A tanulmány célja az ENSZ keretében elfogadott instrumentumok azon rendelkezéseinek bemutatása, amelyek az emberkereskedelem nemzeti büntetőjogokban szereplő tényállásának harmonizációjára köteleznek. A regionális nemzetközi szervezetek (így pl. az Európa Tanács és az Európai Unió) keretében elfogadott (az emberkereskedelemre vonatkozó) egyezmények és más instrumentumok hasonló rendelkezéseit csak abból a szemszögből vizsgálom, hogy ezek kialakításánál az ENSZ instrumentumok milyen szerepet játszottak.
Tanulmányom egyáltalán nem foglalkozik azokkal a rendelkezésekkel, amelyek az emberkereskedelem elleni küzdelem komplex eszközrendszerében nem a büntetőjogi tényállások harmonizációját célozzák.[1] Az elemzés hatókörének ilyen leszűkítése természetesen nem jelenti azt, hogy
- 457/458 -
részemről - minden mértékadó szervezet és szakértő véleményével[2] szemben - tagadnám multidiszciplináris megközelítés szükségességét egy emberkereskedelem elleni stratégia kialakításában. Éppen ellenkezőleg, megközelítésem azon előnyöket kívánja kiaknázni, amelyeket egy részterület alapos ("mélyfúrás jellegű") tudományos elemzése az egész eszközrendszer számára biztosíthat.
Már az ENSZ létrejötte előtt elfogadott nemzetközi egyezmények között szerepeltek olyan instrumentumok, amelyeket még nem az emberkereskedelem, hanem csak annak fogalmával átfedésben lévő jelenségek elleni nemzeti büntetőjogi rendelkezések összehangolása céljából fogadtak el.
Az első történeti előzménynek a rabszolga-kereskedés tekinthető, amely elleni küzdelemben a rabszolgakereskedő megbüntetésre vonatkozó kötelezettséget elsőként az Afrika némely (Kongo) vidékére vonatkozó kérdések szabályozása iránt tartott berlini értekezlet főokmányának[3] 9. cikke tartalmazott. Már kifejezetten az afrikai rabszolgakereskedés elnyomása érdekében fogadták el a "brüsseli nemzetközi értekezlet" főokmányát, amelynek V. cikk., XIX. cikk, LXVII. cikkében az államok a jelenség elleni büntető rendelkezések megalkotására (arra vonatkozó javaslatok előkészítésére) is kötelezettséget vállaltak.[4] A rabszolgakereskedés földrajzi megvalósulásától függetlenül való büntetni rendelésére vonatkozó kötelezettség vezethető le a rabszolgaság tárgyában Genfben, 1926. szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezmény (a továbbiakban rabszolgaság elleni egyezmény) 6. cikkéből.[5]
- 458/459 -
A másik történeti előzmény a leány- (nő-, gyermek-) kereskedés volt, amely elleni nemzetközi büntetőjogi fellépés kapcsán[6] a következő egyezmények érdemelnek említést:
- a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban 1910. május hó 4-én kelt nemzetközi egyezmény és a hozzá tartozó zárjegyzőkönyv (leánykereskedés elleni egyezmény),[7]
- a nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés elnyomás végett Genfben 1921. szeptember hó 30-án kelt nemzetközi egyezmény (nőkkel és a gyermekekkel való kereskedés elleni egyezmény),[8] illetve
- a nagykorú nőkkel űzött kereskedés elnyomása tárgyában Genfben, 1933. október hó 11. napján kelt nemzetközi egyezmény (nőkkel való kereskedés elleni egyezmény).[9]
Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi (a továbbiakban emberkereskedelem[10] elleni) egyezmény[11] preventív intézkedések bevezetésére vonatkozó kötelezettséget tartalmaz a prostitúciós célú emberkereskedelem vonatkozásában,[12] illetve előírja, hogy a jelenség nemzetközi változata tekintetében gondoskodni kell a sértettek védelméről.[13] Ezzel az egyezmény az első olyan instrumentum, amely már kifejezetten az emberkereskedelem (bár mai fogalmához mérten csak annak egy válto-
- 459/460 -
zata) elleni nemzetközi együttműködést célozza, nem pedig csak a rabszolgakereskedés, illetve a leány- (nő- vagy gyermek-) kereskedés ellen irányult. Az egyezmény azonban az emberkereskedelem tekintetében még nem rendelkezik nemzeti büntetőjogi fellépés harmonizációjáról. Ugyanakkor a prostitúciós célú emberkereskedelem megvalósíthatja a nemzeti jogok azon büntető tényállásait (diszpozícióit) is, amelyek megfelelnek az egyezmény prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekményekre[14] (az azokban történő részesként való közreműködésre,[15] illetve az azokhoz kapcsolódó sui generis bűncselekményként szabályozott részességre[16]) vonatkozó rendelkezéseinek.
Globális szinten az emberkereskedelem elleni nemzeti büntetőjogi fellépést érintő első nemzetközi instrumentum az ENSZ keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményhez kapcsolt az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyv[17] (a továbbiakban az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv), amely kötelezettségként rögzíti a részes államok számára az emberkereskedelem szándékos elkövetésének büntetni rendelését.[18]
Nem gyermekkorú (azaz felnőtt korú) sértett esetén az emberkereskedelem definíciója[19] három konjunktív pilléren nyugszik: az önmagában semleges elkövetési magatartások tanúsítását akkor kell büntetni rendelni, ha azokat meghatározott módon és célzattal valósítják meg.
A jegyzőkönyv alapján az emberkereskedelem öt (egymáshoz képest alternatív) elkövetési magatartása: a toborzás, a szállítás, az átadás, az elrejtés és az átvétel.[20]
- 460/461 -
A taxatíve nevesített elkövetési módok a fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formája, a személyi szabadságtól való megfosztás, a megtévesztés, a hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés, valamint anyagi ellenszolgáltatás vagy előny nyújtása (elfogadása) olyan személy beleegyezésének elnyerése érdekében, aki más személy felett hatalommal rendelkezik.[21] Ha az elkövetési módok bármelyike fennáll, az emberkereskedelem sértettjének a tervezett vagy megvalósított kizsákmányoláshoz adott beleegyezését nem lehet figyelembe venni.[22] Az előkészítő bizottság magyarázó megjegyzései alapján a hivatalos tárgyalási jegyzőkönyveknek (travaux préparatoires) utalni kell rá, hogy a hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélést úgy kell érteni, hogy az azokra a szituációkra utal, amikor az érintett személynek nincs más valódi és elfogadható lehetősége csak az, hogy alávesse magát a visszaélésnek.[23]
A célzat a kizsákmányolás, amely magában foglalja legalább mások prostitúciójának kizsákmányolását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy kikényszerített szolgáltatásokat, a rabszolgaságot vagy a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatot, a szolgaságot, illetve az emberi test szerveinek eltávolítását.[24]
Ha a sértett gyermekkorú (azaz 18. életévét be nem töltött)[25] személy, akkor az emberkereskedelem fogalma két elemű, azaz a fenti elkövetési magatartások a hivatkozott célzattal való megvalósítását jelenti. Az ismérveknek megfelelő cselekményt tehát büntetni kell rendelni akkor is, ha az elkövetési módok nem állnak fenn.[26]
- 461/462 -
A Tanács 2002. július 19-i az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló 2002/629/IB számú (a továbbiakban az emberkereskedelem elleni) kerethatározata[27]- preambuluma[28] szerint is - kiegészíti az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvnek az Európai Közösségek által is aláírt[29] és az Európai Unió által is elismert[30] rendelkezéseit.
A két instrumentum emberkereskedelem definíciója bizonyos vonatkozásokban eltér, ez azonban nem minden esetben jelent a fogalom (így a kriminalizációs kötelezettség) terjedelmét érintő érdemi különbséget.
A két instrumentumban szereplő elkövetési magatartások köre azonos, ezek a toborzás, a szállítás, az átadás, az elrejtés és az átvétel.[31] A kriminalizációs kötelezettség terjedelmén érdemben nem változtat az, hogy a kerethatározat külön utal arra, hogy az átvétel a többi elkövetési magatartáshoz képest utólagos, illetve magában foglalja ellenőrzés átadását.[32]
Az elkövetési módok tekintetében csak a kerethatározat mondja ki, hogy a hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel visszaélés akkor valósul meg, ha a sértettnek az annak való alávetésen kívül nincs más tényleges és elfogadható választási lehetősége.[33] Ezt a klauzulát azonban a jegyzőkönyv hivatalos tárgyalási anyagai (travaux préparatoires) tartalmazzák. Így ebben
- 462/463 -
a vonatkozásban állítható, hogy a kerethatározat definíciója precízebb,[34] de ez - a nemzetközi szerződések értelmezésére[35] tekintettel - nem igazán jelenthet a kriminalizációs kötelezettség hatóköre tekintetében érdemi különbséget.
Az emberkereskedelem célja tekintetében a két instrumentum közötti különbség, hogy a jegyzőkönyv a kizsákmányolás általános fogalmát alkalmazza, míg a kerethatározat nevesíti annak két fajtáját, nevezetesen a munka (szolgáltatás) kizsákmányolását, illetve a szexuális kizsákmányolást.
Az emberkereskedelem fogalmának azonban mindkét instrumentum alapján - a kizsákmányolás általános fogalmán, illetve a munka kizsákmányolásán keresztül - magában kell foglalnia a kényszermunkát, a kikényszerített szolgáltatásokat, a rabszolgaságot, a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatokat, illetve a szolgaságot.
Az a követelmény pedig, hogy a jegyzőkönyv alapján kizsákmányolás fogalmának magában kell foglalnia legalább mások prostitúciójának kizsákmányolását vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, azonos jelentésű azzal, hogy a kerethatározat alapján az emberkereskedelem célja mások prostitúciójának kizsákmányolása vagy a szexuális kizsákmányolás más formája, beleértve ebbe a pornográfiáét is.
Erre tekintettel viszont az, hogy a kerethatározat külön kiemeli a pornográfia kizsákmányolását, nem jelent tartalmi különbséget a jegyzőkönyvhöz képest, mivel mindkét instrumentum alapján a szexuális kizsákmányolás bármely formájára irányuló emberkereskedelmet büntetni kell rendelni.
A célzat tekintetében fennálló érdemi különbség viszont, hogy míg az emberi test szerveinek eltávolítása a kizsákmányolás egyik nevesített esete a jegyzőkönyv alapján, addig ez a magatartás nem felel meg sem a munka, sem a szexualitás kizsákmányolás fogalmának, így kiesik a kerethatározat emberkereskedelem fogalmából.
- 463/464 -
Összességben tehát a kriminalizálás körét tekintve - a más bűncselekményeknél megszokottal szemben - az emberkereskedelem tekintetében az európai uniós követelmények (ugyan nem túl jelentős körben, de) elmaradnak a globális szintű jogharmonizációtól.
A szankcionálás mértéke vonatkozásában viszont a kerethatározat a jegyzőkönyv alapján érvényesülőknél több vonatkozásban is szigorúbb kötelezettséget ró az Európai Unió tagállamaira. Egyrészt jogszabályi megjelenítést nyer benne azon (az Európai Bíróság esetjogából származó) követelmény, hogy a nemzeti jog által előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Másrészt a kerethatározatok többségéhez hasonlóan az emberkereskedelem elleni is előírja, hogy bizonyos minősítő körülmények fennállása esetén a tagállamok nemzeti jogában legalább mekkora legyen a szankció maximuma.
Az emberkereskedelem[36] elleni fellépésről szóló, Varsóban, 2005. május 16-án kelt az Európa Tanács keretében elfogadott (a továbbiakban emberkereskedelem elleni ET) egyezmény[37] megalkotásakor - preambuluma szerint is - figyelembe vették az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvet, méghozzá azzal a céllal, hogy az abban biztosított védelmi szintet és követelményeket továbbfejlesszék.[38]
Az emberkereskedelem elleni ET egyezmény 18. cikke alapján a részes feleknek a 4. cikkben definiált emberkereskedelem szándékos elkövetését bűncselekménnyé kell minősíteniük. A magyarázó jelentés 4. cikkhez kiemeli, hogy a szövegezők szerint a részes államoknak nem kell szó szerint a 4. cikkben meghatározott fogalmakat átvenniük, ha a nemzeti jog lefedi ezeket a fogalmakat az egyezmények elveivel konzisztens módon és equivalens keretet biztosít az implementációra.[39]
Az emberkereskedelem definíciója[40] - az ET egyezmény szerint - szó szerint megegyezik a jegyzőkönyvével, beleértve gyermekkereskedelem
- 464/465 -
eltérő kezelését és annak módját. A preambulum magyarázó jelentés szerint "ez jelzi azt a fontosságot, amit az ET egyezmény a ENSZ jegyzőkönyvnek tulajdonít.[41]
Az emberkereskedelem tényállását módosító 2001. évi CXXI. törvény miniszteri indokolása szerint az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk a) pontjának fordítása a következő: "emberkereskedelem: kizsákmányolás céljából erőszak, fenyegetés vagy a kényszer más formáinak erőszakos emberszöktetés, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés, illetve más ember felett hatalmat gyakorló személy beleegyezése érdekében anyagi vagy más előnyök adása vagy elfogadása alkalmazásával, emberek toborzását, szállítását, átadását, bújtatását, átvételét jelenti. A kizsákmányolás magába foglalja legalább mások prostitúciójának kihasználását vagy a szexuális kizsákmányolás egyéb formáit, kényszermunkát, rabszolgaságban tartást, vagy ehhez hasonló gyakorlatot, mások leigázását, illetve emberi szervek eltávolítását."
Érdekes módon az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvet kihirdető 2006. évi CII. törvény viszont a 3. cikk a) pontját az előzőtől sokban eltérően fordítja: "»emberkereskedelem« személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, rablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával vagy elfogadásával annak érdekében, hogy kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott felhasználását".
A hivatalos fordítás nemcsak magyar nyelv szabályainak nem felel meg, hanem számos - köztük több alapvetőnek tekinthető - hibában szenved, amelyek az eredeti rendelkezés értelmét alapvetően eltorzítják. Csak ennek ismeretében tekinthető egyébként szerencsésnek (az az önmagában abszurd helyzet), hogy a hatályos tényállás kodifikációja során nem a hivatalos
- 465/466 -
(hanem a 2001. évi CXXI. törvény miniszteri indokolásban szereplő, a hivatalosnál kevesebb hibát tartalmazó) fordítást használtak fel. A fordítások hibái a következők:
- Az "abduction" kifejezést nem rablásnak kell fordítani, mert az angolul robbery, hanem pl. személyi szabadságtól való megfosztásnak. Ebben jobb volt a miniszteri indokolás fordítása, amely "erőszakos emberszöktetés" kifejezést tartalmazta. Itt csak az lehet a kérdés, hogy ha az emberkereskedelem definíciójában egyébként szerepel az erőszak, akkor abban az abduction csak nem feltétlenül erőszakos (a köznyelvitől eltérő) értelmében szerepelhet.
- A kizsákmányolás minden elkövetési magatartás célja nem pedig csak annak az elkövetési magatartásnak, hogy "elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik". Ebben is jobb volt a miniszteri indokolás fordítása, amely alapján nyilvánvaló volt, hogy a célzat minden elkövetési magatartásra vonatkozik.
- Az "exploitation" kifejezést minden esetben kizsákmányolásnak kellene fordítani, nem pedig kihasználásnak. Esetünkben ugyanis jogi szakszövegről, nem pedig irodalmi műről van szó. Ha a nemzetközi egyezmény alkotói azt többször használják, akkor ezt kellene tennie magyar szöveg fordítójának is, nem pedig stilizálnia a szöveget. Ezzel ráadásul a magyar fordításban teljesen elvész a második mondat értelmező szerepe, hiszen a kihasználás kifejezés, amit a fordítás definiálni igyekszik, nem szerepel az első mondatban, mivel abban a fordító helyesen a kizsákmányolás kifejezést használja. A kihasználás kifejezés nem is tudja egyébként kellően kifejezni a deliktum jogtalanságának döntő komponensét. A szexuális kihasználás ugyanis mindenki számára nyilvánvalóan sokkal kevésbé társadalomra veszélyes, mint a nemi kizsákmányolás. Ebben a vonatkozásban jobb, de nem tökéletes a miniszteri indokolás fordítása, amely szerint "kizsákmányolás magába foglalja legalább mások prostitúciójának kihasználását". Itt ugyanis a kizsákmányolás kifejezésnek kétszer kellene szerepelnie.
- A kihirdető törvényben nem "mások prostituálásának", hanem "mások prostitúciójának" kizsákmányolásáról kellene szólni. Nem feltétel ugyanis, hogy a sértettet valaki előzőleg prostituálja, már ha ennek a kifejezésnek jogi értelme egyáltalán tisztázható. Ebben a vonatkozásban helyesebb a miniszteri indokolás fordítása.
- 466/467 -
- A kihirdető törvényben kikényszerített szolgáltatásokról kellene szólni, mivel a forced szó csak az angol nyelvben tapad a labour mellett a services kifejezéshez is minden további nélkül, a magyar nyelvben a kényszerítésre a munka és a szolgáltatás vonatkozásában is külön kell utalni. Érdekes módon a miniszteri indokolás fordítása ezt nem tartalmazza, hanem a kényszermunka fogalmába (helytelenül) beletartozónak véli.
- A slavery magyarul rabszolgaságot, nem pedig rabszolgatartást jelent, ami nyilvánvaló az 1926. évi rabszolgaság ellen egyezményből is. A rabszolgatartás ugyanis csak a rabszolgaság része. Ebben a vonatkozásban jobb a miniszteri indokolás "rabszolgaságban tartás" terminológiája, amely csak arra tekintettel problematikus, hogy az abban "tartásról" a jegyzőkönyv kifejezetten nem szól.
- A "rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot", valójában "rabszolgasághoz hasonló gyakorlat", amint az a rabszolgaság, a rabszolga kereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában Genfben, 1956. évi szeptember hó 7. napján kelt kiegészítő egyezmény kihirdetésétől[42] fogva nyilvánvalónak kellett volna legyen egy nemzetközi egyezményekben járatos vagy azokat előzetesen tanulmányozó fordítónak.
- A servitude nem mások leigázása, hanem éppen a szolgaság, erre tekintetel a miniszteri indokolás fordítása hibás.
- A removal nem felhasználás, hanem eltávolítás, még akkor sem, ha a hatályos Btk. emberi test tiltott felhasználásáról (173/I. §) szól. Ebben is helyesebb a miniszteri indokolás fordítása.
A Jegyzőkönyv 3. cikk a) pontjának szerintünk helyes fordítása a következő: "»emberkereskedelem« kizsákmányolás végett személyek olyan toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti, amely fenyegetéssel, erőszakkal vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, a személyi szabadságtól való megfosztással (abduction), megtévesztéssel, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaéléssel valósul meg, illetve úgy történik, hogy anyagi ellenszolgáltatást vagy előny adnak vagy fogadnak el, hogy elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kizsákmányolásnak magában kell foglalnia legalább mások prostitúciójának kizsákmányolását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, a kényszermunkát vagy kikényszerített szol-
- 467/468 -
gáltatásokat, a rabszolgaságot vagy a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatot, a szolgaságot, illetve az emberi test szerveinek eltávolítását".
Az emberkereskedelem tényállását módosító 2001. évi CXXI. törvény megalkotása során a jogalkotó figyelemmel volt "az Egyesült Nemzetek határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében meghatározott" követelményekre.[43] A 2001. évi CXXI. törvény 21. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv "a jelenlegi elkövetési magatartásokon túl további elkövetési magatartások büntetendőségét is megkívánja. [...] A törvény a hatályos szabályozásra építve bővíti - az említett kiegészítő jegyzőkönyv elvárásainak megfelelően - a lehetséges elkövetési magatartásokat és módokat."
A miniszteri indokolás álláspontjával szemben a helyes jogalkotói magatartás nem az addigi - ahogy korábbi tanulmányunkban részletesen kifejtettük[44] elhibázott - tényállás bővítése lett volna, hanem annak teljes újraalkotása. A hatályos tényállás ugyanis - nem csökkentve az addigi szabályozás bizonytalanságát - bármely elkövetési mód tanúsítása nélkül mindössze a rabszolgaság elleni egyezményen alapuló emberkereskedelmi magatartások (pl. eladás) céljából történő elkövetés esetén nyilvánítja büntetendőnek az emberek szállítását stb. A magyar jog a bűncselekmény alapesetében nem jeleníti meg azt a célzatot, illetve azokat az elkövetési módokat, amelyek a toborzását, szállítás stb. magatartásait a jegyzőkönyv szerint büntetést érdemlővé teszik (erőszak, illetve kizsákmányolás). A
- 468/469 -
magyar jogalkotónak ugyan általában joga van a nemzetközi szabályozáshoz képest szélesebb körben kriminalizáljon,[45] de az emberkereskedelem vonatkozásában már a jegyzőkönyv is elérte azt a szintet, ami még a jogbiztonság követelményével összhangban más jogtárgyak szükséges és arányos korlátozásának tekinthető. A helyes megoldás tehát nem a korábbi tényállás toldozgatása, hanem a jegyzőkönyvet szigorúan követő (azon nem túlterjeszkedő) újraalkotása lett volna.
A tanulmány célja az ENSZ keretében elfogadott instrumentumok azon rendelkezéseinek bemutatása, amelyek az emberkereskedelem nemzeti büntetőjogokban szereplő tényállásának harmonizációjára vonatkoznak.
A tanulmány kimutatja, hogy a az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény - bár az emberkereskedelem elleni fellépés mérföldkövének tekinthető - nem tekinthető a büntetőjogi eszközrendszer részének, mivel ezen jelenség vonatkozásában csak preventív intézkedések bevezetésére vonatkozó kötelezettséget tartalmaz.
A tanulmány részletesen elemzi az emberkereskedelem elleni nemzeti büntetőjogi fellépést érintő első kötelező nemzetközi instrumentum az ENSZ keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményhez kapcsolt az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvet. Az jegyzőkönyv a kutatási tervünk szerinti további elemzések számára legfontosabb megközelítése, hogy a felnőtt korú sértett esetén az emberkereskedelem definíciója három konjunktív pilléren nyugszik: az önmagában semleges elkövetési magatartások (szállítás) tanúsítását akkor kell büntetni rendelni, ha azokat meghatározott módon (valamilyen kényszer segítségével) és kizsákmányolási célzattal (prostitúció kizsákmányolása, kényszermunka, emberi test szerveinek eltávolítása) valósítják meg. Ezzel szemben ha a sértett gyermekkorú, akkor viszont a
- 469/470 -
kizsákmányolási célzattal tanúsított ilyen cselekményeket büntetni kell rendelni akkor is, ha az elkövetési módok nem állnak fenn.
A regionális jogharmonizáció emberkereskedelem elleni fellépésről szóló instrumentumai különböző mértékben igazodnak az ENSZ jegyzőkönyvhöz. Míg ugyanis az 2002/629/IB számú EU kerethatározat a kriminalizálás körét tekintve (ugyan nem túl jelentős körben, de) elmarad tőle, addig a 2005-ben az Európa Tanács keretében elfogadott egyezmény szó szerint megegyezik vele.
Az ENSZ jegyzőkönyvet kihirdető hazai törvényben szereplő hivatalos fordítás nemcsak magyar nyelv szabályainak nem felel meg, hanem számos - köztük több alapvetőnek tekinthető - hibában szenved, amelyek az eredeti rendelkezés értelmét alapvetően eltorzítják. Csak ennek ismeretében tekinthető egyébként szerencsésnek (az az önmagában abszurd helyzet), hogy a hatályos tényállás kodifikációja során nem a még közre nem adott hivatalos (hanem a 2001. évi CXXI. törvény miniszteri indokolásban szereplő, a hivatalosnál kevesebb hibát tartalmazó) fordítást használták fel. Annak elkerülése végett, hogy a jogalkalmazást vagy a jogpolitikai vitákat a hivatalos fordítás hibái kedvezőtlenül befolyásolják, a tanulmány közreadja a jegyzőkönyv emberkereskedelem fogalmának szakmailag helyes fordítását.
A tanulmány elemzi azt is, hogy miként értékesítették az ENSZ jegyzőkönyvben meghatározott követelményeket 2001-ben a hazai büntetőjogi tényállás módosítása során. Véleményem szerint a helyes megoldás a jegyzőkönyvet szigorúan követő (azon nem túlterjeszkedő) teljesen új szabályozás megalkotása lett volna. A nemzetközi instrumentum bűncselekmény definíciója ugyanis az emberkereskedelem esetén - a nemzetközi büntetőjogban szokatlan módon - nemcsak a nemzeti büntetőjogi fellépés minimumát jelöli ki, hanem egyben (jogállami keretek között vállalható) maximumát is tartalmazza.
* * *
- 470/471 -
by Miklós Hollán
It is widely recognized that effective action to prevent and combat trafficking in persons requires a comprehensive approach in the countries of origin, transit, and destination that includes measures to prevent trafficking, to punish traffickers, and to protect the victims. This study analyses only a segment of this toolkit, namely international instruments against trafficking in persons adopted in the framework of the United Nations. In the introductory chapters the author overviews the criminalization of slavery and white slave trade and scrutinize the preventive provisions of the Convention for the Suppression of the Traffic in Persons and of the Exploitation of the Prostitution of Others. The principal part of the study provides a detailed analysis of the provisions of the landmark instrument adopted in the framework of the United Nations, namely the Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons, Especially Women and Children, ("Palermo Protocol"). In the final part the author analyses how the Palermo Protocol impacts upon the regional harmonization of criminal law (in the framework of the European Union and the Council of Europe) and outlines some problems connected with the translation and implementation of the Palermo Protocol in Hungary.■
- 471 -
JEGYZETEK
* Készült az OTKA PD 73641 számú posztdoktori ösztöndíjpályázat keretében és támogatásával.
[1] Az első pillér keretében ld. pl. a Tanács 2004. április 29-i 2004/81/EK irányelvét a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről. Eredetileg HL 2004. augusztus 6-i, L 261. szám (19.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/7. kötet (69.). A harmadik pillérben ld. pl. az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt egyezményt (Europol Egyezmény). Kihirdette 2006. évi XIV. törvény. Lásd még a Tanács 1998. december 3-i (1999/C 26/05) határozatát az Europol-egyezmény mellékletében szereplő "emberkereskedelem" bűncselekményforma meghatározásának kiegészítéséről eredetileg HL 1999 január 30-i, C. 26. szám (21. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/1. kötet (115.) 1. cikk.
[2] Lásd pl. http://ec.europa.eu/justice_home/news/8mars_en.htm, illetve pl. IMPE, K. van: "People for Sale: The Need for a Multidisciplinary Approach towards Human Trafficking" International Migration, Vol. 38 (2000) Supp. 1, 113-191.
[3] Becikkelyezte 1886. évi XIV. törvénycikk.
[4] Becikkelyezte: 1892. évi IX. törvénycikk.
[5] Kihirdette: 1933. évi III. törvénycikk. Lásd még az annak módosítása tárgyában New Yorkban, 1953. évi december hó 7. napján kelt jegyzőkönyvet és mellékletét. Kihirdette 1958. évi 18. törvényerejű rendelet.
[6] Még csak preventív intézkedéseket irányoz elő a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban 1904. május hó 18-án kelt nemzetközi megállapodás. Kihirdette 1912. évi XLIX. törvénycikk.
[7] Kihirdette 1912. évi LXII. törvénycikk.
[8] Kihirdette 1925. évi XIX. törvénycikk.
[9] Kihirdette 1935. évi XX. törvénycikk.
[10] A továbbiakban az egyezmény által használt kifejezést [(international) traffic in persons for the purpose of prostitution] a hivatalos fordítással szemben a rövidített megnevezésben nem emberkereskedésnek, hanem emberkereskedelemnek fordítjuk. Az egyezmény angol nyelvű hivatalos szövege ugyanis lényegében ugyanazt a kifejezést (traffic) alkalmazza, mint azok az egyezmények (trafficking), amelyek hivatalos fordítása hazánkban az emberkereskedelem kifejezést használja.
[11] Kihirdette 1955. évi 34. törvényerejű rendelet.
[12] Emberkereskedelem elleni egyezmény 17. cikk.
[13] Emberkereskedelem elleni egyezmény 19. cikk.
[14] Ld. pl. emberkereskedelem elleni egyezmény 1. cikk. 1. bek. I. fordulat.
[15] Emberkereskedelem elleni egyezmény 4. cikk. 1. bek.
[16] Emberkereskedelem elleni egyezmény 4. cikk. 2. bek.
[17] Kihirdette 2006. évi CII. törvény. Az ismertetés során a hivatalos fordítás terminológiájától tudatosan tértünk el, mivel az olykor akadálya annak, hogy megtaláljuk a jegyzőkönyv rendelkezéseinek valódi értelmét. A fordítás kritikáját lásd a tanulmány 6. fejezetében.
[18] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 5. cikk 1. bek.
[19] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk a) pont.
[20] Korábbi álláspontunkkal szemben a "transfer" kifejezést már nem tartjuk a "transportation" szinonimájának, így magyarra fordítását nem mellőzzük, hanem átadásként fordítjuk. Korábbi álláspont alapján készült fordítás: HOLLÁN M.: Emberkereskedelem. In: Az Európai Büntetőjog kézikönyve (szerk.: Kondorosi Ferenc-Ligeti Katalin). Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 580.
[21] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk a) pont.
[22] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk b) pont.
[23] Report for the Ad hoc Committee on the Elaboration of a Convention against Transnational Organised Crime on the work of its first to eleventh sessions. Addendum. Interpretative notes for the official records (travaux préparatoires) of the negotiation of the United Nations Convention against Transnational Organised Crime and the Protocols thereto (A/55/383/Add.1.) 63.
[24] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk a) pont.
[25] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk d) pont.
[26] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk c) pont.
[27] HL 2002. augusztus 1-jei, L 203 (1. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/6. kötet, 52.
[28] Emberkereskedelem elleni kerethatározat Preambulum (6) bek.
[29] A TANÁCS 2000. december 8-i 2001/87/EK Határozat az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének és annak az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem, valamint a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren való csempészete elleni küzdelemről szóló jegyzőkönyveinek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról. HL 2000. február 1-jei, L 30. szám (44.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 11/36. kötet (125.).
[30] Emberkereskedelem elleni kerethatározat Preambulum (4) bek.
[31] Korábbi álláspontunkkal szemben a "transfer" kifejezést itt sem tartjuk a "transportation" szinonimájának, így fordítását nem mellőzzük, hanem átadásként fordítjuk. Korábbi álláspont alapján készült fordítás: HOLLÁN M. Emberkereskedelem. In: Az Európai Büntetőjog kézikönyve (szerk.: Kondorosi Ferenc - Ligeti Katalin). Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 582.
[32] Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (1) bek.
[33] Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (1) bek.
[34] EUROPEAN COMMISSION, DIRECTORATE - GENERAL, JUSTICE, FREEDOM AND SECURITY: Report of the Experts Group on Trafficking in Human Beings. Brussels, 22 December 2004.
[35] A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 32. cikk a) pontja alapján "igénybe lehet venni az értelmezés kiegészítő eszközeit - ideértve a szerződést előkészítő munkálatokat és megkötésének körülményeit is - annak érdekében, hogy [...] az értelem megállapítható legyen abban az esetben, ha a[z] értelmezés: [...] félreérthető vagy homályos értelemhez" vezetne. A szerződések jogáról szóló bécsi egyezményt kihirdette az 1987. évi 12. törvényerejű rendelet. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa csatlakozási okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál az 1987. évi június hó 19. napján megtörtént. A szerződés a Magyar Népköztársaság vonatkozásában az 1987. évi július hó 19. napján lépett hatályba.
[36] Emberi lényekkel való kereskedelem (Trafficking in human beings).
[37] Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings. Warsaw, 16. 5. 2005. CETS No. 197). Hazánk aláírta, de a kézirat lezárásig (2008. december 14.) még nem ratifikálta az egyezményt.
[38] Emberkereskedelem elleni ET egyezmény Preambulum [12. bekezdés].
[39] Emberkereskedelem elleni ET egyezmény magyarázó jelentése (http://conventions.coe.int/Treaty/EN/Reports/Html/197.htm). 70. bek.
[40] 4. cikk. d) pontok.
[41] Emberkereskedelem elleni ET egyezmény magyarázó jelentése. 49 bek.
[42] 1958. évi 18. törvényerejű rendelet.
[43] A 2001. évi CXXI. törvény 21. §-ához fűzött miniszteri indokolás. A Kormány ugyanis már 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat "felhívta az érintett minisztereket, hogy vizsgálják felül az Egyezmény tárgykörét érintő jogszabályokat, valamint feladat- és hatáskörükben tegyenek javaslatot a szükséges jogalkotási teendőkre, és az Egyezmény megerősítésének előkészítése érdekében 2001. február 28-ai határidővel küldjék meg a belügyminiszternek és az igazságügyminiszternek." A 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat 4. pont a) alpont.
[44] HOLLÁN M.: Az emberkereskedelemre vonatkozó magyar büntetőjogi szabályozás. In: Publicationes doctorandorum juridicorum Tom. I. (szerk: Tóth Károly). Acta Universitatis Szegediensis Acta Juridica et Politica. SzTE-ÁJK, Szeged, 2001. 239-283.
[45] Hiszen "lehet, hogy egy büntetőjogi szabályozás mögött nemzetközi egyezmény áll, de az abban foglaltaktól eltérően szélesebb körben büntetőjogi felelősség előírásának nincs akadálya". Wiener A. I.: Büntetőpolitika - büntetőjog (jogszabálytan). In: Büntetendőség, büntethetőség. Büntetőjogi tanulmányok. Átdolgozott kiadás (szerk.: Wiener A. Imre). "Jog és Jogtudomány 13." KJK-MTA Állam és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1999. 66. o. 80. lj.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, Tudományos munkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, 1014 Budapest, Országház u. 30., E-mail: hollan@jog.mta.hu
Visszaugrás
