1. A latin eredetű recenzió magyar megfelelője könyvismertetés, könyvbírálat. A könyvismertetés és a könyvbírálat közt azonban lényeges különbség van: utóbbi kritikus szemmel megírt könyvismertetés. A recenzió általában kis terjedelmű, esszészerű írás, amely mára már kialakultnak mondható tartalmi és formai jegyekkel rendelkezik.
A tudományos könyvismertetés éppolyan régi múltra tekint vissza, mint maga a tudományos közösség. A legrégebbi folyóiratok a legtöbb európai államban a 17. században jelentek meg, és alapvetően a tudományos munkák összefoglalását tartalmazták. Ma már minden területen megszámlálhatatlanul sok tudományos folyóirat tartalmaz külön olyan részeket, amelyeket kifejezetten a könyvismertetések közlésének szánnak. Néhány folyóirat kifejezetten recenziók ismertetésére szakosodott.[1]
A recenziók számos fontos feladatot látnak el, de a legfontosabb: az olvasó el tudja dönteni, hogy érdemes-e az ismertetett könyvet kezébe vennie vagy sem. Több szerző szerint a recenzió arra is alkalmas, hogy a kutatók annak ellenére is lépést tudjanak tartani a legújabb szakmai fejlődéssel, hogy az örökké változik, sőt gyorsul. A könyvismertetések tehát a kiadott könyv minőségét és fontosságát segítenek felmérni. Így azok - olyan államokban, ahol annak hagyománya van - az előléptetésről, a fizetésemelésről szóló döntések alapjául is szolgálhatnak. A könyvtárosok és az informatikusok nagyban támaszkodhatnak a könyvismertetésekre akkor, amikor a könyvtárat vagy az információs központot fejlesztik. E műfaj tudományos értékét azonban gyakran megkérdőjelezik, és úgy utalnak rá, mint másodvonalbeli tudományos írásra. A recenziókat gyakran azzal is vádolják, hogy pusztán egyéni reflexiók eredményei, és emiatt nem lehet azokat tudományos műveknek tekinteni. Vannak azonban ezzel ellentétes vélemények is, amelyek szerint a recenzió új ötletek, elméletek és kutatási hipotézisek megjelenéséhez járul hozzá. (Nyilvánvaló azonban, hogy nem mindegyik recenzió ilyen.) A mindenkori recenziót meghatározza az a kor, amelyben születik, illetve azok a speciális elvárások, amelyek az ilyen munkákat övezik. A mai recenzióknak számos olyan közös vonása van, amelyek az általánosítást egy bizonyos mértékben lehetővé teszi. Ilyen a recenzió fentebb említett fő feladata, illetve - az alább ismertetendő - recenzens jellemzői és a recenzió főbb tartalmi elemei. A könyvismertetések természetesen több tekintetben is különbözhetnek. A hosszúságukban, amelyet alapvetően a publikáló folyóirat szerkesztőbizottsága határoz meg: némelyik rövidebb, másik hosszabb; a téma megragadásában: egyik általános képet ad a könyvről, míg a másik csak egy részterületről szóló értékelést; némely szerző pusztán magára a könyvre támaszkodva ír, mások a szerzőre vagy a lehetséges olvasóközönségre (is) koncentrálnak; lehetnek tudományosabb, kritikusabb szemléletűek, vagy leíró jellegűek.[2]
2. A recenziókat az objektivitásuk és a szakszerűségük miatt néhányan kiadott lektori véleményeknek is tekintik. A recenzió értelemszerűen a recenzens munkája, vagyis a megbízható könyvismertetés hiteles, szavahihető ismertetőt feltételez. Annak érdekében, hogy a recenzens hiteles legyen, és megfelelően ellássa a feladatát - az adott tudományterületen kritikai szemszögből bemutatni a könyvet, illetve értékelni annak létjogosultságát és relatív fontosságát - magának is a tudományterület aktív képviselőjének, illetve a megjelent szakirodalmak kiváló ismerőjének kell lennie. Éppen ezért a publikált és hozzáférhető könyvismertetésekről egészen addig azt kell feltételezni, hogy tudományosak, amíg a szavahihetőségük fennáll. A recenziót úgy kell megírni, hogy az olvasóban ne keletkezzen kétség aziránt, hogy a recenzens alaposan elolvasta a könyvet. A recenzensnek továbbá olyan benyomást kell kialakítania, mintha szakmai hozzáértés tekintetében közel egyenrangú lenne a könyv szerzőjével. A megbízható recenzens olyan, aki képes az írásmű minőségét és integritását felbecsülni, ezzel egyidejűleg képes azt elhelyezni az érintett területen megjelent munkák között, illetve - adott esetben - ütköztetni tudja a kötetben olvasott és a kutatott területet érintően korábban megjelent véleményeket. Valószínű ugyan, hogy aki a könyvet írta, sokkal jobban is-
- 293/294 -
meri a témát, de szinte minden műnek vannak vitatható tézisei, megállapításai, szemléletbeli hibái, különféle tartalmi és formai hiányosságai, amelyeket a jó recenzió a könyvbírálat jegyében megfogalmaz. A könyvekben továbbá szinte mindig vannak kisebb nagyobb nyelvtani hibák, esetleg ténybeli tévedések. Ezeket a legkönnyebb észrevenni, és szóvá is kell/lehet őket tenni, de mindig ügyelni kell arra, hogy a recenzensnek a feladata nem az ilyen hibák összegyűjtése (ő nem hibavadász), hanem a munka tudományos bemutatása és értékelése.[3]
3. A recenzióírásnak alapvetően három fázisa van: a könyv elolvasása, a kérdések feltevése és a recenzió megírása.[4]
3.1. A könyv elolvasása során a kritikai nézőpontot kell előtérbe helyezni, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a recenzens feladata nem az író munkájának támadása. Ügyelni kell arra is, hogy a recenzens ne hagyja ki az olvasásból a könyv olyan részeit sem (pl. előszó), amelyek első megközelítésben nem tűnnek a témához kapcsolódónak. Később ezek ugyanis a könyv jobb megértését segíthetik. Ajánlatos a könyvet legalább kétszer elolvasni. Az első olvasáskor a recenzens áttekintést nyer a munkáról, másodszor viszont már részletesebb információkat gyűjthet a könyvről alkotott véleménye igazolására. Az olvasás közben érdemes jegyzeteket készíteni. Ezek megkönnyítik a későbbi hivatkozást, illetve azt, hogy a könyvismertetés szerzője minden szóba jöhető kérdésére választ kapjon.
3.2. Milyen kérdésekre kell választ keresni a kötet elolvasásakor? Azokra, amelyek megkönnyítik a könyv objektív és tudományos bemutatását. Ezek a következők lehetnek:[5]
- Mi a szerző témája és az a szélesebb terület, amelybe a munkája illeszkedik? Egyedi a könyv? Nyújt-e új információt a többi azonos témában írt műhöz képest?
- Rendelkezik-e a szerző a könyv megírásához szükséges tudással?
- Milyen megközelítést és módszert alkalmaz a szerző? Mi a szerző központi tézise, melyek a hipotézisei? Ezzel kapcsolatban ügyelni kell arra, hogy a cél és a kiindulás a műben magában rejtett maradhat, de az például a bevezetésben kifejezésre juthat.
- Mik a szerző következtetései? Azokat mindig megfelelően alátámasztja?
- Mik a szerző elsődleges forrásai? Milyen átfogó a kutatása?
- Kinek íródott a könyv (kutatóknak, nem kutatóknak, hallgatóknak stb.)? A könyv megfelelő a megcélzott olvasóközönsége számára?
- Milyen a könyv szerkezete? Az rendszeres, logikus és érthető?
- Milyen a szerző stílusa? Narratív, elemző, kritikai? Könnyen olvasható, olvasmányos, nehézkes, körülményeskedő? Megfelelő-e a stílusa a célközönség számára? Ha magyar nyelvre fordított műről van szó, akkor érdemes megemlíteni a fordítás minőségét is: pontos-e a szakterminusok fordítása, a nevek, elnevezések átírása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
