A franchise szerződéssel kapcsolatos jogalkotás dilemmáival, a hatályos szabályozás kritikájával kapcsolatban korábban számos átfogó írás született. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével kapcsolatban az egyik legérdekfeszítőbb momentum a magyar jogban korábban kodifikálatlan jogintézmények - mint a franchise szerződés - jogrendbe történő beillesztése volt.[1]
E tanulmány - már csak a terjedelmi korlátok okán sem - nem vállalkozik a franchise szerződések szabályozásának átfogó elemzésére, kritikájára. A vizsgálat tárgya a franchise szerződés alanyai körében, valamint a szerződés megkötésekor felmerülő egyes kérdéskörök.
A szerző célja egy nagyobb volumenű tanulmány keretében valamennyi, a franchise jogviszony keretében felbukkanó szabályozási gócpont átfogó elemzése, azonban jelen publikációban csak a fenti két kutatási témára szorítkozik. E témakör lehatárolás alapvetően célszerűségi szempontból történt, ugyanis a franchise jogviszony életében a fenti témakörök merülnek fel időrendben elsőként, a szerződés létszakaszai tekintetében először itt bukkannak fel szabályozási kérdések, s így a logika is azt kívánja meg, hogy a jogviszony elemzése - fenntartva a lehetőséget a folytatásra - annak elejével kezdődjön.
Jelen tanulmány sajátossága a franchise szerződések szabályozásának elemzése a közgazdaságtan eszköztárával, miként ezen írás részben egy pozitív közgazdaságtani tanulmánynak is tekinthető, amely arra keresi a választ, hogy a racionális emberekre milyen ösztönzők hatnak a franchise szerződések keretében.[2]
A franchise szerződés esetében felmerülhet gondolatként az is, hogy valójában nem is egy jogi kategória megjelölésére szolgál a franchise terminus technicus, hanem inkább egy gazdasági modellt, amely az áruk piacra juttatásának egy módját jelöli.
Figyelemre méltó Darázs Lénárd álláspontja ezzel összefüggésben: " A franchise jogviszony vizsgálata során helyesebb az a megközelítés, amely a franchise kapcsolatot egy komplex gazdasági jelenségnek, (kiemelés a szerzőtől) egy olyan vállalkozási formának kezeli, amelyben a szerteágazó gazdasági hatások és strukturált érdekek érvényesülnek."[3] A fenti álláspontot alapul véve mindenképpen célszerű és adekvát e közgazdaságtani megközelítésmód alkalmazása.
Az ún. gazdaságorientált megközelítési módszer kerül a tanulmányban alkalmazásra, amely a jogrendszer általánostól eltérő szempontú vizsgálatát honosítja meg: az anyagi jogot nem mint a viták elrendezésére szolgáló mechanizmust közelíti meg, hanem egy ösztönző rendszerként tekint rá.[4] Az ösztönző rendszer fogalmát pontosítva a vizsgálat tárgya nem az, hogy konkrét személyek konkrét helyzetben hogyan fognak dönteni, hanem generális ösztönző hatások keresése a jogviszony keretében.
E tanulmány arra is törekszik, hogy a jog gazdasági elemzése útján rákérdezzen a franchise szerződések körében a normatív szabályozás hatékonyságára, annak kapcsán kérdéseket fogalmazzon meg, a hatályos szabályozást értékelje.
A jogtudomány feladata - többek között - annak vizsgálata, hogy a jog milyen normatív társadalmi hatásokat vált ki, hogy a jog megfelelő társadalmi értékeléseket közvetít-e, s ezen értékelések a társadalom tagjai számára követhető elvárásokat fogalmaznak-e meg.[5]
Tehát a tanulmányban vizsgálandó kérdés az, hogy a joggazdaságtan eszköztárával vizsgálható-e a franchise jogviszony, alkalmas-e a joggazdaságtan hatékonyság fogalma arra, hogy a franchise szerződések szabályozásának mércéjéül szolgáljon?
Mint ahogy a Ptk. hatálybalépését követően számos szerző, többek között jelen sorok írója is - a franchise szerződésekkel kapcsolatos hatályos szabályozás alkalmazhatóságát vizsgálva - állást foglalt, a franchise szerződések vonatkozásában jogértelmezés útján egyértelmű válaszokat kaphat a jogalkalmazó a szabályozás normatív tartalma és az egyes jogviták eldöntése kapcsán, azonban e válaszok nem feltétlenül állnak összhangban a joggyakorlattal.
Ezt figyelembe véve jelen tanulmány kulcskérdése az, hogy a joggazdaságtan alkalmas lehet-e arra, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó közt fennálló disszenzust feloldja, s segítséget nyújtson a - joggazdaságtani szempontból - ideális normák megalkotásához.
A tanulmány lezárásaként sor kerül de lege ferenda érvek felsorakoztatására is a vizsgált témakörök kapcsán. Ugyanakkor érdemes már e ponton leszögezni, hogy a tanulmány-
- 685/686 -
ban megfogalmazott javaslatok tisztán joggazdaságtani megfontolásokon és bizonyos empirikus vizsgálatokon alapulnak, azonban az egyes potenciális jogszabály módosítások várható hatásainak előrejelzésére nem terjed ki, ahhoz további vizsgálatok volnának szükségesek.
Az alkalmazott módszerek kapcsán a tanulmány alapvetően jogdogmatikai alapokon áll. Elemzi az elérhető hazai szakirodalmat, összeveti a hatályos szabályozást a jogirodalmi kritikákkal. Vizsgálat alá kerülnek a nemzetközi példák, az üzleti életben kialakult megoldások is. Bemutatásra kerül a vonatkozó - sajnálatos módon igen csekély - bírói gyakorlat.
Mindezek a fenti jogdogmatikai kutatások a joggazdaságtan nézőpontján keresztül kerülnek feldolgozásra.
Jelen tanulmány szerkezete az alábbiak szerint épül fel.
Elsőként a bevezető fejezetében tisztázza a fennálló tudományos diskurzushoz való viszonyát, majd a későbbiek során alkalmazandó fogalmakat tisztázza. Nem tér ki a franchise szerződések átfogó bemutatására, illetve a jogviszonnyal kapcsolatos fogalmak részletes ismertetésére.[6]
Ezt követően a jogviszony alanyai fejezetben kifejtésre kerül a felek közötti függetlenség, az önállóság, a franchise-átadó elővételi joga, a felek közötti aszimmetria, a jogbérletbe vevő korlátozott racionalitása témakörei.
A szerződéskötésre vonatkozó fejezetben a tanulmány foglalkozik a franchise szerződés alakszerűségi követelményeivel, a tartalmi követelményekkel, valamint az általános szerződési feltétekkel.
A szerződéskötés témakörén belül - annak differenciáltsága okán - külön alfejezetben kerülnek kifejtésre a franchise kézikönyvvel, a tájékoztatási kötelezettséggel, valamint az egyes érvénytelenségi problémákkal kapcsolatos gondolatok.
A kézikönyvvel kapcsolatos alfejezetben kerülnek elemzésre a kézikönyv tartalmi elemei, azon kérdés, hogy a kézikönyv alkotó része-e a franchise szerződésnek, valamint a kézikönyv átadására vonatkozó jogbérletbe adói kötelezettség.
A tájékoztatási kötelezettség kapcsán - tekintettel arra, hogy e kérdéskör igen részletesen van szabályozva számos jogrendszerben- nemzetközi kitekintésre kerül sor, más jogrendszerek irányába.
Az általános érvénytelenségi eseteken túl, elemzésre kerül a franchise rendszerek esetében specifikusan megjelenő továbbeladási ár kikötése, a pilótajáték, a feltűnő értékaránytalanság és a jogkövetkezmények kérdésköre.
A fentiek tárgyalását követően a befejező részben a tanulmány összegzi eredményeit, téziseit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
