"Magyarország ... biztosítja a hazánk ... keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést."
Áll az Alaptörvény IX. módosítása óta, a XVI. cikk első bekezdésében. A módosítás kapcsán megjelent egyes álláspontok szerint a "keresztény kultúra" ez esetben sem jelent mást (az Alaptörvény több, a kereszténységre utaló rendelkezéséhez hasonlóan), mint a közös európai hagyományok és kultúra védelmét.[2] A bevezetett szövegnek felvetődhet ugyanakkor olyan értelmezése is, amely a gyermekek nevelésében a kereszténység szerepét - annak vallási és kulturális elemeit is beleértve - emeli ki. Habár azzal tisztában lehetünk, hogy milyen gyakorlati-politikai aktualitások szülték a módosítást arról, hogy milyen hatással lesz a magyar alapjogi gyakorlatra, jelenleg nem sokat tudunk. Éppen ezért - mivel a joggyakorlatot a szabály újdonsága miatt nem hívhatjuk segítségül - a jelen tanulmány alkotmányértelmezés segítségével próbálja megállapítani a IX. Alaptörvény-módosítás idézett mondatának azt az értelmezését, amely összhangban áll az Alaptörvényben és az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt alapvető jogokkal. A dolgozat arra kíván rámutatni, hogy az Alaptörvény alapjogi katalógusa, és az EJEE tartalmaznak olyan jogosultságukat, amelyek kényszerítően hatnak a "keresztény kultúrán alapuló értékrend szerinti nevelés" biztosításának értelmezésére. Emiatt az alapjogokból fakadó "kényszer" miatt, a vizsgált mondat alkotmányos tartalma - akármi is legyen az alkotmányozó mögött meghúzódó politikai szándék -, valójában egy szűkre szabott kereten belül állapítható meg. Az alkotmányos tartalom, keret által kijelölt terjedelmét, legkönnyebben úgy tudjuk megállapítani, ha első lépésben azonosítjuk, hogy melyek azok a látszólagos értelmezések, amik valójában kívül esnek az alapjogok által szabta kereteken. Ezt követően a munka fennmaradó része abból fog állni, hogy rámutatunk azokra az értelmezési lehetőségekre, amelyek az alapjogok által szabta kereten belül helyezkednek el.
A tanulmány kiindulópontja, hogy az Alaptörvény IX. módosításának vizsgált mondata ("Magyarország ... biztosítja ... keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.") felvetheti azt a dilemmát, hogy vajon összhangban van-e az Alaptörvényben és az EJEE-ben biztosított vallásszabadsághoz való joggal, illetve a szülők gyermeküknek adandó nevelés megválasztásához való jogával. A IX. módosítás szövegének láttára az alkotmányjogban valamennyire jártas olvasóban felsejlenek az olyanfajta gondolatok mint például, hogy az Alkotmánybíróság a vallásszabadsághoz való jogból fakadó követelményként határozta meg azt, hogy az állami iskoláknak világnézeti kérdésekben semlegesnek kell lenniük.[3] Vagy, hogy a vallásszabadsághoz való jogot következetesen akként értelmezi, hogy abból az államra az a kötelezettség háramlik, hogy senkit nem kényszeríthet olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával.[4] A szülők neveléshez való jogát már az Alaptörvény alapján - tehát annak, a kereszténységhez köthető rendelkezéseit is figyelembe véve - akként határozta meg, hogy " a szülők gyermekeikről saját világnézetüknek és lelkiismereti meggyőződésüknek megfelelően gondoskodhatnak ... A szülők ... dönthetnek arról, hogy milyen világnézeti nevelésben részesüljenek gyermekeik."[5] A vallásszabadságból eredő semlegesség követelménye, a meghasonlásba kényszerítés tilalma, és a szülők lelkiismeretének megfelelő neveléshez való joga pedig szinte magától értetődően vetik fel a kérdést, hogy vajon nem ellentétesek-e az Alaptörvény IX. módosításával bevezetett rendelkezéssel.
Habár az Alaptörvény IX. módosítása (és különösen annak indokolása) erőteljesen felveti a világnézeti semlegesség követelményének való megfelelés problémáját, a tanulmány ezt önálló szempontként mégsem vizsgálja. A vizsgálat kiindulópontja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság (és ezzel összefüggésben a szülők gyermekük nevelésének megválasztásához való joga) önmagában feltételezi, hogy az állam bizonyos fajta semlegességet tanúsít-
- 212/213 -
son. Ezt a hipotézist mind a jogirodalom[6], mind az alapjogi bírósági gyakorlat megerősíti.[7] Az Alkotmánybíróság több határozatában kapcsolta elválaszthatatlanul össze a semlegesség követelményét a vallásszabadsághoz való joggal. Először a semlegesség bevezetésekor, 1993-ban mondta ki, hogy "a gondolat, a lelkiismeret és a vallásos hit (meggyőződés) szabadságához való jogból önmagában az államnak az a kötelessége következik, hogy az állam nem ítélkezhet vallásos hit vagy lelkiismereti meggyőződés igazságtartalmáról".[8] A köztisztviselői eskü alkotmányosságát vizsgáló döntésében a testület megerősítette, hogy az állam semlegességének kötelezettsége az egyén vallásszabadságának biztosítása miatt szükséges.[9] 2012-ben - immáron az Alaptörvény, és annak a kereszténységre vonatkozó rendelkezései alapján - a bíróság azt állapította meg, hogy a semlegesség elve biztosítja a lehető legteljesebb vallásszabadságot.[10] Hasonlóan, az EJEB is, a vallásszabadság biztosításának elengedhetetlen feltételeként határozza meg a semlegesség követelményét. A magyar egyházügyi törvény egyházak elismerésére, illetve nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályozásának vizsgálatakor az alapjogsértés tényét például azért állapította meg a bíróság, mert a hatóságok azzal, hogy nem maradtak semlegesek, "szükségszerűen arra a következtetésre vezetnek, hogy az állam beavatkozott a hívők azon jogába, hogy vallásukat kifejezésre juttathassák az Egyezmény 9. cikke értelmében."[11] Az EJEB, egy másik ítéletében kifejezetten deklarálja, hogy az Egyezmény 9. cikke az állami hatóságokra a semlegesség követelményét rója.[12] Az Európa Tanácsnak az EJEB vallásszabadsággal kapcsolatos gyakorlatát vizsgáló tanulmánya szerint pedig a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság védelme magába foglalja az állam semlegességének követelményét.[13] A tanulmány tehát a semlegesség követelményét úgy és annyiban érinti, amennyiben az a lelkiismereti és vallásszabadság és a szülők nevelés megválasztásához való joga biztosításának elengedhetetlen feltétele. Ezek az alapvető jogok ugyanis önmagukban is meglehetősen szűk értelmezési keretet jelölnek ki a keresztény értékrend szerinti nevelés biztosításának, így pedig nem szükséges explicit módon sem az Alaptörvényben, sem az EJEE-ben nem nevesített - és az Alaptörvény elkötelezett rendelkezései miatt vitatott[14] - világnézeti semlegesség követelményének való megfeleltethetőség önálló vizsgálata.
A vizsgálat fókuszában az Alaptörvény - és annak az AB által kibontott tartalma - lesz, ugyanakkor, mintegy előkérdésként megjelennek az Emberi Jogok Európai Egyezménye által szabott keretek. Habár az EJEE tartalma olyan nemzetközi kontextust teremt, ami szintén kényszerítően hathat a hazai alapjogot érintő szabályok értelmezésére, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága a tagállami mérlegelési szabadságnak széles teret enged az állami nevelés területén[15], ezért a szűkebb - és így az értelmezési keretet kijelölő - tartalmi korlátokra az Alaptörvény alapjogi katalógusa, és a magyar AB gyakorlata
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
