A Polgári Törvénykönyv 1959-ben készült el, ma 2002-t írunk, s laikusok előtt is nyilvánvaló, hogy e két időpont lényegében eltérő állapotokat tükröz. Értelemszerűen a jogi viszonyok is. Mindazonáltal, ha meggondoljuk, hogy a Polgári Törvénykönyv fuvarozási, szállítmányozási fejezete tulajdonképpen a háború előtti viszonyokon alapszik, valamint, hogy e két jogügyletet az elmúlt 50 év eltérő politikai berendezkedése sem befolyásolta meghatározóan, látjuk, hogy e fejezetek felett nem a politikai, hanem az "ipari idő" múlt el.
A rendszerváltás előtt a forgalom egy monopolcég kezében, gyakorlatilag belső kereskedelem nélkül bonyolódott, a megbízói viszony inkább formális volt, a külföldi partnerek többé kevésbé állandóak voltak, a bizományosi konstrukció és fix ösz-szegű ügyletek is ismertek voltak, és a fizetéssel sem nagyon törődött senki. Éles piaci viszonyok hiányában a jogi viszonyok is kiegyenlítettebbek voltak.
Napjainkban a szállítmányozó hosszútávú megállapodásokat köt adott relációkra, kész csomagot akar szolgáltatni, s a megbízók ajánlatkérései csak ezt követően érkeznek, ill. a megbízót is csak az eredmény érdekli. Az általános gyakorlat szerint a fizetés halasztott, s a biztosítékok különös jelentőséghez jutnak, így elsősorban a visszatartási és zálogjog.
Mivel a general cargo modern árutovábbítási módja a csomagolási egységekben történő árutovábbítás, megváltozott a lebonyolítás módja és technikája, és a jogesetek tárgya, a külföldi döntések asszimilálása és így tovább. De megváltozott a szerződéses lánc jellege is, jogilag nézve is "csomagot" kell szolgáltatni, s a nemzetközi piacon kialakult az "egy csomag egy papír" elv.
A fizikailag új technika új jogi fogalmakat és megoldásokat indukált, így pl. multimodális fuvarozás, multimodális fuvarozási okmány, multimodális operátor, NVOCC, amelyek mind azt fejezik ki, hogy a fizikailag különböző szakaszokat jogilag is egységbe kell foglalni, adott esetben egy okmánnyal, de mindenképpen egy "fővállalkozó" közreműködésével. A nagy forgalmat bonyolító szállítmányozó, a hajóstársaság és a multimodális operátor tehát olyan fuvarozó, amely a fuvarozást nem, vagy csak részben végzi de facto.
Az új technika természetesen a "részletekre" is kihatással volt. Például: a csomag/csomagolási egység kifejezés a felelősségkorlátozás miatt különös jelentőségre tett szert, vagy a mai napig vita tárgya, hogy az alvázra felrakott, vámzárral ellátott zárt konténer "nyitott-e"?
Világos, hogy ezeket a változásokat egyetlen Polgári Törvénykönyv sem vetítheti előre, s az is világos, hogy más a mai piac mint a Polgári Törvénykönyv megszületése idején, és főként "kihordási" ideje alatt volt. Az 1959-es szöveg ugyanis, legalábbis néhány klasszikus ügylet tekintetében, több évtizedes, tehát kb. 1930-as viszonyokat takar.
Milyen legyen tehát a modernizálás iránya? A válaszhoz érdemes röviden áttekinteni az ismert megoldásokat.
2.1. A fuvarozó minden kárért felelt, amely az áruban, az átvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett, hacsak a kár nem a taxatíve felsorolt esetekre volt visszavezethető, amelyet a fuvarozónak kellett bizonyítania. Ezek az okok voltak az erőhatalom és az áru természetes minősége. Késedelemért akkor felelt, ha nem tudta igazolni, hogy a késedelmet a rendes fuvarozó gondosságával nem lehetett elkerülni. Következményeiért a fuvardíj részének vagy egészének levonásában, vagy kötbérben lehetett megállapodni, s az azt meghaladó kárt is lehetett követelni, ha volt ilyen. Ha a fuvarozó "gonosz szándékkal" vagy "vétkes gondatlansággal" járt el, teljes kártérítéssel tartozott. A Kereskedelmi Törvénykönyv Kuncz-Nizsalovszky-féle kommentárja pedig külön kiemeli, hogy a fuvarozó felelőssége, a vasúti fuvarozó felelősségét kivéve, korlátozható és ki is zárható.
2.2. A szállítmányozó akkor felelt, ha nem a rendes kereskedő gondosságával járt el, s a gondosságot a szállítmányozó volt köteles bizonyítani. Mindazonáltal "ha a szállítmányozó és a feladó közt a fuvarozási költségek eleve bizonyos összeg*-ben (*értsd: átvételi díjtétel) megállapíttatnak, a szállítmányozó más megállapodás hiányában a szállítmányozást eszközlő fuvarozók és közvetett szállítmányozók eljárásáért egyenes felelősséggel tartozik". Ez utóbbi rendelkezés felelősségi folyománya az, amely az 1959-es kodifikációból kimaradt.
Az üzletfeltétel a KT szerinti egyenes felelősséget kizárta, ha az árutovábbítás gyűjtőben, átalánydíj vagy fix díjtétel alapján történt, s csak a fuvarozó illetve közvetett szállítmányozó kiválasztása miatti rendes kereskedői gondosságért vállalt felelősséget. Ha a szállítmányozó felelőssége megállapítható volt, úgy felelőssége 150 pengő/100 kg-ra korlátozódott, 2000 pengő maximális összeggel.
Azokért a károkért felelt a szállítmányozó, amelyeket vétkesen okozott. Fuvarozó módjára felelt azonban a küldeményben bekövetkezett kárért, ha az szállítmányozói tevékenysége körében keletkezett. Az általa választott közvetett szállítmányozóért közvetlenül felelt. Az általa megbízott kikötői hatóságok, raktározók, rakodók magatartásáért csak olyan mértékben felelt, amilyen mértékben ezek felelőssé voltak tehetők. Ez utóbbi rendelkezés a (külföldi) közreműködők korlátozott felelősségének beemelése volt. A korlátozott felelősség tehát a külkereskedelmi monopólium időszaka alatt sem volt ismeretlen.
A szállítmányozó az általa választott közvetett szállítmányozók magatartásáért akkor és olyan mértékben volt felelős, ahogy a közvetett szállítmányozó vele szemben felelőssé volt tehető. Ez a megoldás, mint a fenti - szintén felelősségkorlátozás, amely a rendelet megalkotói és a jogalkalmazók előtt is nyilvánvaló volt.
A fuvarozói felelősség mindenütt alapvetően a quasi objektív, a szállítmányozói felelősség pedig alapvetően a vétkességi rendszeren alapul. Ezt a rendszert követi a magyar Polgári Törvénykönyv is. A Polgári Törvénykönyv a súlyra és összegre vetített felelősségkorlátozást nem ismeri. Felelősségkorlátozás a hatályos magyar jogban csak a következők szerint lehetséges.
Polgári Törvénykönyv 314. § (2) bek. "A szerződésszegésért való felelősséget, ha jogszabály másként nem rendelkezik, nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti."
A Polgári Törvénykönyv 314. § (3) bek. "Külkereskedelmi szerződéssel kapcsolatos belföldi szerződésre vonatkozó jogszabály a szerződésszegést és következményeit a törvénytől eltérően szabályozhatja, a felelősség korlátozását vagy kizárását az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés kivételével megengedheti."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
