2005. a lépésváltás éve volt az európai közösségi tisztességtelen verseny elleni joganyag kiépítésében: 2005. május 11-én közzétették az Európai Parlament és a Tanács tisztességtelen üzleti gyakorlatokról szóló 2005/29 EK irányelv, melyet 2007. június 12-ig kell a tagállamoknak nemzeti jogrendjükbe átültetni. A közösségi jog eddig nem bővelkedett a tisztességtelen versenyre vonatkozó jogforrásokban: mindössze a megtévesztő reklámokról szóló 84/450/ EK irányelv érintette ezt a területet, amelynek jogharmonizációs hatása mindazonáltal nem volt egyértelműen átütő.[1] Ez volt az oka annak, hogy 1997-ben az irányelvet kiegészítve-módosítva kiterjesztették az összehasonlító reklámra is (97/55 EK irányelv).
Az újabb: a 2005/29 EK irányelv ugyan kifejezetten fogyasztóvédelmi aspektusból, mégis átfogóbb jogharmonizációs célt tűzött ki maga elé: általában a tisztességtelen üzleti gyakorlatokkal kapcsolatban kíván minimális szabályozási szintet előírni a tagállamok jogrendjében, hiszen a komolyabb eltérések a belső piac egységét veszélyeztetik azáltal, hogy a gazdasági versenybeli kiinduló pozíció az egyes vállalatok számára piaconként eltérő.
A másodlagos joganyagba tartozó irányelvek mellett ugyan vannak további specifikus területeket lefedő - pl. dohánytermékek felirataira vonatkozó, vagy a kozmetikumokkal kapcsolatos megtévesztésre vonatkozó - irányelvek, azonban ezek parciális jellegüknél, tárgyuknál fogva nem is célozták meg általánosabb elvek megfogalmazását. Az új irányelv ugyan csak a fogyasztó szemszögéből fektet le szabályokat, vagyis a vállalat-fogyasztó viszonyát (a versenyjogi szakzsar-gonban"business to consumer" -rövidítve: "b2c") érinti, vagyis figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a tisztességtelen üzleti gyakorlatok jó része egyben a versenytársat is hátrányosan érinti (ez az un. "business to business"-reláció -rövidítve: "b2b"). Ettől függetlenül jelentősége igen nagy: első ízben lép az európai jog erre a területre az átfogó szabályozás igényével.
A témakörről közzétett - Heinz Krejci - Jürgen Kessler Susanne Augenhofer által szerkesztett - kötet[2] tehát a legjobbkor jelent meg: az európai jogban a tisztességtelen verseny elleni joganyaggal kapcsolatos "áttörés" egyben az átültetési kötelezettség miatt áttörést eredményez(het) a tagállamok jogában is. A tagállamok jogi szabályozása ugyanis ezen a téren nem egyszerűen komoly eltéréseket tartalmaz, hanem - amint azt Ummenberger-Zierler a bevezetőben[3] megjegyzi - a tisztességtelen verseny elleni joganyag mibenlétével, rendszertani helyével kapcsolatos felfogások is igen különbözőek, olyannyira, hogy egyes jogok egyáltalán nem tartalmaznak a magyar versenytörvény II. és III. fejezetének megfelelő átfogó tisztességtelen verseny elleni kompakt szabály-anyagot, csak egyes rész-területek - pl. a reklám - nyertek jogi szabályozást. A kötet ugyanakkor reflektál arra, hogy 2004-ben jelent meg az új - az 1909-ben megalkotott német tisztességtelen verseny elleni törvényt felváltó - német törvény.
A kötet így ezzel a kettős aktualitással megerősítve tekinti át a tisztességtelen verseny elleni jog legújabb fejleményeit. A szerzők által átfogott perspektíva igen széles: a német és osztrák szerzők természetesen a két jogrendszer szemszögéből elemzik a joganyag helyzetét - az új európai jogi kontextusban. Enzinger áttekintést ad azokról a követelményekről, amelyek elé az osztrák joganyag kerül az új irányelv következtében, Leible alapos elemzésében bemutatja az új német tisztességtelen verseny elleni törvény megszületésének körülményeit, dogmatikai alapjait és tartalmát, Schünemann a jog gazdasági, elemzése szempontjából tekinti át a német és az európai jog helyzetét, míg Kessler alapos, dogmatikailag talán legmélyebben szántó elemzésében mintegy jogfilozófiai szintre emelve vizsgálja a tisztességtelen verseny elleni joganyagnak általános "piackommunikációs" joggá válása folyamatát. Nem kétséges, hogy Kessler fejtegetései mintegy utólagosan visszaigazolják a magyar jog által még az 1984-es versenytörvénnyel választott út helyességét: a versenyjog a maga egészében, és benne a tisztességtelen verseny elleni jog már nem egyszerűen "versenyjog", a gazdasági verseny jogi szabályozása, hanem ennél sokkal több: a tisztességes piaci magatartás joga.[4]
- 119/120 -
Augenhofer tanulmánya már átmenetet képez a fogyasztóvédelem-specifikus kérdéskörhöz: a tisztességtelen vállalati versenymagatartásokból adódó fogyasztói igényeket taglalja, míg Miklitz - logikus folytatásként - a közérdekű keresetindítás lehetőségeit járja körül. Tanulságos magyar szempontból: a küszöbön álló jogharmonizációs jogalkotói döntés meghozatala szempontjából Gamerith és Kucsko tanulmánya, amely az irányelv és a német törvény összefüggéseiben vizsgálja egy osztrák versenyjogi reform szükségességét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
