Szoboszlai-Kiss Katalin Miről beszélek, amikor a görögökről beszélek című könyve egy különleges utazásra hív minket az ókori görög világba. A szerző több mint húsz év oktatói tapasztalatát és tizenöt évnyi kutatómunkáját sűrítette egy kötetbe, melynek célja, hogy közelebb hozza az olvasóhoz az antik világ lenyűgöző kulturális és szellemi örökségét. A kötet tizenhat írásból és egy összegző tanulmányból áll, amelyek végig kalauzolják az olvasót az athéni demokrácia fénykorától, a demokrácia bukásán át a hellenizmus koráig. A kötet középpontjában elsősorban a görög filozófiai hagyomány áll, ugyanakkor nem egyszerű filozófiatörténeti mű. A kötet különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán a múlt nagy gondolkodóinak eszméit mutatja be, hanem élő módon ad betekintést abba a lüktető életérzésbe, amely a görögök gondolatvilágát és mindennapi életük rezdüléseit meghatározta. Ezzel elevenné teszi azt a korántsem holt bölcsességet, mely a mai napig inspirálóan hat filozófiai vizsgálódásainkra. A könyv olvasása során nemcsak azt tudjuk meg, hogy miről beszél a szerző, amikor a görögökről beszél, hanem azt is megtanulhatjuk, hogyan gondolkozzunk együtt a görögökkel, amikor több mint kétezer év távlatából olyan témákról tanítanak minket, mint a demokrácia, a filozófia vagy a boldogság.
A kötet négy nagy részre és egy összegző fejezetre tagolódik, melyeket a szerző rövid felvezetőkkel látott el az olvasó tájékozódásának megkönnyítése érdekében.
Az első rész, Siker - Demokrácia - Életmód cím alatt, öt tanulmányban eleveníti fel az athéni demokrácia fénykorát, filozófiai és közigazgatási történetének egy-egy szeletét vázolva. Szoboszlai-Kiss Katalin a történeti, filozófiai és régészeti tudásanyag ötvözésével vezeti végig az olvasót az athéni demokrácia sikeréhez vezető úton, miközben megpróbálja megválaszolni azt a kérdést, hogy mitől vált éppen Athén a legsikeresebb polisszá. A válasz megértéséhez élő képet fest a demokrácia gyakorlati működéséről és annak központi szereplőjéről, a szabad athéni polgárról, aki szakrális, e világi és közös célként tekintett a polisz sikeressé tételére. A szerző hangsúlyozza, hogy az athéni polgárok istenfélelemmel átszőtt gyakorlatiassága és leleményessége nagyban hozzájárult a demokrácia sikeréhez. A szerző külön tanulmányban ismerteti a polgári státusszal nem rendelkező idegenek (metoikoszok) helyzetét, akik jogfosztottságuk ellenére is hasznos és megbecsült tagjaivá válhattak a közösségnek. Ezt követően a szofisták filozófiai újításait ismerhetjük meg, akik az embert tették a filozófia vizsgálat középpontjába. Az első rész utolsó és egyben egyik legérdekesebb tanulmánya az athéni bírák sorsolásának mechanizmusát mutatja be. Az olvasó Arisztotelész írásain keresztül ismerkedhet meg az athéni bírák kiválasztásához használt sorsológéppel és a működésének alapjául szolgáló matematikai modellel. A tanulmányok kiválóan érzékeltetik, hogy az athéni demokrácia története nemcsak történelmi érdekesség, hanem fontos tanulságokkal szolgál a mai, modern demokráciák polgárai számára, hiszen az akkori problémák - korrupció, idegenek befogadása, független bíróságok felállítása, szólásszabadság stb. - ma is relevánsak.
A kötet második része, Bukás - Demokráciadeficit címmel, három tanulmányt tartalmaz, amelyek az athéni demokrácia hanyatlását és annak következményeit mutatják be. Itt olvashatunk Szókratész peréről is, amely nyilvánvaló bizonyítéka volt a demokratikus folyamatok eróziójának. A szerző részletesen elemzi annak a koncepciós pernek a politikai és társadalmi hátterét, amely végül a filozófia egyik legnagyobb alakjának halálához vezetett. Egy külön tanulmányban a szerző érdekes párhuzamot von Szókratész és Bibó mártírsorsa között, bemutatva, hogyan lettek mindketten igaztalan vádak alapján, koncepciós eljárásban elítélve, és hogyan váltak később mindketten a morális szabadság jelképeivé. A fentieken túlmenően ebben a részben Platón Az állam című művének egy rendhagyó elemzésével is találkozhatunk. A megközelítés különlegessége abban rejlik, hogy a művet nem politikaelméleti, hanem sokkal inkább öngyógyító, terápiás szövegként értelmezi, melyben Platón a beteg állapotú Athén problémáit vagyis az állam patológiáját térképezi fel és egy egészségét megőrizni képes állam létrejöttének feltételeit vizionálja egy irodalmi alkotás keretében. Ezt a megközelítést igazolja, hogy Platón nem konkrét politikai intézményeket vagy reformokat javasol, hanem az állampolgárok nevelésére és jellemük javítására helyezi a hangsúlyt. Így a szerző szerint a mű sokkal inkább szól az államot alkotó sokaság egészségtanáról, mintsem az állam felépítéséről vagy annak intézményi berendezkedéséről.
A kötet harmadik része az Útkeresések - politikamentesség a nehéz időkben címet viseli, és a hellenizmus korának legnépszerűbb terápiás filozófiáiról, a korai sztoáról és az epikureizmusról szóló írásokat tartalmaz. Mindkét irányzat a boldogság filozófiáját dolgozta ki, mindkettő a politikától való mentességet vallotta, amelynek oka a kiábrándulással hozható összefüggésbe. A sztoikus filozófiáról szóló írások fontosak, mert egységbe foglalják a három nagy filozófiai diszciplínát: a fizikát, az etikát és a logikát. Egy külön tanulmány szól az epikureizmusról, amely az élet élvezetére és a lélek egyensúlyára helyezi a hangsúlyt. A kötet harmadik részének központi gondolata, hogy a politikai élettől való tartózkodás és a belső béke keresése a nehéz időkben is segíthet megőrizni az egyén számára a boldogságot és lelki nyugalmat.
- 564/565 -
A könyv negyedik része a görög életérzésről és a görögök közösséggé formálásának vágyáról fest élő képet. Ezt tükrözi a rész címe is: Egy biztos út: egyedül nem megy. A szerző ebben a részben a görög tánc történetét, Platón lélekfilozófiáját és Poszeidóniosz filozófusi portréját mutatja be. Az első írás a görög tánc példáján keresztül mutatja be, hogy a közösség létrejötte és megmaradása érdekében a rendezettség, az érzelmek kordában tartása és a jó szabályok betartása alapvető fontosságú. A negyedik rész második írása Platón lélekfilozófiáját vázolja fel, amely az értelem által irányított érzelmek harmóniájáról szól. Platón lélektanához tért vissza Poszeidóniosz is, aki bár sztoikus volt, politikai szerepet is vállalt, és államvezetőként is tevékenykedett. A szerző Poszeidóniosz életművén keresztül fejti ki a görög filozófia egyik legfontosabb üzenetét, hogy a filozófus sorsa a közösség és a társadalom javításáért folytatott munkában teljesedhet ki.
A kötet utolsó része, Tabló arcképekkel, műfaját tekintve formabontó módon eltér a többi résztől. Valójában egy általános összefoglaló az antik filozófiatörténetről joghallgatók és társadalomtudományokkal foglalkozók számára. Ez a rész Szókratész előtti filozófiai mozgalmaktól egészen Arisztotelészig tartó időszakot öleli fel, és az egyetemi jegyzet kategóriába sorolható. A kötet záró írása tömören, ugyanakkor rendkívül izgalmas módon mutatja be a görög filozófiát, különösen azok számára, akik tanulják vagy tanítják ezt a területet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
