A gyermek fogantatása és születése régidőktől fogva ellentétes irányú érzelmek kiváltására alkalmas, ami itt egyik szempontból öröm és áldás, az a másikból csapás, fölösleges és zavaró tényező. Azokról a már-már antagonisztikus indulatokról és benyomásokról, amelyeket egy nem kívánt gyermek fogantatása idéz elő, már tudósít Goethe Törvény előtt című munkája is: "Nem mondhatom meg, testemben a gyermek kitől fogantatott. - Fúj! Ringyó! - köpjetek, de én bűnös mégsem vagyok." A társadalmi szemlélet változásának köszönhetően azonban mára a nem kívánt gyermek nem jelent morális problémát, kártérítési jogit: egyre inkább. Ami korábban pusztán egy eshetőleges lehetőség volt, mára már befolyásolható, s ez áll a családtervezésre is. Alapvető emberi jog lett, hogy a szülők meghatározzák, mikor és mennyi gyermeknek kívánnak életet adni. A gyermek fogantatása többé már nem véletlenszerű, sokkal inkább egy befolyásolható folyamat, amelyben többnyire orvosok is részt vesznek. A fogamzásgátlás, a művi meddővé tétel, a terhesség-megszakítás liberalizálásával lehetővé vált a nem kívánt gyermek születésének megakadályozása; a prenatális diagnosztika robbanásszerű fejlődése - ami lehetővé teszi, hogy számos egészségkárosodást fel lehessen ismerni már a terhesség alatt - forradalmasította a születési rendellenességek elleni védekezést. Ha az orvos e módszerek során hibázik, a szülők kártérítést követelhetnek a nem kívánt egészséges, illetve fogyatékos gyermek születéséért, követelésük a gyermek felnevelésének költségeire, s esetlegesen nem vagyoni kártérítésre terjed ki.
Ehhez járul, hogy az orvos-beteg kapcsolatban a páciens tudatos fogyasztóvá lépett elő,[1] minek következtében gyakran a sorsszerűség és véletlenszerűség is jogi kérdéssé válhat, s gazdasági megfontolások mérettetnek meg az új emberi élettel szemben. Nem csoda, hogy a bíróságok Európában és a tengerentúlon egyre gyakrabban szembesülnek a "gyermek, mint kár" kérdésével, amely igények kielégítése a felelősségi jogi dogmatika törvényszerűségeit új megvilágításba helyezi, s érdemes már az elején leszögezni, hogy a kártérítési jog eszközrendszere a család belső immateriális viszonyait csak prokrusztészi mértékkel tudja mérni, a családban immanensen benne rejlő emocionális kapcsolatok áradatát képtelen a teljes valójában megragadni.
Jelen tanulmány a "gyermek, mint kár" kérdéséből a szülők által előterjesztett követelés két esetkörét tárgyalja részletesen: (1) a szülők kárigénye az egészséges nem kívánt gyermek születése esetén, amit a nemzetközi irodalomban bevett wrongful conception fogalma jelent. Tipikusan ilyen esetek lehetnek, ha egy nő vagy férfi sterilizációs műtét elvégzését kéri, de az orvos ennek során hibázik, s a nemzőképesség nem szűnik meg;[2] vagy az anya - a törvényi feltételeknek megfelelő - terhesség-megszakításnak veti alá magát, amit az orvos eredménytelenül hajt végre, a terhesség továbbra is fennmarad,[3] majd egészséges gyermek születik. A szü-
- 321/322 -
lők ezen esetekben kártérítésként a nem kívánt egészséges gyermek felnevelésének költségeit igénylik. (2) Másodikként pedig az ún. wrongful birth kérdéskör kerül kifejtésre: ez jelenti a nem kívánt fogyatékkal született gyermek szüleinek a kárigényét: a szülők által tervezett gyermek eredendő genetikai rendellenességgel fogan - tehát a fogyatékosságot nem az orvos okozza - de a prenatális vizsgálatok során az orvos azt nem ismeri fel, nem megfelelően tájékoztatja a szülőket, noha a magzati ártalmak ismeretében az anya megszakította volna a terhességet.[4] A szülők igénye itt szintén kiterjed a felnevelés költségeire, s nem vagyoni hátrányként jöhet figyelembe az anyánál a lelki megterhelés, amit a fogyatékos gyermek születése idézhet elő.
A dolgozat nem foglalkozik a fogyatékkal született gyermek saját jogán előterjesztett kártérítési követelésével (wrongful life) ez ugyanis mind a joggyakorlatban, mind a jogirodalomban a szülők igényétől gyökeresen eltérő megítélést és megoldást igényel.
A kár valamilyen hátrány, veszteség, ártalom, sérelem, csorbulás, rövidülés - valamilyen negatív hatás bekövetkezése a meglévő javakban.[5] Kár alatt értünk minden olyan hátrányt, vagy veszteséget, amely valakit valamely esemény folytán vagyonában, jogvédte érdekeiben, vagy személyében ér.[6] Kérdés, hogy a gyermekszületés tényleg olyan sérelem, amit a jogrendnek kell helyreállítania?[7] A vizsgált államok mindegyikében egyetértés van abban, hogy az egészséges gyermeknek a puszta létezése, élete kárként nem értékelhető, de eltérőek az álláspontok a tartás kötségeinek kárként való felfogását illetően. Jelen fejezet elsősorban a német gyakorlatot ismerteti részletesen, tekintettel arra, hogy itt a sikertelen sterilizáció vagy eredménytelen terhesség-megszakítás következményeként a nem kívánt egészséges gyermek születése esetén jár a szülőknek kártérítés, míg más országokban nem.
Németországban az első ügy - amelyben a tartási kötelezettség, mint kár szerepelt - megelőzte korát. 1924-ben a birodalmi bíróság helyt adott a kérelemnek: Egy pszichiátriai intézményben kezelt szellemileg fogyatékos férfi nemileg érintkezett az ápolónőjével, minek következtében ez teherbe esett és gyermeket szült, így a férfinak tartási kötelezettsége lett. Ezért pedig - a bíróság szerint - kártérítést kérhetett az intézmény fenntartójától, tekintettel arra, hogy az intézménynek kötelessége megakadályozni a gondozott vagyonának csökkenését, károsodását.[8]
Évtizedekkel ezután, 1969-ben történt több wrongful conception eset, ahol az egészséges gyermek felnevelésének költségeit kárként kívánták érvényesíteni a szülők, de ahol még szintén nem az orvos felelősségéről volt szó. Egy gyógyszerész tévedésből fogamzásgátló tabletta helyett más készítményt adott ki a felperes feleségének, aki így a hatodik gyermekét hozta világra. A LG Itzehoe megállapította a kártérítési kötelezettséget, jóllehet a feleség önhibájaként értékelte, hogy nem olvasta el a mellékelt betegtájékoztatót, amivel felismerhette volna a tévedést.[9] Egy évvel később egy ugyanilyen "Pillen-Fall'-ban gyökeresen eltérő ítélet született, a bíróság kimondta, hogy a gyermek születése önmagában a jogrendszer által védett érték és nem vagyoni hátrány.[10]
1974-ben egy hibás sterilizációt követően az OLG Düsseldorf az egészséges gyermek tartási költségei megtérítésének teljes terjedelemben helyt adott. Indokolásában már előrevetítette a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof - BGH) későbbi állásfoglalását, miután különbséget tett a gyermek létezése és felnevelésének költségei között, ez utóbbit pedig - amit a meddővé tétellel akartak a szülők elkerülni - kárként értékelte.[11] Ezzel teljesen ellentétesen döntött az OLG Bamberg: a gyerek léte és felnevelésének költségei nem választhatók el egymástól, utóbbi nem szigetelhető el a családi viszonyok komplexitásától.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
