A számítógépek, a számítógép hálózatok, az Internet jelentősége, hatása vitathatatlan. Ezek alkalmazása számos oldalról vizsgálható. Működésüket értékelhetjük pl. az üzleti folyamatok támogatása, az emberek közti kommunikációra gyakorolt hatása, a művészeti alkotások megítélése, továbbá polgári jogi, valamint büntetőjogi szempontból is. Ez a könyv elsőként a hazai szakirodalomban a bűnözés oldaláról vizsgálja a számítógépes környezetet. A mű célja a számítógépes technika által előidézett és büntetőjogi szempontból súlyos veszélyhelyzetek, cselekmények lényegének megértetése és ezzel a jogi szabályozás, illetve a jogalkalmazás támogatása. Szerző először a számítógépes környezet legfontosabb fogalmait tekinti át, amelyek ismerete szükséges a számítógépes bűncselekmények megértéséhez.
A második fejezet kriminológiai szempontból vizsgálja a számítógépes környezetben elkövetett bűncselekményeket. A fehérgalléros bűnözésnél először a bűncselekményi kört tekinti át történeti megközelítéssel. Számos példával illusztrálja a különböző cselekményeket, az újabb technikák alkalmazását. Először az Európa Tanács 1989. évi ajánlását, majd a Számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. évi európai egyezményt mutatja be, amely rögzíti a büntetendő számítógépes cselekményeket. Rávilágít e bűncselekményi kör fokozatos bővülésére, amely megnehezíti ezek behatárolását. Rámutat e bűncselekményi kör tömegességére is. Nagy számban történnek pl. szerzői jogi jogsértések, kémkedések. E bűncselekmények nem csak számítógépes környezetben, hanem a hálózatokon is megjelennek. Emellett előfordul a szervezett bűnözés is. E bűncselekményeknek jelentős a kártétele. A legnagyobb kárt a banki csalások, hamis kötvények, szerzői jogdíjak elmaradása jelenti. Emellett Szerző további jellemzőket említ meg, pl. hogy a sértett nem érzékeli a számítógépe elleni támadást, vagy, hogy bárki, bármikor, bárhonnan elkövetheti a cselekményt. Konklúzióként azt is megállapítja, hogy a cselekmények motívumai ugyanazok, mint a valós térben elkövetett más bűncselekményeké.
A harmadik fejezet az új bűncselekményi kört mutatja be, mint új kihívást a büntetőjog számára. Tulajdonképpen itt elméleti megközelítését olvashatjuk a témakörnek, számos külföldi és hazai szerző véleményét felsorakoztatva a szakirodalomból. Áttekinti a '70-es, '80-as évek szakirodalmát és konklúzióként említi meg az Európa Tanács 1989. évi ajánlását e bűncselekményi körre. A legfontosabb, a Számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. évi egyezmény, amely a korábbihoz képest módosított bűncselekményi körhöz tartozó fogalmak pontos meghatározására törekszik és kijelöli a törvényalkotóknak az "aktuális" bűncselekményi kört. Az egyezmény négy címben fogja össze a különböző cselekményeket és a könyv további részei főleg ez alapján tárgyalják ezeket. Szerző törekszik e bűncselekmények közös ismérveinek meghatározására. Több szerző véleményének bemutatása után (pl. a német Siebert-ét), megfogalmazza saját véleményét is. A számítógépes adat/elektronikus adat áll e bűncselekmények fókuszában. A számítógépes adat egyúttal lehet eszköze és célja is a bűncselekménynek.
Ezután a bűncselekmények jogi tárgyát határozza meg. Szerző szerint a jogi tárgy "az elektronikus adatfeldolgozó rendszer integritásának biztosítása". Ez magában foglalja az elektronikus adatfeldolgozás - és adatátvitel folyamatát, a technikai feltételek biztosítását, a kezelt információk biztonságát, védelmét és zavartalanságát. A jogi tárgy általában kettős, mivel más társadalmi viszonyokat is sérthet a cselekmény. Figyelembe véve az állandóan bővülő bűncselekményi kört, Szerzőnek az a véleménye, hogy a jövőben külön fejezetet alkotnak a büntető törvénykönyvben ezek a bűncselekmények.
Az elkövetési tárgy/tevékenységi tárgy vonatkozásában ismét irodalmi áttekintéssel találkozunk. Itt a büntetőjog-tudomány néhány sajátos problémával kerül szembe, amely a számítógépes adat sajátosságaiból adódik. Ilyen pl. az, hogy az adat immateriális, értéke nem ragadható meg, másolható, a támadás nem okoz látható változást, az ellopás nem elvitel stb.
Az egyes bűncselekmény típusokkal külön foglalkozik a könyv szerzője. Minden esetben a megközelítés hasonló: bemutatja a bűncselekményt, példákkal illusztrálja, majd jellemzi a büntetőjogi reakciókat. Egyes esetekben tanácsokat is megfogalmaz a védekezésre a bűncselekmény megelőzése érdekében.
A jogosulatlan belépés bűncselekményi kör elkövetői a hackerek, crackerek, script-kiddie-k, pheakerek, akik általában a szerzői jogot sértik, banki csalásokat, kódfeltöréseket hajtanak végre. Akcióik a szervezett bűnözés egyik területét jelentik. Feltételezhetjük, hogy politikai, katonai, rendőri célokra egyaránt
- 213/214 -
történnek jogosulatlan belépések. Szerző több ország vonatkozó törvényét ismerteti, majd végül a hazai szabályozást mutatja be, magyarázza a törvény szövegét és részletesen elemzi az elkövetés lépéseit.
A jogosulatlan adatkikémlelés nevű bűncselekmény elkövetése többféleképpen lehetséges. Jogszerű belépéssel a számítógépbe, adatok közvetett megismerésével, vagy kémprogramok segítségével. E bűncselekmény körébe tartozik bármely jogosulatlan adatszerzés valamilyen technikai eszközzel. A nemzetközi szakirodalom, a különböző országok törvényei hasonlóan az előző bűncselekményhez büntetni rendelik ezt a cselekményt.
Az általános adatkikémlelés témakörben Szerző a személyes adatokkal, a közérdekű adatokkal és a titoksértésekkel kapcsolatos bűncselekményeket is vizsgálja. Áttekintve az információszabadsággal, az adatvédelemmel kapcsolatos törekvéseket, ismerteti a vonatkozó hazai szabályozást. Ezek az adatok adatkezelést igényelnek, és ez napjainkban már számítógépek segítségével történik, így ezek a bűncselekmények egy része valóban számítógépes bűncselekmény. Külön kiemelném a titoksértések közül a magántitok és levéltitok megsértését, amelynél pl. az elrendelt titkos információgyűjtés, e-mail kifürkészés szinte elképzelhetetlen számítógép nélkül, tehát itt a számítógép egyértelműen eszközként szerepel.
Az elektronikus adatfeldolgozás és adatátvitel akadályozásával összefüggő károkozásokat Szerző három csoportra bontva vizsgálja. Ezek a hardver és adathordozók elleni, a szoftverek elleni és a számítógépes adatok elleni támadások. Minden esetben részletesen értelmezi, magyarázza és példákkal illusztrálja a cselekményeket. Többféle támadást ismertet, mint pl. vírusok, férgek, logikai bombák stb. alkalmazását. Részletezi néhány ország törvényeit és kiemeli az eltéréseket, az eltérő csoportosítási, besorolási elveket, amelyeknek közös jellemzője a szándékos károsítás.
A számítógépes csalás esetén Szerző olyan bűncselekményt vizsgál, amely talán a legkülönbözőbb minősítéssel rendelkezik. Egyes országokban a hagyományos csalás kategóriájába sorolják ezt, az Európa Tanács szabályozása alapján pedig önálló kategória lett. E bűncselekmény alapvetően adat- és programmanipulálás, amely jogtalan haszonszerzés érdekében történik. Tipikus példái a bankszámlák megcsapolása, a telefonkártya- vagy a mobiltelefon manipulálása.
A számítógépes hamisítás nevű bűncselekmény révén nem valódi adatokat hoznak létre az elkövetők. Cselekményük szándékos. E körbe tartozik az adatállományok meghamisítása, készpénz helyettesítő eszközök, telefonkártyák, közokiratok, bankjegyek hamisítása. Ezek közül a szerző a bankjegy- és okirathamisítást vizsgálja részletesebben.
Az Internet veszélyei közé tartozik, hogy új típusú bűncselekmények, ún. tartalom bűncselekmények megjelenését teszi lehetővé. Mivel az Internetet mindenki szabadon használhatja, és tömegkommunikációs jellemzői is vannak, a bűncselekmények veszélyessége a nagy nyilvánosság miatt különösen súlyos. A bűnüldözés csak a különböző országok együttműködésével lehet hatásos. A sokféle bűncselekmény közül Szerző néhányat emel ki, amelyek tartalmukkal az emberi becsületet, méltóságot és a köznyugalmat sérthetik. De itt említhetők a pornográf, pedofil tartalmak, a kábítószerekkel kapcsolatos népszerűsítések, vagy a terrorizmus eszköztárát bővítő tartalmak. Ezeknek a valós térben ismert bűncselekményeknek a veszélyessége a virtuális térben megsokszorozódik.
A tartalom bűncselekmények másik csoportja a szerzői jogi jogsértések. Itt a művészeti alkotások mellett, a szoftverek is a bűncselekmények tárgykörei lettek. Az olcsó, vagy ingyenes másolatok, csereberék a szerzői jogdíjakat, kiadókat, filmgyártókat stb. károsítják. A hálózati szabad kommunikáció - amelyet üdvözölni kell - lehetővé teszi az alkotások (tartalmak) ellenőrzés nélküli megjelenítését a virtuális térben, szerzői jogokat sértve. Egyik ilyen lehetőség a fájlcserélőprogram, amely alkotások csereberéjét teszi lehetővé.
A szerzői jogok jogi védelmének kérdései különösen a fájlcserélő programok megjelenésével kerültek előtérbe. Az egyes országok eltérő nézőpontokat képviselnek, de jelenleg kezd kikristályozódni az a vélemény, amely engedi az alkotások magáncélú digitális másolatát, és a fájlcsereprogramok használatát. Ez maga után vonhatja a szerzői jogok átértékelését.
Szerző két fejezetet szentel olyan hagyományos bűncselekmények vizsgálatára, amelyeknél a számítógép, vagy az Internet, mint alkalmas környezet kerül felhasználásra. E cselekmények többsége az Internet, a virtuális valóság lehetőségeinek kihasználásával kapcsolatos. Ilyenek a hagyományos csalás egyes esetei, és a készpénzt helyettesítő fizetőeszközökkel történő hamisítás vagy visszaélés. Szerző részletesen bemutatja e bűncselekmények számítógépekkel kapcsolatos aspektusait és a vonatkozó törvényeket. Bár véleményem szerint ezek csak marginálisan sorolhatók a számítógépes bűnözés témakörébe, kétségtelen, hogy a gyakorlati bűnüldözés többségüket számítógépes környezetben elkövetett cselekményként érzékeli. E hagyományos bűncselekmények mellett külön fejezet fogalakozik az új veszélyekkel, illetve az ezekhez kapcsolódó nemzetközi irányelvekkel. Ilyen új jelenség a csalárd adathalászat, vagy a különféle kémprogramok alkalmazása a mit sem sejtő felhasználókkal szemben, a kéretlen kereskedelmi küldemények milliói, a villám-gyűlések jogi megítélése és a WiFi-lopás.
- 214/215 -
Végül megjegyzem a következőket.
1. A lábjegyzetekben található irodalmi hivatkozások nincsenek a könyv végén egyetlen irodalomjegyzékben összegyűjtve, pedig ez előnyös lett volna.
2. Az elektronikus adat megjelölést nem tartom szerencsésnek. A számítógépben nem csak elektronikus jelekkel tárolnak adatokat, így helyesebb lenne egyszerűen "számítógépes adatról", vagy "digitális adatról" beszélni.
3. A fájlcsereprogramok világosan jelzik, hogy a szerzői jog intézménye nagyon sérülékeny. Osztom azoknak a szociológusoknak véleményét, akik szerint a 2-300 éves szerzői jog kategóriáit át kellene formálni.
4. Egyes megjegyzésekből kitűnt, hogy az Internetrendőrség feladata a chat-szobák és általában az Internet ellenőrzése, pontosabban a megjelenített, vagy keresett kommunikációs tartalmak vizsgálata. Tekintettel arra, hogy az Interneten megjelenő közösségi oldalak (közösségi hálók) - amelyek kisebb nagyobb közösségeket fognak össze - a legkülönbözőbb gondolatokat érlelhetik, ezeket Orwell gondolatrendőrségéhez hasonlóval kellene figyeltetni a megelőzés érdekében. De vajon hol a határ?
5. A számítógépes csalásnál, hamisításnál egyik közös ismérv az adatok manipulálása. Számomra nem világos, hogy a kutatók miért nem vizsgálják a megtévesztést, és milyen eredményt idéz elő a megtévesztés. ■
JEGYZETEK
* Ad Librum, Budapest 2009. 293 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, PTE Közgazdaságtudományi Kar.
Visszaugrás
