2016 novemberében tartotta 22. kétéves kongresszusát[1] India fővárosában, Delhiben a Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaság[2] (International Nuclear Law Association/Association Internationale du Droit Nucléaire - INLA/ AIDN, a továbbiakban: Társaság). A kongresszus (amely a Nuclear Inter Jura nevet viseli) a Társaság tagjainak kínál előadási és publikációs fórumot a nukleáris energetika jogi vonatkozásainak témáiban, az itt elhangzó előadások és a közzétett publikációk fontos tudományos hozzáadott értéket jelentenek a nukleáris energetikáról, annak nemzetközi elfogadottságáról vagy az azzal szemben megfogalmazott érvekről való gondolkodáshoz. A Társaság - tagjai révén - sok szállal kötődik egyébiránt a releváns nemzetközi szervezetekhez (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, OECD Nukleáris Energia Ügynöksége), az államok szabályozó hatóságaihoz, az atomenergetikában jelentősebb cégekhez, illetve az energiajoggal, valamint a környezetjoggal is foglalkozó akadémiai szférához.
A Társaság az 1970-es években alakult azzal a céllal, hogy erősítse a nukleáris jogi problémákkal, az atomenergia békés célú felhasználásával, kiemelten pedig a nukleáris biztonság kérdéskörével foglalkozó jogászok közötti kapcsolatokat, elősegítve közöttük az információk áramlását, megosztását, valamint a szakmai, döntően tudományos együttműködés formáinak kialakítását. A nem profitorientált Társaság Alapszabályát 1972-ben fogadták el Brüsszelben (azóta többször módosították), és jegyezték be Belgiumban, belga jog szerint. A Társaság első kongresszusára 1973-ban, a németországi (NSZK) Karlsruhéban került sor.
Mint minden nem-kormányközi tudományos szervezet esetében, a Társaságnál is a bejegyzés helye szerinti állam belső joga (elsősorban polgári joga, egyesületi joga etc.) az irányadó a működésére vonatkozóan. Az alapítása óta eltelt közel fél évszázad alatt tagjainak száma közel 600 főre emelkedett megközelítőleg 60 országból.[3] A Társaságnak a nukleáris jog területén jártassággal bíró és a Társaság céljaival összhangban tevékenykedő természetes személyek lehetnek a tagjai, felvételükről a Társaság testületei (Igazgatótanács - Board of Management) döntenek, a belépés és felvétel tehát korántsem tekinthető automatikusnak. A Társaságnak két főszerve van, a plenáris Közgyűlés (General Assembly) és a szűkebb körű Igazgatótanács (Board of Management). A Társaság mellett természetesen titkárság is működik, brüsszeli székhellyel.
A Társaság vezetésében, az Igazgatótanácsban évek óta tevékenyen részt vállal Lamm Vanda akadémikus, a győri Széchenyi István Egyetem professor emeritusa, valamint az MTA TK Jogtudományi Intézetének kutatóprofesszor emeritusa, aki a Társaság 2001-es budapesti kongresszusának főszervezője, egyidejűleg 2000 és 2001 között a Társaság elnöke, 2001-től pedig annak tiszteletbeli elnöke.
A 2016-os, sorrendben huszonkettedik kongresszust (a Nemzetközi Nukleáris Jogi Társasággal közösen) az indiai Nukleáris Jogi Társaság szervezte, amely egy viszonylag új alapítású tudományos szervezetnek tekinthető, hi-
- 304/305 -
szen csak 2011-ben alakult a nukleáris energia jogának tanulmányozása és kutatása céljával. Indiában az energiabiztonság keretei között az atomenergia kérdése központi szerepet játszik, és az utóbbi években csatlakozott az egyik nukleáris kárfelelősségi szerződéshez is[4] (1997-es nukleáris károkért való kiegészítő kártérítésről szóló egyezményhez - Convention on Supplementary Compensation for Nuclear Damage). Ezek a fejlemények igen fontos előrelépésnek tekinthetők az atomfegyverrel is rendelkező, jelentősebb nukleáris iparral bíró nagyhatalmak nukleáris kárfelelősségi szerződésekkel szembeni, gyakorta tartózkodó és ambivalens viszonyait és érdekeit ismerve.
A 2016-os rendezvény "A nukleáris jog jövője: társadalmi, környezeti és üzleti elvárásokról szólva" (The Future of Nuclear Law: Addressing Societal, Environmental, and Business Expectations) címet kapta, és eme három kulcsfontosságú területen kívánta elősegíteni a közös gondolkodást, a társadalom-környezet-piac (üzlet) triászának egymás közötti kölcsönhatását kiaknázva újragondolni, de legalábbis átgondolni az atomenergia békés célú használatának globális kérdéskörét.
A kongresszuson és ennek kiadott tanulmánykötetében[5] 13 fő kérdéskört érintettek a kongresszus előadói és a tanulmánykötet 38 szerzője. Utóbbiak között szerepel jelen sorok írója is, aki a nukleáris jog környezeti elemeinek feltárását, a környezetvédelmi szempontok nukleáris jogi szerződésekbe - különösen a kárfelelősségi szerződésekbe - való beépítését vizsgálta tanulmányában (The "Green Side" of the Nuclear Regimes - Environmental Aspects and Concerns Within the Field of Nuclear Liability and the Utilization of Nuclear Energy).
A 13 fő érintett téma a következő volt: nukleáris kárfelelősség és biztosítás, a nukleáris energetika finanszírozása, az ipar szerepe új nukleáris létesítmények építésében, az atomenergia regionális energiapolitikába való beilleszthetősége, a nukleáris fenyegetettség és biztonság kérdésköre, radioaktív hulladékkezelés, a civil szervezetek nukleáris energiapolitikai szerepe és a perlés lehetősége, az Iránnal kötött megállapodás, a belső erőművi biztonság kérdése, a fúzió szabályozásának lehetősége, a nukleáris energetika kapcsolata a szellemi tulajdonjoggal és a sugárzástól való védelem jogi kérdései.
Természetesen kiemelt figyelmet kapott továbbá India nukleáris programja, a nukleáris energetika indiai szövetségi szabályozása is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
