Bár a törvényalkotó részéről folyamatos a szándék a "feketegazdaság kifehérítésére", kijelenthető, hogy az állami adóhatóság által lefolytatott ún. operatív ellenőrzések keretei között még mindig nagy számban akadnak esetek, amikor az adóalanyok - annak ellenére, hogy az adóköteles tevékenység során a termék értékesítésekor (szolgáltatás nyújtásakor) főszabály szerint bizonylatot kell kiállítani, valamint átadni a vevőnek[1] - nem teljesí-
- 9/10 -
tik az ügylettel összefüggő dokumentális kötelezettségüket. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 9. § e) pontja rögzíti, hogy az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles a jogszabályban előírt bizonylat kiállítására és megőrzésére. Az adókötelezettségek teljesítése között az adójogi normák kiemelt figyelmet szentelnek az átláthatóságnak, melyet a kiszabható szankció súlya is alátámaszt. Az Art. 228. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis az adóhatóság az adózót 1 000 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja, ha a számla-, egyszerűsített számla-, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki.[2]
Első hallásra fentiek értelmezése - tekintettel arra, hogy azok új szabályozásnak nem tekinthetők, az elmúlt 30 évben hasonló tartalommal az adózás rendjéről szóló jogszabályok[3] is tartalmazták - különösebb nehézséget nem okozhat, a figyelmesebb olvasó észreveheti, hogy amíg az Art. 9. § e) pontja a bizonylat-"kiállítás", a szankcionálásról rendelkező 228. § (1) bekezdésének a) pontja már a "kibocsátás" szófordulatot használja. Az eltérő terminológia előrevetíti azon hipotézist, mely szerint a két fogalom egymással - legalábbis jogi értelemben - nem szinonim. Ennek igazolására jelen tanulmány a témával kapcsolatos tévhitek eloszlatására tesz - reményeim szerint eredményes - kísérletet, ebben pedig az ítélkezési gyakorlat bemutatása kap csaknem kizárólagos szerepet.[4]
A vámhivatal járőrei 2008. június 17. napján próbavásárlást végeztek a felperes által üzemeltetett üzemanyagtöltő állomáson, ahol 1000 Ft értékben benzint vettek. A felperes alkalmazottja nyugtát a próbavásárláskor a vevők részére nem állított ki, melyre tekintettel az elsőfokú hatóság a felperest a nyugtaadási kötelezettség megsértése[5] miatt 50 000 Ft mulasztási bírsággal szankcionálta. A felperes fellebbezését követően a másodfokú hatóság az elsőfokú döntést helybenhagyta. A felettes szerv az indokolásában utalt a próbavásárlás körülményeit és megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvre; az ebben foglaltak alapján a vásárlásról szóló nyugta jóllehet kinyomtatásra került, azt a próbavásárlást végzőknek az alkalmazott nem adta át. A jogszabály szerinti bizonylatot nem elegendő pusztán kiállítani; a felperes a nyugtaadási kötelezettségének akkor tett volna maradéktalanul eleget, ha kiállított nyugtát átadja a vásárló részére. Ennek hiánya a mulasztási bírság kiszabását megalapozza.
Az alperes határozatát a felperes keresettel támadta, érvelését arra alapítva, hogy az üzemanyagtöltő állomáson jól látható helyen szerepelt a felirat, miszerint a nyugta átvétele az üzletben történhet meg. A felperes alkalmazottja a nyugta üzletből történő kihozatalát felajánlotta, de a vevők ezzel nem kívántak élni. Ezen túlmenően a számítógépes pénztárgép össze van kötve a kútfejekkel, vagyis addig nem lehet a következő tankolást megkezdeni, amíg a nyugta kibocsátására nem kerül sor. Ezen indokolás alapján felperes a sérelmezett döntések hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása kiemelte, hogy a bizonylatot az értékesítésről nem elég kiállítani, hanem úgy kell kibocsátani, hogy az a vevő által birtokba vehető legyen és maga dönthesse el azt, hogy az ellenérték kifizetésével egyidejűleg átveszi-e a bizonylatot, avagy sem. Felperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a kútfejeknél úgy van biztosítva a készpénzes fizetés, hogy egyidejűleg a vevő számára a nyugta már rendelkezésre áll. Az ellenőrzés alkalmával felvett jegyzőkönyv megismerése után a felperes alkalmazottai észrevételt a helyszínen nem tettek. Az adóeljárás során az értékesítést végző felperesi alkalmazott nyilatkozott ugyan - eszerint a próbavásárlás után a revizorok visszatértekor megkereste a nyugtát, és azt átadta; illetve a felperesi gyakorlat szerint a kutaknál is lehetséges a fizetés, ezért csak annak kell bejönnie az üzletbe, aki ott akarja az ellenértéket rendezni, számlát kér, avagy bankkártyás fizetést választ -, ezen nyilatkozat a jegyzőkönyv tartalmát nem cáfolja. Amennyiben a próbavásárlást végzők a nyugta kihozatalára vonatkozó felajánlást elutasítják, azt a jegyzőkönyvben a felperesi alkalmazottak előadhatták volna. Az alperes helyesen értékelte, hogy a felperes megsértette a nyugtakibocsátási kötelezettségét, így a mulasztási bírság jogalapja fennáll.
Felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Eszerint az ítélet sérti az elsőfokú bíróság által felhívott rendelkezéseket, és a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosítására, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet[6] 3. § (1) bekezdését. Felperes a nyugtaadási kötelezettségének a kútfejekkel összekötött pénztárgéppel
- 10/11 -
tesz eleget, ezt az ellenőrzést végzőknek tudniuk kellett, vagyis a nyugtaadási kötelezettség megtartását az üzletbe betérve lett volna csak lehetőségük ellenőrizni. Az ellenőrök a jogszabály ismeretében anélkül távoztak a helyszínről, hogy a nyugtaadási kötelezettség megtartásáról meggyőződtek volna.
A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) a felülvizsgálati kérelemnek nem adott helyt, az elsőfokú ítéletet a hatályában fenntartotta. Eszerint a jogszabályi rendelkezésekből következően, amennyiben a vevő a vételárat készpénzzel egyenlíti ki, és nem kér számlát, az eladónak nyugtát kell kibocsátani, ez pedig nem kizárólag a nyugta kiállítása, hanem annak a vevő részére történő átadása is. Ez utóbbi olyan magatartás, amellyel az eladó a vevőt olyan helyzetbe hozza, hogy utóbbi a nyugtát birtokba vehesse. A vásárlót nem elegendő a bizonylat átvételének lehetőségéről és annak helyéről informálni (szóban, vagy a pulton elhelyezett írásos tájékoztatóval), a nyugtát a részére át kell adni, legalábbis azt meg kell kísérelni. Felperes gyakorlata, mely szerint az ellenérték kifizetése a kútkezelőnél is történhet, szükségképpen maga után vonja azt, hogy a bizonylat átadásáról a felperes alkalmazottja köteles gondoskodni. A jegyzőkönyv, illetve a tanúk nyilatkozatai egyértelműsítik, hogy a nyugta átadását a felperes a vevők nyilatkozatától tette függővé, vagyis nem jogszerűen járt el, ezért mulasztási bírság fizetésére volt kötelezhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
