Ebben a munkában a szerző a magyar Btk. extraterritoriális joghatóságát (elsősorban az aktív személyi elvet) érintően folytat le vizsgálatot és arra a következtetésre jut, hogy az aktív személyi elv korlátlan figyelembevétele a magyar büntető joghatóság megállapításánál az uniós jogi integráció jelen állapotában nem tartható. Ehhez a büntető joghatósági szabályok általános jellemzői, külső és belső korlátai áttekintésre kerülnek, valamint az joghatósági ütközések megoldásának uniós megközelítései (ne bis in idem, forum shopping stb.) is vizsgálat tárgyát képezik. Ezt követően a tanulmány a magyar büntetőjog szerint bűncselekménynek minősülő bordélyház-üzemeltetés példáján keresztül elemzi e magatartás tilalmának uniós joggal való szembenállását (alapszabadság korlátozása közrendi okokból) és megoldási javaslatokat kínál a jogi probléma feloldására. Az írás kimutatja, hogy a kölcsönös elismerés elvi paradigmájában - amennyiben nem teljes mértékű a büntetőjogok harmonizációja, és így a büntetendőség/büntetlenség kérdéseit nem teljes mértékben hangolják össze a tagállamok - az adott tagállam társadalmi erkölcséből táplálkozó, esetleg kultúrafüggő vagy épp politikai töltetű bűncselekmények esetén a büntető joghatósági rendelkezések "harmonizálatlan" megalkotása uniós alapjogokat sérthet.
A büntető joghatóság meghatározása egy adott állam jogalkotójának a kompetenciája, a szuverenitás gyakorlásának és a ius puniendinek az egyik megjelenési formája. Az adott állami szabályoktól függően a büntető joghatóság kiterjedhet olyan cselekményekre is, amelyek területi főhatalmon kívül esnek, így ún. extraterritoriális joghatóságot teremtenek. A magyar szabályozást tekintve ez a helyzet a magyar állampolgár által külföldön elkövetett (bármilyen) bűncselekmények, illetve a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett (meghatározott) bűncselekmények esetén a Btk. (2012. évi C. törvény) 3. §-a értelmében.
A bűnügyi együttműködés körében a kölcsönös elismerés elvén nyugvó jogintézmények (különösen az európai elfogatóparancs és az európai nyomozási határozat) teljesítése során a fentiek szerinti, a magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmények miatti extraterritoriális joghatóság körében jelentkezik a kettős inkrimináció követelményének vizsgálata. Világos ugyanis, hogy a magyar állampolgár által egy másik tagállam területén elkövetett cselekmény esetében a magyar állam büntető joghatósága extraterritoriális (azaz ún. aktív személyi elven alapul), míg a másik tagállam hagyományosan a területiség elve alapján teremti meg joghatóságát. Az extraterritoriális joghatóság pozitív joghatósági konfliktus esetén sajátos kettős inkriminációs helyzetet eredményezhet, azt tehát, hogy az adott cselekmény mindkét állam joga szerint büntetendőnek minősül (egyetlen tagállam területén elkövetve). Az uniós bűnügyi együttműködésben a kettős inkrimináció mint követelmény meggyengült, így különösen az európai elfogatóparancs rendszerében az ún. katalógusbűncselekmények esetén erre nincs szükség az európai elfogatóparancs teljesítéséhez, az egyéb bűncselekmények esetén figyelembe lehet venni (és nem átadni a keresett személyt).
A kettős inkrimináció követelményének kivonása a katalógusbűncselekmények miatti elfogatóparancsok teljesítésének feltételei közül valós kompromisszum eredménye, figyelemmel arra, hogy olyan jelentős tárgyi súlyú transznacionális cselekményekről van szó, amelyek minden tagállamban büntetendőnek minősülnek és/vagy van mögöttes uniós jogi norma is, amely a büntetendőséget előírja. Ilyenkor a kölcsönös elismerés tárgya a másik állam büntetőigénye és az általa gyakorolt ius puniendi tartalma. Ehhez képest azonban a katalóguson kívüli bűncselekmények között lehetnek olyanok, amelyekkel kapcsolatosan nincs "büntetendőségi konszenzus", azaz eltérőek lehetnek a tagállami büntetőjogi megközelítések, így az adott cselekmény valamely tagállamban büntetlen, míg a másikban büntetendő. Az európai elfogatóparancsot végrehajtó állam ezen cselekmények esetén vizsgálhatja a kettős inkriminációt és megtagadhatja annak teljesítését, ha a saját joga szerint az nem bűncselekmény. Ilyenkor lényegében a végrehajtó tagállamban érvényesülő büntetlenség (és így a kettős inkrimináció hiánya) lesz az elvi indoka az elfogatóparancs teljesítése megtagadásának. A magyar Btk. extraterritoriális joghatóságot megteremtő rendelkezése azt a kötelezettséget telepíti a magyar állampolgárra, hogy külföldön is tartsa be a magyar Btk. szabályait, még akkor is, ha cselekménye a területi állam büntetőjoga szerint nem bűncselekmény. Ha ilyen esetekben a magyar hatóságok európai elfogatóparancsot bocsátanak ki a magyar állampolgárral szemben, lehet arra számítani, hogy az elfogatóparancs végrehajtását meg fogják tagadni, mivel az adott magatartás jogszerű magatartás a végrehajtó államban. Az uniós mobilitási trendek miatt és az uniós alapszabadságok miatt számos magyar állampolgár él életvitelszerűen másik uniós tagállamban, így elsősorban a "befogadó" tagállam joga szerint alakítják az életüket és igyekeznek azon jogszabályoknak megfelelni, amelyek a másik tagállamban hatályosak. Problémát azok a magatartások jelentenek a büntetendőség/büntetlenség nem harmonizált kérdéseiben, amelyek az adott tagállam társadalmi erkölcséből táplálkozó, esetleg kultúrafüggő bűncselekmények, illetve azok, amelyek valamely politikai ideológia, esetleg sajátos kriminálpolitika miatt egyediek lesznek és emiatt csak egy adott tagállamra jellemzőek (itt morális egyenlőtlenségként jellemezve ezen cselekmények társadalmi hátterét). A magyar büntetőjogban több olyan cselekmény is van, amely illeszke-
- 604/605 -
dik ebbe a problémahalmazba, így különösen a magzatelhajtás, az öngyilkosságban közreműködés, a kábítószer fogyasztása, és a (felnőttkorú) prostitúcióhoz kapcsolódó cselekmények, de még a (iparjogvédelmi vagy szerzői jogi) hamisítás is idetartozhat. Más tagállamok - értékrendjükből, kriminálpolitikájukból fakadóan - ezt nyilvánvalóan nem fogják elismerni, hiszen nem véletlenül nem tekintik bűncselekménynek az adott magatartást. Az ilyen cselekmények vonatkozásában tehát a kölcsönös elismerés ideája egyelőre nem érvényesül. Van azonban ennek a kérdéskörnek egy ennél kínzóbb problémákat okozó vetülete: amennyiben a másik tagállamban büntetlen cselekmény jogszerűségét az uniós jog mércéje is alátámasztja, akkor valójában az extraterritoriális büntető joghatóság az uniós polgárok vonatkozásában sértheti az uniós jogot is. Azaz amennyiben például a terhességmegszakítást vagy épp az eutanáziát magyar orvos végzi - foglalkozásszerűen munkavégzés keretében - egy olyan államban, ahol eltérőek a jogszerű beavatkozás szabályai, vagy éppen a németországi bordélyházat üzemeltető vállalkozó magyar állampolgár, esetleg a holland coffeeshop beszállítója magyar vállalkozó, aki Hollandiában termeszti a cannabis sativát. A következőkben ezt a konkrét jogi problémát kívánom részletesebben bemutatni és elemezni, valamint a lehetséges megoldásokat felvázolni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
