A közjegyző munkája során ha eltérő gyakorisággal is, de rendszeresen találkozhat egyházakkal, egyházi szervezetekkel. Az egyház nevében fellépő személy képviseleti jogának igazolása nem mindig egyszerű feladat, több okból is.
Az egyházak szervezeti felépítése, az egyházi tisztségek rendszere, a képviselet módja felekezetenként egyedi (még ha történeti okoknál fogva, pl. a protestáns egyházak esetében párhuzamosságokat mutat is). Ezért még a képviseleti jog olyan alapvető alaki kérdéseinek megválaszolásához, mint hogy ki (milyen tisztségviselő), mit (milyen szervet, szervezeti egységet) és hogyan képvisel, meg kell vizsgálni az adott egyházra és egyházban érvényes speciális szabályokat.
A társadalmi szervezetekhez hasonlóan a nyilvántartásba vett egyházaknak sincs közvetlen külső hozzáférést biztosító, közhiteles és naprakész számítógépes nyilvántartása. A Legfelsőbb Bíróság vezet egy országos jegyzéket, mely az egyházak, az egyházak önálló szervezetei és az egyházak szövetségei nevét, székhelyét és a képviselő nevét tartalmazza, ám a nyilvántartásból csak körülményesen lehet közhiteles kivonatot beszerezni.
Jelen dolgozat célja gyakorlati segítséget nyújtani e probléma megoldásához.
E cikk keretei között nem lehetséges valamennyi (jelenleg több mint százötven1) nyilvántartásba vett magyar egyházra vonatkozó szabály ismertetése, csupán a négy legnagyobb, társadalmilag is legjelentősebb történelmi egyházra, azok legfontosabb, jogi személyiségű szervezeteire, illetve csupán a törvényes és szervezeti képviseleti szabályokra szorítkozom2.
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (Ltv.) 13. § (1) bekezdése szerint az egyház a nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét, és az abból való törléssel szűnik meg jogi személyisége. Az egyházat, az egyház vallásos célra létesült önálló szervezetét, valamint az egyházak szövetségét a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság veszi nyilvántartásba. Az egyházat az országos székhelye szerint illetékes bíróságon egy jogi személyként kell nyilvántartásba venni [11/1990. (VI. 13.) IM rendelet az egyházak nyilvántartásának ügyviteli szabályairól.]
Speciális, "másodlagos" jogi személyiséggel ruházza fel az egyházak szervezeti egységeit és önálló szervezeteit az Ltv. 13. § (2)-(3):
- Ha az egyház alapszabálya így rendelkezik az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközsége stb.) jogi személy. Az egyházi szervezeti egységekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság több közzétett eseti döntésében is kimondta: ha egy szervezeti egység önálló jogi személyiségéről az alapszabály rendelkezik, akkor nem szükséges, de nem is lehetséges a szervezeti egységet külön nyilvántartásba venni. (BH 1992. 200., BH 1997. 252.)
A fenti szabályok abból a szempontból is érdekesek, hogy az Ltv. az egyházak szervezeti egységeinek jogi személyisége kapcsán az egyház alapszabályára utal, vagyis az egyházi jogot rendeli alkalmazni.3 Az a kérdés tehát, hogy egy adott egyházi szervezeti egység rendelkezik-e önálló jogi személyiséggel, azt ki és milyen módon képviselheti, a jogszabályok és az egyház belső előírásai, az egyházjog (a katolikus egyház esetében a kánonjog) együttes elemzése alapján dönthető el. A történelmi egyházak esetében a jogirodalom és a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata alapján sem lehet csupán az Ltv. fogalmai szerinti, szoros értelemben vett "alapszabályra" visszavezetni az egyházi szervezeti egység nevében fellépő személy képviseleti jogát. Az Ltv. hatálybalépésekor törvényesen elismert egyházként, illetve bejegyzett szerzetesrendként működő szervezeteknek a nyilvántartásba való bevezetéséről ugyanis - a művelődési miniszter előterjesztése alapján - a bíróság 1990. június 30-ig hivatalból gondoskodott, esetükben tehát nem is volt szükség az alapszabály benyújtására. Ehelyett tehát a belső egyházi szabályokat kell a maguk összességében vizsgálni.
- Az egyház vallásos célra létesülő önálló szervezete (szerzetesi szervezet stb.) akkor válik jogi személlyé, ha - képviselőjének bejelentése alapján - a bíróság nyilvántartásba veszi. A bejelentésben közölni kell a szervezet székhelyét, ügyintéző és képviseleti szervét. A bejelentéshez csatolni kell az illetékes egyházi szerv nyilatkozatát arról, hogy a szervezet az egyház szabályai szerint megalakult, és az egyház keretében működik.
A fentieknek megfelelően tehát "egyházi jogi személy" lehet egyrészt maga az egyház, illetve azok szövetsége, másrészt az alapszabálynak, illetve a belső egyházi szabályoknak megfelelően bejegyzés nélkül is jogi személyiséggel bíró - Ltv. 13. § (2) szerinti - szervezet, harmadrészt az egyházi bejelentés alapján nyilvántartásba vett önálló - Ltv. 13. § (3) szerinti - szervezet. Itt lehet még megemlíteni azokat a köznapi értelemben vett "egyházi" szervezeteket, melyeket egyház (vagy egyéb egyházi jogi személy) hozott létre és amelyek más jogszabály alapján rendelkeznek jogi személyiséggel (pl. alapítványok, egyesületek, oktatási, szociális intézmények stb.).4
A képviseleti szabályok megértéséhez jó tudni, hogy a katolikus egyház (és az ortodox egyházak) alapvető szervezeti egysége a püspökség (ún. episzkopális rendszer), a protestáns és a zsidók felekezetek alapegysége a több-kevesebb autonómiával rendelkező gyülekezet, illetve hitközség. Az országos egyházi vezető személy (pl.: a katolikus prímás), illetve testület (pl. a református, evangélikus zsinati, ill. országos elnökség), joghatósága a részegyházakra, gyülekezetekre erősen korlátozott - az izraelita felekezet esetében pedig az ilyen irányító szerv hiányzik.5
A katolikus egyházban a tisztségviselők általában kinevezéssel, a többi itt ismertetett egyházban általában választással nyerik el megbízatásukat.
A katolikus egyház és szervezeti egységei esetében az önálló képviseleti mód, míg a református, evangélikus és izraelita egyházban (az autonóm orthodox hitközség kivételével) két képviselő együttes képviseleti joga a jellemző.
Mint azt már említettem, a Magyar Katolikus Egyház bejegyzésekor alapszabály mellékelésére nem volt szükség, ehelyett az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici - CIC) szabályai alkalmazandók. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 1994-ben kiadott "Az egyházi jogi személyek bírósági bejegyzésének és egyházi nyilvántartásának szabályzata" (a továbbiakban: szabályzat) rendezett néhány bizonytalan kérdést és meghatározta meg a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos belső eljárást.6
A szabályzat a bírósági nyilvántartás rendje szerint a következő egyházi jogi személy típusokat különböztette meg:
a) A bíróságnak a Ltv. 13. § (2) szerinti szervezeti egységek közül nagy számuk és a képviselő személyében bekövetkező gyakori változás miatt a bírósággal csupán kategória szerint közölték a plébániákat, lelkészségeket, szerzetesházakat és egyes további jogi személyeket. Ezekről név szerinti nyilvántartást a fölérendelt, bíróságnál nevesítve bejegyzett egyházi jogi személy (pl. plébánia esetében az egyházmegye) vezet, és az adhat ki igazolást szervezeti egység fennállásáról, a képviselő személyéről és a képviseleti jog terjedelméről.
b) Az Ltv. 13. § (2) szerinti szervezeti egységek közül a bíróságnak nevesítve is bejelentették elsősorban a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát (MKPK), az érsekségeket és püspökségeket, az egyházmegyék önálló intézményeit, a Katonai Ordinariátust, az MKPK Püspökkari Titkárságát és önálló intézményeit.
c) A katolikus egyház a Ltv. 13. § (3) szerinti vallásos célú, önálló szervezetei, melyeket az egyház a bíróságnak bejelentett, s amelyek a bírósági bejegyzéssel nyerték el jogi személyiségüket: a Magyar Karitász és önálló intézményei, a férfi, illetve a női szerzetesi elöljárói konferencia, a szerzetesrendek és önálló intézményeik, a szerzetesi konferenciák, egyes további társulások, egyesületek.
Jelen cikk keretei között nem lehetséges a jogi személyiséggel kapcsolatos igen cizellált kánonjogi szabályok7, a nagy számú jogi személy típus és a hozzájuk kapcsolódó képviseleti szabályok ismertetése, lássuk csupán a legfontosabbakat.
A katolikus hívők közössége a plébánia (más elnevezéssel: egyházközség8), amelyek általában (de nem kizárólagos jelleggel) területileg szerveződnek. A plébániát általános (de az egyházi jog szerint korlátozott) hatáskörrel és önállóan a plébános képviseli.9
A kánonjog szerint az ún. részegyházak jogi személyiséggel bírnak, ezek legfontosabb területi típusát, az egyházmegyét minden jogügyletben a megyéspüspök képviseli.10
A Katonai Ordinariátus (Tábori Püspökség) a részegyház egyik sajátos típusa, képviselője a tábori püspök.11
A szintén jogi személyiséggel bíró, több szomszédos részegyházat (egyházmegyét) magában foglaló egyháztartomány képviselő érsek az ún. metropolita. Magyarországon az esztergomi, kalocsai, egri és veszprémi püspöki székhez kötődik metropolitai tisztség, ezek az ún. főegyházmegyék.12
A püspöki konferencia (püspöki kar) többnyire egy ország püspökeinek összességéből álló. 1990-ig a MKPK elnöke és képviselője hivatalból az esztergomi érsek volt, azóta azonban választják (más kérdés, hogy a püspökök választása a közelmúltban a prímás személyére esett).13
Mivel a magyar püspöki konferencia testület és nem területi szervezet, az érintett részegyházak (egyházmegyék) összessége kánonjogilag nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel.14 Így - bár talán meglepőnek tűnhet - de az 1990-ben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon bejegyzett Magyar Katolikus Egyház csupán az állami jog szerint rendelkezik önálló jogi személyiséggel, kánonjog szerint nem. Hazánkban az esztergomi (ma már: Esztergom-budapesti) érsek hagyományos címe "Magyarország prímása", az ő sajátos előjogai közé tartozik a Magyar Katolikus Egyház képviselete.15
Az egyház önkormányzati jogú testületeinek, valamint erre felhatalmazott intézményeinek önálló jogalanyisága van.16
Az anya-, társ-, misszó egyházközség jogi személy, a leányegyházközség nem az.17 A lelkész az egyházközségi főgondnokkal vagy gondnokkal együtt képviseli az egyházközséget.18
Jogi személyiséggel bír az egyházmegye és az egyházkerület.19 Az egyházmegyét az esperes és az egyházmegyei gondnok együtt képviseli.20 Az egyházkerületet a püspök és az egyházkerületi főgondnok képviseli együttesen.21
A Magyarországi Református Egyházat a zsinat elnöksége képviseli, amely választott püspökökből és egyházkerületi főgondnokokból áll.22
Az egyház önkormányzattal rendelkező szervezeti egységei az egyház közgyűlésének határozata alapján nyerhetnek jogi személyiséget.23
Az egyház törvényei alapján jogi személyiségű szervezeti egység az evangélikus egyházközség.24 Az egyházközséget az egyházközségi elnökség tagjai, a lelkész és a felügyelő (együttesen) képviselik.25
Az evangélikus egyházmegye kérheti önálló jogi személlyé nyilvánítását.26 Az egyházmegyét az egyházmegyei elnöksége, vagyis az esperes és az egyházmegyei felügyelő (együttesen) képviselik.27
Az egyházkerület jogi személyiségéről az egyházi törvény kifejezetten nem rendelkezik. Az egyházkerületet az egyházkerületi elnökség tagjai, a püspök és az egyházkerületi felügyelő közösen képviselik.28
A Magyarországi Evangélikus egyház (az "országos egyház") reprezentatív képviseletét az országos elnökség tagjai közül az elnök püspök és az országos felügyelő látják el. 29
A magyarországi izraelita felekezet nem alkot hierarchikus szervezetet, az egyház az autonóm hitközségek összességéből áll.30 A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének két önálló, neológ és ortodox hitközségi szervezete van. A szövetség tagja az 1995-től önállósult Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség és a Budapesti Zsidó Hitközség is, melyek esetében sajátos szervezeti és működési szabályok érvényesülnek.
A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséget a hitközség elnöke, a Budapesti Zsidó Hitközséget a hitközség elnöke és ügyvezető igazgatója együtt képviseli.31
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége önálló jogi személy, melynek tagja lehet minden, a szövetség alapszabályában foglalt feltételeknek eleget tevő, saját alapszabálya szerint önálló jogi személyiséggel rendelkező magyarországi zsidó hitközség. A szövetséget az ügyvezető igazgató önállóan és a szövetség elnökével együttesen is képviseli.32
Speciális módon állapítja meg a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége taghitközségeinek jogi személyiségét az alapszabály, amely továbbutal a hitközségek saját alapszabályaira. Ezt a megoldást közvetett módon a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta, amikor a BH 1997.252. számon közzétett határozattal elbírált ügyben elfogadta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége tájékoztatását arról, hogy a Z.-i Zsidó Hitközség az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége, amely az alapszabály szerint jogi személy, valamint nyilatkozatát arról, hogy a taghitközségek önállóak.
Befejezésként megjegyezhető: a gyakorlatban különösen az Ltv. 13. § (2) szerinti egyházi szervezeti egységeknél tűnhet körülményesnek a képviseleti jog igazolása. Ez azonban az egyházak alkotmányosan garantált autonómiájának is szükségszerű következménye. Más kérdés, hogy elképzelhető lenne egy olyan nyilvántartási rendszer, amelyből könnyen és gyorsan lehet megszerezni a szükséges adatokat. A társadalmi szervezetekhez képest - amelyek esetében szintén felmerülhet hasonló igény - az egyházi jogi személyek száma nagyságrendekkel kisebb, ezért esetükben technikailag bizonyára könnyebben kivitelezhető lenne a rendszer. A jelenlegi szabályozás mellett mindez csak az állam és az egyházak szoros együttműködésének eredményeként képzelhető el, melynek megvalósíthatósága külön tanulmányt érdemelne. Az azonban bizonyos hogy a jogalkalmazást nagyban segíthetné - és ezáltal hozzájárulhatna a jogbiztonság érvényesüléséhez. ■
JEGYZETEK:
1 Egységes nyilvántartás hiányában pontos számot nehéz adni. A Legfelsőbb Bíróság nyilvántartása a bejegyzett egyházakat, önálló szervezeteiket és szövetségeiket összesítve tartalmazza - ezek száma a kézirat lezárásakor 345.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) Egyházi Kapcsolatok Titkárságának Magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek című 2001-2002-es kiadványa 136 bejegyzett egyházról tud. Az APEH Kimutatás az 1996. évi CXXVI. törvény 4/A. §-ának (1) bekezdése alapján kedvezményezett, technikai számot kért egyházak, valamint a kiemelt költségvetési előirányzat részére megképezett technikai számokról című kiadványa 128 technikai számmal rendelkező egyházat sorol fel. Ez a lista azonban a NKÖM 2001-2002-es kiadványának 136-os listájához képest összesen legalább 16 új egyházat tartalmaz. A NKÖM és az APEH összesített adatai alapján tehát 2005 augusztusában legalább 152 bejegyzett egyház létezett. (Forrás: Apológia Alapítvány és Kutatóközpont, www.apologia.hu).
2 A "történelmi egyház" nem jogi fogalom, itt köznapi értelemének megfelelően használom.
3 Schanda Balázs: Magyar állami egyházjog. Szent István Társulat, Budapest, 2003. 2. kiad. 87. old.
4 A csoportosításhoz ld. Ferenczy Rita: Kérdések az egyházak és szervezeteik jogi személyiségének köréből. Magyar Jog. 1999. 9. szám. 518-529.
5 Pánczél Áron: Az egyházak magánjogi jogalanyisága (az egyházi jogi személyek és tevékenységük a magyar társadalomban.) Polgári jogi tudományos diákkör évkönyv 2001. 201-222.
6 Schanda. 88. old.
7 A jogi személy fogalma maga is kánonjogi eredetű, erről bővebben vö. Ferenczy 518-529. old.
8 Erdő Péter: Egyházjog. Szent István Társulat. Budapest, 2003. 3. kiad. 373. old
9 Erdő Péter. i. m. 367-376. old.
10 Erdő Péter: i. m. 320. old.
11 Kánonjogi státusáról részletesen vö.: Erdő Péter, 312. old.
12 Erdő Péter: i. m. 330. old.
13 Erdő Péter: i. m. 332-333. old.
14 Erdő Péter: i. m. 333. old.
15 Erdő Péter: i. m. 332. old.
16 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról
17 Erdő Péter: i. m. 14-17. §
18 Erdő Péter: i. m. 45. § b)
19 Erdő Péter: i. m. 75. §, 103. §
20 Erdő Péter: i. m. 82. § (1), 86. § (1)
21 Erdő Péter: i. m. 113. § (1)
22 Erdő Péter: i. m. 162. § (1)
23 1997. évi II. törvény az egyházi szolgálatról és az egyház szervezetéről 130. §
24 1997. évi II. törvény az egyházi szolgálatról és az egyház szervezetéről 60. §
25 Erdő Péter: i. m. 53. §
26 Erdő Péter: i. m. 92. §
27 Erdő Péter: i. m. 45. §
28 Erdő Péter: i. m. 91. §
29 1997. évi I. törvény a Magyarországi Evangélikus Egyházról 10. §
30 Szathmáry Béla: A zsidó jog alapjai. Századvég-LUX. Budapest, 2003. 111. old.
31 Erdő Péter: i. m. 132. old.
32 Szathmáry Béla: i. m. 135-137. old.
Lábjegyzetek:
[1] dr. Schlosser Annamária közjegyzőjelölt, Esztergom, PhD-hallgató ELTE
Visszaugrás
