A kérelmező házassági bontó keresetet nyújtott be, az ellenérdekű féllel szemben, melyben azzal az indokkal kérte házassága felbontását, hogy őt férje többször megsértette, szidalmazta, és tettleg bántalmazta. A felek a házasságot 1993-ban Szíriában egy katolikus pap előtt kötötték. Mindketten szíriai állampolgárok. A felperes a szíriai ortodox egyház felekezeti tagja, míg az alperes római katolikus vagy szíriai katolikus. A házasságból 1996-ban egy leánygyermek született.
A felperes 1998 óta egy külföldieknek fenntartott közösségi szálláson él, a felülvizsgálati eljárás idején pedig lányával együtt kiutasították Németországból. Az alperes 2000 óta él Németországban, az általa benyújtott kérelmezett menekülti státus iránti eljárás folyamatban van.
Az eljáró fórum1 a bontókereseti kérelmet elutasította, azzal az indokkal, hogy az alkalmazandó keleti katolikus egyházjog szerint a házasságot nem lehet felbontani. A kérelmező sikertelen fellebbezését követően felülvizsgálati eljárást kezdeményezett.
A német Szövetségi Bíróság (BGH) a felülvizsgálati eljárásban2 az ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Mivel az eljáró fórum a tényállásból fakadó kérdéseket figyelmen kívül hagyta, ezért a BGH eljárása során megpróbálta megválaszolni azokat. A kérdések a következők:
1. Milyen kánonjogi feltételeknek kell teljesülni az érvényes házasság létrejöttéhez, ha két különböző felekezethez tartozó szír állampolgár Szíriában a kaldeus keresztény egyház papja előtt köt házasságot?
2. Milyen jogot kell alkalmazni a házassági bontóperben, ha a jogfüggőség beállásának időpontjában mindkét fél menedékjogot kért, illetve a menedéket kérők támogatásáról szóló törvény szerinti támogatásban részesülnek és Németországban élnek?
3. Összeegyeztethető-e a házasság egyházjog szerinti felbonthatatlansága a német alkotmánnyal [GG 6. cikk. (1) bek.] valamint a közrenddel?
A BGH megállapította, hogy az eljáró bíróság a joghatóságát a 1347/2000/EK rendelet 1. cikk (1) bek a) pont alapján3 helyesen állapította meg, mert a feleknek 2003 februárjában, vagyis a perfüggőség beállásának idején a szokásos tartózkodási helye Németországban volt. A joghatóságot az sem szüntette meg, hogy időközben a felperes Szíriába távozott, mert a perpetuatio fori elve4 alapján a joghatóság akkor is fennáll, ha a házasfelek egyike egy tagállamban található szokásos tartózkodási helyét önként feladja. Ebben az esetben a feleség kitoloncolása nem értelmezhető a szokásos tartózkodási hely szabad akaratból történő feladásaként.
A felülvizsgálat az alkalmazandó anyagi jog megítélése tekintetében is indokolt, mert az eljáró fórum a szír egyházjogok közötti kollíziót, és az e szerint irányadó anyagi jogot alkalmazandónak tekintette, anélkül, hogy a német nemzetközi magánjogi törvény (EGBGB) vonatkozó és az ezzel összhangban lévő Genfi Menekültügyi Egyezmény5 12. §-át vizsgálta volna, mely a német anyagi jogot rendeli alkalmazni. A bíróság ezt azzal indokolta, hogy a feleket a német menedékjogi eljárásról szóló törvény 2. §-a értelmében nem lehet menekültnek tekinteni.
Még abban az esetben is, ha a felülvizsgálati bíróság ezt az érvet elfogadná, a vitatott ítéletet ezen indok alapján sem lehetne hatályában fenntartani. A menedékjogi eljárásról szóló törvény kimondja, hogy akik azilumra jogosultak az NSZK-ban, azoknak azonos a jogi státusza a menekültekével, ezért a menekültügyi egyezmény alkalmazhatóságának kérdése egy újabb (fölösleges) vizsgálatát jelentené a menekülti státusnak. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a jogerős visszautasítása a menekülti kérelemnek, vagy a folyamatban levő döntés kizárja az egyezményes menekülti státuszt. Ezekben az esetekben a menekült státusz jogosságát a polgári bíróság által önállóan kell elbírálni.
A Genfi Menekültügyi Egyezmény hatálya alatt álló menekült, személyi státuszának meghatározása lakóhelyéhez vagy szokásos tartózkodási helyéhez kapcsolódik, és ez megelőzi az EGBGB-be foglalt állampolgárság elvét. Ebből következik, hogy akkor is a német anyagi jogot kell alkalmazni, ha az EGBGB szerint, az utolsó közös állampolgárságuk ezt kizárná, mert a házasfelek az egyezményes menekülti státust elnyerték, és a kapcsolás ehhez a mozzanathoz kötődik.
Az eljáró fórum egyéb, a német jog alkalmazásának kizárásán kívüli megállapítást nem tett. Mindkét fél szülőhazáját politikai és vallási meggyőződésük következményeitől való félelem miatt hagyta el, ez kiderül a menedékjog iránti kérelmükből, és a gyámhatósági jelentésekből, melyek szerint a kérelmező szuicid jellegű cselekményekre lenne hajlamos, abban az esetben, ha visszatoloncolnák Szíriába, mert ott a biztos letartóztatással kell számolnia.
A vitatott döntés azért is téves, mert a bíróságnak szükségszerűen állást kellett volna foglalnia abban a kérdésben is, hogy a házasság érvényesen létrejött-e. Ennek megválaszolása ugyanis a házasság felbontásának előkérdését képezi, mely tekintetben az EGBGB az önálló, vagyis a lex fori (a német anyagi jog) alapján történő elbírálás elvét követi. Amennyiben a házasság eszerint érvényesen nem jött volna létre, a házasság felbontására irányuló kérelmet is el kellett, volna utasítani. ABGH ezt az álláspontot nem vitatja, ugyanakkor rámutat arra, hogy a kérdés nem válaszolható meg teljes biztonsággal, az előzetes vizsgálódás hiányában.
Az eljáró fórum, anélkül, hogy indokolta volna, abból indult ki, hogy a felek között létrejött egyházi házasság érvényes. Bár a rendelkezésre álló adatok alapján a felülvizsgálati bíróság nem vonta kétségbe, hogy a felek 1993. szeptember 10-én egyházi házasságot kötöttek, ez nem minősült érvényességi vizsgálatnak. A házasság érvényességét mindig a házasság felbontására irányuló eljárásban kell hivatalból vizsgálnia az illetékes bíróságnak. A perirathoz csatolt, a házasságkötési aktust követően 8 év elteltével kiállított (2001. október 3-án kelt) szír egyházi házassági okirat nem rendelkezik azzal a bizonyító erővel, mint amit a személyállapotról szóló törvény a belföldi anyakönyvi okiratnak tulajdonít, ezért az okiratban feltüntetett tényeket bizonyítani, anyagi jogi hatályukat pedig vizsgálni kell.
A házasság érvényessége a Genfi Menekültügyi Egyezmény és az EGBGB-nek a házasság általános joghatásaira vonatkozó kollíziós szabályaiból kiindulva [14. cikk (1) bek.] a német anyagi jog hatálya alá tartozik. A BGB vonatkozó rendelkezése alapján az előkérdést a békéltetési eljárásban kell vizsgálni. Ezen eljárás megindításának előfeltétele, hogy a feleknek legalább 10 évig kell együtt élniük. Jelen esetben azonban ez a feltétel nem teljesül, mert a feleség, kb. 9,5 évvel a házasságkötés után kezdeményezte a házasság felbontását a férje eltávolodására és tettlegességére tekintettel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
