Az Alaptörvény 9. módosítása jogi szempontból nagy jelentőségű, hiszen a hazai jogforrási hierarchia csúcsát módosította. A módosítást a gazdasági jog szemüvegén át, több más tudományterület tudományos tényadatai segítségével vizsgálom, de a módosítás elfogadásával összefüggő politológiai, kommunikációs kérdések elemzésére nem térek ki, mivel ezekből az idő rövidsége miatt tudományos közmegegyezéssel elfogadott eredmények még nem tudtak kialakulni.
Gyakran felmerül a kérdés, mennyire szilárd, stabil a magyar alkotmányos rendszer, ha már a 9. módosításnál tartunk az Alaptörvény 2011-es elfogadása és 2012-es hatályba lépése óta. Ezzel kapcsolatban érdemesnek tartom megemlíteni, hogy ma az Amerikai Egyesület Államok (USA) alkotmánya a világ leghosszabb ideje hatályban lévő kartális alkotmánya, amelynek 1787-es elfogadása és 1788-as hatályba lépése óta 27 módosítása volt úgy, hogy 1791. karácsonyára már a 10. módosítást is hatályba léptették.
Jelen írásban a módosítás tartalmának három témakörét vizsgálom, a gazdasági jog aspektusát is figyelembe véve. Először a nemi dichotómia, másodszor a közpénzfogalom, majd végül a különleges jogrend kérdésének új szabályait tekintem át.
Az alkotmánymódosítás 1. cikke az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdését egészíti ki egy mondattal, miszerint "[a]z anya nő, az apa férfi". Ez a mondat a köznapi életben triviálisnak tűnhet, jogilag azonban ez egyáltalán nem biztos, hogy egyértelmű. A magyar jogrendszer a férfi és a nő fogalmát jogilag nem definiálja, nem találunk olyan jogszabályt, ami ezeket a fogalmakat jogilag meghatározná, viszont több helyen hivatkozik rá, és ismertként alkalmazza.
A jogászok szeretnek minden fogalmat definiálni, esetenként olyanokat is, amiket a köznapi életben triviálisnak tartunk. Az orvostudomány viszont azt mutatja, hogy nem olyan "könnyű" minden embert ez alapján a dichotómia alapján besorolni. A tudomány nyolc olyan kromoszomális és hormonális képet ír le, ahol az illető az általános férfi és női nemi jegyeket felcserélve vagy duplikálva viseli. A BNO[1] mai változata ezeket a jelenségeket nem tartalmazza, mivel azokat nem tekinti betegségeknek, hanem az illető egyén genetikai identitása részeként kezeli.[2]
Az ovotesztikularizmus esetében az alany mind petefészekkel, mind herékkel, emellett pénisszel és vaginával is rendelkezik. A tesztikuáris inteszexualitás esetén az ivarszervek közül a herék alakulnak ki, amelyek a nagyajkakban találhatóak, emellett nőies emlők is kialakulnak. A Klinefelter-szindróma esetén női nemi kromoszóma többlet - például XXY, XXXY - figyelhető meg. A Morris-szindróma esetén az XY férfi kromoszóma mellett az 5alfa-reduktáz enzim hiánya miatt nőies fenotípussal rendelkezik az illető, a herék a vaginában vagy a hasüregben helyezkednek el.
A congenitalis adrenalis hyperplasia esetén az alanynak férfias fenotípusa lesz, mivel a mellékvesékben termelődő valamely fontos női nemi hormon termelődésével probléma alakult ki. Három alfajából az egyik élettel össze nem egyeztethető (3béta-dehidrogenáz hiány), a másik két alfaj (11alfa-dehidrogenáz és 21alfa-dehidrogenáz hiány) esetén a női nemi szervek egészségesen kifejlődnek és működnek, azonban a clitoris péniszméretűre nő.
Indukált álkétneműségnek nevezi az orvostudomány a clitoris nagyobbodás és férfias másodlagos nemi jellegek kialakulását, ami a terhesség alatti anyai tesztoszteron- vagy anabolikus szteroid kezelés mellékhatásként alakul ki általában. A Turner-szindróma esetén X0 genotípus figyelhető meg, a petefészek helyén kötőszövet található. A guevedoces jelenség a dihidrotesztoszteron hormon termeléséért felelős 5alfa-reduktáz enzim hiányából fakad, a férfi genotípusú személy női fenotípussal születik; a férfi fenotípus a pubertás során alakul ki; az enzimhiány genetikai recesszivitása miatt a jelenség főleg külvilágtól elzárt közösségekben jelenik meg, ahol akár gyakorivá is válhat és beépül a közösség kultúrájába.[3]
Jogi szempontból a kérdés ott merül fel, ha valaki a fent felsorolt genetikai identitások valamelyikével rendelkezik, hogy határozhatjuk meg a születési nemét, bár ez már nem az alkotmányjog, hanem elsősorban a közigazgatási jog témakörébe tartozik. Itt a genetika segítségét kell hívni a férfi és a nő definíció megalkotásához. Áttekintve ezeket a speciális genetikai identitásokat az állapítható meg, hogy ezen esetekben a "születési nem" fogalma kizárólag genetikai vizsgálattal állapítható meg az alapján, hogy az illetőnek van vagy nincs Y kromoszómája, hiszen egy "szülőszobai szemrevételezéses vizsgálat" könnyen téves eredményt mutat. A tudomány mai állása szerint ez a tény nem tud megváltozni, hiszen az emberi szervezet valamennyi sejtjében megtalálható annak valamennyi kromoszómája és ez az egyén élete során nem módosul.
Ugyancsak ez a módosítás iktatta be a XVI. cikk (1) bekezdésébe, hogy "védi a gyermek születési nemének megfelelő önazonosságához fűződő jogát", ami - előreláthatóan - az ilyen speciális genetikai identitással rendelkező gyermekek fokozottabb állami támogatásának igényét manifesztáló bírósági ítéleteket, jogszabályal-
- 15/16 -
kotást fog indukálni. Ez a jogszabályalkotás pedig vélhetőleg nem redukálódik majd a családi jog területére, hiszen ezen személyek speciális igényekkel rendelkezhetnek, aminek jogszerű kielégítését a gazdasági jog tudja biztosítani, védve az érintettet mint fogyasztót, jogszerű érdekeinek sérelmétől.
Felmerül a kérdés, hogy a nemiség változtathatatlan dichotómia-e, vagy lehetséges további nemek leírása. A fent felsorolt genetikai identitásoknál is csak az X és Y kromoszómák dichotómiáját találjuk, és a tudomány még sehol nem írt le további "Z" nemi kromoszómát, nemcsak a homo sapiens, de más élőlényeknél sem. A jogalkotó ezt a természetben jelen lévő dichotómiát látta fontosnak alkotmányos szintre emelni, az egyéni identitás más elemei az Alaptörvény más rendelkezéseiben, illetve törvényekben vannak szabályozva. A tudomány mai állása szerint az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdésének újonnan beiktatott mondatával nem konform módon gyermek kizárólag orvosi, genetikai közreműködéssel születhet, ami viszont már nem az alkotmányjog, hanem az egészségügyi-orvosi jog, valamint a büntetőjog területe.
A közpénz fogalmának meghatározása alapvetően pénzügyi, számviteli kérdéseket vet fel. A fogalommal az elmúlt évtizedekben folyamatosan foglalkozott mind a tudomány, mind a joggyakorlat. A fogalom definiálása ezekben jelent meg, azonban nem volt ezek között olyan definíció, amely zsinórmértékként kötelezően alkalmazandó lett volna a joggyakorlat számára. Az Alaptörvény mint a legmagasabb rendű jogszabály jellegéből és funkciójából adódóan elsősorban az egyes kérdéseket magas absztrakciós szinten írja le, azokat a törvények és a rendeletek hozzák a hétköznapokban felmerülő jogesetek számára kezelhető szabályozásúvá. Az Alaptörvény már eddig is sokat foglalkozott a közpénzekkel, azokra vonatkozóan számos alapelvi szabályt határozott meg "A közpénzek" cím alatt a 36-44. cikkekben. Viszont mindezidáig a közpénz definícióját nem jogszabály határozta meg, hanem tudományos művek mellett számos bírósági és alkotmánybírósági döntés indokolásából lehetett megismerni a joggyakorlat által kimunkált közpénz fogalmat. Ez a bírói ítéletekre és a tudományos jogi, gazdasági szakirodalomra támaszkodó érvelés a magyar joggyakorlatban ritka amicus curiae véleményekkel is kiegészül, amit az Alkotmánybíróság 8/2016. (IV. 6.) AB határozata mellett, a beérkezett amicus curiae véleményeknek az Alkotmánybíróság honlapján a határozat melletti közzététele is mutat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
