Rozgonyi Krisztina[1]: 'Governance', a kommunikáció globális és európai irányítása - szereplők, szerepek és felelősségek (IJ, 2016/1. (65.), 8-9. o.)[2]

Kifejezetten szerencsés, hogy én vagyok az utolsó előadó, mert amiről beszélnék, az mindannyiukhoz kapcsolódik és mindahhoz, ami itt az előzőekben elhangzott. Ahogy korábban elhangzott, valóban egy kicsit a jog "körüli" világról beszélnék, a 'governance', tehát a média és a kommunikáció irányítását, szabályozását és működését annak teljességében, globális-regionális (azaz európai) és lokális szinten befolyásoló és meghatározó folyamatok és szereplők tudományos kutatásáról. Jelenleg az a szerencse ért, hogy mind a munkám, mind a tudományos kutatói tevékenységem során ezekkel a kérdésekkel és összefüggésekkel foglalkozhatok, ami nagy öröm számomra, mert a jogi szabályozási kérdések interdiszciplináris megközelítését teszi lehetővé. És akkor mielőtt rátérnénk arra a kérdésre, hogy mi is az a media governance és miért érdemes kutatni, engedjék meg, hogy egy pár gondolatot, illetve információt megosszak Önökkel, amelyek mindazokat a témákat, amelyekről az imént szó volt és a mai napon szó lesz, összeköti a gyakorlattal és a hétköznapi kérdésekkel. Azután persze majd gyorsan távolabb is lépek majd, hogy tágabb kontextusba helyezhessük mindezt tudományos érdeklődésünk során.

Néhány, a közelmúltban történt vagy éppen esedékes eseménnyel kapcsolatban szeretnék Önökkel információkat megosztani. Idén (2015) június 29-től július 3-ig Svájcban, (ami ugye tudjuk, költői szépségű és rendkívül gazdag ország), azon belül is Genfben a Szellemi Tulajdon Világszervezete - azaz ENSZ-nek az elsősorban a szerzői joggal és általában is a szellemi alkotásokkal foglalkozó szervezete -, a WIPO egyik állandó bizottsága ülésezett a nyár kellős közepén. Ha megnézzük, hogy mely témák voltak ennek az állandó bizottságnak a napirendjén, akkor azt találjuk, hogy a médiaszolgáltatók, műsorszolgáltatók - azon belül is a közszolgálati műsorszolgáltatók - mint szomszédos jogi jogosultak jogainak és szabályozásainak a kérdéseit, illetve az audiovizuális archívumok, tehát a médiatartalmakhoz való hozzáférésnek a különböző aspektusait tárgyalták. Elsősorban természetesen szerzői jogi szempontból. De mindenesetre azt láthatjuk, hogy olyan kérdéseket találunk a Szellemi Tulajdon Világszervezetének asztalán, amik első ránézésre bizonyosan a médiaszabályozás és a médiapolitika szempontjából (is) relevánsak. Így joggal merülhet fel bennünk, hogy tulajdonképpen kik és mely szereplők azok, akik ma a világban a médiapolitika, médiaszabályozás tekintetében döntéseket hoznak arról, hogy merre is menjenek ezek a folyamatok?

Egy másik esemény, ami ismét csak Svájcban és ismét csak Genfben fog majd zajlani közel egy hónap múlva (november 2-22-ig), az ENSZ-nek egy másik szervezete, a Távközlési Világszervezetnek (az ITU-nak) a Rádió-távközlési Konferenciája. Ezen az eseményen a frekvencia-felhasználás és spektrumszabályozás aktuális kérdéseiről fognak, minden valószínűség szerint kritikus jelentőségű döntéseket hozni. A konferencia napirendjén 27 különböző napirendi pont szerepel az előzetesen meghirdetettek alapján, ebből kettőre hívnám fel mindannyiunk figyelmét. Megpróbálom hevenyészett fordításban, szó szerint idézni ezeket: az egyik úgy hangzik, hogy "A Konferencia megfontolja az elsődleges frekvencia-kiosztásokat és kijelöléseket a mobilszolgálatok számára, valamint további frekvenciatartományok meghatározását a nemzetközi mobilszolgálatok részére, annak érdekében, hogy a földfelszíni mobil szélessávú alkalmazások fejlődését támogassa a Konferencia". Ez egy napirendi pont. Ha az angol szöveget olvasnám fel, az sem lenne sokkal érthetőbb bármely köznapi ember számára, úgyhogy higgyék el, nem a fordításommal van a hiba, ha nem teljesen világos, hogy miről is fog a konferencia tulajdonképpen tárgyalni. A következő napirendi pont, amit figyelmükbe ajánlanék, pedig így szól: "Megvizsgálni az ITU-R Report-ok eredményei alapján, különösképpen a 232. Számú WRC-2012. Határozat alapján a 694/790 megahertz frekvenciatartományok mobilszolgálatok általi használatát, kivételek ez alól a légügyi mobilszolgálatok, illetve az egyes régiókban megtenni a szükséges lépéseket." Az idézett napirendi pontokról egy hónap múlva megszülető döntések nem kevesebb jelentőséggel rendelkeznek, mint hogy az európai közszolgálati műsorszolgáltatók azokat a frekvenciatartományokat - magyarán azokat a terjesztési módokat, amiket tradicionálisan Európában 60-70 éve használnak - a jövőben egyáltalán bármilyen módon igénybe vehetik-e. Felhasználhatják-e és ha igen, akkor milyen feltételek mellett? Vagyis az elkövetkezendő 10-15 (maximum 20) éves időtávlatban mindaz, amit eddig a tradicio­nális médiaszabályozás az elsődleges célterületének tekintett - tehát a földfelszíni műsorszórás és a földfelszíni műsorterjesztés és ezen belül a közszolgálati műsorszolgáltatók hozzáférhetőségét - egy, csak a történelemtankönyvekben fellelhető fejezet lesz-e? Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor ugyancsak érdemes és jogos elgondolkodnunk azon, hogy a médiapolitika a médiaszabályozás és a médiairányítás tekintetében releváns és fontos kérdések valójában ma hol születnek a világban? Kik és hol hozzák meg ezeket a döntéseket és milyen keretek között?

Egy harmadik esemény, ugyancsak továbbra is ebből az évből: január 27-én reggel 6 óra 59 perckor, Günter Göttinger Biztos Úr, a Twitteren (mert hát hol másutt) bejelentette azt, hogy felülvizsgálja az európai médiaszabályozás elsődleges, és majdhogynem egyetlen európai szintű dokumentumát, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról (AMSZ) szóló irányelvet, méghozzá egy "fittségi teszt" keretében, azaz megvizsgálják, hogy elég "fitt"-e a szabályozás az európai követelményeknek megfelelően. Ennek a bejelentésnek alapján az Európai Bizottság le is folytatta elsősorban nyáron azt a konzultációt, ami mindezt vizsgálta - szeptember 30-án zárult a konzultációs folyamat - és most nyilván

- 8/9 -

őrölnek a Bizottság malmai, hogy a beérkezett válaszokkal mit tegyenek. Ugye azt pontosan tudjuk (vagy ha nem tudnánk pontosan, a médiaszabályozás-tudomány és kutatás felhívta erre a figyelmünket), hogy ez az irányelv, ahogy eredeti formájában megszületett 2007-ben (illetőleg az AMSZ-t megelőző, a határokon átnyúló televíziózásról szóló irányelv), tehát ezeknek az irányelveknek a kialakításában és elfogadásában elsősorban és döntően a tradicionálisan nagy befolyású, erős európai tagállamok vettek részt - elsősorban az Egyesült Királyságra, Franciaországra és Németországra gondolok. Ők, illetve azok a (nevezzük így: "páneurópai") nagy médiaszolgáltatók, akiknek volt kellő lobbyereje ahhoz, hogy az európai szabályozás kialakítását befolyásolják, határozták meg lényegében azt, hogy milyen szabályok mellett működjenek a később vagy éppen frissen csatlakozott kisebb tagállamok média-piacai, illetve közszolgálati terei is. Ma, 2015-ben, amikor az irányelv fittségét vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy az Európai Unió 28 különböző tagállama közül nagyon-nagyon sok számára az irányelvben foglalt szabályok alapvetően diktátumként jelennek meg. Tehát a tradicionálisan erős, nagy európai tagállamok által meghatározott szabályok számtalan, kicsi európai ország számára - melyek kis exportpiacokkal rendelkeznek, izolált nyelvi környezetben működnek, esetleg geopolitikailag, vagy bármilyen más szempontból specializált helyzetben léteznek - nem alkalmazhatóak, nem működnek. Ez a szabályozás ezeknek a tagállamoknak az érdekeit, szempontjait, problémáit lényegében és döntően nem tudja kezelni és ez 2007 óta világossá vált. Éppen ezért jogosan merül fel az a kérdés, hogy a felülvizsgálat folyamata során milyen befolyásolási erővel rendelkeznek a különböző szereplők, milyen hatalmi tényezők és erők befolyásolják, alakítják az új szabályok kialakítását. Mennyire szimmetrikus, mennyire egyenlő ebben a küzdelemben a különböző érdekek és szempontok képviselete? Milyen intézményes vagy politikai garanciái vannak a kisebb európai uniós tagállamoknak, azaz a 'small and vulnerable' országoknak az érdekeik és szempontjaik képviseletére? Hogyan kerülhető el az, hogy a jövő szabályozása ne kövesse a múlt hibáit?

A negyedik és egyben utolsó példám - ahogy ma már több körben is szóba kerültek - az ún. forgalomirányítókkal kapcsolatos kérdések. Május 7-én, a 'Science' című tudományos folyóiratban a Facebook adatkutató csoportja közzétett egy igen érdekes és igen provokatív tanulmányt, amely pontosan arról szólt, amiről az előző előadásokban már volt szó, tehát hogy a Facebook különböző algoritmusai, azok működési mechanizmusai milyen befolyást gyakorolnak a Facebook felhasználók által elérhető tartalmi kínálatra. A kutatásról szóló publikáció bemutatta, hogy azon amerikai Facebook felhasználók esetében, akik önkéntesen hozzájárulnak és közzéteszik a saját profiljukban ideológiai, politikai irányultságukat, a Facebook hírfolyam algoritmusa és annak a beállításai úgy működnek, hogy az olyan híreket és tényeket tartalmazó tartalmakat, amelyek vélelmezhetően ellentétesek - de legalábbis vitatottak, ellentmondásosak - lennének ezen felhasználok politikai, ideológia beállítódásával, egészen egyszerűen kiszűri a hírfolyamból. Minderről a Facebook saját kutatói úgy nyilatkoztak írásukban, hogy (szó szerint próbálom idézni és fordítani): "mi nem hozunk ítéletet a tartalmak normatív, azaz értékalapú besorolása alapján a felhasználóink számára ellentmondásos hírek és információk tekintetében". Most kérdezem én: önmagában az algoritmus ilyen módon történő beállítása nem értékalapú döntéshozatal valójában? Tehát megfelel-e a valóságnak a Facebook állítása, hogy ők ne hoznának tartalmi, és így nyilvánvalóan értékalapú szabályozási beavatkozásokat és lépéseket? Mert természetesen tesznek, és ennek nagyon komoly hatása van értelemszerűen arra, hogy az emberek (az ő felhasználóik) milyen tájékozottsággal, milyen mértékben diverzifikált, plurális információkhoz férnek hozzá a világban. Éppen ezért jogos az a kérdés, hogy megvizsgáljuk: kik is valójában az új "kapuőrök", tehát az állampolgárokhoz, user-ekhez eljutó ismeretek, gondolatok felett ellenőrzést gyakorlók? Milyen felelősséggel, milyen elszámoltathatósággal és milyen szabályozás mellett működnek és kinek tartoznak beszámolással?

Május 7-én, a 'Science' című tudományos folyóiratban a Facebook adatkutató csoportja közzétett egy igen érdekes és igen provokatív tanulmányt, amely bemutatta, hogy azon amerikai Facebook felhasználók esetében, akik önkéntesen hozzájárulnak és közzéteszik a saját profiljukban ideológiai, politikai irányultságukat, a Facebook hírfolyam algoritmusa és annak a beállításai úgy működnek, hogy az olyan híreket és tényeket tartalmazó tartalmakat, amelyek vélelmezhetően ellentétesek - de legalábbis vitatottak, ellentmondásosak - lennének ezen felhasználok politikai, ideológia beállítódásával, egészen egyszerűen kiszűri a hírfolyamból.

Mindezek alapján meg is próbálnám feloldani tehát a kiindulási dilemmánkat, hogy mivel is foglalkozik pontosan a 'media governance'? Mindezzel, így, együtt, és egyszerre. Tehát azokkal a folyamatokkal, amelyek hatásukat elsősorban a szabályozáson keresztül fejtik ki, számtalan egymástól eltérő, de ugyanakkor egymással szorosan összefüggő, a kommunikációt és a kommunikációs tereket befolyásoló tényezők eredőjeként. Így definiáljuk mi tehát a kollégáimmal, hogy mi mit értünk 'media governance' alatt a munkánk, a kutatásaink során. Fókuszunkban elsősorban azon társadalomtudományi szempontok állnak, amelyek a demokrácia, az igazságosság és egyenlőség, a köz és az állampolgárok érdekeinek a képviseletével és ezeknek a változásával, a változások trendjeivel foglalkoznak, és azok irányaira, illetőleg azokra a strukturális és intézményes, valamint érték- és elvi alapú kérdésekre irányulnak, amelyek tehát a nyilvánosság működését lényegében és rendszerszerűen határozzák meg kifejezetten a szabályozásban, a jogalkotásban megjelenve. Így például azokkal a kérdésekkel, mint az elmúlt 5-10 év európai szinten zajló szerzői jogi szabályozási folyamatai, és ezeknek a kultúrához való hozzáférés demokratikus normáira való kihatása; vagy hogy éppen a frekvencia felhasználások globális és európai szintű meghatározása mennyiben vette figyelembe a köz érdekeinek a képviseletét (ideértve ezen érdekek aktuális definiálását, vagy azt, hogy kik és milyen legitimációval képviselhetik ezeket az érdekeket).

Azt gondolom, hogy ma nagyon-nagyon sok olyan folyamat zajlik a világ nyilvános terei tekintetében globálisan, regionálisan és lokálisan, amelyek mélyen fekvő, és lényegi problémákra, jelenségekre kell, hogy felhívják a figyelmünket, és amelyek vizsgálata során a jog- és a kommunikációtudomány képviselőinek és kutatóinak meg kell tudni találni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek ezeket a területeket sikeresen össze tudják kötni.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet! ■

- 9 -