Az Európai Közösségek Bírósága - a továbbiakban: EuB - 2009. április 2-án hirdette ki a C-523/07. sz. A ügyében hozott ítéletét, melyben a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet - a továbbiakban: Rendelet - tárgyi hatályát, az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos szabályait, valamint a joghatóság vizsgálatára vonatkozó előírásait értelmezte. E határozat számos támpontot fogalmaz meg a nemzeti jogalkalmazók számára, felismerve ugyanakkor azt a tényt is, hogy még mindig lényeges különbségek mutatkoznak az Európai Unión belül az egyes tagállamok családi- és eljárás jogi szabályozásában. Tanulmányunkban most arra teszünk kísérletet, hogy a konkrét ítéletet elemezve bemutassuk az érintett szabályokat a magyar jogalkalmazók számára, a közösségi jog útvesztőiben való könnyebb tájékozódás érdekében.
A Rendeletet - teljes terjedelmében - 2005. március 1-jétől kell alkalmaznia a tagállami bíróságoknak - a dán bíróságok kivételével, tekintettel arra, hogy Dánia az Amszterdami Szerződéshez fűzött Jegyzőkönyvben úgy nyilatkozott, hogy nem kíván részt venni a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésben. Mindez azt jelenti, hogy az EKSz. 61. és 65. cikke alapján elfogadott közösségi jogi normák Dánia területén nem hatályosulnak.[1]
Az elmúlt négy évben ugyanakkor a tagállami bíróságok részéről összesen három előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelem[2] érkezett az EuB-hoz a Rendelet értelmezését kérve, melyek közül a legutóbbi ezen tanulmányunk témája. A megkeresések ilyen csekély száma elsősorban arra vezethető vissza, hogy az EKSz. 68. cikke - érthetetlen módon - korlátozza a tagállami bíróságokat a 234. cikk alapján megillető általános jogosultságát arra, hogy amennyiben az előttük folyamatban lévő jogvita eldöntése szempontjából szükségesnek tartják, az EuB-hoz forduljanak jogértelmezésért. Ez előbbi előírás alapján ugyanis, a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés keretében elfogadott közösségi jogi normák értelmezését, vagy érvényességének vizsgálatát csak azok a tagállami bíróságok kérhetik, amelyek határozatával szemben - nemzeti joguk alapján - további jogorvoslatnak nincs helye.[3]
A közösségi jogalkotó egyelőre nem, de az EuB lépett, és az EKSz. 223. cikk (6) bekezdésének felhatalmazása alapján módosította saját eljárási szabályzatát - a Tanács jóváhagyásával.[4] Ennek lényege, hogy az EKSz. harmadik részének IV. címe szerinti területek vonatkozásában egy vagy több kérdést felvető előzetes döntéshozatalra utalás - a nemzeti bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból - a szabályzat vonatkozó rendelkezéseitől eltérve, sürgősségi eljárásban is elbírálható.
A nemzeti bíróságnak kérelmében ismertetnie kell a sürgősség fennállását alátámasztó és ezen eltérő eljárás alkalmazását igazoló jogi és ténybeli körülményeket, valamint lehetőség szerint megjelölnie az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a nemzeti bíróság által javasolt választ. Ha a nemzeti bíróság nem nyújtott be sürgősségi eljárás lefolytatása iránti kérelmet, a Bíróság elnöke - ha valószínűsíthető, hogy ezt az eljárást kell alkalmazni - felkérheti az eljáró tanácsot, hogy vizsgálja meg az előzetes döntéshozatalra utalás említett eljárásban történő elbírálásának szükségességét.
Az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról szóló határozatot a kijelölt tanács hozza meg, az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően.
A hivatalvezető haladéktalanul gondoskodni köteles arról, hogy ezen előzetes döntéshozatalra utalást - amennyiben a nemzeti bíróság sürgősségi eljárás alkalmazását kérte, illetve ha az elnök felkérte a kijelölt tanácsot az utalás ezen eljárásban történő elbírálása szükségességének vizsgálatára - közöljék a nemzeti bíróság előtti eljárás feleivel, az e bíróság székhelye szerinti tagállammal, valamint az Alapokmány 23. cikkének első bekezdése szerinti intézményekkel.
Az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról vagy annak megtagadásáról szóló határozatot haladéktalanul kézbesítik a nemzeti bíróságnak, a feleknek, a tagállamnak és az előző bekezdés szerinti intézményeknek. Az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról szóló határozat megállapítja az előbb említettek számára a beadványok vagy írásbeli észrevételek benyújtására rendelkezésre álló határidőt. Az általános szabályoktól ez annyiban tér el, hogy az előbb felsorolt személyeknek két hónapjuk van írásbeli észrevételeik megtételére. Újítás az is, és a szándékolt gyorsítást szolgálja az az előírás, hogy a határozat megjelölheti azokat a jogkérdéseket, amelyekre e beadványokban vagy írásbeli észrevételekben ki kell térni, és meghatározhatja ezek maximális terjedelmét.
A kijelölt tanács a főtanácsnok meghallgatását követően határoz, de dönthet úgy is, hogy három bíróból álló tanácsban jár el. A kijelölt tanács ugyanakkor úgy is határozhat, hogy visszautalja az ügyet a Bírósághoz annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testületnek osszák ki. A sürgősségi eljárás az új testület előtt - adott esetben a szóbeli szakasz újbóli megnyitását követően - folytatódik.
A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás bevezetése azonban csak a "tűzoltásra" elegendő: nem orvosolja azt az alapvető problémát, hogy az EKSz. 65. cikkének felhatalmazása alapján elfogadott közösségi polgári eljárásjogi szabályok értelmezését csak a végső fokon eljáró nemzeti bíróságok kezdeményezhetik az EuB-nál, nem pedig a keresetlevéllel szükségszerűen először találkozó elsőfokú bíróságok, akiknek saját joghatóságuk vizsgálata, ideiglenes intézkedés hozatala, vagy éppen másik tagállam területén hozott bírósági határozat elismerése-végrehajtása körében dönteni kell. Az EuB "sürgős" jogértelmezése ily módon csak és kizárólag perorvoslati eljárás során vehető igénybe, ami olyan elsőfokú határozatok esetén, amihez a nemzeti jogszabályok - mint pl. a Pp. 156. §-a az ideiglenes intézkedéseknél - az előzetes végrehajthatóságot engedi, különösen is kifogásolható.
Az előzetes döntéshozatali eljárás hatékonyságát nagyban rontja az a tény is, hogy viszonylag lassan, átlagosan 22 hónap alatt érkezik meg a "válasz" az EuB-tól. A tagállami bíróságok - de különösen az érintett peres felek - számára ez rendkívül hosszú időtartam, amely akár duplájára is növelheti a pertartamot. A peres felek többsége általában nem szeretne egy EuB-i ítélet alapján sokszor idézett tankönyvi példa lenni, ő azért megy bíróságra, hogy a jogvitájában gyors - és számára kedvező - ítélet szülessen. Különösen igaz mindez a házassági perekre, ahol a felperes egész biztosan szabadulni szeretne a házassági kötelékből, és a kiskorú gyermek érdekét sem szolgálja feltétlenül egy meghosszabbított pertartam.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
