"Hírek a Neverland farmról" tárggyal, Michael Jackson állítólagos öngyilkosságának hírével keringett egy email tavaly nyáron: a gyanútlan felhasználók részére az emailben szereplő linkre kattintva máris egy trójai programot töltöttek le számítógépükre. A számítógép így vált (a szaknyelv szerint) "zombivá", amely az említett trójai program segítségével, a felhasználó tudta nélkül akár több millió spamet is képes továbbítani. A CipherTrust IT biztonságtechnikai cég elemzése szerint a világon kb. 7,5 millió zombiszámítógép működik: 24% Kínában, 9,5% az USA-ban. Az összes spamszerver 90%-a Tajvanon, Kínában és az USA-ban található. Ugyanezt a tendenciát igazolja a "Marshal's Threat Research and Content Engineering (TRACE) Team" 2007. februári felmérése is.[1] A spamhaus.org spamfigyelő szolgálat szerint az interneten terjedő spamek 80%-a összesen 200 feladótól származik.[2]
A fent említett spam azonban csak egy a legextrémebbek közül. A spamek küldői néha a legképtelenebb dolgokat próbálják eladni a felhasználóknak: a gyakorlatban akadt példa a kutyaugatás angol nyelvre fordítását ígérő "tolmácsgépet" reklámozó emailre is. A Clearswift IT tartalombiztonsági cég felmérése alapján a spamek legnagyobb része (kb. 50%-a) gyógyszeripari tárgyú, a sorrendben közvetlenül ezután következnek a pénzügyi-és egyéb termékértékesítéssel kapcsolatos, majd a pornográf tárgyú spamek. Gyakoriak a szaknyelven "életstílus" spamnek nevezett levelek is, melyek szezonálisan, egy-egy nagy keresletre számot tartó termékkel (pl. iPod) kapcsolatban érkeznek. Becslések szerint az interneten keringő levelek több mint 50%-a spam, ez pedig a hálózatok zavartalan működésének akadályozásával, az érintett számítógép felhasználója munkára fordítható idejének csökkentésével és a spam elleni védekezésre fordított kiadások növelésével mind a felhasználóknak, mind az üzleti szférának is jelentős kiadásokat okoz. A Ferris Research kutatóintézet becslése szerint a spamek által az üzleti szférában okozott kár már 2005-ben 50.000.000,- USD-t tett ki, és minden okunk megvan azt feltételezni, hogy ez a szám évről évre nő: egyes vélemények (pl. Steven Linford, a spamhaus.org vezérigazgatója) szerint ugyanis ha a jelenlegi trend folytatódik, a spamek aránya az email-forgalmon belül akár 99% is lehet.[3]
Érdemes megemlíteni, hogy a spammerek nemcsak automatikus rendszerek használatával küldhetnek emailt, akad példa hagyományos (de korántsem legális) adatszerzésre is: 2005 augusztusában 1 év szabadságvesztésre ítélték az AOL korábbi munkatársát, mert a bíróság bizonyítottnak találta, hogy 30.000.000 AOL felhasználó személyes adatát adta el jogosulatlanul harmadik személyeknek. Az eljáró bíró az ítélethozatal során állítólag megjegyezte, hogy ő maga is a sok spam miatt bontotta fel az AOL-lal kötött szerződését.
A spam előnye, hogy viszonylag könnyen és olcsón elküldhető. Jeremy Jaynes, az USA egyik leghírhedtebb spammelője például egy átlagos hónapban mintegy 400.000-700.000,- USD közötti összeget keresett a spammeléssel.
A fenti jelenség által érintett szereplők közül a jogalkotónak is feladata, hogy megvédje a magánszférát és az üzleti érdekeket. A spam elleni védekezés fontosságát ugyanakkor - feltehetőleg az internetes reklámpiacban rejlő lehetőségek növekedésével egyidejűleg - az üzleti szféra is felismerte: számos IT cég bővíti profilját az ezzel a tevékenységgel, akár a vonatkozó technológia/know-how megszerzésével, vagy magának a fejlesztő cégnek a felvásárlásával.[4] A téma vizsgálata különösen aktuális, ugyanis 2006. január hatállyal Magyarország is részletes, a vonatkozó európai uniós szabályoknak megfelelő törvényi szabályozást alkotott az elektronikus hirdetésekkel kapcsolatban.
A jelen írás röviden bemutatja az elektronikus levelekkel kapcsolatos hatályos európai uniós szabályozást (ideértve a magyarországi szabályozást is), rövid kitekintéssel az Amerikai Egyesült Államokra (USA), majd ismerteti a jogszabályok gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos legfontosabb USA-béli és európai uniós eseteket, ezt követően pedig néhány mondat erejéig kitér a spammel kapcsolatos jövőbeni jogi kérdésekre, kilátásokra. A jelen írás nem tárgyalja a spammel kapcsolatos technikai részletek, illetve a jogi szabályozás jogtörténeti szempontból való bemutatását, utóbbi ugyanis részletesen megtalálható Vikman László[5] és Ormós Zoltán[6] vonatkozó publikációiban.
A Sophos biztonságtechnikai cég felmérése[7] szerint a spamforgalom mintegy fele az
- 41/42 -
USA-ból származik, egységes, szövetségi szintű fellépésre azonban csak 2003-ban került sor.
Tagállami szinten már korábban is törvényben tiltották a spamküldést: 2003-ban Kalifornia állam 1998. évi antispam törvénye alapján a bíróság a PW Marketing LLC nevű cég tulajdonosait "hogyan küldjünk spamet?" típusú "tanácsadó" spa-mek kéretlen küldéséért 2.000.000,- USD pénzbüntetésre ítélte és 10 évre eltiltotta az internetes marketingtevékenységtől. A tagállami szintű törvények ugyanakkor könnyen támadhatók azon az alkotmányos alapon, hogy indokolatlan mértékben akadályozzák a szólásszabadságot és az adott tagállamon kívüli kereskedelmet (Maryland állam antispam törvényét például azért nyilvánították alkotmányellenesnek, mert hatálya minden Maryland-ben tartózkodó felhasználónak küldött üzenetre kiterjedt). Ennek következtében a vonatkozó tagállami jogszabályok hatálya általában szűk: csak és kizárólag a reklámcélú üzenetekre terjed ki (szabadon küldhetők tehát társadalmi célú emailek - ideértve a politikai tárgyú emaileket is), melyek küldése általában csak akkor tiltott, ha az üzenet tartalma valótlan vagy megtévesztő. A legnagyobb előrelépést Virginia állam antispam törvénye hozta: hatálya ugyanis nemcsak a tagállamból küldött, hanem a tagállamon keresztülmenő (routing) emailekre is kiterjed, magában foglalva ezzel a világ email-termésének felét (az AOL székhelye ugyanis Virginában van). A hatályos virginiai törvények alapján 2005-ben (a bevezetőben már említett) Jeremy Jaynes-re több tízezezer (pornográf és "gazdagodj meg gyorsan" típusú) spam kéretlen küldéséért, valamint a feladók személyének meghamisításáért 9 év szabadságvesztést szabott ki a bíróság.[8]
Az USA-ban 2003-ban elfogadott antispam törvény (Controlling the Assault of Non-Solicited Pornography and Marketing Act of 2003, közismert nevén: CAN-SPAM) ez európai uniós keretszabályozástól némileg eltérően részletes (polgári, büntető és közigazgatási elemeket egyaránt magában foglaló) szabályokat tartalmaz a spamekkel kapcsolatban. A rendkívül széles szankciórendszer szerint egy spammelő akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel, illetve 250 USD/spam pénzbüntetéssel sújtható. A CAN-SPAM hatályba lépését követően a legnagyobb internet-szolgáltatók első lépésként mintegy 220 spammmer iránt indítottak keresetet. A CAN-SPAM rendelkezéseit részletesen ismerteti Bayer Judit, Simon Éva és Vikman László[9], így a jelen írásban csak utalásszerűen említeném meg, hogy a törvény hatékonyságát többen is megkérdőjelezik[10]. A bírálók hibául róják fel az opt-out rendszer alkalmazását, valamint azt, hogy magánszemélyek nem, csak internet-szolgáltatók indíthatnak pert a CAN-SPAM alapján. Az sms útján küldött elektronikus hirdetésekre nem terjed ki a CAN-SPAM hatálya, küldésük opt-in rendszer szerint lehetséges.
A vonatkozó joggyakorlattal kapcsolatban a Verizon Wireless nevű társaságot érdemes kiemelni, egyike ugyanis azon cégeknek, akik folyamatosan, több tagállamban perben állnak a tevékenységüket veszélyeztető spammelőkkel. A társaság által indított számos (és többnyire sikeres) per közül megemlíthetjük a Jacob Brown-ügyet, ahol az érintett alperes magánszemélyt a magyar ideiglenes intézkedéshez hasonló intézkedéssel (permanent injunction) kötelezte a bíróság, hogy hagyjon fel az engedély nélküli sms-ek küldésével. A Verizon Wireless legutóbb (2005. novemberében) azért indított pert, mert a Passport Holidays nevű cég a Verizon Wireless állítása szerint kilétét elfedve, automatikus tárcsázó-program segítségével körülbelül 100.000 kéretlen sms-t küldött a Verizon Wireless előfizetői részére.
Az USA joggyakorlatában ugyanakkor problémát okozott a spam fogalmának megfelelő törvényi definiálása. A utahi antispam törvény hatályának érdekes kiszélesítésére tett kísérletet egy utahi ügyvéd, Jesse L. Riddle, amikor a jogszabály alapján pert indított a Los Angeles Times honlapján felbukkanó pop-up hirdetés miatt, hivatkozással arra, hogy az email jogszabályi definíciója ("kettő vagy több számítógép között továbbított elektronikus formájú üzenet, file, adat vagy egyéb információ") magában foglalja a popup hirdetést is, a bíróság azonban - a törvényalkotó szándékát vizsgálva - elutasította ezt az értelmezést.[11]
Az Earthlink keresetére 2003 augusztusában indult az a per, melynek eredményeképpen 2005 januárjában az atlantai kerületi bíróság (a sajtó által csak "Alabama Spam Ring" néven emlegetett, körülbelül 16 fős csoport tagjait) Damon Decrescenzo-t és David Burstyn-t 250.000.000 spam jogtalan elküldéséért egy nyilvánosságra nem hozott összegű kártérítés megfizetésére kötelezte és eltiltotta a további jogsértéstől. Az Earthlink-nek nem ez az első nyertes ügye spammelők ellen: egy korábbi keresete eredményeképpen a bíróság 2003 májusában 16.000.000,- USD kártérítés megfizetésére kötelezte Howard Carmack-t, majd nem sokkal később New York államban személyes adatokkal való visszaélés miatt szabadságvesztésre is ítélték.
Az Egyesült Államok jogi szabályozása a kéretlen faxok küldését is tiltja: 2004 januárjában az FCC a törvény által lehetővé tette legmagasabb, 5.400.000,- USD bírságot szabott ki a Fax.com, Inc. nevű cégre, mert az 489 alkalommal sértette meg a kéretlen reklámcélú faxok küldését tiltó jogszabályt (Telephone Consumer Protection Act). A bíróság elutasította a Fax.com, Inc. érvelését, miszerint a jogszabályi tiltás az Alkotmány szabad véleménynyilvánítást lehetővé tevő rendelkezéseibe ütközik. A kéretlen faxokkal kapcsolatos Egyesült Államok-béli gyakorlattal kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy 2005. július 9-én új szövetségi szintű jogszabály (Junk Fax Prevention Act) lépett hatályba, amely ugyan fenntartja a korábbi tiltó szabályozást, megengedi azonban, hogy a "címzettel fennálló üzleti kapcsolat" (established business relationship) esetén ne legyen szükség a címzett előzetes beleegyezésére. A törvény szerint "címzettel fennálló üzleti kapcsolatnak" minősül minden, az üzenet küldését megelőző 18 hónapban történt adásvételi tranzakció vagy a felek között a megelőző 3 hónapban elküldésre került ajánlatkérés.
Érdemes kiemelni, hogy a CAN-SPAM értelmében felállítandó Robinson-lista (Do Not Spam Registry) elkészítésére azért nem került még sor, mert egyes vélemények szerint egy ilyen lista csak további spamek küldését vonná maga után. Az FTC azt javasolja, hogy az internet-szolgáltatók folytassák a domain szintű feladó-hitelesítési technológiákkal kapcsolatos munkát - ezek megkövetelik, hogy az e-mail arról a domainről érkezzen, amelyet az IP címe tartalmaz.
Mint láthatjuk, az USA legnagyobb IT vállalatai folyamatos jogi harcban állnak a spammerekkel: figyelembe véve azonban azt a folyamatot, hogy a spammerek egyre inkább névtelenül, illetve hamis személyazonossággal, valamint az USA joghatóságán kívül eső területeken működnek, nehéz eldönteni, hogy a spammerek ellen pert indítani a tényleges kár megtérülésének reményében, vagy inkább a jó PR (minden IT cég profiljában jól mutat a spam elleni harc) fenntartása érdekében érdemes.
- 42/43 -
Az EU egységes piaca szükségessé teszi, hogy a vállalkozások és a felhasználók számára egyszerű és az egész EU-ban érvényesülő szabályok álljanak rendelkezésre az elektronikus hirdetésekkel kapcsolatban.[12]
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának keretszabályozását tartalmazó Elektronikus Kereskedelmi Irányelv a spammel csak érintőlegesen foglalkozik (nem tárgyalja többek között az ezzel kapcsolatos felhasználói hozzájárulások kérdését), előírja azonban az elektronikus hirdetéssel (mint információs társadalommal összefüggő valamely szolgáltatás részét képező kereskedelmi tájékoztatás - ide tartozik bármilyen formában megjelenő közlés, amelynek célja, hogy közvetve vagy közvetlenül valamely árut, szolgáltatást vagy arculatot népszerűsítsen) kapcsolatos formai követelményeket, melyek az alábbiak:
• a kereskedelmi tájékoztatás ilyen jellege és az a természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek javára a reklámozás történik, világosan azonosítható legyen;
• a promóciós ajánlatok (pl. árengedmények, bónuszok és ajándékok), ha megengedettek abban a tagállamban, amelyben a szolgáltató letelepedett, ilyen jellege világosan azonosítható legyen, és igénybevételük feltételei könnyen hozzáférhetőek, valamint világosan és egyértelműen meghatározottak legyenek; és
• a promóciós vetélkedők vagy játékok, ha megengedettek abban a tagállamban, amelyben a szolgáltató letelepedett, ilyen jellege világosan azonosítható legyen, az azokban való részvétel feltételei pedig könnyen hozzáférhetőek, valamint világosan és egyértelműen meghatározottak legyenek.
Jelenleg az elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos legfontosabb európai uniós jogi rendelkezéseket az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Irányelv 13. cikkében (Wem kívánt tájékoztatás) találjuk meg.[13] Az irányelv általános jelleggel kimondja, hogy az emberi beavatkozás nélküli automatizált hívórendszerek (automatikus hívóberendezések), telefax (fax) berendezések, illetve elektronikus levelek[14] közvetlen üzletszerzési célból történő használata kizárólag az ahhoz előzetesen hozzájáruló természetes személy előfizetők vonatkozásában lehetséges.
A fenti általános szabály alól kivétel csak akkor lehetséges, amennyiben egy természetes vagy jogi személy - a vonatkozó adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban - elektronikus levelezés céljából megszerzi ügyfeleitől elektronikus elérhetőségi adataikat egy termék vagy szolgáltatás értékesítése során, ugyanaz a természetes vagy jogi személy ezeket az elektronikus elérhetőségi adatokat felhasználhatja saját hasonló termékeivel vagy szolgáltatásaival kapcsolatos közvetlen üzletszerzési célra, feltéve, hogy az ügyfelek számára - az adatok gyűjtésekor és minden egyes üzenet küldésekor, amennyiben az ügyfél az ilyen felhasználást első alkalommal nem tagadta meg - egyértelműen és kifejezetten lehetőséget biztosít arra, hogy az elektronikus elérhetőségi adatok ilyen célú felhasználása ellen díjmentes és egyszerű módon kifogással élhessenek. Fontos megjegyezni, hogy a hatályos magyar jogszabályok továbbra sem tartalmazzák az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Irányelv ezen ("soft opt-in" szabályként emlegetett) rendelkezését.
Az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Irányelv előírja továbbá, hogy természetes személy előfizetők számára díjmentesen kell biztosítani, hogy a közvetlen üzletszerzési célú, nem kívánt tájékoztatás a fentiektől eltérő esetekben ne legyenek megengedettek az érintett természetes személy előfizetők hozzájárulása nélkül, vagy azon természetes személy előfizetők tekintetében, akik nem kívánnak ilyen jellegű tájékoztatást kapni; az e két lehetőség közötti választást a nemzeti jogszabályokban kell szabályozni.
Minden esetben tilos az olyan, közvetlen üzletszerzési célú elektronikus levelezés folytatása, amely elrejti annak a feladónak a személyazonosságát, akinek a nevében a tájékoztatás történik, illetve amely nem tartalmaz olyan érvényes címet, amelyre a címzett elküldhetné az ilyen tájékoztatás további küldésének megtiltására vonatkozó kérését.
A tagállamok biztosíthatják továbbá, hogy a természetes személyeken kívüli előfizetők jogos érdekei a nem kívánt tájékoztatás tekintetében kellő védelmet élvezzenek. Magyarország a vonatkozó szabályozás megalkotásakor élt ezzel a lehetősséggel, és a védelmet kiterjesztette a nem természetes személy jogalanyokra is.
A Bizottság az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Irányelvben foglalt rendelkezések gyakorlati végrehajtásával kapcsolatos javaslatait a spammel kapcsolatos 2004. január 22-én kibocsátott Közleményében[15], illetve a kéretlen levelek, a kémprogramok (spyware-ek) és a rosszindulatú szoftverek elleni küzdelemről szóló 2006. november 11-én kelt Közleményében[16] határozta meg.
A Bizottság által azonosított és javasolt kérdések közül a legfontosabbak:
• a fogyasztók és piaci szereplők tudatosságát növelő lépések,
• megfelelő panaszkezelési és hatékony szankciórendszer meghatározása (különös tekintettel a határokon átnyúló panaszok kezelésére és harmadik országokkal való nemzetközi együttműködésre),
• önszabályozási mechanizmusok (pl. megfelelő rendelkezések beépítése a mobil, illetve internetszolgáltatók előfizetői szerződéseibe, etikai kódexek kidolgozása) támogatása,
• az iparági szereplők/fogyasztók között kölcsönös információáramlás biztosítása,
• technológiai eszközök, műszaki megoldások (pl. szűrőprogramok[17], hálózatfigyelő és támadásészlelő szoftverek) igénybevétele.
A Bizottság a 2006. évi közleményének következtetései között megállapította, hogy noha történtek lépések, az EU egészét tekintve a spamek, a spyware-ek és a rosszindulatú szoftverek elleni küzdelemben még nem történt elegendő előrelépés, így a Bizottság a továbbiakban is figyelemmel kíséri a lépések végrehajtását, és 2008-ig megállapítja, hogy van-e szükség további intézkedésekre (akár új jogszabályjavaslatok formájában is).
Európában a spammel kapcsolatos perek és hatósági eljárások még korántsem olyan gyakoriak (és értékűek), mint az Egyesült Államokban, ennek oka az internetes reklámpiac még viszonylagos fejletlenségében keresendő - tekintettel azonban a piac növekedésére, az elkövetkező években minden bizonnyal számíthatunk spammel összefüggő jogvitákra. Az első (email és sms) spammel kapcsolatos, nagyobb nyilvánosságot kapott bírságokat (online (www.spamklacht.nl) benyújtott panaszok nyomán) a holland elektronikus hírközlési felügyelet (OPTA) szabta ki 2004-ben: 42.500,- EUR bírságot egy magánszemélyre (gyógyszerekkel kapcsolatos kéretlen emailek miatt), 25.000,- EUR bírságot a Groenendaal Uitgeverij B.V.-re (pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kéretlen emailek miatt), 20.000,- EUR bírságot pedig a Stichting Yellow Monday[18] nevű alapítványra (amellett, hogy a fogadó félnek 1,10 EUR költséget számoltak fel üzenetenként, nem is biztosítottak számára megfelelő lehetőséget a leiratkozásra). Történetének legnagyobb (75.000 EUR összegű) bírságát 2007. februárjában szabta ki az OPTA egy
- 43/44 -
magánszemélyre, aki 9 milliárd spam elküldésével körülbelül 40.000 EUR-nak megfelelő összeget keresett[19]. Az OPTA egyébként is élen jár a spam elleni küzdelemben: a franciaországi (CNIL) nevű szervezettel nyomozati célból történő adatcserével kapcsolatos együttműködési megállapodást kötött.[20]
Az Egyesült Királyságban az első pert a Media Logistics UK nevű társaság ellen indította egy, a társaságtól kéretlen emaileket és faxüzeneteket kapott magánszemély (Nigel Roberts). A társaság nem volt hajlandó felfedni, hogy milyen forrásból jutott Nigel Roberts elérhetőségéhez. 2005 októberében a per megegyezéssel és az alperes által fizetett kártérítéssel zárult.
2004-ben az Aircom nevű dán telekommunikációs céget 15.000 spam elküldéséért 56.000,- EUR bírságra büntette az illetékes fogyasztóvédelmi bíróság.
Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályokat a jogalkotó legutóbb 2006. január 1-i hatállyal módosította. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) új, 14. §-a az Elektronikus Kereskedelmi Irányelv 6. cikkével összhangban előírja, hogy világosan és egyértelműen azonosítható módon tájékoztatást kell adni:
• az elektronikus hirdetésnek hirdetés jellegéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára;
• az elektronikus hirdető, illetve elektronikus hirdetés elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján történő küldése esetén a valós feladó személyéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára;
• a különleges ajánlat - különösen az árengedmény, a jutalom- és ajándéksorsolás - ilyen jellegéről, továbbá könnyen hozzáférhetővé kell tenni az ajánlati felhívás részleteit;
• a sorsolásos játék és más szerencsejáték ilyen jellegéről, illetve könnyen hozzáférhetővé kell tenni a részvétel feltételeit.
Az első két alpontban foglalt szabályok megsértése esetén az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője is felelősséggel tartozik, a második két alpontban foglalt szabályok megsértéséért csak az elektronikus hirdető tartozik felelősséggel. Fontos megjegyezni, hogy a fenti szabályok a küldés/közzététel formájától függetlenül valamennyi elektronikus hirdetésre alkalmazandók, így többek között a honlapok reklámcsíkjaira vagy a felugró (pop-up) ablakokra is.
A 14. § további rendelkezései az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával küldött elektronikus hirdetéseket szabályozzák. A törvény az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Irányelv 13. cikkével összhangban kimondja, hogy elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján kizárólag az igénybe vevő egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető elektronikus hirdetés. Nem kerül meghatározásra, hogy mi minősül az elektronikus levelezéssel egyenértékű egyéni kommunikációs eszköznek, de az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Irányelv, valamint a Magyar Reklámetikai Kódex rendelkezéseire[21] is figyelemmel az sms és az mms minden bizonnyal ide tartozik.
A küldés során tájékoztatni kell a címzettet arról az elektronikus levelezési címről és egyéb elérhetőségről, ahol az elektronikus hirdetések információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával történő küldésének megtiltása iránti igényét bejelentheti. A korábbi szabályozás szerint a hozzájáruló nyilatkozatot írásbeli formában kellett megtenni, 2006. január 1-jétől azonban a hozzájáruló nyilatkozat bármely olyan módon tehető, amely lehetővé teszi a hozzájáruló nyilatkozatot tevő személy azonosítását, valamint a hozzájárulás önkéntes és a megfelelő tájékoztatás birtokában történő kifejezését.
Az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője köteles nyilvántartást vezetni azokról a személyekről, akik náluk hozzájáruló nyilatkozatot tettek. A nyilvántartásban rögzített - az igénybe vevőre vonatkozó - adatok harmadik fél számára kizárólag az igénybe vevő előzetes hozzájárulásával adhatók át. A hozzájáruló nyilatkozat bármikor korlátozás és indokolás nélkül, valamint ingyenesen visszavonható - ebben az esetben a nyilatkozó nevét a nyilvántartásból haladéktalanul törölni kell, és részére elektronikus hirdetés a továbbiakban nem küldhető. Az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője nem küldhet elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján elektronikus hirdetést azoknak, akik a nyilvántartásban nem szerepelnek. A küldés tilalma az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató, illetve az elektronikus hirdetés közzétevője által küldendő valamennyi elektronikus hirdetésre vonatkozik. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával küldött elektronikus hirdetésekre vonatkozó szabályok megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője is felelősséggel tartozik.
2006. január 1-jétől az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok megsértése esetén újra az NHH jár el. Az elsőfokú szerv az NHH Hivatala, az elsőfokú határozat ellen az NHH Tanácsának elnökéhez lehet fellebbezni. Ha az NHH a jogsértést bizonyítottnak találja, elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, valamint - 50.000,-forinttól 500.000,- forintig terjedő összegű - elektronikus kereskedelmi bírságot szabhat ki. A bírság összegét az NHH az eset összes körülményeire - így különösen a fogyasztók érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt jellegére - tekintettel határozza meg. Tárhely-szolgáltatóval, mint az elektronikus hirdetés közzétevőjével szemben elektronikus kereskedelmi bírság kiszabásának nincs helye. A felügyeleti eljárás kérelemre indul, ha az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok megsértése valakinek a jogát vagy jogos érdekét sérti. Ha a sérelmet szenvedett fogyasztó személye nem állapítható meg, illetve, ha az igények önálló érvényesítése a sérelmet szenvedett fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás megindítására a fogyasztói érdekképviseletet ellátó közigazgatási szervek és társadalmi szervezetek is jogosultak. Az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályokat
- 44/45 -
megsértő elektronikus hirdetés közzétételét követő egy éven túl nem indítható meg. Ha az érdekelt fél személyhez fűződő jogainak megsértéséről egy éven túl szerzett tudomást, meg kell vizsgálni, hogy a jogosult követelését menthető okból nem tudta-e érvényesíteni. Amennyiben az ok menthető, a követelés az akadály megszűnésétől számított egy éven belül érvényesíthető. Az elektronikus hirdető indokolt esetben - az eset körülményeire való tekintettel, figyelemmel az elektronikus hirdető és az egyéb érdekeltek törvényes érdekeire - elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályoknak való megfelelőség bizonyítására kötelezhető. Az NHH határozatban ideiglenes intézkedéssel megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését, ha erre - az érdekeltek jogi vagy gazdasági érdekeinek védelme miatt - halaszthatatlanul szükség van. Az ideiglenes intézkedés elrendelése tárgyában az NHH haladéktalanul, soron kívül köteles határozni.
Az NHH illetékeseinek beszámolója alapján a bejelentések száma tavalyhoz képest jelentősen megemelkedett, a fax, illetve sms útján küldött spamek aránya azonban jóval kevesebb, mint az email útján küldötteké. Az érintett üzenetküldők a legtöbb esetben olyan vállalkozások, akik a vonatkozó jogi szabályozást annak megfelelő ismerete hiányában szegik meg. Többször hitték az üzenetküldők, hogy egy email-cím nyilvános (pl. fórumon való) hozzáférhetősége már megalapozza az üzenetküldés jogszerűségét. Általános gyakorlat, hogy a spam maga egy engedélykérő levél, amelyben a feladó arról tájékoztatja a címzettet, hogy a levél az Ektv. rendelkezéseinek való megfelelés miatt szükséges ahhoz, hogy a küldő a későbbiekben jogszerűen küldhessen hirdetést a címzett számára. Az NHH hangsúlyozza azonban, hogy ez a gyakorlat a jogszabály téves értelmezésén alapul és jogsértő. Az NHH néhány esetben (általában a visszatérő jogsértések esetén) néhány 100.000,- forintos bírságot is kiszabott. Érdemes megemlíteni, hogy az NHH jogköre egyes európai uniós hatóságoknál jóval szűkebb - az OPTA például IP-címet szerezhet meg, illetve számítógépet foglalhat le, ami jelentősen javíthatja a spam elleni küzdelem hatékonyságát.
Az NHH mint első fokú hatóság legutóbb 2006. júliusában 100.000 Forint bírságot szabott ki egy elektronikus hírközlési szolgáltatónak minősülő hirdetési szolgáltatóra, amely kéretlen sms-ek véletlenszerűen kiválasztott mobilszámokra való elküldésével megsértette az Ektv. 14.§ (7) bekezdésében foglalt, a hirdetés elküldéséhez az igénybe vevő egyértelmű és előzetes hozzájárulását megkövetelő rendelkezését. Az NHH illetékesének tájékoztatása szerint jelenleg két ügyben van bíróság előtt az NHH határozata: az egyik ügy érdekessége, hogy a spammelés miatt megbírságolt személy azt állítja, hogy nem ő küldi a kéretlen emaileket (ennek vizsgálata a "bizonyítási eljárás megfelelősége" miatt fontos), a másik ügyben pedig a bíróságnak kell eldöntenie, hogy a fax formájában küldött spam az Ektv. hatálya alá tartozik-e (az NHH értelmezése szerint igen).
A hatályos magyar szabályozás szerint elektronikus hirdetéssel összefüggő gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések megtartását a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek ellenőrzik, amelyek a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény szerint járnak el. Ha az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok megsértése a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó szabályokat is sért, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség (kérelemre vagy hivatalból) reklámfelügyeleti eljárást folytat le és a jogsértés megállapítása esetén elrendelheti, hogy a jogsértő hagyjon fel a jogsértő hirdetés közzétételével, illetve megtilthatja, hogy a jogsértő a jövőben újabb jogsértő hirdetést küldjön, valamint bírságot szabhat ki.
Korábban, 2004. január 1-jétől az Ektv. a spamekkel kapcsolatban eljáró hatóságként a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget és a területi felügyelőségeket jelölte meg. Az eljárásban az NHH, illetve jogelődje szakhatóságként működött közre. Az FVF tevékenysége megkezdésekor két lényeges feladatra koncentrált, egyrészt az Ektv. értelmezésére, az eljárás módszereinek kidolgozására, másrészt a fogyasztók minél szélesebb körű tájékoztatására. A hatóság 110 esetben folytatott le ezidáig eljárásokat, amelyek a másodfokú eljárásokban egyöntetűen a jogsértés jogerős megállapítását eredményezték. Az intézkedés a lefolytatott eljárások legnagyobb részében a jogsértő magatartás további folytatásának megtiltása volt, vagyis az FVF a kérelmező által megjelölt emailcím határozatban történő megjelölésével megtiltotta a konkrét esetben bekövetkezett jogsértés folytatását. Az FVF 10 olyan társaságot is azonosított, akik egyszerre több személy részére küldtek kéretlen üzeneteket, vagy a jogsértést tovább folytatták. Ilyenkor a jogsértés halmozott elkövetésére, vagy ismételt tanúsítására tekintettel az első fokú eljárásban bírság került megállapításra, amelynek összege 50.000,- és 100.000,- Ft között mozgott.
A spamküldőkkel szembeni intézkedések a másodfokú eljárásban egy kivétellel jogerőre emelkedtek. A jelzett egy esetben az érintett magánszemély Franciaországban működtetett honlapot és emailcímet, innen küldte ki (nem csak magánfelhasználók, hanem levelezőlisták részére is) kéretlen üzeneteit, amelyekben könyvének megrendelhetőségét, azok árait, a rendelés teljesítésének módját közölte. Keresetében arra hivatkozott, hogy az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezménye szerint küldeménye magánjellegű kommunikáció volt, melyet megillet a szabad véleménynyilvánítás joga, így az semmilyen módon nem korlátozható. A megyei bíróság a keresetet az ügy alapját képező emailek reklámtartalma miatt elutasította, kifejtette, hogy az Ektv. korlátozásait helyesen vette figyelembe az FVF. Az érintett magánszemély a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, de az a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, megismételve a megyei bíróság megállapításait, miszerint reklámot kizárólag a szükséges nyilvántartásba bejegyzett személyek felé lehet küldeni.
A GVH a spamekkel a rendkívül népszerű emeltdíjas sms-szolgáltatásokon (melyek lényege, hogy a szolgáltatásra regisztrált felhasználó fizet a részére általában csengőhangok, vetélkedők céljából küldött sms-ekért) keresztül került kapcsolatba. Versenyfelügyeleti eljárásra végül nem került sor, mert a GVH megállapította, hogy a bejelentett esetekben az egyes társaságok megfelelően tájékoztatták az üzeneteket fogadó fogyasztókat, a szolgáltatás a nagy sajtónyilvánosság[22] miatt mégis általános visszatetszést keltetett a felhasználók között.
Az online közösségek népszerűsödésével megjelentek az azonnali üzenetküldőkön terjedő reklámok, ezáltal természetesen a spamek is (melyek speciális neve "spim"). Becslések szerint 2003-ban világszerte 400 millió kéretlen reklám került elküldésre az azonnali üzenetküldő programokon, ez a szám azonban 2004-re megháromszorozódott. A fent ismertetett jogi szabályozás a spimekre természetesen
- 45/46 -
ugyanúgy vonatkozik, eljárás azonban eddig csak az Egyesült Államokban indult: 2005 februárjában őrizetbe vették Anthony GREco-t, aki a Myspace.com-on tagjainak küldött mintegy 1.500.000 spimet, súlyosbítva azzal, hogy tevékenységének leállítását attól tette függővé, hogy a MySpace.com menedzsmentje kizárólagos marketingszerződést kössön vele. Szintén a MySpace.com indított pert 2007. januárjában a sajtóban csak "spamkirályként" emlegetetett[23] Scott Richter ellen, aki a vádak szerint adathalász módszerekkel fért hozzá a MySpace.com felhasználóinak adataihoz és küldött nekik spimet az üzenőfalon keresztül.
Szintén újkeletű jelenség a Bluetooth vezeték nélküli technológia segítségével elkövetett spammelés, vagyis a "bluejacking"[24], amelynek jogi megítélése egyelőre vitatott - az OPTA legutóbb például nem találta jogellenesnek egy holland reklámügynökség egyes buszmegállók várakozóinak bluetooth segítségével küldött videohirdetéseit, ebben az esetben ugyanis a várakozók előzetesen eldönthették, hogy megnézik-e a videót.
Mint a fentiekben említettem, a jogelméletben felmerült olyan szándék, mely a spamhez hasonlóan jogszabályi szinten tiltaná a pop-up hirdetéseket. Szakértők szerint erre azonban egyelőre nincs szükség: a jogszerűen felbukkanó pop-up hirdetés ugyanis a más formátumban (nyomtatásban, televízióban) közzétett reklámokkal azonos módon kezelendő, a felhasználó gépén jogellenesen elhelyezett spyware vagy mousetrapping technika segítségével felbukkanó pop-up hirdetés elhelyezője ugyanis a versenyjog (fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma), esetleg a reklámjog rendelkezéseinek megsértése alapján támadható. Az USA Utah államában 2004 márciusában külön anti-spyware törvény lépett hatályba (Spyware Control Act), nem sokkal később pedig az Overstock.com már pert is indított a SmartBargains, Inc. ellen, azt állítva, hogy a SmartBargains, Inc. spyware jogtalan felhasználásával helyezett el pop-up hirdetéseket az Overstock.com honlapján. A törvény - az általános adatvédelmi jogszabályokkal összhangban - mindössze annyit ír elő, hogy spyware csak a felhasználó előzetes (szerződés formájában történő) beleegyezésével telepíthető a felhasználó gépére, a spyware készítőjének/telepítőjének pedig biztosítania kell a felhasználó számára a lehetőséget a spyware eltávolítására. További említésre méltó rendelkezése, hogy a spyware segítségével felbukkanó pop-up hirdetés nem akadályozhatja az adott honlap tartalmának olvashatóságát. A törvény alapján honlaptulajdonosok, valamint védjegyek és szerzői jog jogosultjai indíthatnak pert, egyszerű felhasználók nem.[25] Az FTC szintén versenyjogi jogszabályok alapján indított pert a D Squared Solutions, LLC nevű cég ellen, utóbbi ugyanis a Windows Messenger Service segítségével pop-up letiltó szoftvereket reklámozó kéretlen popup hirdetéseket küldött a felhasználók gépére. Az ügy 2004 augusztusában peren kívüli megegyezéssel zárult - a megegyezés értelmében a D Squared Solutions, LLC felhagyott a további jogsértéssel.
Egyértelmű, hogy a spammel kapcsolatos hatósági eljárások csak akkor folytathatóak le, ha az érintett hatóság illetékességét meg tudja alapozni. Az Ektv. 1. § (1) bekezdése szerint az Ektv. rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területéről nyújtott, valamint a Magyar Köztársaság területére irányuló információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra (tehát az elektronikus hirdetőnek/hirdetési szolgáltatónak/a hirdetés közzétevőjének nem kell Magyarországon bejegyezett cégnek lennie ahhoz, hogy az Ektv. hatálya alá essen). A törvényi szabályozás ellenére azonban a külföldi illetőségű küldővel szembeni hatósági eljárás, illetve az ilyen személlyel szemben kiszabott bírság behajtása a gyakorlatban nehézséget okozhat. A fogyasztóvédelmi döntések kölcsönös elismeréséről hivatalos nemzetközi dokumentum, egyezmény vagy viszonosság egyelőre nincs, a kezdeményezések tekintetében azonban érdemes megemlíteni a 2004-ben megindult London Action Plan-t[26] (melyben 27 ország, köztük Magyarország fogyasztóvédelmi hatósági, piaci és civil szervezetei vesznek részt) és az EU INFSO Főigazgatósága keretében működő Contact Network for Spam Enforcement Authorities (CNSA) nevű együttműködést is, továbbá a European Network and Information Security Agency-t is. Az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Irányelvet is több bírálat érte, mert szabályozása nem terjed ki rendelkezéseinek érvényesíthetőségére.
A "Whois" adatbázisok szerepe a szabályozó hatóságok munkájában - az adatvédelmi jogszabályok betartásával - szintén egyre nélkülözhetetlenebb.[27]
Mint azt Ormós Zoltán is megállapítja, a legnagyobb probléma, hogy a legtöbb spam nem Magyarországról vagy az EU-ból érkezik, így hatékony fellépésre csak az eljáró hatóságok közötti megfelelő együttműködés keretében lenne lehetőség. A spamekkel, illetőleg a spammerekkel szemben szükséges nemzetközi összefogás egyik platformja az International Consumer Protection and Enforcement Network, amely 2005-ben a határokon átívelő spam-tevékenység elemzésének céljából "Sweep Day" néven nemzetközi internetes vizsgálatot szervezett, melyen az FVF is részt vett.
Nemzetközi szinten az OECD az a szervezet, amelynek iránymutatásai lehetővé teszik a tagországoknak, hogy egységesen, és hatékonyan lépjenek fel a spam-ek, illetve az internetes csalások ellen. A vonatkozó OECD dokumentum (Anti-Spam Toolkit[28]) szerint a tagországoknak olyan rendszert kell kialakítaniuk, amely lehetővé teszi a különféle információk, mint például a felhasználói panaszok, értesítések, perek, illetve vizsgálatok gyors egymás közti megosztását. Fontos továbbá az eljáró hatóságok jogainak, valamint a vizsgálati és végrehajtási módszerek összhangba hozatala, mert csak így válhat igazán hatékonnyá a spammelők azonosítása és szükség esetén szankciók kiszabása.
Mint azt az Elektronikus Kereskedelmi Irányelv is kimondja, a legfontosabb feladat, hogy a jogalkotó támogassa a piac általi, a megfelelő szűrésre irányuló kezdeményezéseket.[29] Jogilag ugyanakkor a technikai megoldások (spamszűrők) használata sem veszélytelen: 2000-ben a New York-i Harris Interactive közvélemény-kutató cég tíz internetszolgáltató (köztük a Microsoft és az AOL) ellen indított pert és követelt kártérítést, ugyanis az általuk használtak spamszűrő program kiszűrte a Harris Interactive által a jogszabályoknak megfelelően küldött emaileket és azok több millió felhasználó számára váltak hozzáférhetetlenné. A perek végül minden esetben a felek megegyezésével ér véget
- 46/47 -
és az alperes szolgáltatók vállalták annak biztosítását, hogy a Harris Interactive emailjei eljutnak a címzettekhez. Az ehhez hasonló esetek is táplálják az üzleti szféra azon félelmét, miszerint a spamkérdés mind a felhasználók, mind a reklámozók számára megfelelő megoldásáig nem érdemes az email-marketinget fejleszteni. Az üzleti szféra szereplőinek marketingtevékenységük (különösen e tevékenység keretében kibocsátandó vagy már korábban kibocsátott dokumentumok, pl. ügyféllisták, illetve ügyfélprofilok készítése) során figyelniük kell arra, hogy minden esetben megfeleljenek az alkalmazandó jogszabályoknak (pl. reklámcélú email/fax küldésébe való beleegyezés módja, cookie-k elhelyezése, meglévő és lehetséges ügyfelek monitorozása stb.).
Felbecsülhetetlen ugyanakkor a felhasználók folyamatos tájékoztatása, akár a szaksajtón keresztül[30], akár az illetékes szervek által: a spam esetén az ügyfelek rendelkezésére álló eljárási lehetőségeket előremutató módon az NHH is ismerteti honlapján[31]. A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete a Barátságos Internet Fórum keretében információs honlapot[32] hozott létre a spamekről.
A szerző ezúton szeretne köszönetet mondani Dr. Halász Mónikának (NHH) és Kolozsi Sándornak (FVF) az írás elkészítéséhez nyújtott gyakorlati információkért, észrevételekért. ■
JEGYZETEK
[1] Spam volumes hit record high - http://www.marshal.com/pages/newsitem.asp?article=135
[2] In Ramasastry, Anita: In Virginia, Ohio and Maryland Kingpin Slammers Go to the Slammer. http://writ.lp.findlaw.com/ramasastry/20041215.html [2006. november 6.]
[3] A spam gazdaságtanáról (módszerek, költségek) lásd Bedő Iván: Potens üzenetek. HVG 2006/39. p. 60-61.
[4] Lásd például a Deersoft szoftverfejlesztő cég Network Associates általi felvásárlását 2003-ban.
[5] Vikman László: Direktmarketing és spam. http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/vikman_laszlo_dm-spam[jogi_forum].pdf_[2006. november 6.] és A kéretlen elektronikus reklámok jogi szabályozása. http://www.jogiforum.hu/publikaciok/69 [2006. november 6.]
[6] Ormós Zoltán: A hazai spamszabályozásról és A kéretlen reklám üzenet hazai szabályozásáról (Business Online, 2004. október)
[7] Sophos outs 'dirty dozen' spam producing countries http://www.sophos.com/pressofice/news/articles/2004/02/sa_dirtydozen.html [2006. november 6.]
[8] A jogalkotást részletesen elemzi: Ramasastry, Anita: State Laws Rightly Criminalize Fraudulent Bulk Spamming. http://writ.lp.findlaw.com/ramasastry/20041215.html [2006. november 6.]
[9] Bayer Judit - Simon Éva - Vikman László: Az elektronikus úton küldött reklámokra vonatkozó szabályozás áttekintése - Módosítási javaslatok. http://www.nhh.hu/menu4/m4_9/spam_recall_nhh.pdf [2006. november 6.] http://www.hif.hu/dokumentum.php?cid=9169 [2006. november 6.]
[10] Lásd: Ramasastry, Anita: Why the New Federal "CAN Spam" Law Probably Won't Work. http://writ.lp.findlaw.com/ramasastry/20031203.html [2006. november 6.]
[11] Tovább részletek: Ramasastry, Anita: Can Utah's New Ant-Spyware Lay Work? http://writ.lp.findlaw.com/ramasastry/20040601.html [2006. november 6.] és Ramasastry, Anita: Why A Utah Court Was Right to Hold That, Under Utah Law, Pop-up Ads Are Not "Spam". http://writ.lp.findlaw.com/ramasastry/20050112.html [2006. november 6.]
[12] Az alábbiakban ismertetésre kerülő jogszabályoknak az egyes EU tagországokban való implementálásáról lásd: Boardman, Ruth: E-mail marketing in the EU. http://twobirds.com/english/publications/articles/Anti_Spam_Leg_pt_I.cfm [2006. november 6.]
[13] A szabályozás kialakulásának átfogó jogtörténetét Vikman László részletesen ismerteti írásában.
[14] Elektronikus levélnek minősül minden nyilvános hírközlő hálózaton küldött szöveges, hangalapú vagy képi üzenet, amely a hálózatban vagy a címzett végberendezésében addig tárolható, amíg a címzett át nem veszi.
[15] COM (2004) 28 Communication on unsolicited commercial communications or "spam"
[16] COM(2006)688 Communication on Fighting spam, spyware and malicious software
[17] A szűrőprogramok által felvetett kérdésekkel részletesen foglalkozik a 95/46/EK Irányelv 29. cikke alapján létrehozott munkacsoport 2/2006. számú véleménye http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/privacy/docs/wpdocs/2006/wp118_en.pdf
[18] A határozatot (holland nyelven) lásd: http://www.opta.nl/download/Openbare_versie_website_SMS3545.pdf
[19] OPTA: EUR 75.000 fine for spammer http://www.opta.nl/asp/en/newsandpublications/pressreleases/document.asp?id=2126
[20] Zwenne, Gerrit-Jan: OPTA fines spammers http://www.twobirds.com/english/publications/articles/OPTA_fines_spammers.cfm [2006. november 6.]
[21] Magyar Reklámetikai Kódex, 16. cikk
[22] Herman Bernadett: Sms-fogadás ötszázért. http://index.hu/tech/uzlet/sms9255/ [2006. november 6.]
[23] MySpace sues 'Spam King' Richter http://news.zdnet.com/2100-1009_226152230.html
[24] New mobile message craze spreads http://news.bbc.co.uk/Uhi/technology/3237755.stm
[25] Ramasastry, Anita: Can Utah's New Anti-Spyware Law Work? Lásd: 10. lábjegyzet.
[26] http://www.londonactionplan.org
[27] Ezzel kapcsolatban lásd Chris Fonteijn (OPTA) előadását http://gac.icann.org/web/meetings/mtg25/OPTA
[28] http://www.oecd-antispam.org/article.php3?id_article=265
[29] Elektronikus Kereskedelmi Irányelv Preambulum (30)
[30] Lásd például Bodnár Ádám cikkeit a http://www.hwsw.hu oldalon, valamint a http://www.sg.hu hírrovata is rendszeresen foglalkozik a spammel kapcsolatos kérdésekkel, statisztikákkal.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvédjelölt az Ormai és Társai C'M'S Cameron McKenna LLP ügyvédi irodában.
Visszaugrás
