A társadalom rendes működését az biztosítja, hogy az emberek többnyire ún. jogkövető magatartást tanúsítanak[1]. A jogkövető magatartás mellett azonban a társadalomban előforduló konfliktusok saját mindennapi életünkben is nap, mint nap előfordulnak. A társadalmi konfliktusok teljes mértékű kiküszöbölése különböző okoknál fogva szinte elképzelhetetlen feltételezésnek tűnik. A társadalmi konfliktushelyzet kialakulása a jogalanyok természetének különbözősége miatt sem zárható ki. A társadalomban kialakuló konfliktushelyzeteknek azonban csak egy része transzformálódik jogi konfliktussá. "A konfliktusok elenyésző része válik jogi vitává, csak kis részben kerül hivatalos jogintézmények látókörébe. A sérelem azonosítása, a sérelmet okozó hibáztatása és végül a jogi igény megfogalmazása bonyolult társadalmi térben zajlik és számos tényező befolyása alatt áll"[2]. "A probléma szociológiai, lényege ugyanis ez: vajon a társadalomban tapasztalható ellentmondásos jelenségek, konfliktusok a társadalomra, a társadalom struktúrájára vezethetőek vissza, vagy pedig másodlagos jellegű, tehát strukturális változások nélkül orvosolható patologikus jelenségek?"[3] "Normális" esetben, megfelelően tudatos társadalomban a konfliktushelyzet kialakulásától - több csatornán keresztül - hosszú út vezet a jogi, formálisan is megjelenő konfliktus kialakulásáig, számos lehetőség adódik a polgári (peres) eljárást megelőzően a jogvita rendezésére, amellyel a felek rendszerint élnek is. "A konfliktusmegoldás... a jogot megelőző társadalmi szükségletként jelentkezett, amelyet az adott közösség jogszabályok és jogszolgáltató szervezet hiányában is kielégített"[4]. Ebben a helyzetben, környezetben a társadalom is kellően felkészült a konfliktushelyzet kulturált, intelligens kezelésére, rendezésére. Új jelenségként figyelhető meg a korábban általános magatartási mintával ellentétes, az ún. irracionális konfliktushelyzetek elterjedése (pl. a szülő vagy gondviselő a gyermeke sérelmére követ el testi vagy lelki bántalmazást)[5]. A társadalomban kialakult konfliktusoknak azon része, csoportja, amely nem alakul át jogi konfliktushelyzetté rendszerint jogi eszközök igénybevétele nélkül oldódik meg, vagy eleve már a kialakulása se ismert a közvélemény előtt annak látens jellege, elszigetelt megnyilvánulása miatt. "A polgári jog által minősített konfliktushelyzetek (jogos érdeksérelmek) döntő hányadát mennyiségileg nem érzékeljük, elsősorban amiatt, mert az igényérvényesítés fakultatív jellege miatt egyéni elhatározás, illetőleg az ellenérdekű fél magatartásának függvénye, hogy az érdeksérelem jogvitává alakul-e vagy sem. A büntetőjogtól eltérően a polgári jog területén minden bizonnyal sokkal szélesebb a látencia és a peres eljárások ollója"[6]. A konfliktushelyzet rendezése érdekében az állami jogalkotói mechanizmusnak a fokozatosság elve érvényre juttatásával a bíróság előtti jogérvényesítésre - meggyőződésünk szerint - utolsó, végső "érv"-ként kellene tekintenie. A bíróság előtti polgári (peres) eljárás a legmagasabb szintű normára, az Alaptörvényben lefektetett alkotmányos alapelvekre épül[7]. Az Alaptörvény két dimenzióban is foglalkozik a bíróság előtti jogérvényesítéssel, egyrészt az alkotmányos alapjogok között, másrészt a bírósági szervezetre vonatkozó szabályozás szintjén is. Logikus az Alaptörvény e tekintetben való - nem új keletű, a korábbi Alaptörvényt követő - felépítése, szerkezete is, mert a személy részére biztosított alkotmányos alapjog mellé megfelelő szervezeti keretet is hozzárendel. Az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" c. részének XXVIII. cikke tartalmazza az igazságszolgáltatással kapcsolatos alkotmányos alapjogokat. Az Alaptörvényben rögzített garanciális alapelv szerint "mindenkinek joga van ahhoz, hogy ... valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőben bírálja el"[8]. Az Alaptörvény "AZ ÁLLAM" elnevezésű, az államszervezet legfontosabb intézményeit bemutató részében foglalkozik a bírósági szervezettel, és megállapítja, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el[9]. Magyarország Alaptörvényében (2011. április 25.) a korábbi Alkotmányhoz képest a bírósághoz fordulás jogának alkotmányos deklarálása semmilyen tartalmi változást nem
- 439/440 -
jelentett, a korábbi alapelvet tartalmazza majdnem szó szerinti formában a hatályos Alaptörvény is. A bírósághoz fordulás jogának első gyakorlója a polgári (peres) eljárásban a felperes. Az Alkotmánybíróság ezen alkotmányos alapelvhez fűzött értelmezése alapján "a bírósághoz való fordulás alapvető joga nemcsak a beadványok előterjesztésének jogára szorítkozik, hanem a bírósági eljárásban a fél pozícióját biztosítja a személyeknek. A személyek alanyai, alakítói és nem tárgyai, "elszenvedői" a bírósági eljárásnak"[10]. A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységének a gyakorlására vonatkozó alkotmányos alaptétele a hatalommegosztás elvéből fakadóan továbbra is fenntartja az új Alaptörvényben a bíróság igazságszolgáltatási monopóliumát, mely alapján igazságszolgáltatási tevékenységet alapvetően a bíróságok látnak el[11]. Köztudomású tény, hogy az alanyi jogok érvényesülését az államnak kell biztosítania, és a bírósághoz való jog szervezeti oldalának fenntartását jelenti az igazságszolgáltatás bírói monopóliumként való meghatározása[12]. A bírósághoz fordulás joga - a perben a jogoknak és kötelezettségeknek bíróság általi elbírálása - alkotmányos alapelv tulajdonképpen a bíróság igazságszolgáltatási monopóliumát is magában foglalja, illetve az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjogból levezethető rendelkezési elvhez is köthető.
Az igazságszolgáltatás tág értelemben vett felfogása szerint nemcsak a bíróság jogszolgáltatása, hanem a közjegyző és az ügyészség közhatalmi-hatósági tevékenysége is, amely szervek és intézmények működése szintén a fogalom (e külön hatalmi ág) részét képezi[13]. A mindenkori állam - a politikai hatalmat gyakorló kormányzó erők - döntik el, hogy az igazságszolgáltatáson belül a bíróságok mekkora súlyt képezzenek, mekkora szerepet töltsenek be, milyen jelentőségük legyen. Ez a megközelítés annak figyelembevételével lehet érdekes, hogy hazánk Európai Uniós csatlakozásával összefüggésben több olyan jogszabály is született, amelyek a közvetítői eljárás bevezetését és a bíróságon kívüli jogi segítségnyújtás meghonosítását célozta[14]. Az új Pp. megalkotása és hatálybaléptetése kapcsán a kérdés annyiban aktuális, hogy a felmerülő jogviták milyen mértékben, mekkora arányban nyerhetnek befejezést a bíróság előtt a polgári (peres) eljárás keretében, és milyen arányban zárulhat le a felek közötti jogvita közvetítői eljárás igénybevételével vagy a jogvita felek közötti - névjegyzékben nem szereplő - ténylegesen közvetítő, segítő személy (ügyvéd, szomszéd, jó barát stb.) közreműködése, bevonása mellett. Az állam szerepe abban mutatkozik meg tehát, hogy meghatározza a joghoz (jogérvényesítéshez) való hozzájutás feltételeit. Az állam felelősségi körébe tartozik, hogy a joghoz jutás, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, az igazságszolgáltatás hozzáférhetősége milyen jellegű szolgáltatás igénybevételét preferálja, részesíti előnyben:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
