A sárkány a kínai kultúrában a császár szimbóluma, így a hatalom jelképe is egyben. Mitológiai szerepe azonban kiterjedtebb ennél: a kínaiak a természeti és társadalmi jelenségek őreit látták bennük, mint az ég, a föld, a béke, vagy a prosperitás. Metaforikus erővel figyelmeztet azonban a körülmény, hogy Kína mitológiája nem kizárólag jó sárkányokat ismer, hanem rossz sárkányokat is. Amennyiben figyelmesen szemlélődünk napjaink Kínájában, úgy tapasztalhatjuk, hogy ez idő szerint is hatalmas természeti, társadalmi és gazdasági erők vannak mozgásban. A gazdaság pénzügyi szegmensében pedig mintha különös intenzitással hatnának azok az energiák, amelyek az elmúlt évtized elemi erejű gazdasági fejlődéséből eredeztethetők.
A kínai hagyomány szerint, fu-cang-lung, a kincseken megbúvó sárkány, a királyok és a gazdag emberek kincseire vigyáz. A nyugati ember gondolkodása szerint tulajdonképpen hasonló szerepet tölt be, mint maga a bankrendszer. Úgy tűnik azonban, hogy minél hatalmasabb a sárkány, az árnyéka is vele együtt növekszik: a kínai gazdasági fejlődésben a hagyományos bankrendszer mellett egyre nagyobb szerepet tölt be az árnyékbankrendszer.
Kérdéses azonban, hogy e két nagy erejű kínai sárkány, a hagyományos- és az árnyékbankrendszer sárkányának harca milyen eredménnyel ér majd véget. A gigászi küzdelem a kínai gazdasági és társadalmi folyamatok eredménye, ahogy a két pénzügyi dominanciáért harcoló sárkányt is a gazdasági élet forrás-szükségletei hívták életre. A kínai árnyékbankrendszer megítélése sem olyan egyszerű, mint első pillantásra tűnik. Igaz ugyan, hogy jelenléte és dinamikus térnyerés majdan alapjaiban rengetheti meg a kontinensnyi ország pénzügyi rendszerének stabilitását. Mivel azonban megidézői éppen azok a gazdasági szükségszerűségek, melyeket a gazdaság finanszírozásának igénye helyez előtérbe, mégsem mondható ki egyértelműen, hogy a kínai árnyékbankrendszer e küzdelemben egyértelműen a rossz sárkány volna.
Kínában ugyanis az utóbbi öt évben látványosan megnövekedett egy olyan alternatív pénzügyi ágazat szerepe, amelyet a szakmai zsargon kínai árnyékbankrendszerként ismer, de amelynek gyökerei mélyebbre nyúlnak a kínai eseményeknél. Maga az árnyékbankrendszer kifejezés már korábban is ismerősen csengett a pénzügyi intézményrendszer tagjai körében. Elsőként Paul McCulley[2] alkalmazta a terminust egy - a Federal Reserve[3] által 2007-ben szervezett - konferencián, ahol metaforikus jelleggel utalt arra, hogy a szabályozás hatálya és az ellenőrző felügyeleti szervek vizsgálata alatt nem álló, innovatív és alternatív pénzügyi ágazatok sötét árnyat vethetnek a pénzügyi rendszer ideális, - átlátható, törvényes és hatékony - működési modelljére. Paul McCulley 2007-ben elhangzott szavai utólag bölcs intésnek bizonyultak a nyugati (amerikai és európai) típusú bankrendszer vonatkozásában. Kínában azonban éveknek kellett eltelnie, mire az árnyékbankrendszer megjelent. Azóta viszont volumenében meghatározó jelentőségre tett szert a pénzügyi gazdaságban, sőt térnyerése a klasszikus bankrendszer szerepét is veszélyezteti.
E tanulmány megírásával azt a célt tűzték ki a szerzők, hogy a kínai árnyékbankrendszer sajátosságait elméleti és gyakorlati szinten is elválasszák a nyugati típusú árnyékbankrendszer jellemzőitől. Ezzel párhuzamosan érdemes átvizsgálni, hogy a nyugati típusú árnyékbankrendszer meghatározása mennyiben alkalmas a Kínában árnyékbankrendszerként jelölt pénzügyi intézmények azonosítására, illetve milyen további elemek szükségesek ahhoz, hogy eljussunk a kínai modell megértéséhez és definiálásához.
Kecskés András, e tanulmány társszerzője, első alkalommal 2016 januárjában tett kísérletet az árnyékbankrendszer meghatározására. Akkor egy általános megközelítést alkalmazott, az Igazságügyi Minisztérium részére készített tanulmány keretein belül és úgy definiálta a fogalmat, mint a pénzügyi rendszer egy speciális ágazatát, amelyet célszerű a klasszikus bankrendszer általános fogalmi elemeivel szembeállítva értelmezni. A feladat akkor sem volt egyszerű, mert a különbségek egyrészt sokrétűek, másrészt nem minden árnyékbankrendszer részét képező pénzügyi intézmény esetében jelentkeznek ugyanazok a sajátosságok. Az alternatív jelleg és a pénzügyi jellegű innováció túlsúlya ugyanis más-más tényezők esetén, más-más módon valósulhat meg.
- 229/230 -
Kecskés András korábbi meghatározás szerint árnyékbank-rendszer vegyes - tehát kereskedelmi[4] és befektetési banki[5] jellegű - szolgáltatási portfolióval működő pénzügyi intézmények összessége, amelyeknek működési struktúrája nem különíti el e két klasszikus banki tevékenység folyamatait és eredményeit, sőt azokat keresztfinanszírozás útján összekapcsolja. Szolgáltatási portfoliójában a klasszikus kereskedelmi banki tevékenységek közül azok kapnak helyet, melyek nem igényelnek külön engedélyt és speciális biztosítékokat. A tőkeallokáció jellemzően értékpapír kibocsátás, de semmiképpen nem betétgyűjtés útján valósul meg. Így a transzformált hitelviszonyok[6] esetén a forrásgyűjtés, forráskihelyezés és a megtérülés is befektetési tevékenység útján megy végbe.
Legrövidebben és legtömörebben úgy fogalmazhatunk, hogy az árnyékbank-rendszer a pénzügyi rendszer a) közelmúltban jelentőssé vált szegmense, amely b) alternatív kereskedelmi banki szolgáltatásokat kínál c) a megtakarítások és hitelviszonyok összekapcsolásával d) atipikus eszközökkel történő transzformáció útján e) és intézményi rendszer szinten korábban nem szabályozott keretek között.
Ehhez lényegében hasonló következtetésre jutottak a témával foglalkozó nemzetközi pénzügyi szervezetek is. A Financial Stability Board (FSB)[7] például a 2007-ben kezdődött amerikai másodlagos jelzálog hitelpiaci összeomlás kapcsán definiálta az árnyékbankrendszert. A Financial Stability Board (FSB) az árnyékbankrendszert úgy határozta meg, mint egy olyan hitel-transzformációs rendszert, amely azokat a piaci szereplőket és tevékenységeiket foglalja magába, amelyek a hagyományos bankrendszeren kívül esnek.
Mindazonáltal, Financial Stability Board (FSB) az árnyékbankrendszer szereplőit alanyi és tárgyi körben is meghatározza.
Alanyi oldalról ezek a szereplők olyan pénzügyi intézmények, amelyek az alábbi tevékenységeket végzik:
- betét-jellegű forrásgyűjtés,
- lejárati, és/vagy likviditási transzformáció,[8]
- hitelezési kockázat áthelyezése,[9]
- közvetett vagy közvetlen tőkeáttétel használata.
Jól láthatóan, ezek a tevékenységi körök sem esnek távol Kecskés András - e tanulmány első részében hivatkozott - definíciójától. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az a meghatározás tágabb keretek között értelmezi az árnyékbankrendszer jelenségkörét, hiszen az értékpapírosítás fogalmi elemét emeli ki, melynek a Financial Stability Board (FSB) által kiemelt hiteláthelyezési kockázat pozícionálása csupán következménye. Igazi nézőpont különbségről mégsem beszélhetünk, mert a Financial Stability Board (FSB) definíciójának tárgyi meghatározása már részletesen kitér erre a kérdéskörre is.
Tárgyi oldalról ugyanis az árnyékbankrendszer működését a Financial Stability Board (FSB) úgy definiálta, hogy kibontotta az alanyi oldalról meghatározott pénzügyi intézmények által végzett tevékenység tartalmát. Erről, mint összességében egy nem banki jogalanyok számára biztosított finanszírozásról beszél. Részletezve három finanszírozási formát határoz meg:
- értékpapír-kibocsátás
- értékpapír-kölcsönzés
- értékpapír-visszavásárlási megállapodás[10] használata (repo ügylet).
Ezek az ügyletek kétségtelenül fontos szerepet töltenek be az árnyékbankrendszer működésében, ugyanakkor alkalmazásuk célhoz rendelt, tőkeallokációs és transzformációs viszonylatban. Erre a Financial Stability Board (FSB) nem fordított kellő figyelmet, ugyanis puszta felsorolásuk még semmit sem árul el arról, hogy milyen tekintetben tér el gyakorlati alkalmazásuk az árnyékbankrendszer keretein belül egy befektetési banki alkalmazási formától. A Financial Stability Board (FSB) vizsgálati fókusza így tágabb, amely mögött az az elgondolás húzódhat meg, hogy meghatározását minden olyan piaci szereplőre rávetíthesse, amelyek működése rendszerszintű kockázatot jelenthet.
Ebből a szempontból határozott meg egy - nem teljes körű - listát azokra a jogalanyokra vonatkozóan, amelyet vizsgálat tárgyává és szabályozás alanyává kívánt tenni. E felsorolás szerint az érintett jogalanyok körébe tartozhatnak az alábbiak:
- lejárati és/vagy likviditási célú transzformációt végző speciális célú jogalanyok (SPE);[11]
- pénzpiaci alapok és olyan befektetési alapok, amelyek betét-jellegű forrásgyűjtéssel foglalkoznak, mely erőteljes visszaváltási kockázattal jár;
- befektetési alapok, amelyek hitelt nyújtanak és/vagy tőkeáttételt használnak (beleértve az ETF fogalomkörét is);[12]
- pénzügyi intézmények, amelyek hitelt nyújtanak, vagy hitelgaranciát vállalnak, vagy likviditási és/vagy lejárati transzformációt végeznek pénzintézeti jogosítványok nélkül;
- biztosítók és viszontbiztosítók,[13] melyek hiteltermékeket bocsátanak ki, vagy garantálnak.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a Financial Stability Board (FSB), ha körülményesen is, de eljut azoknak a jogalanyoknak a köréhez, melyek az árnyékbankrendszer szereplői és a pénzügyi gazdaság szisztematikus kockázatainak jelentős tényezői.
Az árnyékbank-rendszer működésének korai időszakát követően, a kínai hatóságok alkalmazni kezdték azt az értelmezést, mely az árnyékbankrendszert úgy határozta meg, mint a szabályozáson kívüli pénz-
- 230/231 -
ügyi tevékenységek összességét.[14] Ez a megközelítés a Financial Stability Board (FSB) által alkalmazott meghatározás alapjain áll, melyet a Kínai Bankfelügyeleti Bizottság (China Banking Regulatory Commission - CBRC), mint felügyeleti szerv ezúton az elsők között fogadott el és implementált formálisan, 2022-ben.[15] E gyors adaptáció azonban inkább formai jelleget öltött, mert a meghatározás tartalmát a kínai felügyeleti szervek jelentősen leszűkítették. A definíció alapján a felügyeleti szerv azt emelte ki, hogy a nem-banki pénzintézetek megfelelően szabályozottak és így nem képezik az árnyékbankrendszer részét. A nem-banki pénzügyi közvetítők e felügyeleti a szempontból releváns köre az alábbi pénzügyi intézményekből áll: a vagyonkezelő társaság (trust company) a független finanszírozási vállalkozás (financial company), a pénzügyi közvetítő (money brokerage company) és a fogyasztási hiteleket nyújtó vállalkozás (consumer finance company). Ezzel az volt a célja a Kínai Bankfelügyeleti Bizottságnak, hogy a bankoknak a fenti pénzügyi intézmények útján folytatott mérlegen kívüli tevékenységét[16] kivonja az árnyékbankrendszerből. Ezzel ugyanis a hatóság megelőzhette azt a kritikát, hogy nem megfelelően szabályozta a fenn említett pénzügyi intézményeket és ezzel egyidejűleg a kereskedelmi bankok ilyen típusú mérlegen kívüli eszközeinek nagyságáról sem kell számot adnia a 2022-ben, a Financial Stability Board (FSB) irányába megindult adattovábbítás során. A kínai jegybank korábbi elnöke, Xiao Gang azonban 2022-ben visszatért az Financial Stability Board (FSB) által először meghatározott definícióhoz, mely szerint az árnyékbankrendszer a hagyományos bankrendszeren kívüli hitel transzformációt végző pénzügyi intézmények halmaza. E definíció szerint vagyonkezelési termékek (wealth-management products - WMP)[17] - így többek között a vagyonkezelő társaságok - is az árnyékbankrendszer részét képezik. A vagyonkezelési termékek (WMP), mint megtakarítási instrumentumok alig maradtak el a legnépszerűbb ingatlankezelő alapok (real estate trust) 20,23 billió CNY érétékétől a maga 9,92 billió[18] CNY szintjével.[19] 2023-ra a Kínai Állami Tanács, azaz a kínai kormány is elismerte, hogy a tágabb meghatározás jobban lefedi az árnyékbanki tevékenységet Kínában. Ezért ettől az időponttól kezdve a kínai kormány is a hagyományos bankrendszeren kívüli hiteltranszformációként definiálta az árnyékbankrendszert. Azt azonban hozzátette, hogy a kínai árnyékbankrendszer a pénzügyi innováció és a hagyományos bankrendszer kölcsönhatásából következményszerűen jött létre. Az árnyékbankrendszer kínai változatának definíciója 2024-re jutott el arra a szintre, amikor már elég specifikus lett ahhoz, hogy a kínai sajátosságokat is tükrözze, ugyanakkor elég általános maradt ahhoz, hogy a nemzetközi meghatározásokkal is összevethető legyen. A kínai kormány ugyanis 2024-ben az árnyékbankrendszert a szabályozás felől megközelítve három fő részre osztotta.[20] Az első csoportba a szabályozáson kívül eső pénzügyi tevékenységek közé tartoznak Kínában ezek pedig az internet alapú finanszírozási formák,[21] a közvetlen finanszírozási, úgynevezett P2P[22] rendszerek és a földalatti bankok.[23] A második csoport a pénzügyi engedély nélkül működő és hiányos szabályozási környezetben működő szervezetek: a garantőr társaságok, a záloghitel intézetek és a kis összegű hiteleket nyújtó társaságok. Az árnyékbankrendszer harmadik területéhez azok a legális pénzintézetek tartoznak, melyek a szabályozás alól szeretnének kibújni, a legtipikusabb változatukat tekintve a vagyonkezelési termékek (wealth-management products - WMP) körének értékesítésével.
A kínai árnyékbankrendszer meghatározása szempontjából fontos körül határolni annak nagyságát és fő résztvevőit is. Kínában azonban az árnyékbankrendszer méreteinek meghatározása ugyanolyan nehéz feladat, mint az árnyékbankrendszer definíciójának megalkotása volt az előbbiek szerint. A trendek és tendenciák jól láthatóak, de a hivatalos statisztikák alapjáén nem biztos, hogy teljesen pontos képet alkothatunk a valóságról. Többek között éppen amiatt nem, mert a fentiek szerint jelentős meghatározásbeli irányváltások történtek, így meghatározott pénzügyi intézmények időlegesen kiszorulhattak az árnyékbankrendszeri intézmények köréből, vagy éppen bekerülhettek abba. Nem meglepő, hogy a különböző közzétett adatok statisztikailag igen nagy szórást mutatnak. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia[24] elemzői a GDP 40 %-ára becsülték az árnyékbankrendszer GDP-hez viszonyított nagyságát 2022-ben, az év végi adatok alapján.[25] Ebben az időpontban az akadémikusok szerint 20,5 billió CNY volt az árnyékbankrendszer nagysága az 50 billiós éves GDP-hez viszonyítva. A kormány által közzétett hivatalos adatok[26] szerint az árnyékbankrendszer csak 24,6 billió CNY volt, ami csak 29 %-a, az adott évi GDP értékének. A hitelminősítő intézetek körében a Moody's és a Standard & Poor's mellett kistestvérnek számító Fitch Ratings azonban a GDP 298%-ra becsülte ugyanebben az évben a kínai árnyékbankrendszer nagyságát. A 2020-től dinamikusan, évi 30 % feletti növekedést[27] elérő árnyékbankrendszeri pénzügyi szegmens egészen 2024-ig szárnyalt ebben az ütemben. Míg a 2020-es évek elején a GDP közel 20%-kal nőtt, addig az árnyékbankrendszer 30 %-os ütemben bővült évente. Ezzel az eltérő növekedési ütemmel az árnyékbankrendszer súlya tovább növekedett, ezért alakulhatott ki az a nézet, amely szerint az árnyékbankrendszer aránya a GDP 20-40%-a között mozgott a 2020-es évek első felében. Az árnyékbankrendszer ilyen dinamikus növekedésének okai két irányban keresendők. Egyrészt, a gazdaságpolitikában, mint az ingatlan piac fejlesztése
- 231/232 -
vagy a fokozott mérvű iparosítás, melyet utólag már erőltetett üteműnek tekinthetünk. Másrészt, a gazdasági változások ütemétől elmaradozó pénzügyi szabályozás, mely ily módon képtelen volt lépést tartani az eseményekkel.
A továbbiakban célszerűnek véljük ez utóbbi - gazdasági növekedési - tényező oldaláról vizsgálni a kínai árnyékbankrendszert.
Kínára jellemző az úgynevezett szabályozási arbitrázs jelenség. A szabályozási arbitrázs, során az adott tevékenységet üzletszerűen végző jogalanyok a kevésbé szigorúan szabályozott vagy nem szabályozott gazdasági területek igénybe vételével élnek akár az alkalmazott jogi forma, akár konkrét tevékenység tekintetében. A szabályozási arbitrázs jelenség Kína mellett az Egyesült Államokban is érzékelhető, Európában viszont kevésbé meghatározó. A szabályozási arbitrázs alapvetően két esetben alakulhat ki, mégpedig ha nagyon szigorú a szabályozás, vagy ha a piac fejletlensége miatt bizonyos jelenségek még nem kerülnek a szabályozó látószögébe. Míg az Egyesült Államokban főként az előbbi, addig Kína esetében mindkét tényező megfigyelhető.
A kereskedelmi bankok esetében az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kínában is a betéti kamatok szigorú szabályozása példázza leginkább azt a helyzetet, amikor a túlzott szabályozás még egy viszonylag kevéssé szabad tőkepiacon is megtalálja az árnyékbankrendszerben az új és innovatív lehetőséget a piac igényeinek kielégítésére. Az Egyesült Államokban az 1933-as Bank törvényben (Banking Act of 1933),[28] a jelentős Q szabály[29] által meghatározott kamatplafon teremtett megfelelő a piaci környezetet a pénzpiaci alapok létrejöttéhez[30] 1971-re. Kínában az úgynevezett vagyonkezelési termékek (wealth-management products - WMP)[31] széles körű elterjedésének az alapja a hasonlóan limitált, 3%-os kamatplafon[32] által determinált szabályozási környezet volt. A vagyonkezelési termékek(WMP) a kínai gazdaságban olyan - jellemzően éven belüli - megtakarítási formák, amelyek hasonló piaci igényeket elégítenek ki, mint a pénzpiaci alapok az Egyesült Államokban. A vagyonkezelési termékekről (WMP) kiállított kötelezvényt a megtakarítási termékek 37 %-ában[33] garantálják csak a bankok, a fennmaradó közel kétharmados részben azonban a vagyonkezelési termékek (WMP) mögött nincs semmiféle pénzügyi intézményi garancia, ahogy nincs befektető-védelmi vagy jegybanki intézményi garanciarendszer sem. Azonban az eddigi nemfizetés esetén a kínai kormány[34] beavatkozott (például 2012-ben a Huaxia Bank Co. és Citic Trust Co. esetében[35]) a befektetők és a piac védelmében. Ezért minden ilyen vagyonkezelési termék (WMP) és ahhoz hasonló megtakarítási termék - például a betétek mögött is - egyfajta szóbeli jegybanki garanciát feltételeznek a befektetők.
Fontos hangsúlyozni, hogy Kínában nem működik betétbiztosítási és/vagy befektetővédelmi rendszer,[36] bár már 2013-ban a kínai jegybank a legfontosabb prioritások között említette egy betétbiztosítási rendszer létrehozását.[37] A betétesek kártalanítását a bankcsődök esetében is az állam vállalta fel 2015-ig.[38]
Ezzel összefüggésben érdemes külön kiemelni azt a hasonlóságot is, amely az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve System (FED) és a kínai jegybank gyakorlata között tapasztalható. A FED is hasonló - végső mentsvár - szerepet töltött be a nagy pénzintézetek számára a 2007-2009-es pénzügyi válságot követően azzal, hogy végső menedékként kimentette a bajba került pénzintézeteket, ahogy már megtette 1989-től több alkalommal is. Erre az utolsó menedék (last resort) szerepre egy külön fogalom is született, mégpedig az úgynevezett FED put vagy Greenspan put.[39]
A magyar gazdaságban az állam hasonló szerepet játszott a befektetők védelmében, bár a betétbiztosítási és befektetővédelmi alap a magyar gazdaság esetében korlátozta az ilyen jellegű visszaélések kártérítési mértékét 100.000 EUR-nak illetve 20.000 EUR-nak megfelelő forint értékhatár erejéig biztosítva védelmet a megtakarítók számára. A Quaestor Csoport és a Hungária Értékpapír Zrt. esetében azonban az előbbi, - nagyobb összegű, 100.000 EUR - összegnek megfelelő kárpótlás került meghatározásra a jogalkotó által, ami a FED és a kínai jegybankhoz hasonló kiemelt védelmet feltételez. A magyar jogalkotó megközelítésében is a végső menedék szerepét vállalta fel az állam, hiszen a befektetők a magasabb hozam érdekében vállaltak többlet kockázatot, de tették ezt a kockázat-hozam arány megfelelően alapos mérlegelése nélkül. A média felelőssége sem hagyható figyelmen kívül abban, hogy e befektetők jelentős része döntése meghozatala alkalmával feltételezte a betétbiztosítási rendszer által nyújtotta magasabb szintű kárpótlás lehetőségét az értékpapírokra vonatkozóan is, az alacsonyabb összegű, 20.000 EUR összegnek megfelelő kártérítést biztosító befektetővédelmi alap helyett.
Visszakanyarodva a szabályozási arbitrázs kínai hatásaihoz, meg kell világítani azt is, hogy a kínai árnyékbankrendszer mennyiben speciális és a gazdasági sajátosságok milyen működési kereteket irányoznak elő. Egyik részről, Kínában a kormányzat szigorúan szabályozza a kereskedelmi banki tevékenységet, míg másik részről a gazdaság tőkeigénye az elmúlt húsz évben exponenciálisan növekedett az évi 8-10% gazdasági növekedés mellett. A központi forrás-elosztás,[40] ha a piaci elveket figyelembe is veszi, alapvetően a nagy beruházások látványos támogatására helyezi a hangsúlyt, mint a Pekingi Olimpiai Játékok, a hadiipari fejlesztések, a nagy környezet-átalakító és
- 232/233 -
energetikai beruházások, valamint külföldi befektetések és beruházások gazdaság expanziós jelleggel. Ezzel párhuzamosan, kevesebb forrás jut a belföldi KKV szektor fejlesztésére, amely ennek ellenére dinamikusan növekszik és e növekedés finanszírozásához jelentős forrásokat igényel. A bankrendszer a szigorú szabályozási környezet következtében - más indíttatással, de legalább olyan vehemenciával - igyekezett kialakítani az alternatív finanszírozás lehetőségeit, mint az Egyesült Államokban vagy Európában. Kínában a különbség az volt, hogy amíg az amerikai és az európai bankrendszer inkább a lakosság fogyasztási és tőzsdei (vagy derivatív[41]) befektetési igényeit hitelezte, addig Kínában (valós) reálgazdasági beruházások finanszírozására került sor.
A kínai pénzügyi rendszer esetében fontos kiemelni azt is, hogy egyfajta háromszintű bank rendszer[42] alakult ki a kontinensnyi országban. A hagyományos vagy formális (licenszhez kötött) bankrendszerben az állam tulajdonosi szerepe 1978 óta fokozatosan csökken, azonban továbbra is elmondható, hogy bár állami pénzintézetek versenyeznek, részben magán és állami/önkormányzati kézben, vagy teljes magántulajdonban lévő pénzintézetekkel, az állam szerepe mégis meghatározó a bankrendszerben. Amennyiben ugyanis figyelmesen vizsgáljuk a bankrendszer egészét, úgy észrevehető, hogy a három állami, a gazdaságpolitikai célokra létrehozott pénzintézet[43] mellett az öt részben állami tulajdonú bank[44] együttesen több mint 55 %-os piaci részesedéssel rendelkezett a bankrendszeren belül 2011-ben is.[45]
A részlegesen állami tulajdonban álló öt pénzintézetből négy - annak ellenére, hogy a bevezetésre kerültek a részvényeik a tőzsdére -, többségi állami tulajdonban maradt, így a vezető tisztségviselők kijelölési joga is a többségi tulajdonosnál (vagyis az államnál) maradt. E tulajdonosi struktúra alapozva helytállónak tűnik a következtetés, miszerint a részben állami tulajdonú pénzintézetek is a gazdaságpolitikai célokat megvalósító állami bankokhoz hasonló üzleti stratégiát valósítanak meg, amely az állam közvetlen vagy közvetett irányításával megy végbe. A fennmaradó öt bankcsoport kategóriából, a csoport szinten legnagyobb, a részvénytársasági forma is csak 16%-os részesedést tudott elérni.[46] A városi és mezőgazdasági bankok a jóval alacsonyabb - tíz/húsz százalék mértékű - tőkekövetelmény ellenére sem tudtak jelentősebb piaci részesedést elérni.[47] Ez azért is különös, mert e pénzintézetek a lehetőségeikkel ágazati szinten voltak képtelenek élni. Térnyerésük hiánya pedig szintén az árnyékbankrendszer növekedési lehetőségeit erősítette. A külföldi bankok leányvállalatainak két százalék alatti piaci részesedése[48] a külföldi pénzintézetek működésének gazdaságpolitikai szintű korlátozására utal. A külföldi bankok versenyképességéhez nem járul hozzá a Kínai Banktörvény ama rendelkezése sem,[49] amely szerint a kereskedelmi banki tevékenység engedélyezésekor a tárgyi és személyi feltételek mellett egyéb racionális feltételek teljesülését is vizsgálja az Állam Tanács bankszabályozási szerve. Ezzel nemcsak lassíthatja az egyébként is lassú[50] - jellemzően fél évig is elhúzódó - engedélyezési eljárást, de a szubjektív feltételrendszer alapján el is utasíthatja a kérelmeket, függetlenül az objektív - tárgyi és személyi - feltételek teljesülésétől. Ez a tény is a nemzetközi verseny hiányát jelzi a kínai pénzügyi szektorban, ami azonban szintén az árnyékbankrendszer növekedési lehetőségeinek kedvez Kínában.
Allokációs oldalon[51] is különbségek jelentkeztek a kínai és a nyugati megoldások tekintetében. Míg az amerikai és európai árnyékbankrendszer a teljes lakosság megtakarításait azonos csatornákon keresztül közvetítette és transzformálta, addig a kínai árnyékbankrendszer keretei a nagy tőkeerővel bíró befektetők számára kínáltak több lehetőséget a vagyonkezelési termékek (WMP) szélesedő skáláján keresztül. A kis lakossági befektetők Kínában a megtakarítási lehetőségeknek csak egy szűkebb köréhez fértek hozzá, ahogy a hedge fundok is csak a vagyonosabb ügyfelek számára voltak elérhetők az Egyesült Államokban a 2007-2009-es pénzügyi válság előtt.
A vagyonkezelő társaságok (trust companies) szerepe dinamikusan nőtt a kínai árnyékbankrendszeren belül. Ahhoz azonban, hogy megértsük e vállalkozási formák működését, fontos megérteni a kialakulásuk körülményeit is. A kereskedelmi banki szabályozás két területről is ösztönözte az ilyen megtakarításokat kezelő társasági formák térnyerését Kínában. E két terület egyike a betéti és hitelkamatok maximális mértékének meghatározása volt. A másik terület a szabályozó hatóságok oldaláról érkezett korlátozás. E korlátozás miatt ugyanis a mérlegen belüli - azaz leányvállalati - vagyonkezelő cégek mérlegen kívüli tételekké konvertálása úgy valósulhatott csak meg, hogy a bankok a tartalékképzés megemelésének kötelezettsége miatt inkább csak ügynökként értékesítették a külső vagyonkezelőkké vált korábbi leánycégek megtakarítási termékeit, a különböző vagyonkezelési termékeket (WMP).
A betéti és hitel kamatok maximalizálását követően, amíg a hitelkamatok maximuma eltörlésre került, addig a betéti kamatok korlátozása tartósan fennmaradt, bár egyre szabadabbá vált[52] és a kamatmaximumtól felfelé eltérve egy növekvő sávot alkotott (először 110%-os, majd 2014-től 120%-os sávon belül).[53] Ez a tény alternatív megtakarítási formák megjelenését kényszerítette ki a piacon azáltal, hogy a piac reálisnak tartotta egy ennél magasabb hozamot ígérő termék jelenlétét a megtakarítási igények kielégítésére.
- 233/234 -
Az ilyen befektetési instrumentumokat[54] vagyon megtakarítási termékeknek nevezte el a piac. Ez a gyűjtő fogalom a megtakarítási termékek olyan formája, melyeket különböző pénzügyi intézmények működtetnek és formailag leginkább a befektetési alapok szerkezetére hasonlítanak. A vagyonkezelő társaság tulajdonosi köre így bankokra, biztosítókra, vagyonkezelő társaságokra, valamint értékpapír és derivatív alapokra terjed ki.[55] A termékek zárt-végű befektetésként működnek, ami - ugyanúgy, mint a befektetési alapok esetében is - azt jelenti, hogy az adott megtakarítási csomagra kibocsátott egységek száma zárt, vagyis a futamidő alatt nem változik. A futamidő jellemzően éven belüli (például a 2013. év végén csak egy százalék volt éven túli) és azon belül is a három hónapon belüli lejáratok a meghatározóak -szintén 2013-ban 74%-os részesedéssel).
A hasonlóság az első pillantásra is szembeötlő az Egyesült Államokban az 1971-től elterjedt pénzpiaci alapokkal. A vagyonkezelési termékek (WMP) különböző formái esetében is egy jellemzően rövid lejáratú befektetési formáról van szó. A másik jelentős hasonlóság, hogy a kamatplafon 3-3,6%-os szintjét biztosító betétek alternatívája és konkurenciája a jellemzően öt százalékos hozamot kínáló vagyonkezelési termékek (WMP) köre lett. Az Egyesült Államokban a pénzpiaci alapok a zéró kamathoz képest (a már említett Q szabályozás miatti kamattilalom okán) tudtak az 1%-ot elérő vagy azt meghaladó hozamaikkal hozamelőnyt biztosítani, és ezért széles körben versenyképessé válni a látra szóló betétekkel szemben.
Az éven túli lejáratok a biztosítók és vagyonkezelő leányvállalatai által kibocsátott megtakarítási termékekre jellemzőek csak. Azonban ez a forma a vagyonkezelési termékeken (WMP) belül (1%-os 2013. év végi részesedésével) csak marginális szerepet töltött be a piacon. A biztosítók megtakarítási termékei által összegyűjtött tőke közvetlen fektethető pénzügyi eszközökbe, például vagyonkezelő társaságok értékpapírjaiba. A biztosítók az ilyen vagyonkezelési termékeikben (WMP) összegyűlt tőkét hitelként is kihelyezhetik fix hozamú befektetési tervek (fixed income investment plan)[56] formájában. Azonban a biztosító vagyonkezelő leányvállalatának összbefektetésein belül csak 30 %-ot érhet el ez a fajta fix hozamú befektetési terv. Az ilyen hitelezési tevékenységgel a biztosítók által kibocsátott vagyonkezelési termékek (WMP) átlagos futamideje hét évre nőtt. Fontos megjegyezni, hogy a hiteltranszformációs folyamat a biztosító által ebben a formában megvalósult, tekintet nélkül annak licensz-köteles jellegére.
A vagyonkezelési termékek (WMP) jogi szabályozásának kínai története ismét rámutat, hogy a szabályozás jellege milyen hatással van az árnyékbankrendszer működésére. A 2007-2009-es pénzügyi válság hatására ugyanis a kínai jegybank egy jelentős hitelnövelési programba kezdett az úgynevezett ablak-iránymutatás (window guidance)[57] segítségével az állami tulajdonú kereskedelmi bankok körében. Az így felfokozott hitelezést 2011-re jelentős mértékben vissza kellett fogni, mert a kötelező tartalékráta 18 hónap alatti tizenkétszeri emelésével egészen a 21,5%-os tőkearányos szintre emelkedett. A növekedő infláció a betétek oldalán a 3%-os kamatszint mellett negatív reálkamatot[58] eredményezett. Ez a környezetet hiteloldalról is megteremtette a kedvező alapjait a vagyonkezelési termékek (WMP) előretörésének. Így ugyanis a hitelek kihelyezése helyett az értékesített vagyonkezelési termékek (WMP) befektetéseit is hitel formában tette kihelyezhetővé a piac hiteléhsége. A túlzott mértékben megdrágult hitelhez a hagyományos bankrendszertől az egyébként is alacsony hitelezési volumen mellett működő KKV szektor már egyre kevésbé tudott hozzáférni. Azonban a KKV-k szívesen vettek fel hitelt a szaporodó vagyonkezelési termékek (WMP) forrásaiból. E közvetítő forma a nagyvállalatok szintjén is megjelent az úgynevezett entrusted hitelek[59] formájában. Ebben az esetben az anyacég nyújt hitelt a leányvállalatának a hagyományos bankrendszer képviselőinek közbeiktatásával. Ilyenkor azonban a közvetítő pénzintézet csak névlegesen veszi át a forrást az anyacégtől és szintén csak névlegesen helyezi ki, mint saját hitelt. Így a vagyonkezelési termékekhez (WMP) hasonlóan ebben az esetben a bank a túlszabályozásból kifolyólag az ügynök, pontosabban a közvetítő szerepét tölti be. Hasonló konstrukció Magyarországon a tagi kölcsönt kiváltó hitel. A magyarországi üzleti viszonyok között a NAV ellenőrzés elől térhet ki a társaság tulajdonosa a magánbetét fedezet mellett nyújtott vállalati hitellel. A pénzintézet ugyanis a magánszemély tulajdonában lévő társaságnak nyújt a magánszemély által elhelyezett betét fedezetére hitelt, méghozzá a nemzetközi gyakorlatból ismert entrusted hitel esetén megszokott ügynöki/közvetítői szerepben.
Az árnyékbankrendszer mint a nem-banki hiteltranszformációs tevékenységek összessége a 2007-2009-es pénzügyi válságot követően került a nemzetközi pénzügyi szabályozás érdeklődésének központjába. Ez az érdeklődés elsősorban annak volt köszönhető, hogy a 2007-2009-es pénzügyi válság egyik meghatározó tényezője volt az árnyékbankrendszer az Egyesült Államokban. Tanulmányunk végkövetkeztetése csakis az lehet, hogy bár az árnyékbankrendszer működése hozzájárulhat a pénzügyi innovációhoz és a megtakarítások profitabilitásának növeléséhez, a témakör megközelítésének ez idő szerint helyes kiindulópontja a kockázatok és a rendszerszintű hatások vizsgálata. Az Financial Stability Board (FSB) korábban hivatkozott elemzései alapján egyértelművé válik, hogy az árnyékbankrendszer kettős kockázatot hordozhat
- 234/235 -
magában. Egyrészt, a hiteltranszformáció során jellemző értékpapírosítás és a tőkeáttétel alkalmazásával szisztematikus (az egész pénzügyi rendszer biztonságát veszélyeztető) kockázatot jelent az egész pénzügyi rendszer számára. Másrészt, a szabályozási arbitrázs lehetőségét is magába foglalja azzal, hogy felügyeleti hatóságok piaci szabályozási autoritását és tekintélyét is jelentősen gyengítheti.
A kínai árnyékbankrendszer működésének vonatkozásában a súlypontok a szabályozási arbitrázs térfelére esnek. Összehasonlítva az Egyesült Államok árnyékbankrendszerével összehasonlítva, - amelynek fő kockázatát a szisztematikus piaci kockázatok kiterjesztése és végletekig történő fokozása jelenti - Kínában kevéssé valószínű, hogy olyan volumenű értékpapírosítási és tőzsdei derivatív kereskedési hullám jelentkezne, amely nemzetközi szinten, az összes piac működését drámaian befolyásolhatja. Amennyiben ez mégis így lesz, úgy ahhoz nem az említett folyamatok, hanem pusztán a kínai gazdaság világgazdasági viszonylatban betöltött óriási szerepe járulhat hozzá.
Másfelől a szabályozási arbitrázs átütő szerepe annál szembeötlőbb, minél koncentráltabb egy gazdasági tér szabályozási és politikai struktúrája. Kína esetében ez a koncentráció jóval magasabb, mint a nyugati típusú kapitalista berendezkedéssel - és az ahhoz járuló organikusan fejlődő gazdasági jogrendszerrel - bíró államoké és föderációké (Egyesült Államok és Nyugat-Európa országai). Az organikus kapitalista fejlődés alapjainak hiányában, csak a nem olyan távoli múltban piacgazdasággá alakult térségek (Kelet-, illetve Kelet-Közép Európa, illetve Dél-Amerika egyes államai) hasonlóan az előbbi országokhoz, szintén a kevésbé központosított gazdasági szabályozási modellt követik. A fejlődő világ államai már rendkívül vegyes képet mutathatnak ezen a területen, de Kína még ezeknek az államoknak a viszonylatában is központosított gazdasági térségnek számít, ahol a centralizált szabályozás szerepe nem választható el a politikai összefüggésektől.
Emiatt a szabályozási arbitrázs a pénzügyi innováció különösen erőteljes jelenlétére utal és megkérdőjelezi azt is, hogy a XXI. század globális gazdasági berendezkedésében létezik-e egyáltalán olyan mértékű politikai és szabályozási központosítás modell, amely meg tudja akadályozni a fennálló szabályok kijátszását, megkerülését - természetesen eltekintve az olyan (pl. Észak-Korea) típusú országok berendezkedésétől, melyeknek ember- és életidegen arculata a gazdasági szabályozási rendszerben is tetten érhető.
Kínában azonban a gazdasági jogi szabályozás, -ha más társadalmi elgondolások mentén is, mint Európában - meglehetősen ésszerű és áttekinthető célok mentén alakul. Annak szigorúbb jellege koránt sem öncélú, ellenkezőleg nagyon is célhoz rendelt: a világ legnépesebb és gazdasági szempontból is egyre jelentősebb gazdasági szuperrégióját a társadalom struktúrakonzervatív szervezőelveinek fenntartásával egyidejűleg kívánja versenyképessé tenni egy globális piacgazdasági térben. Ezen a területen nem csak a reálgazdaság növekedésének és a termelésnek jut meghatározó szerep, de az életszínvonal emelkedése, a fogyasztás növelése és a pénzügyi rendszer dinamikus fejlesztése és kiemelt jelentőséghez jut. Ez utóbbi - úgy fest - akkora jelentőséghez jut, hogy az állam azokat a tevékenységi és szervezeti profilokat sem száműzi, amelyek nyilván valóan a gazdasági jogi szabályozás eredeti jogpolitikai céljaitól eltérő megoldásokat implementálnak. E - sokszor kényszerű - együttélés fenntartásának oka, hogy az árnyékbankrendszer Kínában is (ahogyan másutt is) elegyíti az előnyös tényezőket a kockázatokkal és az előbbiek reményében az állam - ha más okból is, mint pl. az Egyesült Államokban - felvállalja az utóbbiakat. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a Bolyai János Kutatási ösztöndíj támogatásával készült.
[1] A népszerű fantasy-regényíró George R. R. Martin folytatásos regényciklusa - A tűz és jég dala - ötödik részének a Sárkányok tánca címet adta. Ugyanakkor a metafora olyan találónak tűnik a kínai hagyományos bankrendszer és árnyékbankrendszer piaci részesedésért folytatott küzdelme tekintetében, hogy e tanulmány szerzői nem vélik öncélú és hatásvadász választásnak, ha e munkájuk címében Martin nyomán visszaköszön e kifejező mozzanat.
[2] Paul McCulley (1957-), Keynesianus közgazdász az Egyesült Államokban. MBA végzettségét a Columbia Business School-on szerezte meg. Ezt követően az Americas at UBS Warburg, befektetési bank vezető közgazdásza lett 1996-1998 között. 1999-2010 között a PIMCO (Pacific Investment Management Company LLC) - az egyik legnagyobb, 1,5 billió dollár vagyont befektető, globális vagyonkezelő társaság - ügyvezető igazgatójaként dolgozott. 2010-es nyugdíjba vonulását követően a Global Interdependence Center kutatóközponthoz csatlakozott.
[3] Federal Reserve más néven Federal Reserved System az Egyesült Államok jegybankja. A Federal Reserve Act hozta létre 1913. december 23-án, az 1907-es sorozatos bankpánikokat követően. Működése során hármas célt kell figyelemmel kísérnie. Az árstabilitást, a hosszú távú kamatok csökkentését és a foglalkoztatottság maximalizálását jelölte ki a törvény legfontosabb feladataiként.
[4] A kereskedelmi bankok jellemzően számlavezetési, betétgyűjtési és hitelezési tevékenységet folytatnak önkormányzati, vállalati és lakossági ügyfeleik számára. A kereskedelmi bankok e tevékenységük során, ügyfél szinten, a betétek viszonylatában meghatározott összeghatárig betétbiztosítási rendszer által védettek. A pénzügyi vállalkozást a monetáris hatóság felügyeli. Bankpánik esetén a monetáris hatóság pótlólagos likviditás biztosításával tudja a rendszerszintű kockázatok kialakulását megelőzni.
[5] A befektetési bank működése kiterjed a tőkeerős magánügyfelek és intézményi befektetők megtakarításainak megbízási vagy vagyonkezelési jogviszony formájában történő gyarapítását célzó tevékenységre, illetve a tőkepiaci tranzakciók (felvásárlások, nyilvános kibocsátások) során végzett tanácsadói és jegyzési garanciavállalási tevékenységre és a társaság saját vagyonának kezelésére, melyre az úgynevezett saját számlás tevékenység keretein belül kerül sor.
- 235/236 -
[6] A hiteltranszformációs folyamatok azon pénzügyi tranzakciók összességét jelentik, melyek során a jellemzően rövid lejáratú (egy éven belüli) megtakarítások hosszú lejáratú értékpapírokká kerülnek átalakításra. A transzmisszió során megváltoznak a megtakarítás likviditási és lejárati jellemzői is. A legfőbb kockázatot az jelenti, amikor a megtakarítók bankpánik hatására a megtakarításaikhoz azonnal szeretnének hozzáférni, és ráadásul (jellemzően) készpénz formájában szeretnének hozzájutni azokhoz. E források azonban a magas készpénztartási költségek és üzleti tényezők (a magas likvid eszközarány csökkenti az elérhető hozamot) miatt nem állnak azonnali rendelkezésre, ami fokozhatja a bankpánikot. Ez a folyamat - megfelelő jegybanki védőháló hiányában - a pénzintézet csődjét eredményezheti.
[7] A Pénzügyi Stabilitási Tanács (Financial Stability Board - FSB) 2009-ben alakult a Pénzügyi Stabilitási Fórum (Financial Stability Forum FSF) utódszervezeteként. Az intézmény székhelye a svájci Basel. Az elődszervezetet, a német jegybank, a Bundesbank akkori elnöke Hans Tietmeyer javaslatára, a hét legfejlettebb ország (G-7) pénzügyminiszterei és jegybankvezetői alapították. A Pénzügyi Stabilitási Tanács célja a pénzügyi stabilitás elérése a legfejlettebb húsz nemzetgazdaságban (G-20), a résztvevő államok pénzügyi vezetőinek és monetáris hatóságai vezetőinek a bevonásával. A szervezet a fenti célt a nemzetközi sztenderdeket létrehozó szervezetek és a nemzeti pénzügyi hatóságok munkájának összehangolásával és koordinálásával, valamint a pénzügyi szektor szabályozásával kívánja elérni.
[8] Lásd 7. lábjegyzet.
[9] A hitelezési kockázat áthelyezése során az eredeti hitelező, például a kereskedelmi bank átadja az adós nemfizetési kockázatát a hitel új tulajdonosának, jellemzően a jelzáloghitellel fedezett értékpapír tulajdonosának. A jelzáloghitellel fedezett értékpapír ugyanis megtestesíti a fedezetéül szolgáló jelzáloghitelekből származó összes jogot és kötelezettséget.
[10] Az értékpapír visszavásárlási ügyletek (repurchase agreement - repo) során az értékpapírral (jellemzően leginkább állampapírral) rendelkező fél az értékpapír fedezet mellett kap rövidlejáratú hitelt. A tranzakció során nem kamattal, hanem az értékpapír két időpont közötti - előre megállapodott - árfolyamkülönbségével számolnak el a felek. Így formailag nem hitelügylet, hanem értékpapír-kölcsönzés lebonyolítására kerül sor, tartalmilag azonban az értékpapír fedezete melletti hitelnyújtás valósul meg. A pénzpiacon napi szinten jelentős mennyiségben és tranzakció számosságban valósulnak meg értékpapír-visszavásárlási ügyletek a kereskedelmi bankok és a befektetési szolgáltatók körében. A hitel felvevőjének ez a tranzakció típus azért hasznos, mert a kötelezően állampapírban vagy spekulatív módon más értékpapírban tartott tőkéjét így tudja egy további tranzakció finanszírozására felhasználni, méghozzá az eredeti tranzakció fenntartásával egyidejűleg. A hitelező - alacsony kockázat mellett - likvid vagy likvid eszközként elfogadott értékpapír fedezetre helyezheti ki szabad pénzforrásait. Ez számára azért lehet előnyös, mert az egyébként kamatozás nélküli, egy-két napig szabadon felhasználható pénzeszközeit is kihelyezheti a piacon. E források jegybanknál történő elhelyezésének is alternatívája lehet e megoldás, mert az ilyen betétnél magasabb hozamra helyezhetők ki e források a repo ügyletek segítségével.
[11] Az eszközökkel fedezett kereskedelmi kötvény (asset-backed commercial paper - ABCP) a kereskedelmi kötvények egy módosult változata. A kereskedelmi kötvény rövid lejáratú, jó nevű és jelentős eszközállománnyal rendelkező társaságok és önkormányzatok által fedezet nélkül kibocsátott éven belüli lejáratú kötvények. Kihasználva a kereskedelmi kötvény rövid lejáratának és magas likviditásának, valamint kiváló minősítésének előnyeit, az értékesítői ezt az értékpapírformát hosszabb lejáratú és kevéssé likvid eszközökkel feltöltve hasonló előnyök elnyerésére alkalmazták eszközökkel fedezett kereskedelmi kötvény változatban. Ebben a változatban a lejárat növelése a fedezetként szolgáló eszközök hosszabb lejárata miatt szükséges. A fedezetek iránti igény a magasabb kockázatú kibocsátó miatt jelentkezik az értékpapírok vásárlóinak oldalán.
[12] Olyan tőzsdén jegyzett befektetési alapok (Exchange-Traded Fund - ETF), melyek egy pénz- vagy tőkepiaci eszköz mozgását követik le, közvetlenül az adott eszközbe fektetve, vagy származékos ügyletek megkötésével. Így biztosítják a befektetőik számára a pénz vagy tőkepiaci eszköz mozgásának minél pontosabb és gyorsabb, - a tőzsdén keresztül napon belüli árfolyam-változásokkal történő - lekövetését.
[13] A viszontbiztosító a biztosítók kockázataira vállal fizetési kötelezettséget díj fizetése mellett, amennyiben a káresemény bekövetkezik. A biztosító célja ezzel a kockázatok csökkentése. Ez kétféleképpen valósulhat meg egyfelől a kártérítés a saját tőke és a kárfizetési tartalékalap terhére történő kifizetési hányadának csökkentésével másfelől a természeti károk okozta kiemelkedő kárfizetések csődöt is eredményezhető kockázatának megelőzésével. A viszontbiztosító egy jól diverzifikált biztosítási portfolió mellett az alacsony kárhányaddal növelheti a profitját a befizetett díjakból.
[14] Lásd Simin Gao - Wang Qianyu: Chasing the Shadow in Different Worlds: Shadow Banking and Its Regulation in the U.S and China, 11 Manchester J. Int'l Econ. L. 421 2014. 440. o.
[15] A Kínai Bankfelügyeleti Bizottság (Chinese Bank Regulatory Commission - CBRC) a Financial Stability Board (FSB) tagjaként megalakulásától részt vett a testület munkájában.
[16] A mérlegen kívüli tevékenység (off-balance sheet activities) olyan üzleti tranzakciók összessége, melyek esetében a számviteli elvek és a pénzügyi szabályozás lehetővé teszik, hogy a pénzintézet a saját tevékenységeitől elkülönítve kezelje azokat. Ennek megfelelően, a pénzügyi jelentésében mérleg és eredmény kimutatásában sem kell megjelenítenie e tranzakciókat, így az esetleges veszteségek sem csökkentik az eredményt. Pénzügyi tevékenységek esetében fontos külön kiemelni, hogy más szabályozás vonatkozik rájuk, ezért esetükben nem szükséges tartalékot képezni, de nem részesülnek a betétvédelemben és a jegybanki pénzügyi segítségnyújtás lehetősége sem ál fenn rájuk nézve.
[17] A vagyonkezelési termék (Wealth Management Product - WMP) egy olyan kollektív megtakarítási forma, mely többségében egy meghatározott összeg feletti belépés esetén érhető el (jellemzően ötvenezer és százezer CNY, mely nyolcezer és tizenhatezer USD közötti összegnek felel meg), és melynek esetében kötelezvény kiállítása szavatolja a befektetett tőke visszafizetését.
[18] A billió az angol trillion számtani mennyiség megfelelője, amely ezer milliárd egységnyi értékkel egyenlő.
[19] Lásd Gao - Qianyu: i.m. 440.o.
[20] Lásd A Kínai Állam Tanács (Chinese State Council) az árnyékbankrendszer megerősítésére hozott néhány intézkedés (A 107. számú szabályozás) dokumentuma alapján.
[21] Az internet alapú finanszírozási formák jellemzően pénzintézet útján kerülnek lebonyolításra. A pénzintézetnél vezetett számlára gyűlnek a forrásgyűjtő (crowdfunding) hitelviszonyt megtestesítő (debt) követelések és részvényjellegű (equity) befektetések ellenértékei. A hitelezést lebonyolító P2P (peer to peer) finanszírozás is jellemzően egy pénzintézet útján valósul meg.
[22] P2P (Peer to peer) Felhasználó és felhasználó közötti közvetlen hálózat. Az internet és a számítógépes hálózatok fejlődésével jött létre. Az egyes felhasználók megosztják erőforrásaikat és egyenjogú partnerként vesznek részt a hálózat működtetésében. Az első ilyen rendszer a Napster, mint a zenei file-ok filemegosztó archetípusa volt.
[23] Földalatti bankok azok a licensszel nem rendelkező, de kereskedelemi banki jellegű tevékenységet végző szervezetek.
- 236/237 -
Kínában a jellemző formája a család és barátok megtakarításait összegyűjtő hui, ami annyit jelent összejönni. Ez egyfajta nem hivatalos hitelszövetkezet, ami aztán a megtakarításokat kihelyezi az ismeretségi körben. Vezetője a dong. Esetenként egy-egy étteremben egy vacsora mellett beszélik meg a hitelkérelmeket és választanak új vezetőt a hui dongot. A földalatti bankok két-háromszor akkora kamatok mellett hiteleznek, mint az állami bankok. Alacsony a nemfizetési ráta, hiszen ismerik egymást a szerződő felek.
[24] A Kínai Társadalom Tudományi Akadémia (Chinese Academy of Social Sciences) Az első és legszélesebb körű tudományos kutató szervezet Kínában. 1977-ben alakult, 5 osztálya van, és 3200 tudós dolgozik a 35 kutatóintézetében. Kína legfőbb állami szervével, az Államtanáccsal együttműködve végzi munkáját.
[25] Lásd Zhu Grace: Chinese Think Tank Puts Shadow Banking at 40% of GDP http://blogs.wsj.com/chinarealtime/2013/10/09/chinese-think-tank-puts-shadow-banking-at-40-of-gdp/
[26] Lásd Zhu Grace: i.m.
[27] Lásd Shen Hong: China's Shadow-Banking Boom Is Over Tighter Government Rules, Jump in Stock Market Curb Informal-Lending Sector Lásd http://www.wsj.com/articles/chinas-shadow-banking-growth-slows-1419370402
[28] Az 1933. évi Banktörvény (Banking Act of 1933) 217. rész 12. fejezetében megtiltotta a kereskedelmi bankoknak, hogy kamatot fizessenek a látra szóló - tehát le nem kötött bankegyenlegek - után és korlátozta a kamat mértékét a különböző betéti konstrukciókra vonatkozóan azért, hogy a kereskedelmi bankok a mezőgazdaságot finanszírozzák és ne a nagy pénzintézetek helyezzenek ki betéteket (kockázatmentesen) az összegyűjtött megtakarításokból. Így egyrészt az erős betéti kamatra koncentrált piaci verseny megelőzését célozta az intézkedés, másrészt gazdaságpolitikai célokat próbált megvalósítani a betéti kamatok szabályozása által. A jogalkotó döntését azzal indokolta, hogy meg kívánta előzni ama eseménysorozat megismétlődését, amely az 1929-33-as nagy gazdasági világválság során számos bank csődjéhez vezetett az Egyesült Államokban. Ez a szabályozás egészen 2010. július 21-ig, a Dodd-Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act of 2010 hatályba lépéséig állott fenn.
[29] Q szabály (Q regulation) Az 1933-as Glass-Steagall törvény (Glass-Steagall Act) részeként a Q szabályozásban megtiltotta a kereskedelmi bankoknak a betétek és látra szóló számlaegyenlegek után a kamat fizetését.
[30] Az első pénzpiaci alap az Egyesült Államokban 1971-ben jött létre The Reserve Fund néven. Az 1940-es, a Befektetési társaságokról szóló törvény hatálya alatt az Értékpapír és Tőzsde Felügyelet (Securities and Exchange Comission - SEC) felügyelete mellett. Kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy megkerülve a Q szabályozást a látra szóló megtakarításokra is tudjon kamatot fizetni, nem betét, hanem értékpapír formájában.
[31] Lásd Dan Awrey: Law and Finance in the Chinese Shadow Banking System, 48 Cornell Int'l L.J. 1 2015. 30. o.
[32] A Kínai Népköztársaság törvénye a kereskedelmi bankokról - Law of People's Republic of China on commercial banks (Elfogadta a 13. Kínai Népi Kongresszus állandó Bizottsága 1995. május 10-én és hatályba lépett 1995. július 1-én.) 31. §
[33] Lásd Awrey: i.m. 30. o.
[34] Lásd Awrey: i.m. 34. o.
[35] Lásd Hong, Shen: China's Shadow-Banking Boom Is Over Tighter Government Rules, Jump in Stock Market Curb Informal-Lending Sector Lásd http://www.wsj.com/articles/chinas-shadow-banking-growth-slows-1419370402
[36] Lásd Awrey: i.m. 26. o.
[37] Lásd Financial Stability Analysis Group of the People's Bank of China, China: Financial Stability Report 2013, People's Bank of China 217 (2013), http://www.pbc.gov.cn/publish/english/959/2013/20130813151434349656712/20130813151434349656712.html
[38] Lásd Awrey: i.m. 26. o.
[39] A Greenspan put néven elhíresült fogalom egy gazdaságpszichológiai jelenséget ír le. A put egy olyan eladási opció (angolul put option), amely lehetőséget biztosít arra, hogy áresés esetén korlátozza a további veszteséget azzal, hogy a tulajdonosának joga van egy előre rögzített áron értékesíteni a szerződés tárgyát képező terméket. Ebből ered a fogalom magyarázata, mert a FED is megakadályozza a további áresést a pénzügyi piacokon a sorozatos beavatkozásaival. Ezzel a profitok privatizálása és a veszteségek társadalmi szintű szétterítése valósult meg, mert a sikeres ügyletek nyeresége a befektetési és kereskedelmi bankoknál maradt, a jelentős vesztséget okozó válságok költségei viszont már az adófizetőket terhelték a költségvetés forrásait megterhelve az állami segítségnyújtása során, társadalmi szinten szétterítve a költségeket. Így történt ez az Egyesült Államok 1986-89-es takarékszövetkezeti válsága (Savings and loans crisis 1986-89), az Öböl háború (1990-91), az 1994-es Mexikói válság (Tequila válság néven is közismert valutaválság 1994), az dél-kelet ázsiai valutaválság (1997-1998), a dot-com krízis (2000-2001), és a másodlagos jelzáloghitelpiaci válságot (2007-2008) követő globális pénzügyi válság során is. 2006-tól azonban már gyakorlatilag Bernanke put-ról beszélhetünk. Ettől az évtől ugyanis Ben Bernanke töltötte be a FED elnöki tisztét 2014-ig. Azonban a Bernanke put fogalom helyett az erkölcsi kockázat (moral hazard) definícióját használja a közgazdasági szakirodalom és kiemeli a jegybank szerepét azon esetekben, amikor az eszközárak olyan szintre emelkednek, melyet csak a FED beavatkozása által biztosított kockázati prémium indokol, mert ilyenkor a befektetők[39] arra számítanak, hogy a FED - mint jegybank - beavatkozása stabilizálja az árakat.
[40] Központi forráselosztás során az állam meghatározott - jellemzően (gazdaság)politikai - célok mentén egy intézményből irányítva végzi a források elosztását a piac szereplői között. A központi elosztás alternatívája a decentralizált forráselosztás, amikor a felmerülő igények szintjén döntenek a források elosztásáról az alternatív igények közül választva.
[41] Derivatív (vagy más néven származtatott) befektetés során a befektető egy olyan instrumentumot vásárol, melynek árfolyama a mögöttes termék árfolyam-mozgásától függ. Ezért a mögöttes termék árfolyamváltozása szerint változik az úgynevezett derivatíva - vagyis a származtatott eszköz - árfolyama is. Ha tőkeáttételt is tartalmaz a derivatív ügylet, akkor a tőkeáttétel nagyságának megfelelően a származtatott eszköz árfolyama a mögöttes eszköz árfolyamváltozásának többszörösével is változhat.
[42] Lásd Awrey: i.m. 21. o.
[43] A három gazdaságpolitikai cél megvalósítására létrehozott pénzintézet a Kínai Agrárfejlesztési Bank (Agricultural Development Bank of China), a Kínai Fejlesztési Bank (Development Bank of China) és a Kínai Export-Import Bank (China Exim Bank).
[44] Részben állami tulajdonú kereskedelmi bankok (partially state-owned 'commercial banks') a Kínai Mezőgazdasági Bank (Agricultural Bank of China) a Kínai Bank (Bank of China), a Kommunikációs szféra Bankja (Bank of Communications), a Kínai Építőipari Bank (China Construction Bank) és a Kínai Ipari és Fejlesztési Bank (Industrial and Commercial Bank of China). 1999-ben és 2004-2005-ben 1,4 billió CNY bankkonszolidációs csomag keretében a négy többségi bank (a fentiek a Kommunikációs Szféra Bankja kivételével) rossz hiteleinek a bankok mérlegéből való eltávolításával egyértelművé tette az állami támogatás szerepét.
[45] Lásd Awrey: i.m. 25. o.
[46] Lásd Awrey: i.m. 24. o.
[47] Lásd Law of the People of Republic of China on Banking 1995. május 10. (Elfogadta 8. Nemzeti Népi Gyűlés Állandó
- 237/238 -
Bizottsága 1995 május 10-én. Kihirdette 1995. május 10-én a Népi Kína elnöke és hatályba lépett 1995. július 1-én.) A Kínai Népköztársaság Banktörvénye. 13. cikk.
[48] Lásd Awrey: i.m. 24. o.
[49] A Kínai Népköztársaság Törvénye a Bankokról (1995.május 10. Elfogadta a 8. Nemzeti Népi Gyűlés Állandó Bizottsága 1995. május 10-én. Kihirdette 1995. május 10-én a Népi Kína elnöke és hatályba lépett 1995. július 1-én.) A Kínai Népköztársaság Banktörvénye. 12. cikk.
[50] A Népi Kína Elnökének 11. Rendelete a Kínai Népköztársaság a Bankszabályozásról és Felügyeletről szóló törvénye (Jóváhagyta 10. Népi Nemzeti Gyűlés Állandó Bizottságának 6. ülésszakán 2003. december 27-én és kihirdetésre került és hatályba lépett 2004. február 1-én.) A Kínai Népköztársaság a Bankszabályozásról és Felügyeletről szóló törvény. 22. cikk 1. bekezdése szerint: az újonnan alapítandó pénzintézet engedélyezéséről a bankfeleügyleti hatóságnak az Államtanáccsal egyeztetve a kérelemhez szükséges dokumentumok kézhezvételét követő 6 hónapon belül kell döntés hoznia.
[51] Allokáció mint az elosztás és hozzáférés módja a megtakarítások gyűjtése és befektetéssé történő átalakítása során egyaránt fontos szerepet tölt be azzal, hogy meghatározza a résztvevők körét a különböző gazdaság(politikai) szempontok figyelembe vételével.
[52] A szabadságfok a növekvő mértékű eltérési sávra vonatkozik, mert egyébként a sávtól való eltérést a legmagasabb összegű büntetéssel kívánja elrettenteni a törvényi szabályozás. (Lásd: a Népi Kína Elnökének 11. Rendelete a Kínai Népköztársaság a Bankszabályozásról és Felügyeletről szóló törvénye (The People's Republic of China Law on Regulation and Supervision) Jóváhagyta 10. Népi Nemzeti Gyűlés Állandó Bizottságának 6. ülésszakán 2003. december 27-én és kihirdetésre került és hatályba lépett 2004. február 1-jén. A Kínai Népköztársaság a Bankszabályozásról és Felügyeletről szóló törvény. 45 cikk. 4. bekezdése.)
[53] China peer review report by FSB 2015. http://www.fsb.org/2015/08/fsb-completes-peer-review-of-china/. 58.o.
[54] Befektetési instrumentum bármely jellemzően értékpapír formában, de betét és egyéb formában is elérhető megtakarítás gyűjtő fogalma.
[55] China peer review report by FSB 2015. http://www.fsb.org/2015/08/fsb-completes-peer-review-of-china/
[56] Financial Stability Board Peer Review of China Peer Report - 2015. augusztus 13. Lásd http://www.fsb.org/2015/08/fsb-completes-peer-review-of-china/ 57. o.
[57] Az ablak-iránymutatás (window guidance): A Kínai Népköztársaság Jegybankja negyedévente ad iránymutatást Negyedéves Monetáris Politikai Jelentésében (Quarterly Monetary Policy Report) a hitelezendő ágazatok és kihelyezendő új hitelmennyiség nagyságáról a bankrendszer számára. Az iránymutatás hatékonysága változó 2009-ben az iránymutatásban előirányzott 4,6 billió CNY hitelkihelyezési cél 5 billió CNY-vel túlteljesítésre került.
[58] A reálkamat a szerződésben vagy értékpapíron szereplő nominális kamatláb és az infláció különbsége. Ha egy betét nominális kamata évi 2,5 % és az infláció 1,2 % akkor a reálkamat 1,3 %. Negatív reálkamat jellemzően magas inflációs környezetben alakul ki, amikor a piaci várakozások az infláció csökkenését vagy stagnálását jelzik előre.
[59] Az entrusted hitel, vagy trust jellegű hitel olyan hitel, ahol külső megbízott (közvetítő) részvételével valósul meg a hitelügylet.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens, tanszékvezető, PTE ÁJK Gazdasági- és Kereskedelmi Jogi Tanszék.
[2] A szerző PhD hallgató, PTE ÁJK.
Visszaugrás
