A rendszerváltás utáni magyar közjegyzőség számára kiemelkedő fontosságú, jubileumi évben, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, illetve a Győri Közjegyzői Kamara által Sopronban megszervezett 24. Közép-európai Közjegyzői Kollokvium nem csak méltó lezárása volt a 2012. évnek, hanem - egyfajta ünnepélyes visszatekintéssel - modernkori közjegyzői intézményünk két évtizedének szép és megnyugtató összegzése is.
Több mint nyolcvankettő esztendővel ezelőtt szintén a hűség városa látta részben vendégül az akkori közjegyzői kar képviselőit és tagjait, a Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egyletének negyedik - szombathelyi és soproni közös rendezésű - vándorgyűlése alkalmával, 1930. június 22. és 23. között.
A fentiek alapján úgy gondolom, hogy az emlékezés és a tisztelgés megilleti azon soproni közjegyző elődeinket, akik akár a mindennapok küzdelmeiben történő csöndes helytállásukkal, akár a fontosabb pillanatokban jobban előtérbe kerülvén, számunkra is megalapozták, valamint megőrizték hivatásunk értékeit, feltétlenül hűségesnek maradva a polgári közjegyzőség intézményéhez.
Jelen dolgozat az eddigi kutatómunkám eredményeit igyekszik összefoglalni.
Az 1874. november 30. napján kihirdetett királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXI. törvénycikk 212. §-ban foglalt felhatalmazása alapján, az 1874. (dec. 17.) 4164. számú (1874. R. T. 641.) igazságügyi miniszteri rendelettel kettő székhely került rendszeresítésre Sopron szabad királyi városban, melyek a polgári közjegyzőség 1949-es megszűnéséig fennálltak.
A Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamarához tartozó Sopron vármegyében, a soproni királyi törvényszék területén a fenti rendelet alapján még egy-egy álláshely létesülhetett Csornán,
- 22/23 -
Kismartonban (ma Ausztria, Eisenstadt) és Ságon.[1] Ehhez képest már 1876-ban az 1876. (márc. 3.) 6789. (1876. R. T. 67.) számú igazságügyi miniszteri rendelettel a csornai és a sági székhelyek megszűntek,[2] s a Csornára kinevezett közjegyző székhelye Kapuvárra, míg a sági közjegyzőé Csepregre került át.
A közjegyzői törvény 1875. május 1-jén lépett hatályba, de csak augusztus i-jétől vált lehetővé, hogy az egyes közjegyzői irodák megnyitásával a közjegyzők, így a soproniak is, megkezdjék működésüket.
Ez év augusztus közepétől pedig a területi kamarák is fokozatosan megalakultak. Ennek megfelelően az elsők között, 1875. augusztus 20. napján, tartotta meg Szombathelyen - Czédler Imrének, a Szombathelyi Királyi Törvényszék elnökének vezényletével - alakuló közgyűlését a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara,[3] melynek a hivatásukat ekkor már gyakorló soproni királyi közjegyzők, név szerint Geiszler József és Gallus Sándor szintén alapító tagjai voltak.
Korábban a Jogtudományi Közlöny 1875. évi áprilisi 14-i számában előzetesen és hivatalosan közölt kinevezésekhez képest ez máris egy érdekes kérdést, illetve ellentmondást vet fel, melynek okaira eddigi kutatásaim még nem adtak magyarázatot. A közlöny szerint ugyanis Sopronba egyrészt a már említett Geiszler József királyi járásbírót, másrészt viszont Pottyondy Ágoston köz- és váltóügyvédet nevezte ki az igazságügyi miniszter. Azonban a levéltári források egyértelműen azt igazolják, hogy Pottyondy Ágoston helyett Gallus Sándor kezdett el közjegyzőként dolgozni.[4]
Ezt támasztja alá dr. Pottyondy Béla szombathelyi kir. közjegyzőnek - aki nem mellesleg csaknem negyedévszázadig töltötte be a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara elnöki tisztét -[5] az 1936. évben írt családtörténeti monográfiája, amelyben nem tesz említést arról, hogy Pottyondy Ágoston közjegyző lett volna,[6] így ha őt ki is nevezték, a közjegyzői esküt már biztosan nem tette le.
- 23/24 -
A vármegyét érintően, Kismartonba Kaprinay Endre köz- és váltóügyvéd, Csornára (illetve később Kapuvárra) Baditz Lajos ügyvéd, míg Ságra Pesty Gyula köz- és váltóügyvéd nyert kinevezést,[7] akik úgyszintén a kamara alapító tagjai voltak.[8]
Az I. világháborút lezáró Saint German-i, illetve trianoni békeszerződések következtében Sopron vármegye is jelentősen veszített a területéből, még akkor is, ha a nyugat-magyarországi felkelést követően, a velencei egyezménnyel[9] kiharcolt népszavazás egyfajta revízióként értelmezhető eredményeként, a megyeszékhely és még nyolc további település visszakerült Magyarországhoz. így tehát az 1921. december 16-ára lezáródott "területelcsatolási folyamat" következménye végül az lett, hogy a vármegye hét járásából három, a Nagymartoni, a Kismartoni és a Felsőpulyai járás egészében, továbbá a Soproni járás részben, több mint száz településsel Ausztriához került. A szombathelyi kamara, illetve az elcsatolás után létrehozott ún. Burgenland tartomány területén működő kismartoni, valamint a nezsideri (Moson vármegye, ma Ausztria - Neusiedl am See), a felsőőri (Vas vármegye, ma Ausztria - Oberwarth) a németújvári (Vas megye, ma Ausztria - Güssing) magyar királyi közjegyzői székhelyek megszűntek.[10]
Burgenlandban az osztrák jogot 1922. januártól kezdték el hatályba léptetni, méghozzá jogáganként és csoportonként egyszerre, az egyes jogszabályok megnevezése nélkül, miáltal a jogszolgáltatás átvételére gyorsan, 1922. november végéig sor került. A fenti székhelyek tovább működtek, azzal, hogy mellettük az osztrákok új álláshelyeket is létrehoztak Gyanafalván (Jennersdorf), Nagymartonban (Mattersburg), Felsőpulyán (Ober-Pullendorf); valamint Nezsideren és Felsőőrött egy-egy további székhellyel bővítettek. 1924. szeptemberében a kismartoni és németújvári közjegyzőségeket is kettéosztották. Az új helyekre kizárólag osztrák jogászok kerültek kinevezésre, míg a magyar királyi közjegyzők közül, felesküdésüket követően, dr. Brada Sándor Eisenstadtban, dr. Kubinyi Elek Güssingben, Hrabovszky István öberwarthban folytatta a szolgálatot osztrák közjegyzőként.[11]
A szombathelyi kamara már 1920. év végén úgy határozott, hogy indítványozni fogja az igazságügyi miniszternél a budapesti kamarával történő "egyesülését", tekintettel arra, hogy területének kétharmadát elveszítve, működése, illetve fennmaradása veszélybe került. Ha ilyen formában nem is, de a Zalaegerszegi Királyi Törvényszékhez tartózó közjegyzői székhelyeknek
- 24/25 -
(Zalaegerszeg 1. és 2., Sümeg, valamint Tapolca) a pécsi kamarától a szombathelyihez történő csatolásával, a területkiegyenlítés 1935-ben bekövetkezett.[12]
Az első bécsi döntés (1938. november 2.) folytán elrendelt északi területi revízió, amely a Felvidék déli részének visszacsatolását jelentette, újabb, de csak rövid ideig tartó változást hozott a szombathelyi kamara területét érintően. Mivel a pozsonyi kamara nem alakult újjá, a visszatérő területeken újra rendszeresített közjegyzői állások először mind a Budapesti Királyi Kamarához kerültek, viszont később a 23.700/1939.1. M. számú rendelettel Vágsellye, Ógyalla, Párkány, Léva, Komárom, Dunaszerdahely, Somorja és Érsekújvár a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamarához csatoltatott.[13]
A soproni közjegyzői kerületet érintően, az elcsatolás súlyos következményei kapcsán a közjegyzői székhelyek egzisztenciális létén segítendő, a szombathelyi kamara 1929. március 1-jén a 26/11/1929. számú határozatában, majd ezt kiegészítve és megerősítve 1929. április 6-ai közgyűlésen hozott 30/44/1929. sz. határozata alapján másodszor is, javasolta a csepregi székhely megszüntetését és illetékességi területének a soproni közjegyzőségekhez kerülését, Ólmod, Horvátzsidány és Peresznye községek kivételével, amelyek a kőszegi közjegyzőséghez kerültek volna. A kamara álláspontjára figyelemmel ugyanis ezek a székhelyek önmagukban életképtelenné váltak. Az elcsatolást megelőzően a két soproni székhelyhez Sopron szabad királyi városon és Ruszt rendezett tanácsú városon kívül 56 község tartozott, 74.535 lakossal. Az elcsatolás után a vármegyeszékhelyen kívül 24 község maradt, 26.115 lélekkel. A csepregi közjegyzőség 84 községet tudhatott magáénak, 61.428 lakossal, míg az elcsatolás után ez 36 községre apadt, 28.590 fővel. A kőszegihez Kőszeg városán kívül 53 község tartozott, 23.340 fővel, az elcsatolás után pedig Kőszeg városán kívül 16 község maradt, 8.434 lélekkel. A javaslatot többek között Simon Elemér Sopron vármegye főispánja, dr. Thurner Mihály Sopron város polgármestere, valamint a szombathelyi törvényszék elnöke és a soproni járásbíróság elnöke is támogatta és aláírta.[14]
Végül a csepregi álláshely megmaradt. A drasztikusan lecsökkent és azt követően csupán stagnáló ügyforgalmat kompenzálni igyekezve, a megcsonkított magyar királyi közjegyzőség kénytelen volt erején felül tovább küzdeni a stabilitása érdekében, harcolva a hatáskörei tisztázásáért és kiterjesztéséért.
* * *
A vármegyéből származó, a szakma helyzetét és céljait érintő, első és egyetlen átfogó, összegző munka Baditz Lajos kapuvári királyi közjegyzőnek, a szombathelyi kamara elnökének nevéhez fűződik. A
- 25/26 -
1904-ben megjelent Huszonöt év a kir. közjegyzők és a szombathelyi közjegyzői kamara életéből című dolgozatot nagyrészt a kamara 1900. szeptember 8-án megtartott jubiláris közgyűlésén, valamint az 1900. december 8. és 9. közötti jubileumi közjegyzői kongresszuson elhangzottak ihlették. A visszatekintő és egyben a jövőre nézve jobbító kívánalmakat megfogalmazó munka konklúzióit, a közjegyzőség célkitűzéseit nyolc pontban fektette le a szerző. Ezek az alábbiak voltak:
1. A peres és peren kívüli eljárások elkülönítése, és a peren kivüli ügyek kizárólagosan közjegyzői hatáskörbe utalása. 2. Ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló jogügyletekre a közokirati kényszer bevezetése és a tulajdonjog bejegyzése iránti eljárás közjegyző által, hivatalból történő foganatosítása. 3. Az ipso iure öröklés elvével ellenkező átadó végzés mellőzése, valamint nem csak a hagyaték tárgyalásában, de a hagyatéki (örökösödési) ügyekben elejétől a végéig járjanak el a közjegyzők, valamint ingatlan öröklése esetén a tulajdonjog bejegyzése iránt a közjegyző keresse meg a telekkönyvi hatóságot. Azon ügyekben pedig, melyekben ingatlan nincsen, illetve egyezség sem jön létre a közjegyző a bíróságoknak történő bemutatás mellett, az örökösöknek a felvett jegyzőkönyvet magában foglaló tanúsítványt adjon ki. 4. A kinevezési gyakorlat megváltoztatását érintően, az eredeti közjegyzői törvényben foglaltak visszaállítása, vagyis közjegyzővé csak azt lehessen kinevezni, aki legalább kétévi közjegyzői gyakorlatot képes igazolni. 5. A magyar öröklési jog változatlanul fennmaradjon, illetve a régi magyar törvények - a joggyakorlat és a jogfejlődés követelményeinek megfelelő változtatásokkal - képezzék a megalkotandó polgári törvénykönyv alapját. 6. A községi jegyzők hatáskörükbe nem tartozó okirat-szerkesztési tevékenységének, vagyis az ilyenfajta zugírászatnak teljes megszüntetése. 7. Közjegyzői nyugdíjalap létrehozása, állami segélyezés és felügyelet mellett. 8. A királyi közjegyzői kar a törvényhozás mindkét házában képviselve legyen.[15]
A közjegyzőség alapjait és egyben megerősödését jelentő fenti reformjavaslatok csekély mértékben realizálódtak, s így sajnos többé-kevésbé nem is veszítettek az aktualitásukból. Sőt a hatáskörök bővítése helyett a közjegyzőségnek egy újabb, jelentős támadást is el kellett szenvednie, amikor a túlszaporodott ügyvédi kar több alkalommal, de szerencsére sikertelenül, erőltetni próbálta az ügyvéd-közjegyzőség elméletét, amely teljesen ellehetetlenítette volna a közjegyzői kart.
A szombathelyi-soproni vándorgyűlés központi, s a törvényhozás által is napirenden lévő, témája volt az okirati, pontosabban a közokirati kényszernek bevezetése, vagyis hogy bizonyos - tárgya vagy alanyai szempontjából kiemelt jelentőségű - jogügyleteknek érvényességi feltétele legyen a közjegyzői okiratba foglalás. A gyűlésen dr. Gallus Sándor soproni közjegyző is felszólalt és javasolta, hogy a vándorgyűlés memorandumban hívja fel az igazságügyi miniszter figyelmét a közokirati forma előírásának szükségességére, miáltal a bonyolult perek megelőzhetőek lennének.[16]
Természetesen az egyes - tervezetten a közeli hozzátartozók közötti és kiskorúak által kötött - ügyleteknél megkívánt szigorúbb alakiság nem csak a jogviták elkerülését, a jogbiztonságot
- 26/27 -
szolgálta volna, hanem felszámolta volna a községi jegyzők szakszerűtlen és káros okiratkészítő tevékenységét is.
1931-ben a kérdés kapcsán Östör Lajos soproni közjegyző vált főszereplővé, amikor is a vidéki közjegyzői és ügyvédi kar érdekében előterjesztett önálló indítványában a (már akkor feloszlatott) képviselőház igazságügyi bizottsága által elfogadott, okirati kényszerre vonatkozó aktuális törvényjavaslathoz[17] olyan kiegészítést kért, hogy Budapest székesfőváros kivételével az egyenesági rokonok valamennyi vagyonjogi ügyletének érvényességéhez közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat kelljen, továbbá a telekkönyvi bekebelezéseknél a községi elöljáróknak, vagyis a jegyzőknek beadványokon történő aláírás hitelesítési jogköre korlátozva legyen a kisebb értékű ügyekre. Östör ennek érdekében a vidéki közjegyzői és ügyvédi kamarák egységes fellépését szorgalmazta, egy közös intézőbizottság felállításával, amelybe minden vidéki kamara két-két főt delegált volna. A javaslatot csak a szombathelyi, illetve a pécsi és a szegedi kamara fogadta el, továbbá nyolc ügyvédi kamara, köztük a soproni is támogatta. A Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara elvi okokból nyomban elutasította azt, a budapesti és a vidéki kamarák közötti nem átgondolt különbségtétel, illetve a közjegyzői hatáskört érintő ilyen horderejű kérdésben elvárhatóan egységes és megfelelő fórumok útján történő kari fellépés hiánya okán.[18]
1931. augusztus 24-én Pottyondy Béla szombathelyi kamarai elnök bizalmas levelet írt Östörnek, melyben beszámol a debreceni kamara nem támogató döntéséről és arról, hogy a mellőzött budapesti kamara meglehetősen neheztel a soproni közjegyző indítványát magáévá tevő szombathelyi kamarára. Továbbá, "figyelemre méltónak" tartja a debreceni kamara határozatának azon kijelentését, hogy egy kamaraközi értekezlet volna hivatott a kérdés megvitatására, mert tapasztalata szerint egy ilyen értekezlet nem igazán alkalmas a kar egyetemes érdekeit szolgáló határozat meghozatalára, annál is inkább mert az értekezleteken jellemzően a budapestiek érdekei sokszor direkt ellentétesek a vidéki kartársaikéval. Végül a kialakult közhangulat miatt sürgeti, hogy a kamara választmánya minél előbb ülésezzen, azért, hogy az indítványnak mindenképpen érvényt szerezve esetleg módosítsa azt.[19]
Szécsi Ferenc pesterzsébeti királyi közjegyző Pottyondynak címzett és a javaslatot érintő támogató levelében az Östör Lajos, illetve a szombathelyi kamara indítványának megvalósulása érdekében indult mozgalom sikerét kívánja, kihangsúlyozva a fővárosi és a vidéki gyakorlat különbözőségét és érdekeik ebből adódó divergenciáját. A kivitelezésre azonban formális természetű megjegyzést tesz. A szombathelyi kamara ugyanis a javaslat érvényesülése érdekében csak a vidéki kamarák megkeresését határozta el a közös intézőbizottság felállítására, amely a budapesti kamara
- 27/28 -
kizárását jelenti, ezzel viszont a budapesti kamara területén működő negyvenöt vidéki közjegyző, így Szécsi is kimaradna a mozgalomból. A megoldást a korábban többször felvázolt és egyébként az ügyvédeknél már létező pestvidéki kamara megvalósításában látná, kritikusan utalva egyebekben arra, hogy a pesti kamarában túlnyomó többséget képező vidéki tagok aránytalanul csekély mértékben vannak képviselve. Véleménye szerint továbbá a mozgalomba az országos egyletet is érdemes lenne bevonni.
Az okirati kényszerre vonatkozó javaslatok egyikéből sem lett jogszabály. Az igazságszolgáltatás keretein belül működő hivatásrendek, illetve a jogszolgáltatók és az átpolitizált közigazgatás közötti önigazoló, vagy sokszor inkább egzisztenciális és aránytalan küzdelem, a közjegyzők számára további jelentős eredmény nélkül tartott ki a jogállamot felváltó szocialista állami berendezkedés bevezetéséig, egyúttal a polgári közjegyzői intézmény megszűnéséig.
A Gallus család ősi soproni patrícius család. Gallus Sándor 1834-ben született Sopronban, Gallus Ferenc soproni orvos, és szombathelyi származású édesanyja, Szemesi Alojzia gyermekeként. A bécsi születésű Dégen Bertával kötött házasságot. Első gyermekük, Sándor, 1870-ben látta meg a napvilágot, ő később apja nyomdokaiba lépve szintén a közjegyzői hivatást választotta. 1872-ben megszületett továbbá Aladár, majd 1873-ban Jenő és 1874-ben Béla nevű gyermekeik.
Közjegyzői kinevezést 1875-ben kapott, a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara alapító tagja volt. Nála dolgozott közjegyző-helyettesként, Alsólendvára történő kinevezéséig a nagymartoni születésű dr. Laubhaimer Oszkár.[20] A német nyelvi jogosítvánnyal is rendelkező Gallus alig tizenkettő évet szolgálhatott a közjegyzői karban. Hosszú és súlyos szenvedés után életének 53. évében, 1887. március 5-én hunyt el gerincagysorvadásban. Hamvait a soproni Szent Mihály Templom melletti római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálát követően helyetteséül rövid ideig kollegáját, a másik soproni székhelyen működő Geiszler Józsefet, majd a törvény szerinti biztosíték letételét követően a mellette 1886 óta[21] szolgálatot teljesítő Pósfai Sándor közjegyző-helyettest rendelték ki.
- 28/29 -
Azt gondolom, teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a Pósfai család rendületlen híve volt a közjegyzőségnek. Pósfai Sándor közvetlenül, mint a hivatás gyakorlója, míg édesapja Pósfai Károly királyi táblabíró, kúriai bíró[22] pedig meghatározó jogászként közvetve tett rengeteg erőfeszítést a közjegyzői intézmény és szervezet mielőbbi életbeléptetése, a peren kívüli törvénykezés alapjainak letétele érdekében.
Osgyáni Rónay Károly dr., volt királyi közjegyző történeti munkájában számol be a magyar jogász közvéleménynek a közjegyzőségért teljes vállszélességgel kiállók "pártjába" tartozó, európai gondolkodású és vármegyei gyökerekkel rendelkező tudós és befolyásos bíró javallatairól. Az országban az 1860-as évek végén élénken munkálkodó ügyvédi egyletekbe tömörülő jogász-elit tüzetesen foglalkozott az intézménnyel. Különösen a Budapesti Ügyvédi Egyletnek főként a bírói karban működő képviselői, igy Pósfai Károly is a közjegyzőség mielőbbi bevezetését sürgették.[23] Az egyletek által megszervezett és az igazságügyi reformról tanácskozó első jogászgyűlésnek[24] fő pontja lett a közjegyzői intézmény meghonosításának és megszervezésének kérdései. Az erre vonatkozó javaslatot a gyűlésen Pósfai Károly így terjesztette elő:
"Mondja ki a jogászgyűlés: hogy a jogbiztossági állapotunk javítását eredményező egyik lényeges jogi reformkép, valamint a forgalom élénkítésére s a hitel emelésére, a népünkben elgyengült jogérzet szilárdítására, a társadalmi rend és józan szabadság gyámolítására, és irányadó hathatós befolyást gyakorló segédeszközkép is, a célszerűen szervezett közjegyzői intézetnek, mint önálló és a bíróságoktól teljesen független egyik állami jogi hatósági intézetnek, oly hivatási hatáskörrel hazánkban történendő behozatalát tekinti; miképp a közokiratok intézményének és egyáltalában a magánjogi téren szükséges jogbiztossági előintézkedéseknek összes teendői a behozandó közjegyzői intézet kizárólagos hivatási hatáskörébe soroltassanak - nem különben, miképp a közjegyző által kiállítandó közokiratoknak végrehajtó - és kizárólagos telekkönyvi bekebelezési jogerő tulajdoníttassék."[25]
Pósfai Károly állhatatos igyekezetét bizonyító forrás továbbá, egy, a szűkebb hazájából előkerült levél, melyet még 1870. június 30-án írt sógorának, Zergényi Artúrnak, aki akkor
- 29/30 -
a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztét töltötte be. A korábbi eszmecseréiknek megfelelően, a levélben továbbra is bíztatja Zergényit, hogy az a közjó iránti szeretetből és hazafiúi kötelességérzetből fontos szolgálatot téve érje el, hogy a soproni kereskedelmi kamara - a többi kamara pártolásának kieszközlésével - az igazságügyi miniszterhez és az országgyűléshez kérvényt terjesszen elő "a közjegyzőségnek, mint a jogviszonyok tisztázására, a perek kevesbedésére s a peres eljárás gyorsitására, ez által pedig a hitel emelésére és szilárdítására üdvös befolyást gyakorló jogintézménynek mielőbbi életbeléptetése érdekében".
Pósfai az indítvány szövegezésére az alábbit ajánlotta sógorának:
"Tekintve azt, hogy az oly jogkörrel felruházandó közjegyzőség mellett, melyre azon jogosítvány ruháztatik, mikép a közjegyző által törvényszerűleg hiteles alakban felveendő közokiratoknak - bírói Ítélet közbenjötte nélkül - a kötelezettség teljesítése kieszközlésére végrehajtó jogerő tulajdoníttatik, - valamint amelyre az összes perenkivüli bírósági eljárási teendőknek kizárólagos ellátása bizatik - a szerződő felek ösztönözve lennének, okirataiknak végrehajtó jogerővel történendő felruházása végett, okirataikat hiteles alakban a közjegyző által felvétetni és ennek folytán a keletkező jogviszonyokból rendszerint peres kérdések nem támadhatnának, vagy ha támadnának is, azok könnyen és gyorsan elintéztethetnének, tehát, a perek nem csak kevesbednének, hanem gyorsabban és alaposabban elintéztethetnének, a biróságok pedig, a perenkivüli eljárási teendők ellátása alól történendő felmentésük folytán, kizárólag valódi bíráskodási teendőiknek szentelhetnék magokat és így azoknak gyors és alapos elintézésére képesekké válhatnak;
Tekintve továbbá azt, hogy ahhoz, mikép a hitel minél szélesebb körben elterjedjen és megszilárduljon, egy oly jogintézménynek, mint a közjegyzőségnek közreműködése nélkülözhetetlenül megkivántatik, miután annak üdvös hatása odairányul, hogy a perek megkevesbedjenek és egyszerűsíttessenek, a bíróságok túlterhelésének pedig eleje vétetik;
Indítványoztatik: hogy a kereskedelmi kamara, mind a magas igazságügyminiszteriumhoz, mind az országgyűléshez kérvénnyel járuljon avégre: mikép a közjegyzőség oly jogkörrel, miszerint a közjegyző előtt felveendő közokiratoknak végrehajtó jogi ereje legyen és hogy a közjegyző a bíróságtól függetlenül a perenkivüli összes eljárási teendők ellátásával megbízassék, mielőbb és pedig legalább az első biróságok új szervezésekor életbeléptettessék;
- továbbá miképp a kereskedelmi kamara az összes hazai kereskedelmi kamarákat az indítvány pártolása és támogatása végett megkeresse."[26]
A fentiek alapján megállapítható, hogy a közjegyzőségnek - a későbbiekben sajnos csak részben megvalósult - fundamentumai Pósfai Károly javaslata szerint: a független, közhatalmi jogosítvánnyal felruházott jogszolgáltató funkció a jogbiztonság előmozdításáért, a fontosabb jogügyletek és jognyilatkozatok formális és közvetlenül végrehajtható közokiratokba foglalása,
- 30/31 -
továbbá valamennyi peren kívüli (nemperes) eljárás és a ténytanúsítások kizárólagos ellátása, a bíróságok tehermentesítése, a permegelőzés, avagy a perelőkészítés és perkönnyítés érdekében.
* * *
Pósfai Sándor 1887. március 5-ét követően a kamara a 32/887. sz. végzésével tartós helyettesként vette át az elhunyt Gallus Sándor irodáját, az eskütétel után, 1887. július közepétől pedig már közjegyzőként működött. Pósfai Károly és Horváth Hedvig egyetlen gyermeke tehát pontosan azt a jogi szakmát választotta, amelyért édesapja feltétlenül kiállt és lobbizott. Az ifjabb Pósfai azonban nem csak kitűnő szakember volt, hanem szeretett városa, Sopron és szülőfaluja, Savanyúkút (ma Ausztria, Bad Sauerbrunn) aktív patriótája is. Mivel családot nem alapított, édesanyjával élt, a társasági élet központi figurájaként szinte nem volt olyan egyesület Sopronban, melynek ne lett volna tagja. Tagsága volt a vármegye törvényhatósági bizottságában, a központi választmányban és az igazoló választmányban. Hogy Savanyúkút közismert fürdővé vált, az jórészt az ő fáradozásának is köszönhető. Lelkes barátja, támogatója és szószólója volt továbbá a magyar színészetnek. Váratlanul hunyt el Budapesten, 1904. január l-jén, egy szerencsétlenül sikerült műtét következtében. Gyászjelentést édesanyján kívül, a Soproni Kaszinó Egyesület is kiadott, melyet hosszú éveken keresztül választmányi tagként erősített. Savanyúkúton a családi sírhelybe temették 1904. január 4-én, és ahogy arról a Sopron c. folyóirat a 1904. január 6-ai számában kivételes részletességgel számol be, az evangélikus gyászszertartást a Pfendesack család, a barátok, városi és vármegyei elöljárók, törvényszéki bírák, királyi ügyészek, és természetesen közjegyzők, valamint sok más ismert, funkcionárius személy jelenlétében, igen nagy nyilvánosság előtt végezték.
A kamara az állás betöltéséig Geiszler József soproni királyi közjegyzőt rendelte ki helyettesül, illetve a Szombathelyi Királyi Törvényszék az elhunyt Pósfai iratainak, könyveinek és megőrzésébe adott értéktárgyainak leltározásával szintén Geiszlert bízta meg.
A soproni közjegyzőség emblematikus alakja, a kötelességteljesítésben sokak példaképe. Gallus Sándor és Dégen Berta legidősebb gyermekeként 1870. december 31-én született, a vármegyeszékhelyen. A Soproni Bencés Főgimnáziumban érettségizett, 1889. június 25-én. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem jogi fakultásán folytatta, ahol 1894. október 13-án avatták jogi doktorrá, 1896. december 9-én tette le az ügyvédi vizsgát, majd Rupp Zsigmond, mint a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara elnöke mellett teljesített titkári szolgálatot. 1900-ban tért vissza szülővárosába, ahol Geiszler József királyi közjegyző mellett működött közjegyző-helyettesként. 1904. november 2-án nevezte ki az igazságügyi miniszter soproni királyi közjegyzővé. Közjegyzői eskütételére 1904. december 21-én került sor. Néhai dr. Pósfai Sándor irodáját átvéve 1904. december 25-én kezdte meg működését a Lackner Kristóf
- 31/32 -
utca 2. szám alatt. 1905. január 13-án az igazságügyi miniszter rendelvénye alapján német nyelvi jogosítványt szerzett.[27] 1906. szeptember 6-án kötött házasságot a híres és nagy múltú Lenek családból származó Lenek Ilonával. Három gyermekük született, a később szintén jogi végzettséget szerző Sándor 1907-ben, László 1908-ban, és Magdolna[28] 1910-ben.
Fáradhatatlanul és példamutatóan szolgálta városát, és vett részt annak társadalmi és szociális életében, illetve élénk tevékenységet fejtett ki számos kulturális és karitatív szervezetben is. Többek között, tagsággal bírt Sopron város törvényhatósági és közigazgatási bizottságában, tiszteletbeli tagja volt továbbá a Soproni Jótékony Nőegyletnek, valamint betöltötte a Soproni Patronázs Egyesület elnöki és a Cserkész Szövetség vármegyei elnöki tisztét. A közélet terén szerzett érdemeiért királyi kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki.
A közjegyzői pályán majdnem harmincnyolc éven keresztül szolgált, helytállt a szombathelyi kamara választmányi tagjaként is, elvitathatatlan érdemei voltak továbbá az 1930-as szombathelyi-soproni vándorgyűlés emlékezetes soproni programjának megszervezésében. Életének 72. évében érte a halál, 1942. április 24-én. S bár római katolikus vallású volt, de szeretett felesége révén a soproni evangélikus temető mellett fekvő Lenck-féle családi sírboltba temették. 1942. április 25-ei gyászjelentésében a szombathelyi kamara is megemlékezett nagyra becsült kartársáról.[29]
Dr. Gallus Sándor elhalálozásával megüresedett soproni 1. számú székhelyet utolsóként, az állami közjegyzőség bevezetéséig, dr. Uray László kapuvári királyi közjegyző áthelyezéssel nyerte el.
A Budapesten született - és eredetileg budapesti illetőségű -, helyettesként ott is működő Uray, a Királyi Közjegyzők Közlönyének 1928. évi 5. számában feladott hirdetése szerint 10 éves helyettesi gyakorlat után álláskeresésre kényszerült,[30] azonban rövid időn belül, 1928-ban június 1-jén újra helyettesi jogosítványt szerzett és több évig dr. Horthy István nyíregyházi közjegyző mellett teljesített szolgálatot. Végül - mint budapesti királyi közjegyző-helyettes - 1935-ben az elhunyt dr. Rottenberg Mártont követve lett közjegyző Kapuváron. A Magyar Királyi Közjegyzőhelyettesek Országos Egyesületének 1937. január 30-i közgyűlésén a kinevezések statisztikai adatai kapcsán elhangzott jelentés alapján tizenöt évet és négy hónapot kellett várnia a kinevezésére.[31]
- 32/33 -
Az I. világháborúban kitüntetéssel - századosi rangban - teljesített katonai, valamint olasz és orosz frontszolgálatára tekintettel, az Országos Vitézi Szék tanácsára Magyarország kormányzója 1929-ben vitézzé ütötte, illetve avatta.[32]
A közjegyzői esküt 1935. szeptember 30-án tette le. Az 1942-ben Sopronba történő kinevezését követően, a polgári közjegyzői intézmény megszűnéséig, 1949. év végéig töltötte be az állást, ezt követően pedig egészen haláláig soproni ügyvédként praktizált. 1958-ban hunyt el Sopronban, ahol az evangélikus temetőben nyugszik feleségével, Lázár Etelkával egy sírban.
Gallus Sándor mellett ő volt a másik, aki elsőként megkezdhette a közjegyzői hivatás gyakorlását Sopronban.
A Nagymartoni járásban, Ottován[33] született 1831. március 8-án, Geiszler Ferenc és Steindl Mária gyermekeként. Sopronban, 1859. február 28-án házasodott Kurzweil Amáliával, 1860, és 1866. között öt közös gyermekük született, azonban Gizella nevű lányukat 24 évesen 1887-ben súlyos betegség következtében elveszítették.[34]
Geiszler József királyi járásbíróként kapott közjegyzői kinevezést 1875. áprilisban 14-én, majd 1875. augusztus 1-jén kezdte meg a működését. A Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara alapító tagja, majd két évig elnöke is volt. A kamara élére elsőként az 1880. szeptember 5-i közgyűlés emelte, majd ismét megválasztották az 1881. szeptember 11-én megtartott közgyűlésen.[35]
A munkáját kiválóan, nagy szakértelemmel ellátó Geiszler német nyelvi jogosítvánnyal is rendelkezett. Érdekesség, hogy saját irodája mellett - Pósfai Sándor tragikus halálát követően - tulajdonképpen végig az 1904. évben a másik soproni székhely teendőit is ellátta kirendelt helyettesként.[36] Rövid betegséget követően 82. életévében és közjegyzőségének 38. évében hunyt el 1913. február 13. napján. Földi maradványait másnap nagy gyászoló közönség előtt helyezték örök nyugalomra a Szent Mihályról elnevezett római katolikus temetőben.[37]
- 33/34 -
Halálát követően Apáthy József királyi közjegyző-helyettest rendelte ki a szombathelyi kamara az állás betöltéséig.[38]
A Geiszler József elhalálozása folytán megüresedett székhelyre, ahogy azt a Soproni Hírlap a 1913. május 1-jei számában írta, "idegen embert nevezett ki az igazságügyi miniszter". A pályázók, és a leginkább esélyesnek tartott ifjabb dr. Kaprinay Endre budapesti közjegyző-helyettes helyett,[39] az állást áthelyezéssel[40] Téri Ödön gyulafehérvári királyi közjegyző tölthette be, aki 1913. május 2-án nyitotta meg irodáját a Szent György utcai Prickler-féle házban.
Téri karrierjét az Aradi Királyi Közjegyzői Kamara aktív tagjaként alapozta meg. Halász Jakabot követhette ugyanis a gyulafehérvári álláshelyen 1890-ben, továbbá a kamara közgyűlése 1895-ben a választmány póttagjává,[41] majd később rendes tagjává[42] is megválasztotta.
A Magyarországi Királyi Közjegyzőhelyettesek Országos Egyesülete rámutatva a magasan kvalifikált, önérzetes ugyanakkor egyre tehetetlenebb helyettesi kar visszás helyzetére, éppen az ilyen - a törvényhozás szerint érdemes és idősebb - közjegyzők, mint Téri Ödön előbbre jutását lehetővé tévő, a közjegyző-helyetteseket pedig nem támogató jogszabály, az 1874. évi XXXV. törvénycikk 6. §-t kiegészítő 1913. évi XXV. törvénycikk 7.§, ellen tiltakozó és a törvényszakasz eltörlését vagy kedvező módosítását kívánó memorandumot juttattak el[43] az igazságügyi miniszterhez. A kinevezési gyakorlatot érintő módosítás alapján ugyanis, ha a miniszter a közjegyzői székhelyet áthelyezéssel kívánta betölteni, úgy közjegyzőt annak kérelmére pályázat útján is áthelyezhetett. így a helyettesek szerint a jól értesült, gyors és jobb összeköttetésekkel bíró közjegyzők által kilobbizott áthelyezések ellehetetleníthetik az egyelőre még elhivatott helyettesi intézményt, és tovább csorbítják - a pályázatok elbírálása és a pályázók véleményezése kapcsán - a kamaráknak az átgondolt és igazságos kinevezések előkészítésében megnyilvánuló jogait, így autonomitását.
Téri Ödön bár megbecsült szakemberként és a soproni közélet elismert alakjaként több mint tíz évig élt és praktizált a városban, a felszín alatt mégis egy kellemetlen közokirat hamisítási ügy árnyékolhatta be a róla kialakult képet.
- 34/35 -
A Nemzetgyűlési napló tanúsága szerint Eskütt Lajos - Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter személyi titkára, a mezőgazdasági árukra vonatkozó kiviteli engedélyek körüli korrupció főszereplője - ellen folyó büntetőeljárás kapcsán, a földművelésügyi és az igazságügyi miniszterhez intézett kérdésekben illetve interpellációkban kerül megemlítésre a soproni közjegyző neve, mivel az Eskütt Lajosnál történt házkutatás során lefoglalt iratok közül előkerült több olyan Téri aláírás hitelesítésével ellátott "üres" meghatalmazás, melyeknek tartalma nem volt.[44]
A fenti ügy, a pályafutása végén - 1917-től - nála közjegyző-helyettesként működő, idősebb dr. Deszkásy Boldizsárt is érinthette, aki korábban soproni ügyvéd illetve nyugalmazott hercegi jogtanácsos volt.[45]
Téri 1923. szeptember 3-ról 4-ére virradó éjjel szélütés következtében halt meg. A Soproni Hírlap beszámolója szerint temetése római katolikus szertartás szerint, a városi bizottságok, az árvaszék, az ügyvédi kamara és a városi egyesületek képviselőinek részvételével történt.
A dr. Lénárt Dezső mellett szolgálatot teljesítő Hennyey László csongrádi közjegyzőhelyettes, a Pozsonyi Királyi Közjegyzői Kamara illetékességi területén 1918. április 1-jei hatállyal rendszeresített vágsellyei székhelyre[46] nyert elsőként kinevezést, 1918. április 16-án.[47] A háború utáni területelcsatolásokat követően azonban menekülni kényszerült és Magyarországra repatriált. Téri Ödön utódjaként így nyert közjegyzői kinevezést a Sopron II. számú álláshelyre. Működését 1923. november 19-én meg is kezdte a városban, azonban nem vert gyökeret, hiszen alig három hónap után - 1924. január végén - az igazsági ügyminiszter kölcsönös áthelyezéssel őt Csongrádra, egyúttal dr. Lénárt Dezső csongrádi királyi közjegyzőt pedig Sopronba nevezte ki.
Hennyey László a szegedi kamarához tartozó Csongrádon sem találta meg a helyét, hiszen később Szentesre,[48] majd a pécsi kamara területén lévő Igalra került át.[49]
- 35/36 -
Lénárt Dezső ambiciózus budapesti közjegyző-helyettest 1916. augusztus 10-én nevezték ki,[50] először csongrádi közjegyzővé.
A sors pikantériája, hogy ő, aki még a helyettesi kar képviselőjeként, korábban - 1913. december 12-én biztosan - ellenezte a pályázat nélküli, áthelyezéssel történő állásbetöltéseket, éppen ilyetén kapta meg a második soproni közjegyzői székhelyet.
A hivatást 1924. februártól soproni királyi közjegyzőként megbecsülésben gyakorló Lénárt karrierje töretlenül iveit tovább ezután is. Precíz és határozott stílusa a szombathelyi kamara titkáraként, valamint a kamarai elnökség rendes tagjaként is megmutatkozott.[51]
Talán nem meglepő, hogy kicsit több, mint négy és fél év után, 1928. decemberében, a dr. Stern József közjegyző halálát követően megüresedett Budapest III. kerületi 1. székhelyre őt helyezték át Sopronból.[52] S mikor a Budapest VI. kerület 4. számú székhelyen működő dr. Band Lajos közjegyző elhunyt, akkor is reá esett a miniszter választása, 1930. novemberében.
A híres Östör család sarja a Sopron vármegyei közélet és a soproni közjegyzőség meghatározó, szenvedélyes alakja volt.
Gyülevizen, 1880. augusztus t-jén született idősebb Östör Lajos földbirtokos és Wohlmuth Karolina második gyermekeként. Bátyja Östör József neves jogász és közéleti személyiség, a képviselőház tagja.[53]
Az ifjú Östör Lajos középiskolai tanulmányait Sopronban illetve Székesfehérváron végezte, majd Kolozsvárott és Budapesten hallgatott jogot. Az ügyvédi vizsgát háromévi budapesti és soproni gyakornokoskodás után tette le. 1906. február 4-én vette feleségül Kellner Józsát. Házasságukból három gyermek született, Endre vagy András 1907-ben, Éva 1911-ben, László 1914-ben.
Östör Csornán kezdte el a jogi hivatást gyakorolni, mint ügyvéd, ahol máris élénk kapcsolatba került a társadalmi élettel és a politikával. Hamar Csorna nagyközség képviselőtestületének tagjává választották, valamint ügyésze lett a Sopronmegyei Első Takarékpénztárnak és a Csornán
- 36/37 -
működő premontrei rendnek. Jelentős szerepe volt Csorna gazdasági fellendülésében, a csornai polgári iskola alapjainak megteremtésében. Nemzeti érzelmű politikusként a Károlyi-forradalom idején annak ellenében kezdte el szervezni a rábaközi gazdákat, amikor pedig a kommunisták hatalomra jutottak, a tanácsköztársaság idején Bécsbe menekült, ahonnan gróf Bethlen Istvánnal tartva a kapcsolatot tevékenyen részt vett az ellenforradalom megszervezésében.[54] Később Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának, valamint a központi választmánynak és a testnevelési bizottságnak is tagja lett.
A vármegyei úri társaság kedvelt alakjaként, nem csak kedves modorának és jóízű humorának köszönhette népszerűségét, hanem kiváló dalárdaként híres önálló nótaestjeinek is.
1926-ban már csepregi közjegyző-helyettes. A szombathelyi kamara az 1927. január 22-én elhunyt dr. Gémesi Imre közjegyző halálával megüresedett csepregi székhelyre helyettesként rendelte ki,[55] ahova rövid időn belül ki is nevezték és ahol 1927. március 17-én meg is kezdte közjegyzői működését. Lénárt Dezső Budapestre történő áthelyezésével nyílt meg számára a soproni székhely 1928. év végén. 1929. február 11-én nyitotta meg közjegyzői irodáját Sopronban, a Lackner Kristóf utca 2. szám alatt. Egyúttal, a szombathelyi kamara kirendelése alapján, helyettesként még továbbra is ellátta a csepregi álláshely teendőit annak betöltéséig.
Nyughatatlan, kezdeményező természete a közjegyzői intézmény és a kar érdekében tett felszólalásaiban, cikkeiben és állásfoglalásaiban, valamint a "fő művének" tekinthető, a közjegyzői okirati kényszer szabályozására 1931-ben előterjesztett kompromisszumos javaslatában illetve akciójában is megmutatkozott. A szombathelyi kamara életében is aktívan részt vett akár a választmány tagjaként, akár törvényelőkészítő és adóügyi előadóként. A szombathelyi-soproni vándorgyűlés alkalmával Gallus Sándorral együtt kiváló vendéglátója volt a karnak.
Még megélhette fiának, dr. Östör András budapesti közjegyző-helyettesnek tokaji királyi közjegyzővé történő kinevezését, az 1943. év végén.[56] Több, mint tizenhat évet töltött el soproni közjegyzőként. 1945. novemberében bekövetkezett halálával a megüresedett állást dr. Zelliger Ernő közjegyző (volt somorjai királyi közjegyző)[57] látta el kirendelt helyettesként.[58]
A polgári közjegyzőség alkonyán, rövid időre a Békés megyéből származó dr. Ujhelly György kapott még kinevezést erre a székhelyre 1947-ben.
- 37/38 -
A tótkomlósi izraelita sokgyermekes családban nevelkedett Ujhelly György, Ujhelly Ferenc és Eislitzer Hermina kilencedik gyermekeként 1894. augusztus 6-án született. Katonai szolgálatot mindkét háború idején teljesített, 1916. október 28. és 1918. augusztus vége között, illetve 1940. június 3-tól 1940. december 17-ig. Későn, 1945. július 23-án házasodott, felesége Székelyfi Mária volt.
Az egységes ügyvédi és bírói vizsgát 1935. február 11-én tette le. Közjegyzői működésére vonatkozóan nem sok információ maradt fenn. Nyelvi jogosítvánnyal nem rendelkezett, irodája Sopronban, a Várkerület 72. szám alatt volt. A második világháború utáni nehéz gazdasági helyzetnek köszönhetően Ujhelly kellemetlen körülmények között fejezhette be működését. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) 1948. április 17-én megtartott vizsgálata alapján a nála munkát vállaló gépírónak a pénztárkönyvben foglalt javadalmazásához képest a bejelentett munkabére jóval kevesebb volt, így az OTI a kimutatott különbözet utáni járulék, mint köztartozás megfizetésére kötelezte. Később, a hátralékos köztartozás fejében az irodájában történt foglalást követően, a lefoglalt ingóságokat 1949. március hónapban el is árverezték.[59]
1950-ben a tanácsi rendszer bevezetésével, a már csak négy járásból álló Sopron vármegyét és Győr- Moson vármegyét, Győr-Sopron megye néven egyesítették. A közigazgatási területi átszervezés során az egykori Csepregi járás tizenhat települését Vas megyéhez, a többi települést a Soproni járáshoz csatolták.
A "vasfüggöny" ölelésébe került Sopront múltjára tekintettel, büntetésből járási jogú várossá degradálták. A határsávban fekvő várost és környékét nemcsak a szomszédos Ausztriától, de országunk vidékeitől is sokáig elkülönítették.
Miután 1949. december 31-én a polgári közjegyzőség megszűnt működni, a soproni közjegyzők sem folytathatták a tevékenységüket, mivel nem kerültek át állami szolgálatba. A levéltári iratok ebből az időből dr. Hofer Jenőről tesznek említést, mint soproni állami közjegyzőről.
* * *
Nyugati bástyánk és vigyázó szemeinek látószögében serénykedő megyéje, olyan kiváló, a közjegyzőségért elkötelezett jogászokat nevelt ki vagy tudhatott magáénak a polgári korban, mint Baditz Lajos, Hanny Tódor, Pósfai Károly és Sándor, az idősebb és ifjabb Kaprinay Endre, Laubhaimer Oszkár, és persze Geiszler József, a két Gallus Sándor valamint Östör Lajos, akik egyúttal a szűkebb hazájukhoz mindig lojálisán, lelkes és tevékeny polgárként éltek.[59]
- 38/39 -
Végül, talán Becht Rezső író szép gondolatai adhatnak támpontot a fentiek, vagyis Sopron és polgárai szellemiségének megértéséhez:
"A soproni polgár - mint a bennszülöttek általában - még ha tudatosan nem is látja már mindennapi környezetének szépségeit, mégis - öntudatlanul - hatása alatt él. Szeme hozzászokik az arányos formák nemességéhez, a mértékhez, ízlése megtanulja elválasztani a talmit a valóditól, az értékállót az értéktelentől. A szép ívű soproni barokk kapuk jellemet formálnak, ahogy a nemes építészet általában jellemnevelő és lélekidomító. A Budapestre szakadt soproniak a miniszteri bársonyszékben, a diplomáciai karban, az egyetemi katedrán, a szószéken, a bírói palástban, vagy bárhova állítja is őket a hivatal és hivatás, soproni szolidsággal, soproni mértékkel, soproni múltjuk sugalmazása alatt, a soproni öreg utcák által beléjük oltott felelősségtudattal intézik az ország ügyeit, osztanak igazságot, nevelik a lelkeket és végzik munkájukat."[60]■
• Szentkirályszabadjai Baditz Lajos: Huszonöt év a kir. közjegyzők és a szombathelyi közjegyzői kamara életéből. Grill Károly könyvkereskedés, Budapest, 1904., 84-85. p., 89-90. p., 100-101. p.
• Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete (1875-1949). Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2009., 63. p., 90-95. p.
• Halász H. Imre (szerk.): Soproni és Sopronmegyei fejek. Vitéz Tóth Alajos könyvnyomda, Sopron, 1930., 96-97. p.
• Csáfordi és potyondi Pottyondy Béla dr.: A Pottyondi család monográfiája. Szombathely, Martineum Nyomda Rt., 1937., 48-49. p.
• Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - VII. 152. Soproni Királyi
Közjegyzők iratai, 1875-1949.
• Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - XIV. 35. Uray László iratai, 1946- 1955-
• Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - XV. 82. Gyászjelentések gyűjteménye.
• Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - Illetőségi bizonyítványok (Geiszler József, Gallus család, Östör család).
■ Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - a Sopron c. társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi közlöny, a Sopron c. a Soproni Független és 48-as Párt közlönye, ill. a Soproni Hírlap c. keresztény politikai napilap közlései, 1887-1942.
- 39/40 -
• Dr. Gallus Sándor királyi közjegyző személyi táblázata.
• Dr. Ujhelly György közjegyző személyi táblázata.
• Jogtudományi Közlöny, 1875.11. szám, 92. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1905. 2. szám, 53. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1914.1. szám, 14-21. p. és 32. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1918.1. szám, 62. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1918. 4-6. szám, 138. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1927. 2. szám, 87. p., 94. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1928. 8. szám, 322-326. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1928.10. szám, 410. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1929. 5. szám, 204-205. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1930. 6. szám, 228. p., 233-234. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1930. 7. szám, 250-253. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1930. 8. szám, 322-324. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1931.1. szám, 242-254. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1932.10. szám, 414. p., 422. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1937. 2. szám, 70. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1938.1. szám melléklete, 6. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1940. 3. szám, 61-62. p.
• Kir. Közjegyzők Közlönye, 1944. 1. szám, 16. p.
• Soproni Szemle, 1942. 2. sz., 1-7. p.
Dr. Rokolya Gábor közjegyző úrnak, a MOKK Kulturális Bizottsága elnökének, valamint a Soproni Levéltár valamennyi dolgozójának, különösen Dr. Dominkovits Péter igazgató úrnak és Dr. Krisch András főlevéltáros úrnak, akik készségesen segítették a munkámat.
JEGYZETEK
[1] A Szombathelyi Kir. Közjegyzői Kamarához megalakulásakor 18 közjegyzői székhely tartozott, hatásköre kezdetben a szombathelyi, szentgotthárdi, győri, soproni és veszprémi kir. törvényszékek illetékességi területére, Vas, Győr, Sopron, Moson és Veszprém vármegyékre terjedt ki.
Ság (Ságh) a vármegye Csepregi járásához tartozó kisközség volt, ma Simaság (Vas Megye). Nem tévesztendő össze a Nyitra vármegye Galgoci járásához tartozó tót községgel.
[2] A csornai álláshely később újra rendszeresítésre került.
[3] In: Huszonöt év a kir. közjegyzők és a szombathelyi közjegyzői kamara életéből. írta: Szentkirályszabadjai Baditz Lajos. Grill Károly könyvkereskedés, Budapest, 1904., 84-85. p.
[4] Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárában ("SL") az első fellelhető irat, Gallus Sándor soproni királyi közjegyző által a 3/1875. ügyszám alatt készített, magyar nyelvű "Átadási szerződés" elnevezésű közjegyzői okirat, mely Sopronban, 1875. augusztus 28. napján kelt. SL VII. 152. (I. sorozat 1. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1875.
[5] 1920-1944.
[6] Csáfordi és potyondi Pottyondy Ágoston dr. (Kismarton, 1835. június 14 - Pozsony, 1905. február 8.) A gimnáziumot Sopronban, illetve a győri bencéseknél kitűnő eredménnyel végezte. Felsőfokú tanulmányait 1853 és 1857 között a bécsi egyetem jogi karán folytatta, 1859. december 11-én a budapesti egyetemen avatták jogi doktorrá. 1863-ban Sopron szabad királyi város tiszti főügyészévé választották. 1862-től 1880- ig Sopronban, ezt követően pedig egészen haláláig Pozsonyban ügyvédeskedett. In: A Pottyondi család monográfiája. írta és összeállította: csáfordi és potyondi Pottyondy Béla dr. 1936. évben. Szombathely, Martineum Nyomda Rt., 1937. 48-49. p.
[7] Jogtudományi Közlöny, 1875.11. szám, 92. p.
[8] In: Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete (1875-1949). Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2009., 90. p.
[9] 1921. október 13.
[10] Az ötödik ilyen székhely a muraszombati (Vas vármegye, ma Szlovénia - Murska Sobota) volt.
[11] A közjegyzőség Nagy-Magyarország utódállamaiban, illetve a megszállott területeken. Előadta Dr. Sümeghi László budapesti kir. közjegyző, egyleti titkár a szombathelyi és soproni vándorgyűlésen. In: Királyi Közjegyzők Közlönye, 1930. 7. szám, 250-253. p.
[12] In: Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete (1875-1949). Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2009., 92-93. p.
[13] In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1940. 3. szám, 61-62. p.
[14] A Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara 1929. április 6-ai közgyűlésén kelt levelének másolata.
In: SL VII. 152. (II. sorozat 8. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1929.
[15] In: Szentkirályszabadjai Baditz Lajos: Huszonöt év a kir. közjegyzők és a szombathelyi közjegyzői kamara életéből. Grill Károly könyvkereskedés, Budapest, 1904., 100-101. p.
[16] In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1930. 6. szám, 228. p.
[17] A törvényjavaslat kissé nonszensz módon közokiratot kizárólag az egyenesági rokonok közötti olyan ügyleteinél írt volna elő, melyek teljes vagyon, vagy vagyonrész - és nem egyes vagyontárgyak - átruházására irányulnak. A telekkönyvi bejegyzési eljárásban, olyan kis- és nagyközségekben ahol közjegyző nincsen, pedig megengedte volna a községi jegyzőknek a beadványok hitelesítését.
[18] In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1931.1. szám, 242-254. p.
[19] In: SL VII. 152. (II. sorozat 8. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1931.
[20] A 326/1883. ügyszámú közjegyzői okirat tanúsága szerint helyettesként a területi kamara 23.39 és 41./1883. sz. határozata alapján járhatott el. SL VII. 152. (I. sorozat 5. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1883.
[21] Pósfai Gallusnak a Szombathelyi Kir. Közjegyzői Kamara 63/86. sz. rendelvényével elismert helyettese volt. SL VII. 152. (I. sorozat 7. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1886.
[22] Pósfai Károly (1825-1893) Köz- és váltóügyvéd, 1870-től a Pesti Királyi Tábla bírája, majd 1885. május 13- án kúriai bíró. 1868-ban Pfendesack családi nevét Pósfaira változtatta.1892. április 19-én, a 68. életévében hunyt el savanyúkúti (Sopron vármegyei) villájában. Hamvait a pecsenyédi sírkertben helyezték el. Főbb munkái: Észrevételek Tisza Kálmánnak «Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer» czímű munkája felett. Pest, 1866.; A hannoveri polgári perrendtartás. Fordította és jegyzetekkel ellátta. Pest, 1867.; A bíróságok szervezéséről, különös tekintettel a bírósági választási rendszerre. Egy bírósági szervezési törvényjavaslattal kisérve. Pest, 1868. In: Szinnyei József (ill. Dr. Szinnyei Ferencz): Magyar írók élete és munkái (11. kötet), Hornyánszy Viktor kiadásában, Budapest, 1906., 78-79. p.; ill. Pósfai Károly gyászjelentés.
[23] Az ügyvédi karból részt vevők a megélhetésüket féltve a közjegyzői kényszer minden formáját a leghatározottabban ellenezték.
[24] 1870. szeptember 25. és 30. között.
[25] Osgyáni Rónay Károly dr.: A Magyar közjegyzőség megalkotása és fejlődése (IV. rész). In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1929.5. szám, 204-205. p.
[26] In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1930. 8. szám, 322-324. p. - A levelet dr. Östör Lajos soproni kir. közjegyző küldte be a közlöny szerkesztőségébe.
[27] 375/1905. I.M. számú rendelvénnyel
[28] Gallus Magdolna, dr. Östör Lajos csepregi illetve soproni kir. közjegyző fiával, dr. Östör Andrással lépett frigyre. Az ifjú jegyespárt egyébként még a szombathelyi-soproni vándorgyűlésen megjelentek is köszöntötték 1930. június 23-án. In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1930. 6. szám, 233-234. p.
[29] Forrás: Dr. Gallus Sándor kir. közjegyző személyi táblázata, ill. soproni illetőségi lapja és a gyászjelentések.
[30] Címe a hirdetés szerint a Budapest X. kerület, Pongrác út 17. szám alatt volt található. 217. p.
[31] In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1937. 2. szám, 70. p.
[32] Forrás: Vitézek albuma, Budapest, Merkantil Nyomda (felelős kiadó: vitéz Szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes), 1939., 383. p.
[33] 1899- után a település neve Selegszántó lett, ill. ma Ausztria - Antau.
[34] A többi négy gyermekük, születésük sorrendjében: Józsa, Ilka, Róza és Emma. In: Geiszler József soproni illetőségi lapja
[35] Az elnöki tisztet 1882. szeptember 17-i közgyűlésig töltötte be. In: Szentkirályszabadjai Baditz Lajos: Huszonöt év a kir. közjegyzőit és a szombathelyi közjegyzői kamara életéből. Grill Károly könyvkereskedés, Budapest, 1904., 90. p.
[36] SL VII. 152. (I. sorozat 23. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1904.
[37] In: Soproni Napló, XVII. évf. 38 (2639.) sz., 1913. február 15.
[38] A kirendelő határozat száma: 92/913. In: SL VII. 152. (II. sorozat 6. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1913.
[39] Kaprinay Endre volt kismartoni közjegyző fia Mátészalkára kapott kinevezést.
[40] A Soproni Kir. Törvényszék hirdetménye szerint a 8402-913 I.M. sz. rendelettel. In: Soproni Napló, XVII. évf. 102 (2703.) sz., 1913. május 4.
[41] In: Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete (1875-1949). Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2009., 63. p.
[42] In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1905. 2. szám, 53. p.
[43] A helyettesi egyesület delegációjának tagja volt többek között Lénárt Dezső budapesti közjegyző-helyettes, későbbi soproni kir. közjegyző. ín: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1914.1. szám, 14-21. p. és 32. p.
[44] Forrás: A nemzetgyűlés 250. ülése, 1924. márc. 5-én, Nemzetgyűlési napló, XXI. kötet (1924. febr. 21 - 1924. márc. 21J, 189. p.; A nemzetgyűlés 311. ülése, 1924. júl. 2-án, Nemzetgyűlési napló, XXV. kötet (1924. jún. 18 - 1924. szept. 05.), 311. p.; A nemzetgyűlés 334. ülése, 1924. nov. 12-én, Nemzetgyűlési napló, XXVII. kötet (1924. nov. 04 - 1924. dec. 11.), 178. p.
Sajnos az eset behatóbb tanulmányozása a levéltári források hiánya miatt nem volt lehetséges.
[45] A szombathelyi kamara 248/917. sz. határozatával elismert helyettese volt. In: SL VII. 152. (II. sorozat 6. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1922-1923.
[46] A magy. kir. igazságügyminiszternek, 1917. november 16-án kelt, 59.654/1917.1.M. sz. rendeletével. In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1918.1. szám, 62. p.
[47] Kir. Közjegyzők Közlönye, 1918. 4-6. szám, 138. p.
[48] A kir. közjegyzők, helyettesek és jelöltek névsora alapján. In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1927. 2. szám, 94. p.
[49] A Magyarországon működő kir. közjegyzők, helyettesek és jelöltek névjegyzéke alapján. In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1932.10. szám, 422. p.
[50] A Magyarországon működő kir. közjegyzők, helyettesek és jelöltek névjegyzéke alapján. In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1932. 10. szám, 414. p.; A közjegyzői esküt 1916. szeptember Í6-án tette le. In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1938.1. szám melléklete, 6. p.
[51] A Szombathelyi Kir. Közjegyzői Kamara közgyűlése. In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1928. 8. szám, 322-326. p.
[52] Kir. Közjegyzők Közlönye, 1928.10. szám, 410. p.
[53] Östör József (1875-1949) soproni ügyvéd, Sopron vármegye tiszti ügyésze, árvaszéki ügyésze, majd tiszti főügyésze. 1922. és 1935. között kezdetben pártonkívüliként, illetve 1929-től az egységes párt tagjaként, a Sopron-környéki kerület nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselője, a kulturális tárca előadója, az ügyvédség kiváló képviselője. Kiemelkedő volt irodalmi alkotó munkássága is, mely Széchenyi István és Tisza István szellemi hagyatékának kutatását és ápolását jelentette. In: Magyar Országgyűlési Almanach, Ötszáz magyar élet, 1931-1936., 221. p.
[54] In: Halász H. Imre (szerk.): Soproni és Sopronmegyei fejek. Vitéz Tóth Alajos könyvnyomda, Sopron, 1930., 97-P-
[55] Kir. Közjegyzők Közlönye, 1927. 2. szám, 87. p.
[56] In: Kir. Közjegyzők Közlönye, 1944.1. szám, 16. p.
[57] 1945- október 31-től a hivatást gyakorlók megjelölése már csak közjegyző.
[58] A szombathelyi kamara kirendelő határozatának száma: 38/1/946. kk. sz. In: SL VII. 152. (II. sorozat 8. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1945-1946.
[59] In: dr. Ujhelly György közjegyző személyi táblázata, ill. SL VII. 152. (II. sorozat 8. doboz). Soproni Királyi Közjegyzők iratai, 1947-1949.
[60] Becht Rezső: Sopron és a soproniak. Részlet a budapesti Magyar Művelődés Házában 1942. március 17-én tartott előadásból. In: Soproni Szemle, 1942. VI. évf. 2. sz., 1-7. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest
Visszaugrás
