A polgári jog, közelebbről a Polgári Törvénykönyv biztosítási szabályai 1959-óta nem változtak. Így mozdulatlan maradt az egyébként sokszor emlegetett 567. § (1) bekezdése is.
Érdemes azonban vizsgálni, hogy vajon változatlan maradt-e a bírói és más jogalkalmazói szemlélet, a gyakorlat és jogértelmezés. Jogalkalmazón itt értem a biztosítókat, amikor rendezik a károkat, amikor szerződés és szabályzat szöveget szerkesztenek, vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét is, amikor az hatáskörében eljárva dönt a biztosítók feltételeinek jogszerűségét illetően.
A jogalkalmazás terén már távolról sem változatlan a helyzet, éppen ezért érdemes még az ú Polgára Törvénykönyv megalkotása előtt erről elmélkedni anélkül természetesen, hogy vállalkozhatnék a teljes anyag még csak megközelítő feldolgozására is.
A halmazból a következő témákat ragadnám ki:
A sántikáló kogencia szabályai mellett hogyan értelmezhető például a következő:
Kinek az érdeke
- a szakaszban lévő felsorolás,
- szerződő és biztosított érdekellentéte,
- kedvezményezett beleszólási joga,
Kockázatviselés és annak elbírálása
- a biztosító 15 napos kockázatelbírálási kötelezettsége,
- a biztosító kockázatba lépésének időpontja, (első díj esedékessége - szerződés létrejötte - és a kockázatviselés kezdete),
A kötelmi jog általános szabályai és a Ptké:
- a "jelen fejezet" kitétel, kiterjeszthető-e, a Ptk. más szabályaira, illetve a Ptké. rendelkezéseire? (pl.: várakozási idő)?
- a közlési kötelezettség megsértése illetve a tévedés, megtévesztés általános szerződés-érvénytelenítési szabálya együtt,
Lássuk tehát a problémákat eshetőleges, tehát nem fontossági sorrendben, és induljunk ki az értelmezendő szakasz hatályos szövegéből:
"567. § (1) A jelen fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el."
A Ptk. szövege egyértelműnek látszik abban, hogy a biztosított és a kedvezményezett érdeke részesül olyan egyoldalú és kiemelt védelemben. Így a szerződő (ha nem azonos a biztosítottal) vagy a felelősségbiztosítás károsultja, adott esetben a törvényi engedmény alapján megjelenő károkozó ezt a jogosultságot nem élvezi, illetve az utóbbiak érdekei csak az általános szerződési feltételek megtámadhatósága alapján kerülhetnek biztonságba a biztosítók "visszaéléseivel" szemben.
A bírói gyakorlat ezzel a kérdéssel nem került még így szembe, de a téma felvetődik dr. Zavodnyik József : Biztosítási Jog alapjai c. tankönyvében amikor is kifejezetten úgy foglal állást, hogy a fel nem sorolt szereplők a biztosítóval szemben erre nem hivatkozhatnak.
"Aláhúzandó, hogy az egyoldalú kogencia kizárólag a biztosítottal és a kedvezményezettel szemben kerül megfogalmazásra, pontosabban a biztosítotti és a kedvezményezetti pozícióval kapcsolatban, a szerződői pozíció vonatkozásában nem, így annak nincs akadálya, hogy szerződői pozícióhoz tapadó jogok és kötelezettségek esetében az általános szerződési feltétel (szabályzat) vagy a biztosítási szerződés eltérjen a Ptk. biztosítási fejezetének a rendelkezéseitől..."
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a biztosítók, a bíróságok kedvezményezettnek - a CD Jogtárban megjelent Ptk. kommentár ellenére, - csak a személybiztosítások kedvezményezettjeit tekintik, vagyis a vagyonbiztosításoknál megjelenő engedményezésnél "kedvezményezettnek" nevezett engedményes (például a hitelt nyújtó bank egy lakásbiztosításnál) a biztosítási fejezet értelmezését illetően kedvezményezettnek nem tekinthető.
A vagyon- és felelősségbiztosítási szerződések jogosultjai legfeljebb szélesebb értelemben és a Ptk. XXVII. és XXVIII. fejezetében szereplő szabályok alapján, vagy nyelvtani értelemben tekinthetőek ilyennek, tehát a klaudikáló kogencia korlátozó rendelkezései is csak a biztosítási fedezet szerinti - kedvezményezettekre vonatkozhatnak.
Az 567. §-ban felsoroltakon kívüli jogosultak tekintetében ezzel a felfogással ellentétes a bíróságok és a biztosítók gyakorlata, ahol az látható, hogy az elbírálás során nem tesznek különbséget a biztosított vagy szerződő szerepét illetően, az "ügyfelek" között, hanem minden biztosítón kívüli szereplőre érvényesítik a kedvezményt. Ha végiggondoljuk e védelem indokait, akkor nem is látszik logikusnak, hogy a biztosítási ajánlatot tevő, a szerződésben aktívan megjelenő, díjat fizető szerződő hátrányosabb helyzetbe kerüljön, mint a kedvezményezett, aki amúgy is - legtöbbször - csak a szerződés megszűnése után léphet fel igényeivel, aki a szerződés megszűnéséig bármikor kizárható illetve helyettesíthető.
Nem véletlen, tehát hogy a bírói ítéletek is az általánosabb "ügyfél" kifejezést használják. (BH 1999. 305. "A másodfokú bíróság rámutatott, hogy az alperes a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére, az ügyfél hátrányára tért el az ajánlat visszautasítására a Ptk. 537. §-ának (2) bekezdésében biztosított 15 napos határidőtől. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek csak ezen időn belül lett volna lehetősége az alperes ajánlatának visszautasítására, amelynek hiányában az életbiztosítási szerződés létrejött.")
A magam részéről feltétlenül a kiterjesztő értelmezést tartanám helyesnek, mivel a törvény más helyein is tapasztalunk elnagyolt megfogalmazást, így itt is erre kell gyanakodnunk.
(Ilyen elnagyolt fogalmazás a Ptk. 566. § (1) d) pont, ahol a szerződő halála szerepel eseményként, holott - nyilván csak a biztosított halála lehet releváns eset.)
Következő kérdés, - akár elfogadjuk, akár nem az előbbi okfejtést, - kell-e vizsgálni, hogy az eltérés kinek az előnyét szolgálja, illetve, hogy amennyiben a védeni szándékozott személyek érdekeinek összeütközéséről van szó, akkor hogyan érvényesül a törvényi tilalom. Konkrétan egy banki hitelszerződés esetén kötött életbiztosításban a bank kedvezményezettkénti jelölése mellett kikötheti-e a hitelintézet, hogy a biztosított nem jogosult a Ptk. 560. § (2) bekezdése szerinti módosításra, csak az ő hozzájárulásával, sőt esetleg még így sem.
A biztosítók ezt a kérdést a gyakorlatban saját jogértelmezésük szerint oldják meg. Egy-egy biztosító, akár banki nyomásra, akár önként elismeri a hitelező speciális, egy másik kötelmi jogi szerződésben rögzített, jogát a biztosított kedvezményezett] elölési lehetőségének korlátozására. Ezzel szemben más társaságok ezt nem fogadták el és a bank mindössze saját szerződésének felmondásával tudja hitelezői érdekeit védeni.
Felmerül tehát a kérdés, hogy a hitelszerződésben az adós által vállalt önkorlátozással a biztosítási szerződés tartalma módosítható-e a biztosított terhére.
Tehát a klaudikáló kogencia érvényesül-e akkor is, ha az ügyfelek jogai úgy csorbulnak, hogy attól, nem a biztosító, hanem a másik - ugyancsak védett jogosult - kerül kedvezőbb helyzetbe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
