelezettsége.
Ugyanakkor arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a nyilvántartási jogok által előírt követelmények sokszínűsége az unión belül nehezen átlátható helyzetet teremt az örökösök számára. Az egyes tagállami ingatlan-nyilvántartási jogok által támasztott előírások ugyanis rendkívül eltérőek lehetnek. Még súlyosbítja a helyzetet, hogy több tagállam joga olyan követelményeket támaszt a bejegyzéshez, amelyeket külföldi kérelmezők nagyon nehezen képesek csak teljesíteni.
Bár vannak kezdeményezések a transzparencia növelése érdekében[38], nagyon messze vagyunk attól, hogy teljes képet kapjunk valamennyi tagállami jog bejegyzéshez előírt követelményeinek feltérképezésétől. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a hagyatéki eljárás során számos esetben komoly nehézségekbe ütközik a külföldi vagyontárgyra vonatkozó adatok, információk beszerzése[39]. Előfordul, hogy az ilyen adatok beszerzésére irányuló kísérletek a közjegyző hivatalbóli megkeresése, illetőleg az öröklésben érdekelt közvetlen próbálkozásai ellenére sem eredményesek. Ilyen esetekben nem lehetséges a vagyontárgy adatait az EÖB-ben feltüntetni, viszont az örökösi jogállás és az örököst megillető eszmei hányad igazolására kiállítható olyan bizonyítvány, amelyet az örökös bemutathat a vagyontárgy fekvési helye szerinti közhiteles nyilvántartás előtt. A magyar közjegyzők tehát jelenleg sem jelölik meg minden esetben a konkrét vagyontárgyakat, és mint az említett esetekből látható, ez teljesíthetetlen is lenne számukra.
- 39/40 -
A Bíróság ítélete tehát röviden akként összegezhető, hogy a tagállami nyilvántartásba való bejegyzéshez a kérelemben vagy az annak alátámasztásául benyújtott okiratban, beleértve az európai öröklési bizonyítványt is, fel kell tüntetni a bejegyzéssel érintett ingatlan adatait. Ez a megállapítás lényegében összhangban van a magyar szabályozással.
A magyar joggyakorlat már röviddel az EuÖR. alkalmazásának kezdetét követően szembesült a jelen ügyben felmerült kérdéssel. A tényállás tulajdonképpen Magyarországon is ugyanaz volt: az örökösök a német bíróság által kiállított európai öröklési bizonyítványt nyújtottak be a magyar ingatlanügyi hatósághoz, amely alapján kérték a tulajdonjoguk bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba[40].
Ugyanakkor az Inytv. 32. § (1) bekezdése valamennyi bejegyzés alapjául szolgáló okirattól kötelező tartalmi kellékként megköveteli a bejegyzéssel érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám) és a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot. A német EÖB azonban mindezeket nem tartalmazta, ezért a földhivatal hiánypótlásra hívta fel a kérelmezőket. A kérelmezők hiába kérték a német bíróságoktól, hogy tüntessék fel az EÖB-ben a hagyatéki vagyontárgyakat, ők azt elutasították, hivatkozva arra, hogy ilyen kiegészítésre a német jog szerinti nem kötelesek. A magyar földhivatal azonban - az Inytv. 40/B. § (2) bekezdése alapján - ezen adatokat továbbra is az EÖB-öt kiállító hatóságtól akarta beszerezni. Az örökösök tulajdonjogát sértő patthelyzetet - a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kezdeményezésére - jogszabálymódosítás oldotta fel.
A 2018. január elsejei hatállyal beiktatott Inytv. 40/B.§ (3a) bekezdése értelmében, ha a benyújtott EÖB nem tartalmazza az abban igazolt örököst megillető vagyontárgyak felsorolását (így az érintett ingatlan helyrajzi számát), az örökös tulajdonjogát az EÖB által igazolt eszmei hányadnak megfelelően kell bejegyezni, feltéve, hogy a kérelemben a településnévvel, helyrajzi számmal megjelölt ingatlan tulajdoni lapjának tartalma alapján az örökhagyó személye kétséget kizáróan megállapítható és az örökös által örökölhető jog bejegyzett jogosultjaként szerepel.
Az új rendelkezés tehát arra kötelezi a bizonyítványt benyújtó kérelmezőt, hogy a kérelmében jelölje meg a bejegyzéssel érintett ingatlan adatait. Nem követeli meg a magyar törvény az ingatlan adatainak a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban - vagyis az EÖB-ben - történő feltüntetését, viszont a kérelmezőnek mindezeket a kérelmében meg kell jelölnie. A földhivatal abban az esetben tesz
- 40/41 -
eleget a bejegyzési kérelemnek, ha az abban megjelölt ingatlan tulajdoni lapjának tartalma alapján meg tudja állapítani, hogy az örökhagyó ténylegesen az ingatlan tulajdonosa. Az örökös tulajdonjoga ez esetben az EÖB-ben igazolt eszmei hányadnak megfelelően kerül bejegyzésre[41].
Meglátásunk szerint a magyarországi szabályozás megtalálta az egyensúlyt az egymásnak feszülő jogi érdekek között. A magyar jogalkotó belátta, hogy az EÖB-öt kiállító hatóságtól nem követelhet meg olyat, ami a saját joga, az öröklésre alkalmazandó jog alapján teljesíthetetlen. Hiszen, amint arra utaltunk, az egyetemes jogutódlás elvén nyugvó német öröklési jog konkrét vagyontárgyak nevesítését nem teszi lehetővé, így az EÖB-ben nem tüntethetnek fel olyan adatokat, amelyeket a magyar ingatlan-nyilvántartási jog előír. Ezért a magyar jogalkotó rugalmasságot tanúsított, nem írja elő a vagyontárgy adatainak az EÖB-ben való feltüntetését, viszont továbbra is kéri ezeket az adatokat a bejegyzési kérelemben. Álláspontunk szerint ez a megközelítés összhangban van az EUB ítéletének konklúziójával is.
Megjegyezzük továbbá, hogy - miként arra a főtanácsnok is helyesen utalt[42] - nem öröklési jogi, hanem dologi jogi kérdés az, hogy a konkrét vagyontárgy az örökhagyó tulajdonát képezte-e. A dologi jogi kérdések pedig nem tartoznak az EuÖR. tárgyi hatálya[43] alá. A (71) preambulum bekezdés ezzel összhangban megállapítja, hogy az EÖB bizonyító ereje nem terjedhet ki annak igazolására, hogy egy vagyontárgy tulajdonjoga az örökhagyót illette-e meg. Ebből kifolyólag az EÖB még abban az esetben sem igazolja azt, hogy az érintett ingatlan az örökhagyó tulajdonát képezte és ezáltal annak hagyatékához tartozott, ha az ingatlan adatait az EÖB-ben feltüntették. Kizárólag az ingatlan fekvési helye szerinti tagállam közhiteles nyilvántartása alkalmas annak igazolására, hogy a szóban forgó ingatlan az örökhagyó tulajdonát képezte halálakor.
Erre tekintettel az EÖB és az örökhagyót az ingatlan tulajdonosaként feltüntető tulajdoni lap együttesen igazolja, hogy az ingatlant mely személyek és milyen hányadok szerint szerezték meg. Erre figyelemmel írja elő a magyar ingatlannyilvántartási törvény is - helyesen - azt, hogy a földhivatal a bejegyzésnek akkor tesz eleget, ha az EÖB-el együtt benyújtott kérelemben megjelölt ingatlan tulajdoni lapjának tartalma alapján az örökhagyó személye kétséget kizáróan megállapítható és az örökös által örökölhető jog bejegyzett jogosultjaként szerepel. Végezetül érdemes röviden kitekinteni arra, hogyan kezelte e felmerült problémát néhány környező állam bírói gyakorlata, amelyekben szintén nagy számban használnak fel Németországban kiállított EÖB-öket.
- 41/42 -
Ausztriában az Általános Polgári Törvénykönyv[44] (ABGB) 433. § és az Általános Telekkönyvi Törvény[45] (GBG) 33. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a hazai szabályozásunkhoz hasonlóan szintén általános tartalmi követelmény a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokkal szemben, hogy azok az ingatlan szükséges azonosító adatait tartalmazzák. Erre figyelemmel utasították el esetenként az osztrák telekkönyvi bíróságok a német hagyatéki bíróság által kiállított EÖB alapján az örökös tulajdonjogának bejegyzését. Az osztrák Legfelsőbb Bíróság[46] (OGH) azonban - nem osztva az alsófokú osztrák bíróságok álláspontját - több esetben is helyt adott a csupán az örökösök személyét és a hagyatékból való eszmei részesedésük mértékét igazoló német EÖB-ök bejegyzésének[47]. Álláspontjában az OGH kiemelte, hogy az EÖB - mint uniós jog szerinti autonóm jogintézmény - tartalmát kizárólag az uniós jog, az EuÖR. 68. cikke határozza meg; ennek pedig a nemzeti jogok szerinti további tartalmi elemekkel történő "tetszőleges" kiegészítése nem megengedett[48]. Az OGH utalt arra is határozataiban, hogy az EÖB - figyelemmel az ahhoz fűződő, az EuÖR. 69. cikk (2) bekezdése szerinti vélelemre - egymagában alkalmas annak igazolására, hogy az abban örökösként feltüntetett személy valóban örököse az érintett örökhagyónak; azt pedig, hogy utóbbi ténylegesen tulajdonosa volt halála pillanatáig valamely ausztriai ingatlannak, az osztrák telekkönyvi nyilvántartás igazolja közhitelesen[49].
Csehországban is hasonló volt a helyzet[50]. A cseh telekkönyvi hatóság elutasította a hagyaték egészét 1/1 arányban megszerző örökös tulajdonjogának bejegyzését, miután a német bíróság által kiállított EÖB nem felelt meg a cseh telekkönyvi szabályoknak, azaz nem tartalmazta az ingatlan azonosításához szükséges adatokat. A Prágai Városi Bíróság[51] ugyanakkor helyt adott az örökös kérelmének és elrendelte a bejegyzést a német EÖB alapján. Ítéletében[52] hivatkozott egyrészt a német bírósági joggyakorlatra, vagyis arra, hogy a német öröklési jog nem teszi lehetővé a vagyontárgyak feltüntetését. Másrészt utalt arra, hogy az örökös az örökhagyó teljes hagyatékát egyedüliként szerezte meg, így nem merül fel kétség a tekintetben, hogy az örökhagyó hagyatékából mely vagyontárgyak illetik meg őt. Az egyes vagyontárgyak feltüntetésére álláspontja szerint kizárólag több, különböző vagyontárgyat szerző örökös esetén lenne
- 42/43 -
szükség. Miután az EÖB-ből egyértelműen kiderül, hogy az örökös az örökhagyó valamennyi vagyontárgyának az örököse, aránytalan és életszerűtlen lenne, ha további követelményeket támasztanának a bejegyzéshez. Az ítélet alapján a cseh ingatlan-nyilvántartási rendelet[53] is módosításra került (2020. január elsejei hatállyal). A módosítás értelmében a bejegyzést nem lehet megtagadni, ha a bejegyzés alapjául olyan, uniós jogi aktus alapján kiállított okirat szolgál, amelyben a vagyontárgyakat azért nem tüntették fel, mert azt az egyetemes jogutódlás követő öröklési jog (lex successionis) nem tette lehetővé. Ez esetben a bejegyzés feltétele, hogy a jogosult a kérelmében adja meg a cseh telekkönyvi rendelet által a bejegyzés foganatosításához előírt adatokat. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL 2012. L 201., 107. o.).
[2] Európai Bíróság C-354/21. sz. ügyben (R.J.R. kontra Registry centras VĮ) hozott ítélete (ECLI:EU:C:2023:184)
[3] Továbbá a dologi hagyományosok, végrendeleti végrehajtók és a hagyatéki gondnokok
[4] Lásd különösen az EuÖR. (7) és (67) preambulum-bekezdéseit.
[5] Szőcs Tibor, A nemzetközi öröklési jog szabályainak kommentárja. Budapest, 2021, 60. o. [továbbiakban: Szőcs, Kommentár].
[6] EuÖR. 4. cikke alapján.
[7] Lásd részletesen Szőcs Tibor, A hagyatéki vagyon az európai öröklési rendelet szabályrendszerében. Budapest, 2023, 291-298. o. [továbbiakban: Szőcs, Hagy.].
[8] Szőcs, Kommentár. 600. o.
[9] Az EuÖR. gyakorlati alkalmazását az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE) 22 tagországában vizsgáló MAPE projekt ('Monitoring and evaluating the application of the EU Succession Regulation 650/2012') adatgyűjtése során a válaszadó közjegyzők az EuÖR. egyik legfőbb vívmányaként az EÖB-öt nevezték meg.
[10] Bizottság végrehajtási rendelete (2014. december 9.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben említett formanyomtatványok meghatározásáról (HL 2014. L 359., 30. o.).
[11] Szőcs, Kommentár. 657. o.
[12] Szőcs, Hagyat. 324-325. o.
[13] Pontosabban annak hiteles másolatát, ugyanis a 70. cikk (1) bekezdése szerint a bizonyítvány eredeti példányát a kiállító hatóság megőrzi, és a kérelmező, illetve bármely, jogos érdekét bizonyító személy részére egy vagy több hiteles másolatot állít ki.
[14] Szőcs, Kommentár. 668. o.
[15] EuÖR. 4. cikke.
[16] EuÖR. 21. cikk (1) bekezdése.
[17] 2015. június 23i XII1833. sz. törvénnyel módosított 1996. szeptember 24i Lietuvos Respublikosvolnojamojo turto registro įstatymas Nr. I1539 (Žin., 1996, no 1002261) (a Litván Köztársaság ingatlannyilvántartásról szóló törvénye).
[18] Lásd az ítélet 14-18. pontjait.
[19] 68. cikk l) pontja szerint a bizonyítvány a "kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben" tartalmazza az örökösöket megillető örökrészt és sorolja fel "adott esetben" az örökösöket megillető jogokat és/vagy vagyontárgyakat.
[20] Lásd az ítélet 32. pontját.
[21] Maciej Szpunar 2022. július 14. napján kelt főtanácsnoki indítványa [továbbiakban: főtanácsnoki indítvány].
[22] Lásd a főtanácsnoki indítvány 60. pontját.
[23] Lásd a főtanácsnoki indítvány 50. pontját.
[24] A magyar jog szerinti osztályos egyezség intézményét a német jog nem ismeri. A német jog szerint a hagyatéki vagyon felosztása minden esetben élők közötti jogügylettel történik, amelynek tanúsítására EÖB útján nincs lehetőség.
[25] Lásd a főtanácsnoki indítvány 53-56. pontjait.
[26] A 9. pont szövege: "Az örököst megillető és a bizonyítvány kiállítása iránti kérelem tárgyát képező vagyontárgyak) (kérjük, részletezze a vagyontárgy(ak)at és jelöljön meg minden vonatkozó azonosító adatot)".
[27] Lásd a főtanácsnoki indítvány 70-74. pontjait.
[28] C-218/16. sz. ügy (Alexandra Kubicka kontra a közjegyzőként eljáró Przemyslawa Bac).
[29] Bot főtanácsnok 2017. május 17. napján kelt indítványa a C-218/16. sz. ügyben (EU:C:2017:387), 67. pont.
[30] Lásd Nordmeier, C. F., "Die Aufnahme einzelner Nachlassgegenstände in das Europäische Nachlasszeugnis - zum durch den Todesfall bedingten Rechtserwerb und zur Reichweite der Art. 68 lit. l und m EuErbVO". Praxis des Internationalen Privat- und Verfahrensrechts (IPrax), 2019, 311. o.
[31] Szőcs Tibor, Az öröklési jog és a házassági vagyonjog határmezsgyéjén - a német jog szerinti "özvegyi negyed" minősítése az európai öröklési rendelet alkalmazási körében. In: Vékás Lajos, Osztovics András, Nemessányi Zoltán (szerk.), Nemzetközi magánjogi rendeletek az Európai Unió Bírósága gyakorlatában. Budapest, 2021. 364.
[32] Lásd a főtanácsnoki indítvány 80-85. pontjait.
[33] Megtehette mindezt, ugyanis az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság feladata a kérelem által érintett - jogvita tárgyára figyelemmel értelmezendő - uniós jog meghatározása. Tehát abban az esetben, ha a Bíróság a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján szükségesnek látja, a nemzeti bíróság által kérelemben megjelölt uniós jogi rendelkezések körét kiegészítheti. (ld. a C-479/21. sz. ügyben, Governor of Cloverhill Prison és társai ítélet, EU:C:2021:929, 39. pont valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
[34] Lásd az ítélet 45. pontját.
[35] Lásd az ítélet 49-50. pontjait.
[36] Ezt a német bíróságok több ízben is megállapították pl. az OLG München a 2017. szeptember 12. napján hozott végzésében (ügysz.: 31 Wx 275/17.); az OLG Nürnberg 2017. április 5. napján hozott végzésében (ügysz.: 15 W 299/17).
[37] Francesca Maoli, The European Certificate of Succession and the Recording of Immovable Property in Land Registers. https://eapil.org/2023/03/15/the-european-certificate-of-succession-and-the-recording-of-immovable-property-in-land-registers/ (letöltve 2023. május 31. napján).
[38] Pl. az Európai Ingatlan-nyilvántartások Szövetsége (European Land Registry Association) egyes államok joggyakorlatát összegyűjtötte. https://www.elra.eu/facts-sheets/european-certificate-of-inheritance/ (letöltve 2023. május 31. napján).
[39] Lásd részletesen Szőcs, Hagyat. 123-144. o.
[40] Lásd az indokolást az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Inytv.) 40/B. § (3a) bekezdéséhez.
[41] Szőcs, Kommentár. 669-670. o.
[42] Lásd a főtanácsnoki indítvány 68. pontját.
[43] Lásd az 1. cikk (2) bekezdés k) pontját.
[44] Allgemenines Bürgerliches Gesetzbuch.
[45] Allgemeines Grundbuchsgesetz.
[46] Oberster Gerichtshof.
[47] Lásd különösen az osztrák OGH-nak a 5Ob35/18k. sz., az 5Ob90/18y. sz., az 5Ob77/18m. sz. ügyekben hozott végzéseit.
[48] Lásd pl. az osztrák OGH 5Ob35/18k. sz. ügyben, 2018. május 15. napján hozott végzése indokolásának 5.4. pontját.
[49] Lásd az osztrák OGH 5Ob90/18y. sz. ügyben 2018. június 12. napján hozott végzése indokolásának 2.8. pontját.
[50] Köszönet az információkért Mgr. Sárka Tlásková prágai közjegyző asszonynak.
[51] Městský soud v Praze.
[52] Lásd a 92 C 10/2018-34. sz. ítéletet.
[53] 357/2013. sz. ingatlan-nyilvántartási rendelet.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Intézetvezető-helyettes, MOKK Közjegyzői Intézet.
Visszaugrás
