Hidas Szilárd: Az egyenlő idejű váltott gondoskodás pozitív hatásai - egy spanyol kutatás vitaanyagának összefoglalója* (CSJ, 2025/1., 38-42. o.)

I. Bevezető

Számos nyugati országban egyre gyakoribb a gyermekek nevelése váltott gondoskodás keretében, amely egy olyan szülői gondozási forma, amelyben a gyermek a szülők különválása vagy válása után nagyjából egyenlő arányban él mindkét szülővel közös szülői felügyeleti jog keretében.[1] Ez a nevelési forma élénk vitához vezetett azzal kapcsolatban, hogy a váltott gondoskodás hogyan hat a gyermekekre és a szülőkre. A támogatók az elidegenedett apákat említik, akik kevés időt tölthetnek gyermekeikkel, de megterhelő gyermektartási kötelezettségeik vannak. A szociológiai és pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik gyakran érintkeznek mindkét szülővel, különböző mutatók alapján általában jobban teljesítenek.[2] A kritikusok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a bíróságok mérlegelési jogkörének ilyen korlátozása csökkentheti a bántalmazó vagy túlkontrolláló volt házastárssal szembeni védelmet, és néhány új törvény arra ösztönözheti az apákat, hogy váltott gondoskodást kérjenek egyszerűen a gyermektartási kötelezettségek csökkentése érdekében anélkül, hogy szándékuk vagy lehetőségük lenne a gyermekeikkel töltött többletidőt a gyermekek javára fordítani.

A váltott gondoskodásnak és következményeinek empirikus elemzése több okból is nehéz. Mindenekelőtt váltott gondoskodás esetén a gyermekek szülei általában magasan képzettek, a (külön)válás előtt szorosabb volt a kapcsolatuk gyermekeikkel és a másik szülővel való kapcsolatukban általában együttműködőbbek voltak vagy kevésbé volt jellemző a szülők közötti konfliktus.[3] A "jó szülők" kiválasztása azonban megnehezíti általános következtetések levonását a váltott gondoskodás ok-okozati hatásairól a gyermekek fejlődését és jóllétét illetően, mivel bármilyen pozitív összefüggés a váltott gondoskodás és a gyermekekre gyakorolt hatásai között önmagában a "jó szülőség" pozitív hatását tükrözheti. A probléma gyakori és jól ismert megoldása a közgazdasági szakirodalomban az, hogy a felügyeleti típusok eltéréseinek exogén[4] forrásait keresték meg a jogrendszerek időbeli változásának a szülői felügyeleti jogi reformok különböző idősíkjaiban jelentkező eredmények, adatok áttekintésével. Nehézséget jelentett, hogy a jogi és nem jogi dokumentumokban nagyon gyakran nincs kifejezett különbségtétel a közös szülői felügyeleti jog és a váltott gondoskodás között és a közös felügyelet kifejezést egyaránt használják a szülői felügyelet egyik vagy mindkét típusának megjelölésére. De ha a törvények kifejezetten megemlítik a közös felügyeletet vagy a váltott gondoskodást mint lehetőséget, az hogy valóban támogatják-e a váltott gondoskodást, a részletszabályoktól függ, amelyeket sokszor nehéz értékelni vagy figyelmen kívül hagyni. Míg egyes országokban felügyeleti jogról szóló törvények nem teszik lehetővé a közös szülői felügyeletet, máshol a jogszabályok azt a bíróságon megdönthető vélelmet tartalmazzák, hogy a közös szülői felügyeleti jog mindkét szülővel eltölthető egyenlő idővel a gyermek mindenekfelett álló érdeke. A két véglet között folyamatosan létezik a közös jogi és fizikai[5] felügyelet jogi támogatása, amely a jogi környezet "barátságos" és "barátságtalan" azonosítását teszi lehetővé, ezért a közös szülői felügyelet vagy váltott gondoskodás egységes azonosítása nehézkes.

A fentiekre példaként említik, hogy az 1980-as és 1990-es években számos USA tagállam elfogadta a közös fel-

- 38/39 -

ügyeleti jogot lehetővé tevő törvényeket, a "gyermek mindenekfelett álló érdeke" elve alapján. Ezek a törvények megengedték, de ritkán írták elő a gyermekeknek váltott gondoskodásban történő nevelkedését a válás után. Ezért a bírók mérlegelési jogkörben hozott döntései és a szülők ezen a területen fennálló ellentétes véleménye olyan helyzetet teremtettek, amelyben a váltott gondoskodás az Egyesült Államokban valójában alacsony arányú maradt. Bár nincs hivatalos statisztika a közös szülői felügyelet elterjedtségéről az Egyesült Államokban, több független forrás szerint, a váltott gondoskodás 25% körüli előfordulási arányt mutat és ez az érték elmúlt évtizedekben meglehetősen állandó maradt.

A közös szülői felügyelet alacsony és stagnáló előfordulása az Egyesült Államokban annak tudható be, hogy a jogszabályok, amelyek a válás után a gyermekek felügyeleti jogát szabályozzák, megengedik, de közvetlenül nem támogatják a váltott gondoskodást. Egy vizsgálat során negyvenkét tagállamban a közös felügyeletről szóló törvényeknek a megkérdezettek alacsony pontszámot adtak.[6] Ez az értékelés az egyes tagállamok gyermekfelügyeleti törvényeinek teljes nyelvezetét vizsgálta és azt találta, hogy csak kilenc állam törvényei[7] utalnak kifejezetten a váltott gondoskodást és közös szülői felügyeletet illetően a gyermek mindenekfelett álló érdekére. Ezekben az államokban az a bíróságon megdönthető vélelem, hogy a gyermek elsődleges érdeke - ha már nem mindkét szülő együttesen neveli őt -, hogy közös felügyeleti jog és egyenlő idejű váltott gondoskodás keretében nevelkedjen. Ezek az elmozdulások egy általánosabb, globális trendet tükröznek, amelyek alapja számos kutatás a gyermekek jólétével és fejlődésével kapcsolatban. Sok európai ország is megváltoztatta a családjogi törvényeit, hogy a válás után előmozdítsák a váltott gondoskodást, bár az Egyesült Államokhoz hasonlóan, ezek a törvények eltérőek intenzitásukban és támogatásukban. Egyes reformok nagyobb mérlegelési jogkört biztosítanak a bíróknak (akárcsak jelenleg a hazai jogi környezet), ha a szülők nem értenek egyet a váltott gondoskodásban, ezért csekély hatásuk volt a váltott gondoskodás előfordulására.[8] Más helyen a támogatóbb jogi környezet a váltott gondoskodásról szóló döntések megugrását idézte elő.

Ezek között Spanyolország az úttörő eset, ahol az egyenlő idejű váltott gondoskodás lett az elsődlegesen előnyben részesített gondozási forma, még akkor is, ha azt az egyik szülő ellenzi. Ezért empirikus vizsgálatot végeztek a váltott gondoskodást elsődlegesen preferáló törvények hatásáról. Feltárták, hogy a 2009 és 2011 között öt spanyol régióban végrehajtott váltott gondoskodást elősegítő törvények elfogadása milyen hatással járt a nők foglalkoztatására és a tinédzserek kockázatos viselkedésére. Az új törvények 165 000 nem migráns gyermek vizsgálata eredményeként azt a vélelmet támasztották alá, hogy az egyenlő idejű váltott gondoskodás szolgálja a gyermekek érdekét legjobban. Jogos volt az a jogalkotói szándék, hogy a szülők nézeteltérése ne legyen elegendő a váltott gondoskodás bíróság általi megtagadásához. A váltott gondoskodást elrendelő bírói döntések és egyezségek a vizsgált időszakban drasztikusan nőttek, az összes válás tekintetében négyszeres értéket értek el, hat év alatt a reformok előtti 10,3%-ról nagyjából 40,0%-ra nőttek.[9] Ezek a váltott gondoskodást támogató törvények nem vonatkoztak a közös felügyelet státuszára, amely Spanyolországban a válás után már korábban alapértelmezetté vált. Ez a kontextus tehát ideális környezetet kínált a válás utáni váltott gondoskodás irányába történő drasztikus elmozdulás hatásainak tanulmányozására, elkülönítve a felügyeleti jog egyéb változásaitól. A tanulmány készítői kihasználták az értékeléskor a jogi reformok eltérő időzítését az egyes tartományokban, és így azonosítani tudták az új törvények regionális hatásait. Az elemzés feltárta, hogy a váltott gondoskodást elősegítő törvények változása a közös szülői nevelés, felügyelet előfordulásának jelentős növekedéséhez vezetett.