A feleknek gyakran sikerül megállapodniuk a közös szülői felügyelet gyakorlásáról, és ezzel párhuzamosan a kapcsolattartás módjáról és a gyermektartásdíj mértékéről arra az esetre, ha a közös szülői felügyelet mégsem működne, majd a Pp. 148. § alapján kérik ezen egyezségük bíróság által történő jóváhagyását.
Ami ezután történik, nagyrészt azon múlik, hogy a feleket jó vagy rossz sorsuk melyik bíróság illetékességi területére vetette, a hazai joggyakorlat ugyanis e vonatkozásban egységesnek, nagy jóindulattal sem nevezhető.
A házasság felbontásával kapcsolatos szabályokat a Ptk. 4:21. § tartalmazza. Eszerint
(1) A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt, és annak helyreállítására - az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján - nincs kilátás.
(2) A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik.
(3) A házasságnak a (2) bekezdés szerinti felbontására akkor van lehetőség, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint - ez iránti igény esetén - a házastársi tartás kérdésében megegyeztek, és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.
(4) Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a kapcsolattartás kérdésében nem kell megegyezniük, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk.
(5) A házasság felbontásánál a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni.
Sajnálatos tény, hogy Magyarországon a házasságok magas százaléka (jóval több, mint a fele!) válással végződik.[1] A bontóperek egy jelentős hányadában a felek - saját jól felfogott érdekűkben és nem kis ügyvédi ráhatás következtében - megértik azt, hogy egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb és nem utolsósorban fájdalom-mentesebb, ha a jogszabály által megkívánt kérdésekben egyezséget kötnek, és egyezségük jóváhagyását kérik a bíróságtól. Ahhoz, hogy a járulékos kérdésekben a felek megállapodjanak, minden közreműködő fél - beleértve az ügyvédeket is - kompromisszumkészségére szükség van.
Minden, családi joggal foglalkozó gyakorló jogász - legyen ügyvéd, bíró vagy gyámügyi szakember - tisztában van azzal, hogy nem egyszerű feladat létrehozni a csupa nagybetűs "MEGÁLLAPODÁST" a felek közt. Érvek, ellenérvek ütköztetése és általában hatalmas vita zajlik a járulékos kérdések rendezése kapcsán, komoly pszichológiai háttérjelenségek mellett. Utóbbiaknak az érintettek tipikusan nincsenek a tudatában, de ettől persze a pszichológiai mechanizmusok még nem kevésbé érvényesek az ő esetükben sem. Gyakran a kívülállók számára apróságnak tűnő, a felek számára azonban szimbolikus jelentőséggel bíró kérdésekben tudnak késhegyre menő viták kialakulni, és ha nagy nehezen létrejön egy kompromisszum, ahhoz nagyon veszedelmes bármilyen módon is hozzányúlni, mert szinte törvényszerűen felborul a törékeny egyensúly.[2] A felek megállapodásához erős jogpolitikai érdek is fűződik, hiszen a saját maguknak szabott feltételekhez inkább tartják magukat a válófélben lévő felek, mint ahhoz, amit a bírósági verdikt kimond.
A házasság megromlásának okait és körülményeit a bíróság csak abban az esetben nem vizsgálja, ha a felek minden járulékos kérdésben megállapodnak, vagyis a gyermek tekintetében kompromisszumra jutnak a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, valamint a tartásdíj kérdéseiben is. Az "új" polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény közelebb hozta a köztudathoz a közös szülői felügyelet intézményét,
- 27/28 -
holott már a Csjt. is tartalmazott közös szülői felügyeletre vonatkozó szabályokat. A Csjt. 72. § szerint
(1) A szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják - ellentétes megállapodásuk hiányában - akkor is, ha már nem élnek együtt.
(2) Ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendelt el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta.
Úgy tűnik mégis az új Ptk. hivatott az ablakot szélesre tárni a közös szülői felügyeleti jog egyre gyakoribb alkalmazása előtt. A Ptk. az alábbiak szerint szabályozza a közös szülői felügyelet jogintézményét:
4:164. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]
(1) A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.
(2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.
(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet.
4:165. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok megosztásáról és a közös szülői felügyeletről]
(1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.
(2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.
A gyakorlat számára mindez kiegészítésre szorul, és a bíróság is elvárja, hogy "tartalommal legyen megtöltve" a közös szülői felügyeleti jog gyakorlásának elve, amiről minden esetben tájékoztatást kap az ügyfél, jó esetben már az ügyvédi iroda falai közt. A közös szülői felügyelet megköveteli ugyanis a felektől a szoros együttműködést, az akár napi szinten történő kommunikációt, az információ "szélessávú" áramlását, a gyermekről való tudatos és teljes körű gondoskodást, szinte úgy, mint amikor még együtt élt a család. Éppen ezért azoknak a szülőknek, akik a közös szülői felügyelet gyakorlása mellett döntenek, elsődlegesen azt kell mérlegelniük, hogy vajon képesek lesznek-e a házasság felbontását követően a volt házastársukkal, a gyermekek érdekében, folyamatosan, zökkenőmentesen együttműködni. A válasz ezekben az esetekben tipikusan egy "Természetesen igen... De azért szeretnénk, ha rögzítenénk a tartásdíjra és a kapcsolattartásra vonatkozó megállapodásunkat is, mert ki tudja, mi lesz jövőre vagy még később" - válasz hangzik el a szülők részéről. Ennek elvileg semmi akadálya. Az eljáró ügyvédek megszövegezik a Megállapodást, amely tartalmazza
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
