A vállalkozáson belül elkövetett bűncselekmények hatékony felderítését szolgáló eszközrendszer kiépítése általános kriminálpolitikai érdek, ám e szervezetek zárt, hierarchikus felépítése által biztosított ún. szervezeti önvédelem okán nehezen megvalósítható cél is egyben. Az ún. criminal compliance represszív eszközrendszerének részét képező internal investigation (szervezeten belüli előnyomozási eljárás) a szükséges kriminálpolitikai, illetőleg ontológiai feltételek fennállása esetén megfelelő eszköz lehet a tipikusan a munkavállalók által vállalkozáson belül elkövetett bűncselekmények hatékony felderítéséhez. Az előnyomozási eljárás során megszerzett bizonyítékoknak a későbbi büntetőeljárás során történő felhasználhatósága feltételeinek megállapítása a jogintézmény jogállami keretek közé illeszkedő megvalósításának fontos előkérdése.
A vállalkozáson belül elkövetett bűncselekmények felderítését számos körülmény megnehezíti, ezért e deliktumok körében igen magas a látencia.[1] A látencia oka elsősorban abban áll, hogy azon bűncselekmények felderítéséhez, amelyet a szervezet tagjai vagy dolgozói a szervezet érdekében, annak javára követnek el, tipikusan nem fűződik szervezeti érdek, éppen ezért cél lehet annak titokban tartása, mindenesetre az, hogy a jogsértés legkevésbé se kerüljön nyilvánosságra, hiszen az az entitás számára jelentős érdeksérelemmel járhat.[2] A vállalkozások tipikusan olyan jól szervezett, zárt entitások, amelyek képesek megőrizni belső integritásukat, képesek hatékonyan védekezni a külső behatásokkal szemben, emiatt pedig a szervezetükön belül elkövetett bűncselekmény ritkán jut a hatóságok tudomására, ha pedig a visszaélést mégis észlelik, úgy a nyomozás során nem ritkán egy "tényleges felderítési vákuummal"[3] találják szemben magukat.
E probléma az oka annak, hogy a kérdés mindig aktuális: mit tehet az állam, mit tehet a bűnüldöző hatóság a szervezeten belül elkövetett visszaélések felderítése eredményességének javítása érdekében? Ahhoz, hogy a kérdésre adekvát választ adhassunk, szükséges ismerni azon vizsgálandó ismérvek, körülmények körét, amelyek eliminálásával, kiküszöbölésének megkísérlésével a felderítési ráta javítható. A kutatások azt mutatják, hogy "a szervezeten belül meg nem engedett cselekmények elkövetéséhez vezető elkövetői motívumok, valamint a tipikus elkövetési magatartások realizálásának kedvező lehetőségek mellett, a csekély vagy elégtelen belső kontroll"[4] megfelelő táptalajként szolgál a releváns gazdasági, illetve korrupciós bűncselekmények megvalósításához.
E tétel első két aspektusát kiragadva látható, hogy a bűnmegelőző mechanizmusok kiépítése hathat a potenciális elkövetői kör lehetséges motivációinak mi-
- 458/459 -
nimalizálása irányába, avagy irányulhat a bűncselekmény, visszaélés megvalósítására lehetőséget biztosító alkalmak csökkentésére. A tétel harmadik aspektusa a megfelelő belső kontrollrendszer kiépítése, amely elsősorban visszaélések hatékony felderítését szolgáló intézményrendszer telepítésének követelménye a szervezetek irányába. E represszív intézkedések halmazának léte egyúttal generálpreventív hatással is bír,[5] ugyanis egyrészről a bűncselekmények, visszaélések felderítése elkerülhetetlenségének tudata eliminálhatja az elkövetői motívumot, másrészről e mechanizmusok a bűncselekmények elkövetésére kínálkozó megfelelő alkalmak számát is képesek minimalizálni. Mindezek alapján bebizonyosodik, hogy a szervezeten belül elkövetett bűncselekmények felderítése érdekében az állami kontrollmechanizmusokon túl hatékony belső ellenőrzési intézményrendszer kiépítése is elengedhetetlen, éspedig nemcsak a bűnüldöző hatóságok eredményessége javítása, hanem a szervezet belső integritásának megőrzése érdekében is.[6]
Jelen tanulmány az említett tételből kiindulva, annak harmadik aspektusával, a szervezeten belüli ellenőrzési mechanizmusok megfelelőségének, bűnfelderítési relevanciájának vizsgálatával foglalkozik. A téma interdiszciplináris jellege okán már e helyen szükséges meghatározni a tanulmány tartalmi kereteit, illetve megfogalmazni a megválaszolandó kérdéseket. A tanulmány tartalmi kereteit elsősorban az Egyesült Államokból származó, napjainkban már Európa számos jogrendszerében - így Németországban is - tárgyalt internal investigation (szervezeten belül lefolytatott - belső - előnyomozási eljárás) fogalmi elemei determinálják. Cél annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen mértékben lehet egyáltalán legitimitása a szervezeten belül lefolytatott előnyomozásnak.[7] A belső eljárási mechanizmusok milyen kölcsönhatásban állhatnak a bűncselekmény gyanúja miatt (ténylegesen vagy potenciálisan) megindult büntetőeljárással?[8] Mennyiben használhatók fel az ilyen eljárások során nyert bizonyítékok a büntetőeljárásban?[9] Milyen individuális, szervezeti valamint állami érdekek állnak egymással szemben, és miképpen oldható fel a kollízió? Mindemellett pedig - mint egy a felvázolt problémakörök megoldására történő javaslattétel megalapozásaként - szükséges a téma szempontjából releváns anyagi jogi előkérdések vizsgálata.
Az internal investigation olyan terminus technicus, amely ebben a formájában, minden fogalmi elemnek és ismérvnek megfelelve, hazánkban nem létezik. Definiálása mégis azért fontos, mert ennek a quasi szervezeti eljárási fogalomnak a magvát számos olyan intézmény alkotja, amelyekkel saját jogrendszerünkben is találkozunk anélkül, hogy egyetlen, meghatározott cél elérésére irányuló fogalom alá sorolnánk azokat.
Az ún. belső felderítés, quasi előnyomozás (internal investigation) szervezeti értelemben egy olyan kontrolleljárás, amelynek célja, hogy a szervezetben a múltban lezajló valamely esemény, tipikusan magánjogi, közigazgatási jogi, szabálysértési jogi, valamint büntetőjogi[10] szempontból releváns jogsértésekre fókuszálva kivizsgálásra és értékelése kerüljön,[11] tehát egy szervezeti válaszreakció visszaélés elkövetése gyanújának felmerülése esetén.[12] Tipikusan a szervezettel munkaviszonyban álló munkavállaló által elkövetett visszaélések belső felderítésének hatékony eszközrendszere.[13] Tágabb értelemben internal investigation fogalma alá szubszumálhatunk minden olyan belső eljárást, kontrollmechanizmust, amelyek büntetőjogi relevanciával bíró[14] cselekmények felderítését (is) célozzák.[15] Ennek megfelelően a fogalom alá érthető munkajogi értelemben a munkáltató, társasági jogi értelemben a felügyelőbizottság, audit bizottság vagy a könyvvizsgáló releváns eljárása is.[16] Szűkebb értelemben azonban egy
- 459/460 -
intézményesített "különnyomozási eljárásról"[17] van szó, amely főszabály szerint független az imént említett, tipikus szervezeti kontrollmechanizmusoktól, és amelyet tipikusan a szervezettel megbízási jogviszonyban álló ügyvéd - a német terminológia szerinti ún. Unternehmensanwalt - folytat le.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
