A tanulmány áttekintést nyújt az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződések átültetésének rendjéről, az Országgyűlés eljárására fókuszálva. A nemzetközi jog és a magyar jog viszonyának rövid alapvetése után sorra veszi a nemzetközi szerződéskötési eljárás legfontosabb szereplőit és cselekményeit a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nszertv.) rendelkezései alapján.
A tanulmány ezt követően bemutatja, hogy az Országgyűlés eljárási szabályai a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől napjainkig milyen jelentős változásokon mentek át. 1994-ig az Országgyűlés ügyrendje, majd későbbi házszabálya nem tartalmazott speciális szabályokat a nemzetközi szerződések tárgyalására, erre első ízben az 1994. október 8-án hatályba lépő házszabály vállalkozott. Az eljárás ekkor még kétlépcsős volt, hiszen a törvényerejű rendelet előírásaihoz igazodva elkülönítette a megerősítő aktust tartalmazó határozatot és a kihirdető törvényjavaslatot. E dualizmust szüntette meg Nszertv. 2005-ben, azóta az Országgyűlés egyetlen aktussal teszi lehetővé a kötelező hatály elismerését és iktatja be a magyar jogba a nemzetközi szerződés rendelkezéseit.
A tanulmány ezt követően kiemelt figyelmet szentel a jelenleg hatályos eljárási szabályoknak, sorra veszi a kihirdetésről szóló törvényjavaslatok tipikus tartalmi elemeit, különös tekintettel a hatálybalépés kérdéseire és a nemzetközi szerződés szövegét tartalmazó rész módosításának tilalmára. Ez utóbbi kapcsán részletesen ismerteti a pontosítás, majd a kiigazítás jogintézményét és felhívja a figyelmet a rendelkezések helyes, nemzetközi joggal összhangban álló értelmezésére. Végezetül a tanulmány bemutatja az Alkotmánybíróság nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos hatásköreit is.
Az Országgyűlés évente átlagosan harminc-negyven nemzetközi szerződést kihirdető törvényjavaslatot tárgyal, ciklusonkénti összesítésben ez az összes elfogadott törvény nagyjából húsz százalékát teszi ki. Mielőtt rátérünk az Országgyűlés nemzetközi szerződéskötési eljárásban betöltött sajátos szerepére, a nemzetközi jogi normák átültetésének rendjére, tisztázni szükséges a nemzetközi jog és a magyar jog viszonyát.
This study offers an overview about the ratification of international treaties with focus on the procedure of the National Assembly. First of all there is a short description of the connection between national and international law, then the paper introduces the main participants and acts of the procedure regarding the rules of Act L of 2005 on procedure in connection with international treaties. Furthermore the study describes the development of the procedure from Law-decree No. 27 of 1982 until nowadays. There were not any special rules regarding the negotiations of international treaties until 8th of October 1994, when the Rules of the National Assembly entered into force. In those days it was a two-level procedure, where, following the rules of the above mentioned Law-decree, the decision about notification and promulgation of the Act proposal were divided. The above mentioned Act on international treaties ceased this dualism and according to the Act the confirmation and ratification became a one-level procedure.
The study also introduces the main elements of an Act proposal dealing with international treaty with special regards of the questions about entry into force and the prohibition of modification the rules of the international treaty. In connection with the latter the paper gives a detailed overview on clarification and adjustment. Also highlights the importance of interpretation of the provisions which should be consistent with international law.
To sum up the study describes the scope of the Constitutional Court in connection international treaties.
Keywords: Constitutional law, International treaties, Act L of 2005 on the procedure for international treaties, special transformation of international law, the procedure of the National Assembly
- 145/146 -
A magyar jogrendszer az ún. mérsékelt dualizmus talaján áll, amely a nemzetközi és a nemzeti jogra mint két, lényegében különálló jogrendszerre tekint. Ezen elv szerint a nemzetközi jog szabályai kötelezőek a nemzeti jogra nézve, amennyiben azok a belső jog részévé válnak, az ún. transzformáció útján. A transzformáció általános, amikor egy adott állam egy magas szintű jogszabálya - lehetőség szerint alkotmánya - az államra nézve kötelezőnek ismeri el a nemzetközi jog egyes szabályait - értve ez alatt elsősorban a nemzetközi ius cogenst, és a nemzetközi szokásjogot.[1] A speciális transzformáció ezzel szemben jellemzően a nemzetközi szerződések átültetése esetén alkalmazott technika, amikor az állam mint jogalkotó egy konkrét jogalkotói aktussal gondoskodik egy jól meghatározható nemzetközi jogi norma belső jogrendszerbe történő beillesztéséről.[2]
A nemzetközi jog szupremáciáját az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése juttatja kifejezésre, amely értelmében Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. E rendelkezés a korábbi Alkotmány hasonló szabályához képest nevesítetten "Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében" garantálja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
A generális transzformációt a Q) cikk (3) bekezdésének első mondata hajtja végre, amely szerint Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai - ide értve az általános nemzetközi szokásjogot és az általános jogelveket is - tehát külön jogszabályi rendelkezés nélkül is a magyar jogrendszer részét képezik.
Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdésének második mondata fogalmazza meg a speciális transzformáció igényét: a nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.
A nemzetközi jog és a magyar jog közötti összhang megteremtésének konkrét módjait az Alaptörvény nem tartalmazza, és a nemzetközi jog szupremáciájának terjedelmére, és a nemzetközi jogi normák jogforrási hierarchiában elfoglalt helyére sem utal.
Az Alkotmánybíróság legjelentősebb határozatait e tárgyban még az Alkotmány talaján hozta, azonban az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdése a korábbi Alkotmány rendelkezéseivel lényegében megegyező szabályokat tartalmaz, így az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát irányadónak tekinti. Az ily módon megerősített 53/1993. (X. 13.) AB határozat értelmében azzal, hogy Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, "[...] a Magyar Köz-
- 146/147 -
társaság az Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére alkotmányi parancs. Ebből következik, hogy az Alkotmányt és a belső jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai valóban érvényesüljenek. [...] A nemzetközi jog általános szabályai ugyan a jogforrási hierarchiában nem állnak az Alkotmány szintjén; de »a belső joggal való összhangjuk biztosításának« alkotmányi parancsát úgy kell teljesíteni, hogy az Alkotmányt kell a nemzetközi jog e sajátos szabályaira figyelemmel értelmezni." [53/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 323, 327, 334.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
