Épp 30 éve annak, hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel 1993. április 7-én kihirdették - Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt - Egyezményt és ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet.
Az Emberi Jogok és alapvető szabadságjogokról szóló - Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1991. évi XXXI. törvény -, (a továbbiakban Egyezmény) azóta is hatályos jogunk része.[1]
A kerek születésnap kapcsán indokolt visszatekinteni, hogy miként alkalmazta a magyar Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának az esetjogát, illetve milyen elvek mentén haladt az elmúlt 30 évben az Egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek tekintetében.
Jogos megvizsgálni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) esetjogának figyelembevételekor az Alkotmánybíróság milyen elveket követ és az EJEB esetjoga milyen hatással van, illetve volt az elmúlt évtizedekben az Alkotmánybíróság joggyakorlatára.
Véleményem szerint indokolt külön választani a nemzetközi szerződésbe ütközés tekintetében és az alkotmányjogi panaszok vonatkozásában folytatott eljárásokat és döntéseket. A nemzetközi szerződésbe ütközés során a viszonyítási alap az Emberi Jogok Európai Egyezményének szövege[2] (a továbbiakban: EJEE), míg az alkotmányjogi panaszok - és más eljárások - esetén az alaptörvény-ellenesség a vizsgálat fókusza. További különbségtétel szükséges az EJEB esetjoga tekintetében a Magyarországgal szemben hozott ítéletek és a harmadik államokkal szembeni döntések tekintetében.
Az EJEE kötelező azáltal, hogy törvényként a magyar jogrendszer részévé vált. Ennek következtében akár a rendes bírósági ítéletekben is közvetlenül hivatkozható. Ugyanakkor speciális a helyzete abban a tekintetben, hogy a kihirdető jogszabály törvényként a hierarchiában az Alaptörvény alatt helyezkedik el, de nemzetközi szerződésként viszont az egész államot kötelezi. A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 27. cikke szerint egyetlen részes fél sem hivatkozhat belső jogának rendelkezéseire annak igazolásául, hogy elmulasztotta a nemzetközi szerződést teljesíteni.[3]
Az EJEE szövege azonban önmagában nem elegendő annak megfelelő alkalmazásához, mivel egyes fogalmak meghatározása, illetve a szöveg általános jellegű megfogalmazásai miatt nagyon sok tekintetben értelmezésre szorul. Az EJEE autentikus értelmezésére azonban kizárólag az EJEB jogosult. Az EJEB értelmezési eszközeit is behatárolja az EJEE, mert ítéletben, határozatban, tanácsadó véleményben és az ítélet végrehajtása során hozott, egyedi ügyeken alapuló döntéseiben foglal állást az EJEE értelmezéséről.[4]
Az Alkotmánybíróság az Abtv. 32. §-a szerinti, a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló eljárásaiban kimondta, hogy "a nemzetközi szerződésből fakadó, Magyarországot terhelő kötelezettség feltárása során - vagyis a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata esetén - nem csak a nemzetközi szerződés szövegét, hanem az annak értelmezésére feljogosított szerv joggyakorlatát is alapul veszi" (3157/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [21]) Az Alkotmánybíróság tehát elfogadta azt az elvet, hogy az EJEE szövegét az EJEB ítéleteinek fényében kell értelmezni.
Ezt az elvet egy másik határozatában tovább finomította, vagyis, "ha az Alkotmánybíróság az Abtv. 32. § (2) bekezdése szerinti eljárásában jár el, és vizsgálatát az Egyezményre, mint nemzetközi szerződésre tekintettel végzi el, érvelését nem önmagukban az EJEB egyes ítéleteire, hanem közvetlenül az Egyezményre alapozhatja. Ez még akkor is igaz, ha az egyes ügyek között adott esetben akár több, kifejezetten Magyarországgal kapcsolatos döntés is megtalálható, melyekre az Alkotmánybíróság adott esetben figyelmet fordít. Az Alkotmánybíróság a hazai jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését mindezen szempontok figyelembevételével akkor állapíthatja meg, ha annak egyetlen lehetséges értelmezése és adott esetben mérlegelést nem tűrő alkalmazása az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése[5] szerint vállalt nemzetközi kötelezettség megsér-
- 409/410 -
tése. Minden egyéb esetben az Alkotmánybíróság feladata annak biztosítása, hogy a magyar jog kérdéses szabályának értelmezése az Alaptörvénnyel, valamint a nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettséggel is összhangban álljon" (21/2018. (XI.14.) AB határozat, Indokolás [16]). Az Alkotmánybíróság álláspontja ebben a tekintetben egyértelműnek tűnik, vagyis az EJEE rendelkezéseinek tartalmát az EJEB esetjog és a konkrét egyezményi rendelkezéshez tapadó esetjogi elvrendszer segítségével állapítja meg.
Az EJEB ítéleteit vizsgálva azokat a kötelező erő szempontjából két csoportra is lehet osztani: a Magyarországgal szembeni döntésekre (ítélet, határozat) és a harmadik országokkal szembeni döntésekben kifejtett elvekre, végső soron a kiforrott esetjogra (well-established case-law). Ennek indoka az EJEE által rögzített szabályozás.
A szerződő féllel, így Magyarországgal szemben egyedi ügyben hozott EJEB döntés végrehajtása az EJEE szerint kötelező. Az EJEE 46. cikk 1. pontja szerint "a Magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek." Ennek következtében a Magyarországgal szemben hozott ítéletek végrehajtása a magyar állam és ennek keretében az állam minden szervének a kötelezettsége.
A végrehajtás mikéntje azonban a végleges EJEB ítélet alapján nem minden esetben egyértelmű. Igényelhet ugyanis általános intézkedéseket például jogszabálymódosítást, börtönépítést, új jogorvoslat anyagi és technikai feltételeinek a megteremtését. Valamint igényelhet egyedi intézkedéseket, vagyis az alapügy mielőbbi befejezését, a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, a fogvatartás körülményeinek javítását, az igazságos elégtétel kifizetését.
A magyar vonatkozású ítéletek és határozatok végrehajtását nem maga az EJEB, hanem egy politikai testület, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ellenőrzi és ez a szerv határozza meg, hogy milyen intézkedés megtételével tehet eleget az ország a meghozott ítéletnek, vagyis dönt a végrehajtás megfelelőségéről, illetve hiányosságairól. Az EJEB döntés végrehajtásáról az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egysége, amely a Kormány képviseletét látja el, a tervezett lépésekről intézkedési tervet (action plan) és a teljesítésről beszámolót (action report) nyújt be minden ügyben.
Amikor az EJEB ítéletének végrehajtása során értelmezési vita merül fel, akkor a Miniszteri Bizottság az EJEB-hez fordulhat, hogy értelmezze a saját döntését (EJEE 46. cikk 3. pont). Ebben az esetben a legfőbb értelmezési kérdés, hogy melyek azok a garanciák, illetve hatékony hazai jogorvoslatok, amelyek biztosítják az egyezményes jogok érvényesülését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
