A szövetkezetekről szóló 2006. július 1-jén hatályba lépett 2006. évi X. törvény (Szvt.) látszólag azonos rendelkezéseket tartalmaz a tagkizárásra nézve a korábban hatályban volt - a szövetkezetek működésére 2007. július 1-jéig még alkalmazott - 1992. évi I. törvény és 2000. évi CXLI. törvény szabályaival. A hatályos és korábbi szabályozás tüzetes összevetésével azonban "árnyalatnyi" különbségek felfedezhetők, és e "finom" különbségek joghatásukat tekintve, a kizárásra jogosult szerv, s a tagkizáró határozattal szembeni jogorvoslat rendje tekintetében értelmezési, jogalkalmazási kérdéseket vetnek fel.
A kizárás speciális szabályai között mindkét "régi törvény" anélkül, hogy a testületet nevesítette volna, egységesen az "alapszabályban meghatározott kizárásra jogosult szervről" beszélt, kimondva, hogy a testületi szerv ülésére a tagot meg kell hívni, valamint, hogy a kizárásról hozott határozat ellen - ha azt nem a közgyűlés hozta - a közgyűléshez lehet fordulni. Az 1992. évi I. törvény továbbá azt is kimondta, a közgyűléshez fordulás lehetősége nem érinti a bírósági út igénybevételének lehetőségét. (1992. évi I. törvény 50. §, 2000. évi CXLI. törvény 63. §) A hatályos szabályozás sem a testület, sem a jogorvoslat tekintetében nem ilyen egyértelmű.
A tagkizárás részletes szabályait az Szvt. 63. § tartalmazza. Az (1) bekezdés úgy rendelkezik, a szövetkezet igazgatósága kizárhatja azt a tagot, aki - neki felróható módon - a szövetkezet érdekeit sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít [a) pont], vagy a tagsági jogviszonyból eredő kötelezettségeinek - az alapszabályban meghatározott időtartam alatt - felszólítás ellenére sem tesz eleget [b) pont].
A (2) bekezdés értelmében a tagot az igazgatóság ülésére meg kell hívni, és a határozatot az érintett taggal írásban is közölni kell. A (3) bekezdés szerint az igazgatóság határozatával szemben a tag a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül a közgyűléshez fordulhat. Végül az említett jogszabályhely azt is kimondja, a tag a közgyűlés kizárásról hozott, vagy a kizárást megerősítő határozatának felülvizsgálatát a bíróságtól kérheti, a 18. §-ban foglaltak szerint.
Az Szvt. 14. § (2) bekezdés o) pontja értelmében az alapszabályban rendelkezni kell a kizárás szabályairól. (Egyebet ehelyütt a törvény nem tartalmaz.)
A közgyűlés hatáskörét felsoroló 20. § (2) bekezdés t) pontja szerint a közgyűlés hatáskörébe tartozik az alapszabályban meghatározott esetekben a tag kizárása, illetőleg a tagot kizáró határozat felülvizsgálata.
Az Szvt. alapszabályra, a közgyűlés hatáskörére és a kizárásra vonatkozó idézett rendelkezéssel összevetéséből következően tehát a hatályos szabályozás szerint a kizárásra jogosult testület (szerv) az igazgatóság és/vagy a közgyűlés lehet. A szövetkezet alapszabályában kell rendelkezni a tag kizárására jogosult testületről, illetve testületekről. Amennyiben pedig mindkét szerv - igazgatóság és közgyűlés - hatásköri felhatalmazást kap, úgy a hatáskör megosztását világosan, egyértelműen szabályozni kell, éspedig úgy, hogy adott ügyben - tagot érintően - bizonytalanság, vita nélkül megállapítható legyen az eljárásra jogosult testület. A szabályozás során továbbá a tagok (tagi csoportok) jogegyenlősége is érvényesülő szempont kell, hogy legyen. Nyilvánvalóan indokolt lehet, s jogszabályi akadálya sincs például annak, hogy a hatáskört főszabályként az igazgatóságra ruházzák, azonban az igazgatósági tagok kizárását a közgyűlés hatáskörébe utalják. Más tag (tagi csoport) esetében általában nincs olyan összeférhetetlenség, amely az eltérést megalapozná.
(A társasági jogban a helyzet fordított, a kizárásról csak perben születhet döntés, a legfőbb szerv csak a perindításról határozhat.)
Amennyiben a kizárásról a közgyűlés határozata rendelkezett, a jogorvoslati lehetőség egyértelműen a 18. §-ban szabályozott per. Tekintettel arra, hogy a törvény a perindítási határidőt egységesen a "határozathozatalról való tudomásszerzéstől" számított harminc napos jogvesztő határidőben állapítja meg - kizárási perek esetén sem téve különbséget -, ha a tag a közgyűlésen jelen volt, nyilvánvalóan a közgyűlés időpontja minősül a harminc napos határidő kezdő időpontjának. Ha pedig a tag a közgyűlésen nem volt jelen, úgy figyelemmel arra, hogy az Szvt. 63. § (2) bekezdése kötelezően előírja a határozat írásbeli közlését a taggal, - s e rendelkezés értelemszerűen akkor is irányadó, ha a kizárás közgyűlési hatáskör - a tudomásszerzés bizonyított időpontjának a közlés időpontja minősül, ettől számítandó a harminc napos perindítási határidő.
Az nem kétséges, hogy a tagot a 63. § (3) bekezdésében írtak értelmében megilleti az a jog, hogy a "határozatról való tudomásszerzéstől" számított harminc napon belül a közgyűléshez forduljon. E "belső" ("házon belüli") jogorvoslat igénybevétele esetén tehát az igazgatóság határozatát a közgyűlés vizsgálja felül, amely nyilvánvalóan hatályon kívül helyezheti az igazgatóság határozatát, vagy a kizárás időpontja tekintetében azt meg is változtathatja [63. § (4) bekezdés c) pont], vagy az igazgatósági határozatot hatályában fenntarthatja, "megerősítheti".
Utóbbi esetben a tag az Szvt. 63. § (3) bekezdésének utolsó fordulata értelmében a közgyűlés határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a 18. §-ban foglalt szabályok szerint indíthat pert. Ilyenkor tehát a perbeli felülvizsgálat tárgya a közgyűlés határozata. Az érintett tag a közgyűlési határozat jogsértő voltára hivatkozhat a közgyűlés bármely alaki, tartalmi hibájára, és/vagy ezen keresztül az alapul szolgáló igazgatósági határozat alaki, vagy tartalmi hibájára is. Jogsértővé teszi például a közgyűlés "megerősítő" határozatát, ha a kizárásról olyan igazgatósági ülés döntött, amelyre az érintett tagot nem hívták meg, vagy az is, ha a határozat tartalmilag megalapozatlan, például, mert a felhozott indokok nem alapozhatják meg a kizárást, vagy ha éppen a közgyűlés összehívása volt jogszabálysértő, például, mert a napirendek között nem szerepelt az igazgatóság kizárásról szóló határozatának felülvizsgálata.
Kérdés lehet azonban, hogy a tag az említett "házon belüli" jogorvoslatot köteles-e igénybe venni, az Szvt. 18. §-ában foglaltak szerinti perindításnak előfeltétele-e a "házi" jogorvoslat kimerítése, vagy esetleg a tag az igazgatóság kizáró határozatával szemben nyomban a bírósági utat veheti igénybe.
A helyes megoldás minden bizonnyal az utóbbi, vagyis a közgyűléshez fordulás pusztán lehetőségként értelmezendő, amely azonban nem zárja el a tagot bírósági út közvetlen igénybevételétől. Az ellenkező értelmezés hátrányosan érinthetné azon tagokat, amelyeknek kizárásáról az igazgatóság rendelkezik azon tagokkal szemben, amelyeknek a kizárása a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A közgyűlési felülvizsgálat kényszerű, kötelező közbeiktatása ugyanis mindenképpen meghosszabbítaná a bizonytalan jogi helyzetet, esetlegesen a tag akarata ellenére kedvezőtlenül elnyújtva a jogorvoslat lehetőségét. Adódhatnak ugyanis olyan helyzetek, amikor a tag az előre vélhetően esélytelen közgyűléshez fordulás helyett nyomban a bírósági utat kívánja igénybe venni, s ettől elzárása indokolatlan megkülönböztetést, joghátrányt jelentene. (Más a helyzet akkor, ha a tag saját választása, belátása szerint fordul a bírósági út helyett, (azt "megelőzően") a közgyűléshez.
Az előbbiekből következően azonban arra sincs mód, hogy azokban az esetekben, amikor a tagkizárás igazgatósági hatáskör, az alapszabály kizárja a közgyűléshez fordulást, megfosztva ezzel a tagokat a törvényben biztosított egyik jogorvoslattól. Ilyenkor tehát a jogorvoslat megválasztásának joga a tagot mindenképpen megilleti.
Az Szvt. a közgyűlés sajátos jogorvoslati hatáskörével kapcsolatos szabályozást, a közgyűlés intézkedési kötelezettségével kapcsolatos előírást nem tartalmaz. A törvény már hivatkozott 14. § (2) bekezdés o) pontja értelmében azonban a kizárás szabályairól az alapszabályban kell rendelkezni. Helyes ezért, ha az alapszabály arról is rendelkezik, mi a követendő eljárás, ha a kizárt tag a közgyűléshez fordul. Ilyen rendelkezés hiányában is nyilvánvaló azonban, hogy az Szvt. 20. § (5) bekezdése értelmében rendkívüli közgyűlést kell összehívni, ha az érintett tag a kizárásáról hozott igazgatósági határozat felülvizsgálatát a közgyűléstől kéri. ■
Visszaugrás
