Magyarország euroatlanti csatlakozásával kapcsolatosan az Európai Megállapodás2 (a továbbiakban: "Megállapodás") kihirdetése után, de különösen az utóbbi pár évben felgyorsultak az események. A gazdasági élet szinte minden területén érezteti hatását a folyamatban lévő jogharmonizációs program és a magyar kormány ígérete szerint legkésőbb 2003. január elsejére hazánk olyan állapotban lesz, hogy - ha csak rajtunk múlna alkalmasak leszünk az Európai Unióba történő fölvételre.
A csatlakozás időpontja azonban ma még bizonytalan: azt hazánk felkészültsége mellett legjelentősebb faktorként elsősorban az Unió belső strukturális reformjának előrehaladása és a tagállamok bővítéssel kapcsolatos, gazdasági megfontolásokon is alapuló politikai attitűdje befolyásolja majd. A dolgok jelenlegi állása szerint ésszerűen feltételezhető, hogy Magyarország - s hadd utaljunk itt a társulási Megállapodásban meghatározott 10 éves átmeneti időszak első 5 évét összegző, pár hónapja napvilágot látott ún. országjelentés megállapításaira - a bővítés első hullámában, valamikor 2003-2005 között az Unió teljes jogú tagja lesz.
A felkészülési időszak hátralévő, második részében intenzíven folytatódnia kell annak a kiemelkedő jelentőségű jogharmonizációs munkának, melynek eredményeképpen a csatlakozás idejére a magyar jogrendszernek a közösségi acquis communautaires3-rel összeegyeztethetőnek kell lennie. Hogy ez a bizonyos harmonizáció vagy összeegyeztethetőség mennyire nem magától értetődő és rohammunkában elvégezhető kötelező penzum, azt egy olyan friss jogeset bemutatásával szeretnénk illusztrálni, ahol az 1973 óta közösségi tag Dánia cégregisztrációs és társasági joganyaga konfrontálódott az uniós normákkal. Úgy hiszem, az eset a hazai gazdasági jogászok és cégbírák számára is továbbgondolásra érdemes lehet.
Az Európai Bíróság (European Court of Justice, "ECJ") 1999 márciusában hirdetett ítéletet az ún. Centros-ügyben4. A tényállás szerint egy dán házaspár 1992-ben egy ún. private limited companyt alapított és jegyeztetett be az Egyesült Királyságban. Az angol és a walesi társasági jog szabályai szerint létrejött társaság alaptőkéje 100 angol font volt, melyet azonban a két részvényes, Bryde úr és felesége, ténylegesen sohasem fizettek be és egyéb módon sem bocsátottak a Centros Ltd. rendelkezésére. A Centros Ltd. székhelyeként Bryde úr egyik angol barátjának londoni lakáscímét jegyezték be. A társaság az Egyesült Királyságban semmiféle gazdasági tevékenységet nem végzett, a nyilvántartásba vételen túl oda tényleges gazdasági kötelék nem fűzte.
Az Anpartsselskabslov (a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény, "Dán Kft. törvény") 117. szakasz 1. bekezdése szerint "azok a korlátolt felelősségű társaságok és hasonló jogi formában létrejött külföldi társaságok, melyeket az Európai Közösségek egyik Tagállamában alapítottak, Dániában fióktelepet hozhatnak létre." Erre az egyértelműen megengedő jogszabályi rendelkezésre hivatkozással a Centros Ltd. igazgatója, nem sokkal a társaság angliai nyilvántartásba vétele után, 1992 nyarán kérelmet terjesztett elő az illetékes dán hatóságnál ("Testület") a Centros Ltd. dániai fióktelepének bejegyzése érdekében. A hivatkozott, a fióktelep bejegyzésére irányadó dán jogszabály szerint a Centros Ltd. korlátolt felelősségű társaságnak minősült.
Ami voltaképpen a Centros-ügyet generálta és ami miatt mindez a magyar társasági jog művelői számára is érdekes lehet, most következik: a Testület a Centros Ltd. kérelmét elutasította, megfosztva az angol és a walesi jog szerint jogszerűen létrejött társaságot attól a jogától, hogy Dániában fióktelepet létesíthessen. Indokolásának vezérfonala az érdekcentrum-elméletet látszik követni: az elutasító határozat egyebek mellett azon alapul, hogy (1) a Centros Ltd. Angliában és Walesben tényleges gazdasági tevékenységet nem fejtett ki, (2) Dániában valójában nem fióktelepet6, hanem korlátolt felelősségű társaságot kívánt létesíteni és a gazdasági tevékenységet e szervezet keretei között, kizárólag Dániában kívánta végezni, végül (3) az Egyesült Király-ság-beli cégalapítással és a dániai fióktelep létrehozására tett kísérlettel a Bryde házaspár a dán társasági jog7 rendelkezéseit, különösen pedig az e jogszabály által előírt 200 000 dán koronás minimális törzstőke tényleges befizetését előíró szabályt kívánta megkerülni.
A Centros Ltd. a Testület elutasító határozatát az Östre Landsret (elsőfokú bíróság) előtt indított perrel megtámadta, de az a keresetet 1995 szeptemberében elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen a Centros a Höjeste-ret-nél (fellebbviteli bíróságnál) fellebbezett. Mindkét fórum előtti eljárásban a Centros azzal érvelt, hogy (1) eleget tesz mindazon jogszabályi feltételeknek, melyeket a Dán Kft. tv. a fióktelepek nyilvántartásba vételének feltételéül szab a külföldi társaság számára, továbbá (2) miután a társaság az angol és a walesi jog alapján jogszerűen jött létre az Egyesült Királyságban, az Európai Közösséget létesítő Egyezmény8 ("Egyezmény") 43. és 48. cikkei alapján jogosult Dániában fióktelepet létesíteni. Az, hogy alapítása óta a Centros Ltd. az Egyesült Királyságban nem kereskedett, a 43. és a 48. cikkek alkalmazhatósága szempontjából irreleváns.
Ezzel szemben a Testület azzal érvelt, hogy a fióktelep nyilvántartásba vételének megtagadása nem ellentétes az Egyezmény 43. és 48. cikkeivel, mégpedig azért nem, mert a dániai fióktelep létesítésére irányuló szándék mögött a dán társasági jog törzstőkeminimumra vonatkozó szabályai megkerülésének szándéka látszik meghúzódni. Ezen túlmenőleg; az elutasító határozatot megalapozzák bizonyos hitelezővédelmi szempontok is.
Miután a Höjesteret észlelte, hogy kollízió áll fönn az Egyezmény 43. és 48. cikkei valamint a Dán Kft. tv. és a törzstőke-minimumot előíró társaságijogi szabály között, eljárását fölfüggesztette és előzetes döntés9 meghozatala érdekében, az Egyezmény 234. cikke értelmében megkereste az Európai Bíróságot10.
A dán fellebbviteli bíróság a következő kérdés eldöntését kérte az Európai Bíróságtól:
"Összeegyeztethető-e az Egyezmény 46. és 48. cikkeivel együtt olvasott 43. cikkével egy olyan társaság fióktelepe nyilvántartásba vételének megtagadása, mely társaság székhelye egy másik tagállamban van és amelyet 100 GBP (megközelítőleg 1000 DKK) alaptőkével, jogszerűen alapítottak és amely az alapításának helye szerinti tagállam jogszabályaival összhangban létezik, de ott semmilyen üzleti tevékenységet nem végez, hanem teljes üzleti tevékenységét abban a másik tagállamban kívánja kifejteni, ahol a fióktelepet akarja bejegyeztetni, s - ahelyett, hogy ebben az utóbbi tagállamban társaságot alapítana - a fióktelep létesítésére vonatkozó eljárást használja fel arra, hogy megkerülje a legalább 200 000 DKK-s (jelenleg már csak 125 000 DKK) alaptőke befizetését? " Egyszerűbben, a dán fellebbviteli bíróság azt kérdezte az ECJ-től: az Egyezmény betűje és szelleme megengedi-e, hogy kihasználva az egyes tagállamok társasági jogában fennálló jelentős különbségeket, gyakorlatilag tényleges alaptőke-befizetés nélkül létrehozott társaságok más tagállamokban létesített fióktelepeiben folyjék a teljes gazdasági tevékenység, megkerülve ezzel az eljárással a fióktelep székhelye szerinti tagállam alaptőkeminimumra vonatkozó cogens szabályait?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
