Ha egy védjegyjogosult úgy gondolja, hogy egy aukciósportálon közzétett eladási ajánlat sérti a védjegyjogait, minden további nélkül felléphet az eladóval, mint közvetlen jogsértővel szemben. Ezen túl azonban mind a múltban, mind jelenleg is történnek kísérletek arra, hogy a portál üzemeltetőjét (is) felelősségre lehessen vonni. Ennek összefoglalóan három - praktikus - oka van: (i) egyrészt a közvetlen jogsértő felelősségre vonása az internet biztosította anonimitás miatt nehezebb; (ii) másrészt az aukciós platformok gazdasági szempontból általában erősebbek és így a jogérvényesítés költségeinek megtérülésére nagyobb az esély és (iii) harmadrészt egy abbahagyásra és eltiltásra irányuló bírói kötelezéssel a piac figyelemmel kísérésének és felügyeletének költségei - szemben az "offline" piacokkal - átháríthatóak lesznek az internetes aukciósportálra1. Ezt a kísérletet igen nagy érdeklődés kísérte a német jogirodalomban párhuzamosan azzal, hogy a Rolex védjegy jogosultja a német bíróságok szervezetrendszerében többször is eljutott a német Szövetségi Bírósághoz (Bundesgerichtshof, a továbbiakban: "BGH"). Az internetes árverések üzemeltetőinek felelősségre vonhatóságának kérdése azért is különösen kényes téma, mert minél szélesebb körben kerül sor a felelősségük megállapítására, annál nagyobb a kockázata annak, hogy az internetes árverésnek, mint üzleti modellnek lehetetlenül el a jövője, vagy legalábbis lényeges újragondolásukra és -strukturálásukra lesz szükség2. A négyrészes tanulmány mostani, harmadik szerkezeti egysége (VI-VIII. pontok) arra tesz kísérletet, hogy az aktuális3 jogirodalmi és joggyakorlati állapotról áttekintő bemutatást nyújtson és ennek során tudatosan "lineáris", időbeli síkot választ, vagyis a joggyakorlat alakulását követi a kapcsolódó jogirodalmi álláspontok egyidejű bemutatásával. Ennek oka elsődleges az, hogy ilyen módon azon alsóbb fokú bírósági ítéletek és kisebbségben lévő jogirodalmi álláspontok is jobban bemutathatóak, amelyek időközben a BGH ítéletei alapján már esetlegesen meghaladottnak minősülnek, de hazai szempontból még érdekesek lehetnek. A lineáris szemléletmóddal járó rendszerbeli hiányosságokat a tanulmány különböző részeire utaló kereszthivatkozások és a tanulmány negyedik részének végén található összegzés hivatott ellensúlyozni.
Az online aukciósházak felelősségének kérdése előtt röviden bemutatjuk, hogy az internetes árverések során hogyan alakulnak a résztvevők közötti szerződéses kapcsolatok, és hogy tulajdonképpen ki is lesz kinek a szerződő fele. A BGH e vonatkozásban már 2001-ben úgy döntött, hogy az eladó és az árverés végén legmagasabbat ajánló fél közötti adásvételi szerződés alapvetően nem a német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch - a továbbiakban: a "BGB") 156. §-a ("szerződéskötés árveréseknél")4, hanem az áltanos5 szabályok alapján jön létre. Nem válaszolta azonban meg a BGH azt az alapvető kérdést, hogy az eladásra vonatkozó ajánlat közzététele tekintendő-e polgári jogi értelemben vett ajánlatnak, és a későbbi legmagasabb licitár az ajánlat elfogadásának, vagy hogy az eladó az, aki az eladásra vonatkozó ajánlata közzétételével fogadja el előre a később beérkező legmagasabb licitárat mint ajánlatot. Bár e kérdés még eldöntetlen maradt, a BGH egyértelművé tette, hogy az eladó által tett nyilatkozat (az ajánlat) annak interneten való közzétételével egy az eladásra irányuló - kötelező - akaratnyilatkozat és nem csupán ajánlattételre való felhívás-nak (invitatio ad offerendum) tekintendő6. Az eladó eladásra irányuló ajánlata ugyan nem egy meghatározott személynek, hanem meghatározatlan személyi körnek (offerta ad incertam personam) címzett akaratnyilatkozat, de kellő mértékben határozott, mivel kétségkívül megállapítható, hogy az eladó a legmagasabb ajánlatot tevő személlyel akar adásvételi szerződést kötni7. Az eladó ajánlatának közzétételével ez az ajánlat még abban az esetben is kötelező érvényű lesz, ha a vételár és a dolog piaci értéke egymástól jelentősen eltérnek. Az akaratnyilatkozatát az ajánlattevő csak (sikeres) megtámadással tudja. illetve tudná érvényteleníteni8.
Az eladó és vevő között létrejött, tranzakciós szerződéseknek is nevezett adásvételi szerződések mellett az internetes árverések során az eladók, illetve a licitáló személyek és az aukciósportál közötti szerződések is létrejönnek (ezeket a német jogirodalom felettes fogalomként "részvételi" szerződéseknek is nevezi). Ezen részvételi szerződések kettős funkciója egyrészt az eladó (vevő) és a platformot üzemeltető közötti jogviszony szabályozása (díjak, szolgáltatás tartalmának meghatározása), másrészt pedig az egyes árverések működésének és lefolyásának, vagyis a "piac szabályainak" a meghatározása9. A részvételi szerződések tartalmát szinte kivétel nélkül előre meghatározzák a platform üzemeltetőjének az általános szerződési feltételi (a továbbiakban: "ÁSZF"), amely feltételeket a felhasználó egy előre elkészített válasznyomtatvány kitöltésével, vagyis a regisztrálásával fogad el10. A portál üzemeltetőjének fő szolgáltatása egyfelől a portál felhasználási funkcióinak készenlétben tartása és a felhasználók általi akaratnyilatkozatok továbbítása, másfelől pedig a kereslet és kínálat összehozása11. Mint minden ÁSZF-nél, úgy itt is felmerülhet ezen feltételek tisztességtelensége és az erre vonatkozó megvizsgálási igény. Ez az igény azonban legalábbis a tranzakciós szerződéseknél azért lesz kizárt, mert éppen ezek az ÁSZF-ek szabályozzák az eladó és a legmagasabb ajánlatot tevő közötti szerződés létrejöttének szabályait és ezzel nem válnak, illetve válhatnak a tranzakciós szerződés részéve a BGB 305. §-a12 értelmében, mivel nem a tranzakciós szerződés megkötésekor kerülnek az egyik fél által meghatározásra hanem annál korábban. Spindler a probléma megoldására ezért azt javasolja, hogy az ÁSZF-eket olyan, az eladó és a vevő közötti szerződés megkötése előtti megállapodásnak kell tekinteni a szerződés megkötésének menetére vonatkozóan, amelyet az aukciós platform mindkét fél képviselőjeként közvetít a BGB 181. §-ban foglalt tilalom13 alól való felmentéssel, és amelyek ezáltal a tranzakciós szerződések megkötésével egyidejűleg a tranzackiós szerződés részévé (is) válnak. Ebben az esetben ugyanis a szerződés megkötésére vonatkozó, a részvételi szerződésekben szabályozott feltételek a tranzakciós szerződés részévé is válnának, meg lehetne őket vizsgálni tisztességtelenségükre vonatkozóan, és mégis függetlenek lennének a részvételi szerződések jogi sorsától. Ezzel együtt az eladó esetleges eltérő ÁSZF-ei is hatálytalanok lennének, mert ezzel az eladó az előszerződéses megállapodástól térne el egyoldalúan14. Az ettől eltérő vélemény, amely az eladó külön ÁSZF-jének a tranzakciós szerződésbe való bevonásához csak az eladásra vonatkozó ajánlatban a saját ÁSZF-re való utalást követeli meg15, sokkal kevésbé tűnik meggyőzőnek16.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
