Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) rendelkezéseit 2018. január 1. napjától az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.), valamint az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) együttes rendszere váltotta fel, mely a korábbi szabályozáshoz képest az adóvizsgálatok lefolytatásának időbeli kereteit erősen leszűkíti; mindezt azzal az elvárással, hogy a szakszerű és hatékony eljárás elvének[1] érvényesülése ne okozza az adóhatóság részéről fennálló tényállás tisztázási kötelezettség sérelmét. Írásomban az adóellenőrzés - az Air. 89. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező, az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzés - lefolytatása során alkalmazandó eljárásjogi határidőket - ezzel összefüggésben a tényállás tisztázási kötelezettség kérdéseit - helyezem fókuszba, érintem a hatósági eljárás időbeli kötöttségeit, továbbá vázlatosan ismertetem a témára vonatkozó bírósági joggyakorlatot is.
Az Air. 96. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésével, ennek mellőzése esetén a megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Hivatkozott jogszabályhely (2) bekezdésének rendelkezése értelmében ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, foglalkoztatottja a megbízólevél átvételét megtagadja, az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával kezdődik.
A szabályozás - az (1) bekezdés első fordulatát kivéve - lényegében megegyezik a régi Art. szabályaival, az ellenőrzés megkezdése szempontjából a megbízólevél kézbesítése (átadása) bír relevanciával. Az Air. 94. § (5) bekezdése alapján az ellenőrzés határidejét a megbízólevél kézbesítésétől, átadásától, illetve az általános megbízólevél bemutatásától, új eljárás lefolytatása esetén az új eljárás megkezdéséről szóló értesítés postára adásától, tárhelyen történő elhelyezésétől, illetve átadásától kell számítani. Az ellenőrzés megkezdésének azért van jelentősége, mert az Art. 54. § (5) bekezdése szerint az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető, illetőleg az Art. 49. § (6) bekezdése alapján a vizsgálat alá vont adó, költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott bevallás az adóellenőrzés megkezdésének napját megelőző napig pótolható. Lényeges, hogy az Air. 89. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzés ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményez.
A kézbesítés - közlés - vonatkozásában hangsúlyozandó, hogy az Air. 36. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság írásban, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott elektronikus úton (a továbbiakban együtt: írásban) vagy személyesen, írásbelinek nem minősülő elektronikus úton (a továbbiakban együtt: szóban) tart kapcsolatot az adózóval és az eljárásban résztvevőkkel. Az Air. 36. § (2) bekezdése rögzíti, hogy ha törvény másként nem rendelkezik, a kapcsolattartás formáját az adóhatóság tájékoztatása alapján az adózó választja meg. Az adózó a választott kapcsolattartási módról más - az adóhatóságnál rendelkezésre álló - módra áttérhet. Fentiekkel összefüggésben az Air. 79. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatósági iratot - ideértve a döntést is - a meghatalmazott képviselővel eljáró adózó esetében a képviselőnek kell kézbesíteni hivatalos iratként vagy az Eüsztv.-ben meghatározott elektronikus úton. Hivatkozott jogszabályhely (3) bekezdése szintén visszautal az Eüsztv. rendelkezéseire; eszerint elektronikus kapcsolattartás esetén a kézbesítésre az Eüsztv. 14. § (4) bekezdését kell alkalmazni. Utóbbi jogszabályhely részletezi a hivatalos elérhetőségre - mint elektronikus tárhelyre - vonatkozó kézbesítési szabályokat. Eszerint a hivatalos elérhetőségre kézbesített küldemény kézbesítettnek minősül a) ha a hivatalos elérhetőséget biztosító szolgáltató a küldemény ügyfél által történő átvételét igazolja vissza, az igazolásban feltüntetett időpontban b) ha a hivatalos elérhetőséget biztosító szolgáltató azt igazolja vissza, hogy a küldemény átvételét a címzett megtagadta, a megtagadásra vonatkozó igazolásban feltüntetett időpontban, vagy c) ha a hivatalos elérhetőséget biztosító szolgáltató azt igazolja vissza, hogy a küldeményt a címzett kétszeri értesítése ellenére nem vette át, a második értesítés igazolásban feltüntetett időpontját követő 5. munkanapon.
Az ellenőrzés megkezdésének időpontja tehát az elektronikus kézbesítés esetén a kézbesítési visszaigazoláshoz kötődik. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jogkövetési vizsgálat - a régi Art. szerinti megnevezéssel egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés -, illetőleg az ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező, az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzés - 2018. január 1. napja előtt bevallások utólagos
- 9/10 -
vizsgálatára irányuló ellenőrzés - különálló ellenőrzéstípusok. Az egyes vizsgálatfajták eltérő jellege miatt az ellenőrzéseket az adóhatóság csak a konkrétan rájuk vonatkozó megbízólevéllel indíthatja el. Az utóbbi ellenőrzés tehát nem minősül az előbbi folytatásának, még abban az esetben sem, ha a korábbi vizsgálat megállapításai teszik szükségessé az elrendelését.[2]
Az adózási alapelvek [törvényesség (legalitás) elve; a jóhiszemű eljárás követelménye, az együttműködési kötelezettség elve] az adózó és az adóhatóság együttműködésére építenek az adóeljárás során, amelynek értelemszerűen érvényesülnie kell az adóellenőrzés folyamatában is. Ennek kikristályosodása, hogy a jogalkotó egyes jogosultságok mellett mind az adózóra, mind pedig az adóhatóságra telepít kötelezettséget. Az Air. 98. § (1)-(3) bekezdései értelmében az adózó kapcsán ez hármas irányú magatartást jelent:[3] 1. Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani, az adóhatóság felhívására az adóhatóság által meghatározott módon nyilatkozatot tenni. 2. Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és foglalkoztatottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés, számítás elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő. 3. Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani.[4] Az adóalanyt terhelő együttműködési kötelezettség az ellenőrzés során különös jelentőséggel bír: amennyiben az adóhatóság a tényállás tisztázása érdekében mindent megtesz, ellenben az ügyfél elzárkózik a bizonyítékok szolgáltatásától, ennek következménye az ügyfél terhére esik.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
