A magyar jogalkalmazás olyan mint a réti nád, ideoda hajladozik. Természetesen ennek megvannak az okai, hiszen közel másfél évtizede teljesen új utakat keresve igyekszik megtalálni a jogállami megoldásokat.
A fenti megállapítást alátámasztja az üzleti titok "kezelése" a bírói gyakorlatban. Mindenekelőtt a törvényhozás és a kodifikáció hiányára kell a figyelmet felhívni.
A bírói gyakorlat szomorú tapasztalatokat tár elénk. Az üzleti titokra vonatkozó hivatkozást az esetek többségében elfogadják és az eljárásjogi lehetőségeket a jogalkalmazás nem veszi igénybe a tisztességes eljárás érvényesítése érdekében. Az ok abban állhat, hogy nincs egységes üzleti titok fogalom és a jogalkalmazó mélyebb ismeretek hiányában nem akar tévedni. Pedig meglenne a lehetőség a cselekvésre az új Pp. alapján:
"A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - törvényben előírt időn belül - nyilatkozhassanak." [Pp. 3. § (6) bekezdés]. A Pp. fenti lehetősége biztosítja az eljárásban a jogegyenlőséget. A 3. § a bíró kötelességévé teszi, hogy betartsa a "fegyverek egyenlőségének" elvét. Ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy a bíróság nem tagadhatja meg adott esetben a titkosított okiratokba való betekintés lehetőségét az ellenérdekű féltől. Ezt támasztja alá az Alkotmánybíróság 15/2002-es (III. 29.) határozata, amely elvi éllel a következőket emelte ki: Jogainak érvényesítése érdekében a bíróság előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik. Ebből pedig az adott esetre nézve az következik, hogy a peres eljárás során minden, a per tárgyát érintő releváns iratot (a határozat megalapozásához szükséges banktitkot tartalmazó irat az adott körülmények között nem vitásan ilyen) a peres felek mindegyike ugyanolyan mélységben és teljességben, továbbá azonos módon ismerhetnek meg. Ez biztosítja a jogvitában álló felek között a fegyverek egyenlőségét, ezáltal a tisztességes eljárás alkotmányjogi minőségét.
Az általános elvhez (Pp. 3. §) képest az iratbetekintésre vonatkozó speciális szabályt a Pp. 119. §-a tartalmazza: "A felek, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személyek, valamint azok képviselői az eljárás során az üzleti titok vagy a külön törvényben meghatározott, az (1) bekezdésben említett más titkot tartalmazó iratok esetében - a titok megtartásának kötelezettségét tartalmazó, írásba foglalt nyilatkozat megtétele mellett -, az eljáró bíró által megállapított rendben és szabályok szerint gyakorolhatják az iratbetekintési és másolatkészítési jogot. A felek, valamint azok képviselői az eljárás során az üzleti titkot tartalmazó iratok esetén - a titok megtartásának kötelezettségét tartalmazó írásba foglalt nyilatkozat megtétele mellett - az eljáró bíró által megállapított rendben és szabályok szerint gyakorolhatják az iratbetekintést és másolatkészítési jogot." (Pp. 119. §)
A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma előtt folyó perben, a Bíróság kötelezte az alperest, hogy csatolja be a szindikátusi és management szerződéseket és tegye lehetővé az igazságügyi szakértő számára, hogy a tulajdoni vita eldöntése és a használati díj elbírálása érdekében az iratokba betekintsen, de az alperes üzleti titokra hivatkozással azt nem teljesítette. A felperes pénzbírság kiszabását kérte, de a Bíróság erre még csak választ sem adott.
Van példa azonban arra is, hogy az ügyben eljáró bíró zárt tárgyalást rendelt el és kötelezte az üzleti titokra hivatkozó felet a szerződés vagy érintett okirat bemutatására. Az ilyen bírói megoldás azonban igen ritka, pedig a tisztességes eljárás elvének érvényesítése ezt lehetővé és a jogalkalmazó kötelezettségévé teszi.
Röviden tekintsük át az üzleti titok fogalmi meghatározásának alakulását a magyar jogrendszerben. Az üzleti titok tanulmányozása során szembetűnő, hogy nincs egységes fogalmi apparátus, ami a bírói gyakorlat számára elfogadható és alkalmazható lenne. Az üzleti titok fogalmát több jogszabály tartalmazza és eltérő módon.
A fogalom többértelműsége az idő múlásával egyre inkább szembetűnővé vált. A mai jogalkotás nem rendelkezik egységes koncepcióval, hanem ad hoc szabályozás érvényesül, amelyre példa az ún. Üvegzsebtörvény. A fogalom kibővítése és egyidejű szűkítése nem érvényesül a többi üzleti titkot meghatározó jogszabályban, így ez jogbizonytalanságot eredményez. Igaz, hogy az Üvegzsebtörvény igyekezett egységesebb üzleti titok fogalmat alkotni, de a jogszabály inkább a közpénzek elköltésének megismerhetőségét igyekezett elősegíteni, az üzleti titok fogalma körében nem sikerült újat alkotnia, sőt bonyolította is a helyzetet a kivételek megfogalmazásával. Így ez a jogszabályfogalom sem határozta meg az üzleti titok tartalmát és annak kritériumait.
Az egyes titokfajták közül az Alkotmány 59. §-a alapján, amely alapvető emberi jogként fogalmazza meg a magántitokhoz való jogot, határozhatjuk meg az üzleti titok alkotmányos helyét.
Az összehasonlítás kedvéért nézzünk meg néhány jogszabályt, amely használható az üzleti titok esetén.
A Polgári Törvénykönyv a következőképpen fogalmaz: "81. § (1) Személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá, aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél. (2) Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által törtértő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.1 A Versenytörvény alapján, "üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette."2 A Büntető Törvénykönyv így fogalmaz: "üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó miden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette."3 A tőkepiacról szóló törvény4 386. §-a a Ptk. 81. § (2) bekezdésére utal. Itt azonnal felmerül a kérdés, hogy vajon a (3) bekezdése a Ptk. megfelelő szakaszára vonatkozik-e a jelen törvény hatálya alá tartozó esetekben. A Közbeszerzési törvény5 a Ptk. 81. § (2)-(3) bekezdésre utal.
Bár üzleti titok fogalommal nem rendelkezik sem a munkajog, sem a társasági jog, azonban előírásokat tartalmaznak a titok megőrzésével kapcsolatban. Itt kell megemlíteni, hogy a társasági jog a tulajdonos érdekében szabályozza az üzleti titkot, azonban bizonyos esetekben a tulajdonosnak is megtilthatja a társaság vezetője az üzleti titok megismerését, feltéve, ha erre megfelelő indoka van. A szerzők véleménye szerint ez nem megfelelő szabályozás. A tulajdonosnak jogos igénye, hogy megismerje a társaság adatait, akár üzleti titkait is, hiszen míg az ügyvezetés csak irányítja a vállalatot, addig a tulajdonos tőkéjéből működik a vállalat. Itt kell még szólni a know-howról, amely komoly üzleti titoknak minősülhet és amely nemzetközi gyakorlat szerint védendő versenyeszköz. Olyan ismeretek tartoznak ide, amelyek forgalomképesek, használati értékük van és áruként jelennek meg a gazdasági forgalomban. A TRIPS Egyezmény alapján a know-howként való elismerés feltétele, hogy a titokban tartás érdekében az ellenőrzésre jogosult a megfelelő, ésszerű intézkedést megtegye. Alapvető feltétel továbbá, hogy az információ titkos legyen, azaz ne váljon például közkinccsé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
