2012. január 1-től - az Alaptörvény hatálybalépésétől - az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatának rendje is megváltozott: korábban akár alkotmányossági, akár törvényességi probléma merült fel egy helyi jogszabállyal kapcsolatban, megfelelő indítványra az Alkotmánybíróság járt el; 2012. január 1-től viszont a kizárólag alkotmányossági problémát hordozó esetekben létezik alkotmánybírósági hatáskör a helyi joganyaggal kapcsolatosan. A csak törvényességi, illetve alkotmányossági és törvényességi problémával egyaránt terhelt helyi rendeletet a Kúria, annak is az Önkormányzati Tanácsa vizsgálhatja felül. Ez az írás a Kúria elmúlt két és fél évben meghozott, a helyi adózással kapcsolatos önkormányzati rendeletek felülvizsgálatával kapcsolatos döntéseit és az azokban megfogalmazott elvárásokat kívánja röviden bemutatni,[1] rövid kitekintéssel az Alkotmánybíróság gyakorlatára is.[2]
Magyarország Alaptörvényének 40. cikke kimondja, hogy a közteherviselés részletes szabályait sarkalatos törvények szabályozzák.[3] A 32. cikk (1) bekezdés h) pontja szerint pedig a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről.
A helyi adók vonatkozásában az Alaptörvényen túl az önkormányzatoknak adóztatási tekintetben irányt mutató legfőbb jogszabály a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.), amely értelmében a helyi önkormányzatok a Hatv. alapján és keretei között megalkotott helyi rendelet szerint végezhetnek adóztatási tevékenységét. A Hatv. felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési önkormányzat rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be.[4] Az önkormányzat tehát jogosult, de nem köteles helyi adót bevezetni.[5] Amennyiben az önkormányzat az adóztatás mellett dönt, azaz törvényes jogával él, hogy helyi adónemet vezet be, akkor mindez rendelet formájában realizálódik. A rendeletnek elégséges tartalmaznia az adott adónem bevezetéséről való döntést, az adó mértékét, a törvényi kedvezményeken, mentességeken felül a helyi viszonyok figyelembe vétele alapján esetlegesen nyújtott további adókedvezményeket és/vagy adómentességeket, valamint a rendelet hatálybalépésének napját. Fontos azonban, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes,[6] amit a helyi adók kivetésekor, de különösen a mérték meghatározásakor és a kedvezmények körének rögzítésekor kell figyelembe venni.
A Hatv. 5. és 6. §-ának rendelkezései alapján az önkormányzat adó-megállapítási joga a következőkre terjed ki:
- vagyoni típusú adót (építményadó, telekadó), kommunális jellegű adót, helyi iparűzési adót, vagy ezek valamelyikét bevezesse, hatályon kívül helyezze, módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit;
- meghatározza az adó bevezetésének időpontját és időtartamát;
- az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan megállapítsa;
- a törvényben meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg a kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse;[7]
- a Hatv. és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.
- 111/112 -
A törvényi szabályokkal kapcsolatban - még a korábbi Alkotmányt alapul véve - az Alkotmánybíróság számos követelményt dolgozott ki.[8] Az Alkotmánybíróság többek között rögzítette, hogy
- a helyi adók megállapítása az önkormányzatok számára alapjogként jelenik meg, amely a képviselő-testület hatáskörébe tartozik;
- a helyi adó megállapításának joga a feladatarányosságtól független, a helyi adók az önkormányzatok számára általános finanszírozási alapot jelentenek;
- helyi adó megállapításának joga a törvény keretein belül áll fenn.[9]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy adó a közterhek egyik fajtája, amely nem meghatározott állami vagy önkormányzati cselekményhez kapcsolódik, hanem az adóköteles személyben vagy vagyonában fennálló tényállásokhoz. Az adó egyik fajtája a helyi adó, amelyről akkor beszélünk, ha szabályozása és behajtása helyi szinten történik, ha a belőle származó bevétel a helyi önkormányzatot illeti, és ha az adókötelezettséget keletkeztető tényállások helyi jellegűek. A "helyi" kifejezés területi elvűként értendő, amely a megyét is magába foglalja; a Hatv. azonban csak a települési önkormányzatokra vonatkozóan szabályoz.[10] A helyi adómegállapítási jog a törvény keretén belül áll fenn, amely jelentős mértékű szabadságot biztosít a helyi jogalkotónak. Fontos alkotmányossági elvárásként fogalmazódott meg, hogy a helyi adókról szóló törvény tartalmazzon alsó és felső határokat, amelyek között az önkormányzat rendeleti úton meghatározhatja helyi adórendeletét. A törvény tehát keretet, külső korlátot szab a helyi önkormányzatok adó-megállapítási jogának, amelynek lényege, hogy e korlát túllépése esetén a rendelet magasabb szintű jogszabályba ütközik, amely következtében megsemmisíthető.[11] A helyi adók önkormányzatonként különbözőek.
Amikor a helyi önkormányzat képviselő-testülete helyi adót állapít meg, a "megállapítja" kitétel két tényezőt foglal magában: a szabályozást, valamint az egyedi adókötelezettség meghatározását - a súlypont azonban a szabályozáson van.
Mindennek rövid áttekintése azért volt szükséges, mert a Kúria az Alkotmánybíróság döntéseiben foglalt megállapításokat hasznosítja gyakorlatában.
Az alábbiakban a Kúria Önkormányzati Tanácsa által megfogalmazott elvárásokat mutatjuk be. A Kúria gyakorlatából látható, hogy a helyi adókról szóló rendeletek kapcsán a felhatalmazás kereteinek túllépése okoz gyakran problémát. Az Önkormányzati Tanács több alkalommal bírálta el a Hatv. rendelkezései alapján megalkotott önkormányzati rendeletek törvényességét.
a) A tárgykörben alkotott települési normák kapcsán megállapította, hogy az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében "[a] helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között (...) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről". E felhatalmazás - ha teljes gazdálkodási önállóságot már nem is, de - a helyi adópolitika kialakításában mégis relatíve nagy szabadságot jelent az önkormányzatoknak.[12]
b) A Kúria megállapította azt is, hogy az adó közjövedelem, amely részben a közszolgáltatások anyagi alapja, részben pedig gazdaságpolitikai eszköz, mivel direkt vagy indirekt módon befolyásolja, orientálja a gazdasági élet szereplőinek magatartását.[13] Az adó a helyi közhatalom kezében is eszköz, mivel adópolitikája kialakításakor az önkormányzat gazdaságossági, szociálpolitikai, helyi politikai, a költségvetési egyensúlyt szolgáló avagy egyéb szempontokat érvényesíthet.[14] E szempontok jelennek meg akkor, amikor a helyi önkormányzat mérlegeli a helyi adó bevezetését, dönt arról, hogy a helyi adók melyikét, mikortól, milyen körben és milyen részletszabályokkal vezeti be. A helyi önkormányzat rendeletalkotásának az országos jogszabályi, ezen belül elsődlegesen a Hatv. rendelkezései szabnak korlátokat. A Hatv. - egyebek mellett - korlátokat állít az adómérték megállapításának módjára és maximumára nézve is [elsőként: Köf.5017/2012/4., MK 2012, 95. szám]".[15] A mentességi szabályok megállapítására is csak törvényi keretek között nyílik lehetőség.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
